Zalai Magyar Élet, 1944. április-június (5. évfolyam, 74-143. szám)

1944-04-08 / 79. szám

Í1A(wJrÍiET Hajdanában — danában... Az ijedős ló és a félremagyarázott császári kézlegyintés Tíz évvel a milenilum után, ragyogó késő nyári napon megfújták a trombitákat, hogy Ferenc József császár és király hatalmas had­serege hadgyakorlatra sorakozzék fel. Ez a katonai játék, háború a békében, szükséges volt, hogy leendő hadvezérek, valóságos csa­patparancsnokok és aiz alattuk szolgáló kato­nák megmutassák, mit is" tanultak a hadászat és harcászat tudományából. Rendszerint a ve­zérkar dolgozta ki a háborús terveket úgy, hogy ha minden rendben ment, akkor szinte előre tudták, hogy a fehérek, zöldek, vagy a vörösek fognak-e győzni. Ezekre a hadgya­korlatokra elküldték a külföldi uralkodók és államfők is a maguk katonai figyelőit, az úgynevezett attasékat, hogy tanuljanak, az il­lető ármádia hadikészültségéről és hadi érté­kéről kormányaiknak jelentést tegyenek. Eze­ken a hadgyakorlatokon őfelsége, a legfelsőbb hadúr, mindig személyesen vett részt az egész tábornoki karral, mindkét állam minisztereivel, a diplomatákkal és igen sok meghívott ven­déggel. A magasabb rangú tisztek előléptetése is sokszor attól függött, hogyan dőlt el ennek a próbaháborúnak a sora. Az egyiknek zöldtollas tábornoki kalap, a másiknak esetleg cilinder jutott. Ezek az 1906 évi császár-gyakorlatok nagy készültséggel indultak meg. A vezérkar is és a többi szemlélő szintén úgy vélekedtek, hogy a fehérek fognak győzni. Ezúttal azonban a régi szokásokat egyszeriben felborította egy hadnagy és csufondárosan vereséget szenve­dett a fehér sereg, a vezérkar legnagyobb bosszúságára. Pedig ezek a békebeli csatáro­zások minden érdekességük és tanulságuk mel­lett sem voltak olyan komolyak, mint a japán császári hadsereg hasonló hadgyakorlatai. Ott ugyanis minden századik ágyúlövés és min­den ezredik puskalövés élestölténnyel ment, hogy a katonák ne játéknak nézzék, hanem hozzászokjanak a rideg valósághoz. Ez az 1906-os hadgyakorlat, amelyen kadett tűz­mesterként magam is résztvettem, olyan meg­lepetéssel szolgált, hogy a legtöbb harmonikás nadrágú osztrák tábornokot a lapos guta kör­nyékezte. Ugyanis kedves katona bajtársam, gróf Schönfieldt Henrik, a hatodik dragonyos ez­red hadnagya ló helyett páncélos autóval je­lent meg a hadszíntéren. És ezzel széjjel(- rombolta a hadgyakorlatok szokásos idillikus hangulatát. A bécsújhelyi Daimler mótorművek elké­szítették az 1904-ben Daimler Pál vezető fő­mérnök által szerkesztett páncélos automobilt, helyesebben mondva: páncélos kezdetleges tankot, amely nagyszerűen működött. A Daim- ler-művek ugyanis ezt a hadgyakorlatot hasz­nálták fel arra, hogy bemutassák báró Auf- fenberg közös hadügyminiszter engedélyével a császárnak meglepetésszerűen azt a nagy jövőt magában rejtő hadieszközt. A tank megjelenése óriási zavart keltett a fehér hadseregnél, amely ez elől a sohasem látott szörny elől fej­vesztetten menekült és természetes, hogy ez­által a zöld hadsereg óriási győzelmet ara­tott. Ferenc József és nagyszámú kísérete az úgynevezett tábori kilátó magaslatáról figyel­BÉLYEGZŐT ték az eseményeket és különösen a páncél­autónak eredményes közreműködését a sza­bályszerűen folyó harcokban. A hadgyakorlat négy napig tartott és az egyik meglepetést a másik után eredményezte. Egyik helyen alighogy a páncélautó felbuk­kant és ez a hatalmas pöfögő szörny valame­lyik csapat közelébe került, ágyújából és gép­fegyveréből tüzelni kezdett, hát bizony min­denki fejvesztetten menekült. Ulánusok, drago- nyosok, huszárok alig tudták lovaikat meg­fékezni, azoknak is hátatfordítva menekülniök kellett. A hadgyakorlat utolsó napján délben, amikor a zöldek győzelme véglegesen kide­rült, a császár magához intette Bolfras gró­fot, a szárnysegédjét, megparancsolta, hogy az ördöugős masir inát hozzák magas színe elé. Ferenc József, szokása szerint, leszállt a pari­pájáról, távcsővel figyelte az eseményeket és várta a páncélszörnyet. Kíséretének többi tag­jai, a tábornokok és attasék lovon maradtak. Egyszerre csak a domb aljából hatalmas pö- fögés hallatszik és merész lendülettel törtet föl gróf Schönfieldt a páncélmótorjával. No, hi­szen lett ám nagy nyugtalanság. A lovak hor­koltak, ágaskodtak, rugódoztak, a sok öreg tábornok alig tudta paripáit féken tartani, pe­dig nem fiatal csikók, hanem legalább is két »kapitulációt« kiszolgált vén lovak voltak. Ha­nem hát ki is látott 38 év előtt tankot? Hiszen az akkor még az álmok birodalmába tartozott és legfeljebb a Tolnai Világlapja ké­pes rajzaiban volt látható. Még vagy kétszáz lépés választotta el a császárt és tábornoki karát a tanktól, amikor annak ijesztő pöfö- gése annyira megzavarta a lovakat, hogy azok lovasaikkal hátukon, nagy nyerítéssel elvág- tattak. Csak egy paripával küzdött még egy igen öreg generális, amikor a harci mén egy­szerre nagyot prüszkölve felágaskodott, a ge­nerális úr pedig szép csendesen lecsúszott a ló hátáról, egyenesen a császár elé pottyanva. Ferenc József arcán hirtelen mosoly surrant át, aztán intett Bolfrasnak, hogy elég volt, Boll- fras ezt a császári magatartást félremagyarázta és a hadnagyot a páncélmótorral elkergette. Aztán hiába kilincselt gróf Schönfieldt és Daimler is a hadügyminisztériumban és a vezérkarnál, nem akartak ott semmit sem hal­lani erről a szörnyetegről, amely még a ge­nerálisokat is leszedi a lóról. így bukott el a tank eszméje a régi osztrák-magyar mon­archiában egy 'félreértett császári magatartás folytán. Daimler 'aztán a szabadalmat eladta Piárisban és 'a franciák bemutatták két év múlva a berlini nagy kiállításon is, ahol Vil­mos császárnak is nagyon tetszett. Azonban nem találták elég komolynak ezt a francia masinát, amelyet Schneider—Creusot gyártott. A többit már a történelemből tudjuk. Hat év után következett az első nagy világháború és az ántánt megnyerte a háborút a tank segít­ségével, amely tulajdonképpen az osztrák­magyar hadsereg találmánya volt, csak nem ismerték fel 'idejében. Ha az 'a tábornok nem pottyan le a lová­ról és 'gróf Schönfieldt nem kényszerül pol­gári automobilistának menni s az osztrák­magyar vezérkar 'és a közös hadügyminiszté­rium idejében felvilágosítják a csiszárt, akkor az első világháborút megnyerjük és ma egész más képe lenne a világnak s talán nem is ke­rült volna sor az új világháborúra. BÉLYEGZŐT Zalaegerszegen a cserkészüzSefhen rendeljen. Bárhol hirdetett szépirodalmi könyvet beszerezhet illetőleg megrendelhet. Telefon: 266. íme, milyen 'csekélységeken dőlnek el orszá­gok és nemzetek sorsai: egy ijedős ló, egy nyeregben gyengén ülő generális és egy csá­szári kézlegyintés félremagyarázása. Az a bi­zonyos narancshéj, amin országok is elcsúsz­hatnak. Dr. LÁSZLÓ ZOLTÁN. 1944 április 8. HETI ÉRDEKESSÉGEK Lapunk a vidéki újságok legszebb felada­tát teljesíti s ebben van az egyénisége: állan­dóan ébrentartja a zalai önérzetet és a zalai föld ismeretét. Erre szolgál az a törekvésünk is, hogy fel-felhfvjuk a figyelmet az őstehet­ségekre, amelyek hol itt, hol ott, de minde­nütt felbukkannak. Többet már ismerünk kö­zülök, sajnos, sokat még nem ismerünk. Ezek a rejtett gyémántok kibányászásra várnak. Há­lásak vagyunk mindenkinek, aki a fölfedezés­ben munkatársunkká szegődik, hiszen nemcsak a szűkebb Zalának, de az egész magyarságnak, a magyar nemzet megbecsülésének tesznek szolgálatot. Ilyen szolgálatot tett most lapunk egyik érdemes olvasója, Fór is Ferenc nyűg- alezredes is, amikor egyik múltkori cikkünk nyomán rátereli a figyelmet Por törő Kálmán kővágóörsi gulyás személyére. Az alezredes szerint ez a gulyásember igen ügyes faragó- művész. Nemcsak szipkát, képkeretet, dobozo­kat farag, de ami a legbámulatosabb: szűk orvosságos üvegbe szép elrendezéssel meg­csinálja a Kálváriát, behelyezi Krisztust a ke­resztfán. Ez aztán már több a valaminél, több a min­dennapi ügyességnél. Többször kifejeztük mát azt a meggyőződésünket, hogy a zalai szép lélek a művészkedésben éli ki magát. Deák Ferenc vármegyéjében maga Deák Ferenc is ilyen ösztönös művésztehetség volt. Egy fa­ragó zsebkése nemrég került a Göcseji Gyűjtés ménybe. Elmés, ötletes faragványai több csa­lád féltett kincse. Pozsonyban szintén őrzik többirányú művészi adottságainak emlékeit. Ezek közé tartoznak a rajzai is. Az Ernhoffer- féle műesztergályos cég most ünnepelte meg alapításának 125 éves fordulóját. Amikor még Pozsonyban tartották az országgyűléseket, Ern- hofferékhez jártak a követek, jurátusok is pi­pát, szipkát vásárolni. Deák Ferenc maga is ott vette a pipáit. A régi magyar nemes­embernek egész pipagyüjteménye volt és arra volt büszke, hogy mindegyik pipának más legyen a mintája. Deák Ferenc szakértője volt a pipáknak, nem egyet maga faragott és isme­rőseit meg-megajándékozta. Ernhofferék mű­helye pedig a haza bölcsének egy ceruzarajzát őrzi, amely pontosan körülvonalazta annak a pipának mintáját, amelyet különlegesség gya­nánt a műesztergályos cégnél csináltatott magának. * A falu lassan megérti, hogy az ipari ter­melés tekintetében is vissza kell térni az öp; ellátáshoz. Ezért van az, hogy Zalában a házi­ipari tanfolyamok eredményeképpen sokfelé peregnek már a rokkák és kattognak a szövő­székek. Őseinknek szinte szórakozásszámba menő kedvelt foglalkozása volt a szövés-fonás, télen sem volt soha unatkozó ember az eldu­gott faluban. Most lekerülnek a padlásról a szúette rokkák, megzsírozzák, hogy ne nyi­korogjanak és munkába állítják őket. Hasonló­képpen előkerülnek a még el nem tüzelt szö­vőszékek is. Rendkívül nagy érdeklődés nyilvá­nul meg egész Zalában a kender- és lenterme­lés iránt. A kender- és tenkóróból kerül elő a rost és a kóc, az előbbiből készül a törül­köző, lepedő, asztalterítő, ing és a vászon­ruha, továbbá a lópokróc, ponyva és zsák, az utóbbiból pedig a kötél, istráng. Boc- földéről azt a hírt halljuk, hogy soha nem ta­pasztalt érdeklődés nyilvánul meg a lakos­ságban a családi gondokon való önsegítés tekintetében. Segíts magadon, az Isten is meg­segít — mondják. Eddig három szövőszék működik a Közjóléti Szövetkezet jóvoltából. Azt hallottuk, hogy az országos szociális fel­ügyelő a nép szorgalmának és kedvének elis­meréséül 10 szövőgépet fog juttatni a falunak, A háziipari felügyelő pedig szintén lelkesedik a mintafaluért és kötélverő gépet Ígért megt. Eddig csak kenderből dolgoztak, újabban azon­ban a lentermelést is megpróbálják. Az a tisz­FERENCJÓZSEF KESERŰ VIZ

Next

/
Oldalképek
Tartalom