Zalai Magyar Élet, 1944. április-június (5. évfolyam, 74-143. szám)

1944-06-24 / 141. szám

1944 június 24. 3 Közgyűlést tartott a Zalavármegyei Vöröskereszt választmány és az Egészségvédelmi Szövetség zalai fiókszervezete Kitüntetések átadása az önzetlen nemzetvédelmi és emberbaráti szolgálatért A Zalavármegyei Vöröskereszt választmánya ma tartotta közgyűlését Zalaegerszegen a fő­ispán elnöklésével. A megjelentek élén ott volt gróf Somssich Antal, a Vöröskereszt or­szágos főmegbizott helyettese, vitéz gróf Te­leki Béláné választmányi elnöktárs, aki a vár­megyei vöröskeresztes főápolónő. Vitéz gróf Teleki Béla megnyitójában elismeréssel emlékezett meg mindazokról, akik hathatós megértéssel és áldozatkészséggel tá­mogatták a Vöröskeresztet feladatainak vég­zésében. Elismerés illeti a vármegye ‘terüle­tén működő Vöröskereszt-fiókokat, az önkén­tes ápolónőket önzetlen szolgálatukért, de különösen a vármegyei főápolónőt példaadóan kötelességtudó, áldozatos munkájáért és irá­nyításáért, valamint Székely Emilnét, az ápolónői szakosztály helyettes ügyvezetőjét lelkes és eredményes tevékenységéért. Az ön­kéntes ápolónői szolgálatot végző hölgyek ha­zafias munkáját jegyzőkönyvben is megörökí­tették. Bejelentette a főispán, hogy a Vöröskereszt országos elnöke dr. Deseő Árpádné, zalaeger­szegi törvényszéki tanácselnök feleségét és Parragh Krisztina balatonfüredi polgári iskolai tanárnőt a Magyar Vöröskereszt díszokleve­lével és emlékéremmel, Nagy “Erzsébet ápoló­nőt és Kálóczy Ferenc ápolót pedig elismerő oklevéllel tüntette ki a Vöröskereszt nemzet- védelmi és emberbaráti célkitűzéseinek előmoz­dítása körül kifejtett értékes működésükért. Az elmúlt év januárja óta további 516 személy nyert vöröskeresztes házi betegápoló tanfolyamokon kiképzést. A tanfolyamok legszorgalmasabb vezetői Top- ler Anna és Teleki Aliz grófnő, oktatónők vol­tak, kívülök Révész Ilona is vezetett tanfolya­mot. Sajnálattal állapította meg a főispán, hogy a sok felhívás ellenére sem sikerült hathetes önkéntes ápolónői tanfolyamot mind­addig összehozni, amíg a hadikórházaknak újra való megnyitása küszöbön nem állt. Így most is hiány van ápolónőkben. A közeljövőben ezer ágyas hadikórházat állítanak fel Zala­egerszegen. Ennek keretében ismét felállításra Azután az Egészségvédelmi Fiókszövetség tartotta meg közgyűlését ugyancsak a főispán elnöklésével. Hangoztatta az elnök, hogy szükség van az egészségvédelmi szervezet mi­nél tökéletesebb kiépítésére. Dr. Farkas Béla főorvos, főtitkár hangulatos háttér megfesté­sével számolt be a zalai zöldkeresztes 'egész­ségvédelmi szervezet szociális tevékenységéről. A szervezet igyekezett a háború okozta sze­rény lehetőségeknek minél tökéletesebb ki­használására. Az év folyamán 40 teljes ke­lengyekészletet osztottak ki, a pelenkaanyag hiányát kész pelenkák vásárlásával pótolták. Ki­osztottak továbbá 18 szülészeti vándorzsákot, amelyeket az Országos Egészségvédelmi Szö­vetség juttatott. Kiemelte a 'jelentés dr. Kiss Dezső törvényszéki elnök feleségének tevé­kenységét, aki mintaszerűen oldotta meg fel­adatát. A védőnők kiképzésére szolgáló ösztön­díjakra egy pályázó volt, a jövőre 1.500—( 1.500 pengőben állapították meg a két ösztön­díjat. Hálával emlékezett meg a Maort veze­tőségéről, amely a lovászi telepe mellett kor­szerű, A) mintájú egészségházat létesített, amelyet majd a vármegye közönségének tulaj­donába juttat. így lehetett felállítani a tornyi- szentmiklósi egészségügyi körzetet. kerül a 200 ágyas vöröskeresztes kórház. A hadikórház ellátásához legalább 40 ápolónőre lenne szükség. Kívánatos, hogy a tanfolyamra minél többen jelentkez­zenek, hogy az ápolónői szolgálatot zalaiakkal lehes­sen betölteni. Ez a legszebb háborús munka- szolgálat. Intézményünkre a jövőben jóval fo­kozottabb és szélesebbkörű munka háramlik. Azután a főispán meleg szavak kíséretében átadta a kitüntetést dr. Deseő Árpádné- rtak és Nagy Erzsébetinek. Deseőné mint önkéntés vöröskeresztes ápoló­nő a zalaegerszegi hadikórháznál példaszerű módon látta el szolgálatát, mint műtősnői. Megmutatta, hogyan kell a magyar nőnek ezt a legszebb küldetést teljesíteni. Nagy Erzsébet Kálóczy Ferenccel együtt ugyancsak a zala­egerszegi hadikórházban a múlt évben föl­lépett tífuszjárvány alkalmával önként jelent­kezett a ragályos betegek ápolására és szolgá­latuk önfeláldozó végzésével több mint húsz­honvéd életét sikerült megmenteni az orvosi tudománynak. Parragh Krisztina és Kálóczy Ferenc kfozbejött akadályok miatt nem jelen­hettek meg. így az ő kitüntetésük átadása más alkalomra marad. Végül a főispán a hátsó arcvonal hőseiről, a bombatámadások halottairól és a. bomba­károsultakról emlékezett meg. Felhívta a fió­kok elnökségeit, hogy szervfezzeniek meg területükön mielőbb gyűjtést a bombakárosiultak javára. A Vöröskereszt szervezetek vegyenek részt a június 28-i honvédnapon, a keszthelyi fiókszö­vetség látogassa meg a hévízi honvédüdülő­ben levő katonáinkat, mutassuk meg az együtt­érzést a hazáért szenvedők iránt. Legyen min­denki együtt a hazafias nemzetvédelmi és felebaráti szeretetben. A költségvetés letárgyalásával végződött a közgyűlés. A Maort érdemét jegyzőkönyvbe foglalták. A jelentés megemlékezett arról a hathatós munkáról is, amelyet dr. Takács László vár­megyei tiszti főorvos végez a szövetség cél­kitűzéseinek ^megvalósításában. BÉLYEGZŐT Zalaegerszegen a cserkészüzletben rendeljen. Bárhol hirdetett szépirodalmi könyvet beszerezhet illetőleg megrendelhet. Telefon: 266. A Némiet Távirati Iroda jelenti: A német csapatok az elmúlt napokban is bajtársiasan segítették a finn csapatokat. A német csata- repülők a karjalai földszoros fellett ellenséges csapatgyülekezéseket támadtak eredményesen. Német gyorsnaszádok a Finn-öbölben két nagy és három kisebb szovjet hajót elsül­lyesztettek. (MTI) HETI ÉRDEKESSÉGEK »Az ajakrúzsozásra, arcpúderozásra, köröm- lakkozásra szükség nincs, a cigarettázás sem életszükséglet« — ezt a közösségi parancsot adta útravalónak az országos szociális fel­ügyelő a zalai falvakba induló gondozónőknek* Ne tessék azt gondolni, hogy éppen csak nekik adta. Komolyan mondom, hogy egyetlen rú- zsos ajkút se láttam a szóban levő gondozónők között abban az órában, amikor a parancs elhangzott. Igaz, hogy a körmüket nem lát­tam, mert nem mutatták, de éppen azért hiszem, hogy a körmük sem lehetett lakkozva, mert nem mutatták. Fölteszem továbbá azt is, hogy éppen ezek a gondozónők nem is ciga­rettáznak. Ezt abból következtetem, hogy az egyiket a folyosón megkínáltam egy »leventé«- vel és nem fogadta el. — Ugyan, hogy gondolja?! — szólt a rideg elutasítás. — Hát nem tudja a tizenegyedik parancsolatot, hogy »ne tedd magadat a sátán kéményévé!?« így dorgált, közben pedig majdnem elége­tett a tekintetével. Tovább menve pedig, ahogy többnek az ajkát vizsgálgattam, azt is megállapítottam, hogy a szájacskák is épek és egészségesek^. Már pedig az orvosbarátomtól mindig azt hallottam, hogy a sárgító nikotin kicsípi az ajkaknak hártyaszerű bőrét, mintha csak élénk vérmérséklettel harapdálná azokat a hölgy. Ezekután az a szilárd meggyőződésem, hogy a szociális felügyelő azokra a városi közös­ségben élő fehérnépekre célzott, akik nem napköziotthonos gyerekeknek, hanem saját ma­guk álmodott szépségének a robotos gondozó­női. A napköziseknek csak arra kell vigáyz- niok, hogy ne utánozzák ezeket a »modern« hölgyeket a faluban. Aranyigazság az is, hogy csak a csúnya nő­nek van szüksége szépítőszerekre. H armin c-n egy ven évvel ezelőtt hol volt a rúzs, a körömlakk? És mégis milyen szép volt a nő, aki szép. Nikotinos hölgyeket is csak a pipás cigányok között lehetett találni, vagy a bolondok között. És mégis milyen ízes volt a női csók! Most a kenőcsöt kell bámulnunk a drága nőn, hogy milyen gyönyörű, valóban meg­ragadó az a kenőcs. Most a rúzshoz írnak a modern költők szerelmes verseket, a lakkozott karmokhoz, meg a nikotin-édes lehellet- hez. Mert ma ez a divat, bár nem mindig az a szép, ami divat. Sőt! Mivel pedig a nőknek mindig csakazértis igazuk van, a szelet veri meg a férfi akkor, amikor ilyen női dolgok körül hadakozik. * Hogy Tihanyt nemzeti parkká nyilvánítsák, ahhoz az kell, hogy az ottani lakosságot eltele­pítsék. Állítólag már Nógrád megye vállal­kozott is arra, hogy kétszerannyi termőföldet ad a tihanyi polgároknak cserébe. A csere azonban igen nehezen megy. ’Mert ha tízszer annyi és tízszer értékesebb földet kap is a tihanyi polgár máshol, akkor is megvakarja a fejét és azt mondja: — Szép, szép az ajánlat, de az mégse Tihany, ahol a földet adják. Nem megyek innét a világ kincséért se. Tihanyban nekem többet ér egy kecskeköröm, mint máshol egy zsák búza. Ez a szülőföldhöz, az emlékhez, a hagyomá­nyokhoz való makacs, szent ragaszkodás. Lehet-e rossz néven venni? Emlékszünk arra, milyen harc volt Egersze- gen is, amikor a gettó kedvéért néhány ke­resztény polgártársunknak lakást kellett cse­rélni. Sírtak, toporzékoltak, idegeskedtek, hogy ők el nem hagyják a helyet, ahol születtek és ahol évtizedekig küszködtek. A rozzant, ned­ves, egyszobás viskók a Zala rétje mentén, amik miatt korábban annyit keseregtek, most egyszerre magasan megnőttek értékben. A világ legkomfortosabb palotáivá nőttek, ame­lyeket »csak az erőszaknak engedve« cseréltek el háromszobás, parkettás, fürdő- és cseléd­szobás belvárosi lakásokkal. Azt mondták: aki lakást cserél, szívet cserél. Szívet cserélni pedig csak a hűtlenek tudnak. Különben igazolja ezt a tételt minden Erzsi és Katica is. P. P. Lovásziban korszerű egészségház épült

Next

/
Oldalképek
Tartalom