Zalai Magyar Élet, 1944. április-június (5. évfolyam, 74-143. szám)

1944-06-24 / 141. szám

1944 JUNIUS 24. SZOMBAT ARA 20 FILLÉF V. évfolyam # POLITIKAI NAPILAP # 141. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Tüttössy-utca 12. Telefon 80. Felelős szerkesztő: Dr. PESTHY PÁL Előfizetés: 1 hónapra 3.40, 3 hónapra 9.80 P. Postatakarékpénztári csekkszámla: 1.264 sz. Katonalélek A harctéren a katonák teljesen egyforma ruhában vannak. Nincs különbség a ruhájuk­ban, mert a tisztek is komisz mundért horda­nak. Az élelmezésük is teljesen azonos. A tisztek is abból a menázsiból kapnak és esznek, amit a katonák részére készítettek. A rajvonal mindenki részére földi szállást nyújt és egyik sincs biztosítva arról, hogy az ellenséges grá­nát, akna vagy bomba az ő helyét vagy a környékét elkerüli. A támadó, vagy védekező harcból mindenkinek egyformán kijut, egyik se bújik el a föld alá, avagy valami bombabiztos helyre. A gyávaság megszégyenítő bélyegét egyik katona se szíveli. De hol van a mai öldöklő harci eszközök ellen biztos védelmi hely ? Sehol. És ha áll a harc! Katona katona ellen fegy­verrel, gépekkel, ágyúval... Valami szörnyű játék ... Aki nem látta, nem tudja elképzelni. A filmek pillanatnyi eseményeket mutatnak és csak az egyik fél oldalról adnak képeket ; hi­ányzik belőlük az egész csata képe, hiányzik a szin, a harcosok arca, a rajta tükröződő idegmunka; hiányzik a fizikai erő, a bátorság, a vakmerőség hihetetlennek látszó munkája, a legválságosabb pillanatokban végrehajtott haj­meresztő mozdulatok. Azután mintha végítéle­tet hirdetne, vészesen süvít a gránát, a bomba és szörnyű robbanása még a föld mélyén fekvő poklot is megrázkódtatja és hatalmas füst és földoszlopot vág a föld fölé repesz- darabjaival együtt, amelyek ontják a halált, a sebeket. Az ember azt hinné, hogy ott már nincs élőlény, nincs katona. És csodálatos, van. Van, vannak, akik folytatják a harcot, akik állják a háború minden borzalmát és har­colnak tovább. Akik nem voltak háborúban, mindezeket nem látták, nem élték és ma se élik. Pedig ha látnák, ha élnék, vagy élték volna, csak egy óra hosszáig is, akkor itthon másképpen gon­dolkoznának, más szemekkel nézné ember az embert és más érzések élnének a lelkekben. A harctereken országok, népek és nemzetek sorsa dől el. Amelyik nép nem harcol, vagy harca a megfutamodás, az az elmúlás bélye­gével fut, sorsa az elpusztulás. Tiszta sor, aki nem harcol az életéért, azt elpusztítja a halál. Mi élni akarunk. A véres múlt ezer esztendeje parancsolja nekünk a további harcot. De ám a harcnak, a háború viselésnek feltételei vannak. A harctéren a katonák között egyenlő mér­tékkel mér a sors mindent és a közös véres harcok, szenvedések egyenlővé teszik a harco­lókat. Nem számit, hogy ez vagy az a katona mi is a békés polgári életben, milyen gazdag, avagy milyen magas állást töltött be, a harctéren mindenki egyformán katona. A közös sors, a harc testvéri kapcsolatot teremt a harcolók között, amit a bajtársias érzés szét- szakithatatlan szálai örök érvényüekké erősíte­nek. A bajtársi, a testvéri érzés az, ami a leg- szörnyübb harc közepette is a harcoló honvé­det a sebesült bajtársának a megsegítésére sarkalja. Ha máskép nem, de verejtékezve is odamászik a sebesült bajtársához. És hányszor hallottuk és láttuk, akik harcoltunk, hogy éle­tének a kockáztatásával vitte ki sebesült baj- iársát a pokoli ágyutüzből, hogy életét meg­A mai nap világ- és országos vonatkozású eseményei Az elözönlési arcvonalról jelenti a Nem­zetközi Tájékoztató Iroda: Az elözönlő had­műveletek most a Cotentim félsziget északi részén fejlődtek ki nagymértékben. Montgo­mery jelentős erősítéseket szállított Cher- bourghoz. Az angolszászok tevékenysége az elözönlési terep többi részén azonban ellany­hult. Carentannál már 14 nap után védekező harcra kényszerültek és Tillynél, valamint Caumontnál, ahol a legutóbbi napokban is erős páncélos ütközetek folytak, veszteségeik miatt feladták a harcot. Most csupán az Orne torkolatvidékén támad a harmadik angol pán­célos hadosztály, de ezt is csak kínos kény­szerhelyzete készteti támadásra. A sikeres né­met ellenmüveletek az angolszász hídfőket jó­részt szűkebbre szorították, úgy hogy az an­golszászok utánpótlásaikat csak a legnagyobb veszteséggel tudják eljuttatni rendeltetési he­lyeikre. Eddig is igen sok vitorlázó teher­szállító repülőgépet és szállító repülőgépet kel­lett bevetni az utánpótlás teljesítésébe, mert csak így tudták csapataikat ellátni. Ugyancsak a Nemzetközi Tájékoztató Iroda jelenti, hogy tegnapra virradóra német repülőgépek táma­dást intéztek a La Manche-csatorna és a Szajna-torkolat felett az ellenséges hadihajók ellen. Kétségtelenül megállapították, hogy egy 13 ezer tonnás tartályhajó bombatalálat kö­vetkeztében kigyulladt és elsüllyedt. Egy nagy cirkáló a közvetlen közelében robbant bom­bától megsérült és harcképtelenné vált. Az éjtszakai támadás mérlege egyébként a kö­vetkező: elsüllyedt a 13 ezer tonnás tartály­hajón kívül 2 romboló, egy ezer tonnás csa­patszállító hajó, egy 800 tonnás szállítóhajó és egy ezer tonnás tartályhajó. Súlyosan meg­rongálódott és valószínűleg harcképtelenné vált egy nagy cirkáló és egy ismeretlen min­tájú nagy hajó, súlyosan megrongáltak 2 rom­bolót, egy ezer tonnás személyszállító hajót, egy 700 tonnás teherszállító hajót és három kereskedelmi hajót 1200 tonna tartalommal. Öt romboló ellen intézett támadás eredmé­nyét nem tudták megállapítani. (MTI) A Cherbourg ellen intézett támadásról a Német Távirati Iroda katonai tudósítója ezeket írja: Kétségtelen, hogy Montgomery az eddigi eredménytelen harcok után itt akar kézenfekvő eredményt elérni. Az ellenségnek kétségtelenül nagy előnyt jelentene, ha a jól megerősített erődítmény kikötőjét kezébe keríthetné. Ép­pen ezért az angolszászok minden erejüket az itteni harcokba vetik be, míg ott, ahol a tu­lajdonképpeni döntő csatának kellene megtör­ténnie, kevés erőt vetnek harcba és Rommel minden akadályoztatás nélkül indíthatja táma­dásait. Az- angolszászok ugyanis azt remélik, hogy Cherbourg erődjének elfoglalásával több embert vethetnek be a harcba azokon a he­lyeken is, ahol eddig a nagy támadáshoz szükséges terepet nem tudták megszerezni. Az elözönlési hadseregnek eddig csak egyharma- dát vetették harcba, a kikötő elfoglalásával! azonban jóval több embert tudnak az észak­normandiai harcokba belevonni. Viszont a né­met katonák is szeretnék már, hogy nem csak egyes csapatrészeket, hanem az egész elözönlő hadsereget ágyúik elé állíthatnák. (MTV) Berlinből jelentik: Mint jólértesült német helyről közlik, csütörtökön délután megindult a szovjet nagy nyári támadása. A nagy táma­dás Vitebszk és Mogilov térségében kezdődött meg és súlypontja a szmolenszk—orsai gép- kocsiút mentén van. A támadást, amely a középső arcvonalszakaszon indult meg, a déli és északi szárnyon egyre növekvő mértékben sok földerítő előretörés támogatja. A bolse­visták a szmolenszk—orsai vonalon csütör­tökön egészen az esti órákig a legerősebb tüzérségi tűzzel és csatarepülőgépek szakadat­lan harcbavetésével huszonnégyszer támadtak. Bár a szétvert alakulatokat állandóan friss kö­telékekkel pótolták, valamennyi támadásuk összeomlott. A szovjet csapatok ezen a terü­leten egyszer sem tudták lerohanni a német előtéri akadályokat. Egy másik támadási súly­pont Vitebszktől keletre van. Itt a bolsevisták hét lövészhadosztállyal1, erős páncélos kötelék­kel és többszáz csatarepülőgéppel indítottak támadást. Többórai elkeseredett harc után az esti órákban egy helyen betörést értek el, A harcok ezért a betörési helyért pénteken délelőtt is teljes erővel folytak. Az eddigi feuSS .c- i(É.I. M ' mentse, önmaga pedig egy ellenséges lövedék­től találva a bajtársa megmentése után holtan maradt a csatatéren. Hányszor láttuk és hallottuk, hogy az ellen­ségtől körülzárt és szorongatott csapatrész meg­mentésére, az ellenséges gyűrűből történő ki­szabadítására önként vállalkozókból álló kis csoport milyen hősies küzdelmet vívott az ellenséggel, hogy bajtársait megmentse. A harctéren nincs önzés; ellenkezően, töké­letes egybefogás. Mind egyért és egy minden­kiért, a halál nem számit. Itthon ? Az önzés vezeti a kapzsi uj és a régi tőkéseket. Bennük nincs összefogás, nincs bajtársias érzés Ők nem ismerik az elvet: egy mindért, mind egyért, egy magyarért, az egy hazáért. Az ő jelszavuk: mindent önma­gunkért. Ők nem is sietnek a bajba jutott embertársaik megvédésére, megmentésére; ők nem vállalkoznak arra, hogy a közért harcol­janak, hogy mindenüket, még az életüket is odaadják érte és embertársaikért. Ők csak a pénzért harcolnak, a saját zsebjük, pénztárcá­juk érdekében és a saját előnyeikért. Sürü köd takarja el előlünk a jövőt. Amit mégis sejthetünk belőle, az a békesség előtti igen nehéz harc lesz, ami mindenkitől hősies magatartást követel. De valóban kivétel nélkül. Az önzők serege megbonthatja a hősök sorát és rendjét. Ezért már most kemény kézzel és vas ököllel közéjük kell sújtani és meg kell teremteni a belső arcvonal katonás lelkét, a magyar bajtársias szellemet, ami a harctér annyi csodás tettét tárja elénk. Itthon is mindenki katona és kell, hogy mindenki katonás szellemet, igazi katonai lelket hordjon magában, mert győzni csak ezzel a lélekkel lehet. V. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom