Zalai Magyar Élet, 1944. április-június (5. évfolyam, 74-143. szám)
1944-04-08 / 79. szám
5 1944 április 8. MAWtfjfílET FALUTANULMÁNY BONCODFÖLDÉRŐL, eimely a hagyomány szerint az igazságos Mátyás Király Korában KeleíKezeíf, pedig már egyházáról a XIV. század Közepén íöríéniK említés Boncodfölde község a zalaegerszegi járás nyugati részén, a Zala folyó jobb partján, Zalaegerszegtől nyugatra 10 km.-nyi távolságra fekszik. A falu a Nagyhegy északi oldalán fekszik. A lakosok települése a terepviszonyokhoz alkalmazkodva, kelet—nyugati irányban történt. Határai északon a Zala folyó, amely Alsó- és Felsflbagodtól választja eí. Nyugat felé Kávás és Zalaszentgyörgy, dél felé Böde, Zala- szentmihályfa és Hottó, kelet felé pedig Teskánd községgel határos. A község szántóterülete dél felé, rétjei pedig észak felé terjednek. Plébániaszékhely, melyhez tartoznak : Böde, Zalaszent- mihályfa, Hottó és Teskánd filiális községek. Politikailag a teskándi körjegyzőséghez tartozik. Boncodfölde község keletkezéséről, az első településekről nagyon hiányos adataink vannak, írásbeli kútforrás talán a plébánia levéltárában található lett volna, de 50—60 évvel ezelőtt Hosoff József plébános idejében, a tűzvész minden írást elpusztított. Ami csekély és nem hiteles szájhagyomány az öreg emberek emlékezetében fennmaradt, a következőképpen szól: A község körülbelül Mátyás király idejében keletkezett. Zalaegerszegnek volt egy hatalmas várura, akinek óriási kiterjedésű birtokai voltak. Birtokait legkedvesebb katonáinak, legbizalmasabb embereinek adományozta. Ezek voltak: Boncod, Botz, Döme, Gutor, Csörnye, akik birtokaikat, földjeiket valami kiváló hőstettük és érdemeik elismeréséül ajándékba kapták a várurtól. így, ahol ezek a kitüntetett emberek letelepedtek és cselédeik, jobbágyaik elszaporodtak, az úr nevéről nevezték el a községet Bonczodföldének, Botzföldének, Dömeföldének, Gutorföldének és Csörnyeföldének. Boncodföldén már 1500-ban volt katolikus templom, melyet a mohácsi vész után a törökök leromboltak. 1500-ban már hat község tartozott a plébániához: Boncodfölde, Böde, Zalaszent- mihályfa, Kávás, Hottó és Teskánd. Az 1686 év után, vagyis a törökök kivonulása után a hívek felépítették újra a templomot. Ez a XVIII. század elején történhetett. A plébánosok — ameddig a most élő öregek emlékezete vissza- nyulik — a következők voltak : Fövenyi Márton, aki Csesztregből jött ide. Ő hozta a templom oltárképét. Innen az ő helyébe Pogány Gábor ment. Fövenyi után Hosoff József volt a plébános Az ő idejében égett le a plébániaépület, amely szalmával volt födve. Vele települt ide Vasmegyéből az Ávár nevű család. Hosoff utódai voltak: Borsodi János, Jászai Ignác, Szabó Imre, Tihanyi Ödön és Noé János. A XVIII. század elején a községnek csak 102 lakosa volt. Az 1930. évig ez a szám 370 re emelkedett. A lakóházak száma 72. A község területe 1024 katasztrális hold, amely a művelési ágak szerint a következő- képen oszlik meg: szántó 602 hold 734 □ öl; kert 74 hold 323 □ öl; rét 126 hold 172 □ öl ; szőlő 91 hold 89 Dől; legelő 71 hold 165 □-öl; adómentes terület 58 hold 1317 Dől A község keletkezésére, fejlődésére, esetleg elpusztulására és újra felépülésére, továbbá a települési viszonyokra vonatkozólag biztos adataink nincsenek. 1907. május 1. előtt az alsó- bagodi körjegyzőséghez tartozott. A nyugat- felőli szomszédos község Kávás 2 34 km., északra Alsóbagod 1 75 km., keletre Teskánd 4-50 km, délre Hottó 4 17 km. 1929 ben a Vinc/e István, Vincze György, Szakály Ferenc, Végh István és Ávár János háza a melléképületekkel leégtek. Junius 19 én gyulladt ki Vincze István háza és a szél terjesztette a tüzet a többire. Ezek a következő év végéig újra épültek téglából, cseréptetővel. Ezek lettek a község legszebb, legegészségesebb lakóházai. A íöríéneíl adaíoK. A vármegyei levéltárban a következő adatok szólnak Boncodfölde történetéről: A Boncodfölde határában levő Öreghegy 1715, előtt már be volt ültetve szőlővel. Az Újhegyet 1715. után ültették be. A szőlőből adtak a földesurnak 9-edet, a püspöknek (talán plébánosnak) pedig 10 edet. Földesurak voltak : az Öreghegynél a Bogyay, Bezerédy, EgefVáry, Mérey és Lukács-családbeliek és a plébános. 1768-ban a Mérey-család jobbágyai voltak : Szabó András, Bonczok Péter és Németh Ferenc. A Maiik (talán Málics)-család jobbágyai voltak; Vincze Ferenc, Gazsi József, Németh Mihály, Simon Mihály. Ezek között Simon Mihály örökös jobbágy volt, a többi szabad költözködésü jobbágy. Both Péter zsellér. Szolgáltak : minden héten egy napi robotot, a maguk marháival. Ök 9-edet nem fizettek, mert azelőtt sem szoktak fizetni. A jobbágyok által művelt szántóföldek és rétek a következő dűlőkben voltak: Hidszeg, Vidakut, Újerdő, Bakos, Halastóvölgy, Háia- szegett, Csollánszeg. Faluhely, Telekvégi, Mar- tonfa, Csorgasz, Fűzkut, Kósarét, Skublics- malom. , Volt a jobbágyoknak beltelek összesen 458/s pozsonyi mérő nagyságú; szántóföld 1078/s pozsonyi mérő nagyságú és rét 30 kaszásnyi. A község 1850-ben leégett. Alig maradt 1—2 ház. A falu csordása a mai fecskendőház helyén lakott; itt keletkezett a tűz. Az ísKola története. A 60-as években a régi iskola földből volt építve, a teteje szalmával födött. Ez a régi iskola 1868 ban leégett. Újra zsuppos tetőt csináltak rá. Ebben az időben Makrai József volt a tanító. A köztudat az volt, hogy ittas állapotban ö okozta az iskola leégését. Amikor kigyulladt elbújt a templomba, belülről bezárta az ajtókat, lefeküdt a sekrestyében az oltárvánkosra és ott aludt. A legények a templom ablakán mentek be érte. Körülbelül 20 év múlva újra leégett Polgár István tanító idejében. Ekkor megint zsúppal fedték be 1890. előtt ide jártak a teskándi, hottói és szentmihályfai gyerekek is (aki akart), mert ott nem volt iskola. Makrai József után jött König Lajos. Német anyanyelvű volt. Csak rövid ideig működött itt. König után Polgár István, majd Lencz Mihály, Kapucsi Gyula (elmebajos lett), ifj Makrai József, Lencz Ferenc, Egyed József, Szatlmayer Lajos, Gedeon Andor. Jelenlegi tanító Daday László. A 70 es években kevés ember tudott irni- olvasní. Sokszor még a bíró is analfabéta volt. Most élő öregek emlékezete szerint a községben abban az időben Nagy Mihály, Németh Ferenc, Nagy István és ezeken kívül még 1—2 ember volt írástudó. Végh Mihály analfabéta biró volt, mellette Vincze György a kisbiró. Ennek minden adószedésnéi jelen kellett lenni, mert a bíró nem tudott olvasni. Ha valami irás jölt, azt is Vincze György olvasta el. Ifj. Makrai József Zalacsányból jött Boncod- földére. Nehéz volt abban az időben tanítót kapni. Addig nem jöhetett el Csányból, mig a Az 52-ik M. KIR. OSZTÁLYSORSJÁTÉK játékterve páratlan esélyeket nyújt. Egy sorsjeggyel szerencsés esetben nyerhető: Egymillió P. A nyeremények összege több, mint Tizenötmillió P. Jutalom : 600.000 P. Főnyeremény: 400.000 P. Nyeremények : 200.000 P, 100 000 P, 75.000 P, 60.000 P, 3x50.000 P, 5x40.000 P, 1x30.000 P. 22x20 000 P, 2x15.000 P, 30x10 000 P és még számos közép és kisebb nyeremény. A sorsjegy ára osztályonként: nyolcad negyed fél P5.— P10.— P20.— A sorsjegy kapható az összes főárusitóknál Húzás kezdete április 13. boncodföldiek az ottani 150 forint tartozását le nem fizették. Vincze György, Szakály Vitus és Ávár István a zalaegerszegi bankból vették váltóra ezt az összeget, amelyből 80 forintot nekik kellett megfizetniök. A most meglevő iskolát 1911-ben építette Glasgall Zsigmond 11.000 koronáért. A pajtát 1913-ban építette Simon István zalacsébi kőműves 2636 koronáért. Pezsdul az élei a szép Jövö felé. A község valamikor nagyon el volt zárva a világtól. Segített a helyzeten az az esemény, amikor megépült a zalaegerszeg—zalalövői vasútvonal és kiépült a községbe vezető jó ut is. Igaz, hogy az alsóbagodi állomásról még mindig két kilométer utat kell tenni a réten át, amig az ember elér a gyönyörű kilátást nyújtó faluba, mindazonáltal Boncodfölde a közlekedési viszonyok javulásával közelebb jutott a városi műveltség áldásához. Lakói az élet nehézségeivel birkózó, szegénysorsu, józan gondolkodású, vallásos lelkű magyarok, akik a faluvezetők munkájának példaszerű eredménye gyanánt emelkedett erkölcsi szellemmel vannak áthatva. Nincsenek torzsalkodások, pártoskodások, nincs meg a szépnek és jónak ellenzéke, a külön utakon való céikeresés, hanem egészségesen virul az egységes lélek. Újabban virágzó kedvvel foglalkoznak a háziíparral. Bár a község még nélkülözi a mai műveltségnek egyik legnagyobb áldását, a villanyt, a lelkekben máris kigyulladt a villanyfény, amely a látóhatárt kiterjeszti a mécsesvilágitás békalátókörén túl és érlékeli a holtig való tanulás hasznos gyönyörűségét. Ahol pedig a nép nem veti meg a szellemi és erkölcsi értékeket, ott a gazdasági felemelkedés nem maradhat el.
