Zalai Magyar Élet, 1944. április-június (5. évfolyam, 74-143. szám)

1944-04-01 / 74. szám

1944 április 1. ílft^wh,F.T HETI ÉRDEKESSÉGEK '• m|yon időszerűtlen a társadalom szétpar- cellázása. De azért még mindig vannak köz­itünk nagy számmal, akik a múlt század vilá­gába képzelik magukat. Hej, pedig meny­nyire megsértjük a hiúságukat, ha csak tíz évvel is -öregebbnek néznénk őket. Van például olyan zalai ’városka, ahol a társadalmi érintke-H zésben elkülönülitekWaz egyebemet végzettek, a .főiskolai ’képzettségűek, az érettségizettek s aztán jönnek — szerintük — azok, akik még hátra vannak. Összejöveteleket rendeznek a szociális jótékonyság, 'a hazafias feladatok je­gyében, de 'kikötik, hogy az asztalukhoz csali olyan ülhessen, akivel a rangjuk és a rátarti!- ságuk összefér, 'pljön bár valaki tőlük hat méter távolságban ugyanannál az asztalnál, olyan, akit ők kisebbrendűmek tartanak a fog­lalkozásban, rövid 'és kínos időzés után ajk’- biggyesztve kelnek föl és távoznak. Mene­külnek, mint >a fertőző betegtől. Van úgy, hogy •;$ társaskörben külön összejöveteli napja van az »előkelőségeknek« 'és külön azoknak, akik szefintpk nem Számítanak. Ez az állapot a felülről figyelők szemében a humornak gyöngy­forrása, a fájdalom közt való mosolygás elő­idézője, a nemzétpoiitikus pedig azt mondja rá: Isten ’veri: a 'magyart, ameddig nem fog össze testvér a testvérrel. Panaszkodnak a munkaadók, hogy nem le­het munkást találni. Nyilván azt gondolja iaz ember, hogy olyan boldog korszakban élünk, amikor mindenki dolgozik, mert min­denki megtalálta a maga munkakörét. Annál -kínosabb-.meglepetést keltett az a jelenség, amikor a zsidó üzletek lezárásának végrehaj­tása alkalmával az utcákon olyan csoportok verődtek össze és álldogáltak órák hosszáig, •'atiiilyewekről - csak az ókori történelem emlé­kezik meg, amikor Róma utcáin a proletárok '.cirkuszt kenyeret követeltek. Most lehetett csak látni, mennyi dologtalan cigánysuhanc ..lézyng ^zertgja városban és a környéken! Úgy vártak és úgy vágytak szinte titkos jeladásra Összeseregelve, mintha üzletkiosztásról', vagy szabad portyáról lett volna szó. Ez'ia jelenség aggasztó, mert a dologtalanság és a min­denre nagyon ráérés sohasem jó tanácsadók. Úgy látszik, a munkatáborok még nem boesá- ■ tottak ki v.elegendő behívót. Az alsólendvai gyümölcstermelők kétszáz kiló gyümölcspermetező rézgálioot igényeltek. A Gyümölcstermelők Országos Egyesülete ki is ptalta ezt a mennyiséget, de nem egyenesen Alsólendvára küldte, sem nem a legközelebbi Hangya fiókhoz, Lenjibe, hanem a távol fekvő ■ nagftkam^sai^Hangyához. Ez a bürokratizmus eíedmény.ezjte, .bogy csak kerülő utón jut­hatnak hozzá az igényjogosultak a gátiéhoz „és yal^színűleg drágábban is. Mert Nagykani­zsáról külön kell megint elküldeni a gálicot Lendvára, ott a községi elöljáróságnak valami szétösztóriól kell megint gondoskodni, ha csak •maga; a községháza nem akar gálicot mérics­kélni. A szétosztót pedig szintén nem lehet arra koteJezniy* hogy ingyen végezze ezt a munkát. Mint érdekes dolgot jegyezzük meg az esettel kapcsolatban, hogy a községi elöl­járóságtól Nagykanizsára küldött kétszáz da­rab rézgálicutalványból útközben száz darab elveszett/ Most lázas keresés indult meg utá­nuk. Ez'az időtöltés is a bürokratizmus szám­lájára Írandó. * ;r Ismeri-e Ön, Uram és Hölgyem, a levéltetű » élettanát?.,'A. levéltetű együtt él a hangyával). '-A'^eketeS^agy zbldkabátos tetű szívja 'a fa r„ jlev&|ént'k /tápláló nedvét, a hangya pedig él-fe "* vezi a tetvek testéből kivált édességet 'A hangya ezért az édes élvezetért boldogan !?‘íuvarozza a tetűt levélről-ílevélre. jj A tetű élettana csak példa legyen most^ Ilyen békés Hiíégértésben és kölcsönös szol1-* * gálatéan élt együtt hazánkban zsidó és némely keresztény. Ha a hangyának szíve van, föl­tehető, hogy nagyon fáj neki, amikor a gyü- mölcsész megpermetezi a tetűt. P.P. Egy régi .család nyomában Még :az olyan ódon patriciusvárosban is, mint például: Sopron, nem csekély érdeklődésre tarthat számot az ottani százötvenéves, or­szágszerte ismert Seltenhofer-féle harangöntő­gyár,’(hogyne ragadná meg tehát a régi polgár-, ság mindjobban tovatűnő emlékein tűnődni szeretők képzeletét a zalaegerszegi Kesseldor- fer-esalád, amelynek törléucte szinte .-egyedül­álló a zalaegerszegi polgári rendű családok között. Itt ugyanis, ahol minden bizonnyal csak nagyon kevés ember mondhatja el ma­gáról, hogy elődei századokon keresztül min­dig. Zalaegerszegen éltek és még kevésbbé, hogy minden időbén ugyanazt a foglalkozást űzték, á Kesseldorf er-család az egymást kö­vető nemzedékek hosszú során át, immár két-i száz év yta, mindig Zalaegerszegen él és mindig egy és ugyanazt a mesterséget űzi. Egyszer megfordultam a Páterdomb mö­götti gyepmesteri telepen és akkor elbeszél­gettem a család utolsó élő tagjával, Kessel- dorfer Ilonával. Javakorabeli, bátor, nyílt tekintetű özvegy­iasszony az utolsó Kesseldorfer és tekintete el- révedez, mintha a messze múltba nézne, mi­kor családja történetéről és Stájerről kezd el beszélni. , — Igen, — mondja — Stájerből, a Késsél’-1 dorfer-család ottani ősi fészkéből kerültünk ide mintegy kétszáz, esztendeje és azóta is mindig a mi családunk tölti be a városi gyepmesteri tisztséget. I ■ — Dúsgazdag emberek voltak, kérem, vala­mikor a zalaegerszegi Kesseldorferek, —foly­tatja, — ha a régi1 polgároknak pénzre volt szükségük, bizony csak hozzánk jöttek. — Hogy mindig' itt laktunk-e a Páter- dorrib mögött?1 Nem, kérem, mert a mostani Apponyi-utca végén, a régi temetővel szemben volt a .régi gyepmesteri telep, ott volt vala- (mikor a mi öreg udvarházunk és onnan költöz­tünk ide körelbelül negyvenöt évvel ezelőtt, amikor ezt a házat építtettük. Tulajdonképpen csak most nézek körül és az első, amelyen megakad a szemem, a be­járat ellőtt földbe ásott, esővájta, nagyon régi malomkő. Ez valamikor a kisvárosi jómódú polgárság kertjeinek volt elengedhetetlen tar­tozéka, földbe ásva, mint itt is, vagy asztal- lapnak használva és amelyet mind ritkábban lehet már csak látni, mert éppen úgy eltűntek, akárcsak tulajdonosaik, a régi szabású kis­városi polgárok. Óqlon a bejárat két szárnyú, régi módiasan, becsületesen jól megpárttözott vasajtaja is és az özvegy megjegyzi: — Ezek még a régi házból valók, az ajtó egyébként magtárajtó 'volt valamikor. — Valami régi emlék van-e még a család birtokában ? — A család nemesi levele ivalamiképpen el­kallódott, a családunk birtokában volt régi tőröket, kardokat, pallost és bárdokat pedig! ezelőtt harmincöt évvel valamelyik múzeumba! Rüídte. be az apám, hogy melyikbe, igazán nem tudnám megmondani. A régi temetőben nagyszabású családi sírboltunk is volt, magas, sok feliratú- sírkővel, de az idők. forgatagában eltűnt ez is, úgy jiogy most már semmiféle régi emlékünk siti csen. Ellenben még itt kint is van villanynak, rádiónk és telefonunk, ami nem megvetendő dolog, Ugyebár ?;_ ágazat adok neki .és búcsúzom az idegenből jött, de’ ia századok folyamán tősgyökeres ma­gyarrá lett Kesseldorfer-család utolsó sarjától. Dr. NOSZLOPY PÁL. tejev’ics István (íafítégérsZe^f tOO, Kállky! Sándor (Beszterce) 50, Bors Ferencné (Dab- ronc) 50, Soós Ferencné (Sümeg) 20 és Mó- rocz Istvánná (Sümeg) 28 pengőt adományo­zott a sümegi kagylempliomutatarozási céljaira. — Zalagyömörő k©zsfg lako^ágájjak áldhat­ta» zs égé bői a l^taség .főterén hídmérleget allí3 tottak fel. —XAÍ Adjunk apát a hadiárvák­nak« mozgalom támogatása céljából végzett gyűjtés Mihályfa községben 202, Kisvásárhely községben 29, Szalapa községben pedig 75.70 pengőt eredményezett. . m Má FERENCJOZSEF • keserűvíz Grafikai kiállítás. Dr. Tóth Ervin magángyűjteményének bemutatása. Rendkívül érdekesnek ígérkező bemutatónak lehetünk tanúi vásárnap a gimnázium rajz­termében. Dr. Tóth Ervin az ismert művészeti iró ez alkalommal mutatja be rendkívüli értékű grafikai gyűjteményének legszebb darabjait. A háborús viszonyokra való tekintettel a ki­állítás csak egy napig,’vasárnap lesz nyitva. A megnyíló beszédet dr. Zsidó Sándor ország- gyűlési képviselő mondja, pontosan 1 í órai kezdettel. Utána a közönség megtekintheti dr. Tóth Ervin irányításával a pompás gyűjte­mény lengyel, francia, német, svéd, japán és bulgár fametszeteit, rézkarcait és rajzait; termé­szetesen a legjelesebb magyar grafikusművészek . is felvonulnak. A kiállított lapok bizonyára hamarosan gazdát cserélnek és sokan fogják otthonukat márkás ! grafikákkal gazdagítani. A tiszta jövedelem 20 százalékát dr. Tóth Ervin az intézet szegény tanulóinak megsegítésére ajánlotta fel. A bemutató már délutáu 6 órakor zárul. Belépődíj nincs. Az 52-ik M. KIR. OSZTÁLYSORSJÁTÉK játékterve páratlan esélyeket nyújt. v! ?n Egy sorsjeggyel szerencsés esetben nyerhető: .sím Egymillió P. A nyeremények összege több, mint Í Ó P. 600.000 p.: Jutalom: Főnyeremény,: 400.000 P, 3 fi;» :.k> uz .t; «t" >: -»sí (Nyere m ények:: ■v / i: onn fsftfi p 100 000 Pí 75.000 P, 60.000?; 3x50.000 P, 5x40 000 P, 1x30 000 P. 22x20.000 P, 2x15,000 P, 30x10.000 P és még számos közép és kisebb nyeremény. • ^ m . Jj ^ A sorsjegy ára osztályonként: egész P40.— A sorsjegy kapható az összes 1 főárusitókuál Húzás kezdete április 13. nyolcad negyed fél P5.— P10.— P20.—

Next

/
Oldalképek
Tartalom