Zalai Magyar Élet, 1944. április-június (5. évfolyam, 74-143. szám)
1944-06-12 / 130. szám
1944 június 12. 3 Féllábbal a sírban... INNI N rs — ONNAN Iá Halálra ítélte a pestvidéki törvényszék Nagy Sándor 21 éves gyári munkást, aki az elsötétítés idejében meggyilkolta és kirabolta Wolfram Sándor csillaghegyi rokkant vendéglőst. ■— Meghalt Kaposvárott Kováts Jenő József festőművész felesége, boldogfai Farkas Klára festőművész-tanárnő, aki 1942-ben a Kaposvárott rendezett dunántúli téli tárlaton a nagy aranyérmet kapta meg. — Gőzkazánban elégette újszülött fiúgyermekét Strigán Julianna somogyi grófi komorna. — Homokbányászás közben rászakadt a föld Földes Béláné so- mogyapáti asszonyra. A közelben játszadozó Végh Jóska elemista észrevette a szerencsétlenséget, odasietett és puszta kézzel 'kezdte leszórni a földet a betemetett asszonyról. A fejét kiszabadította, aztán segítségért kiáltott es a falusiak kiásták a halál torkából az asz- szonyt. Ismeretlen tettesek letörték és ellopták a máriaremetei kegyképnek 100 ezer pengőt érő keretét. — Halálra ítélte a bajai törvényszék rögtönítélő bírósága Vuics Pál bácsalmási csavargót, aki vasdoronggal agyon verte' Beck Jánosáét, mert nem adott neki pénzt italra. — Hirtelen meghalt a nagykanizsai származású Medgyesi Ferenc m. kir. alezredes Budapesten. — Megbotlott egy tejeskannában az érsekújvári állomáson Lebó Ferenc Máv fékező. A pályatesten elesett vasutast halálra gázolták a tolató mozdony kerekei. — A postaigazgatóság közlése szerint azokon a vonalakon, amelyek a hívás idején nincsenek túlterhelve, 3 percen túl is lehet interurbán telefonbeszélgei- tést folytatni. Előzőleg' érdeklődni kell annak lehetősége felől a postán. — Négy vagon rongyhulladékot találtak Besztercén a zsidó raktárakban. Kiderült, hogy a közelmúltban zsidó ügynökök házalták végig a Székelyföldet és a rendesnél jóval magasabb árat fizettek a hulladékért, hogy aztán a fekete kereskedelemben tovább értékesítsék. Amé zalai hitek 11 keszthelyi személynek alapokban adták át a városházán a Nemzetvédelmi Kereszt kitüntetést. — Szávai József keszthelyi közigazgatási jegyzőt Hévízszentandrásra helyettes vezetőjegyzői minőségben, Mohos István hé- vízszentandrási helyettes vezetőjegyzőt Keszthelyre közigazgatási helyettes jegyzőnek, Horváth Sándor okleveles jegyzőt pedig segéd- jegyzőnek Keszthelyre rendelték ki. — Értesí- sítés szerint dr. Bittera Béla pacsai szolgabíró sikerrel kiállotja az országos gyakorlati közigazgatási vizsgának második részét, a belügyi szakvizsgát. — Dötk község leventeifjúsága az általa rendezett színielőadásnak 300 pengő tiszta jövedelmét a bombakárosultak javára adományozta. — Ékszereket rejtett el volt keszthelyi lakásának a pincéjében Kálmán Jenő, aki azelőtt rőfös kereskedéssel foglalkozott. Állítólag Keszthelyen más zsidók is rejtettek el értékeket, amelyek felkutatása most folyik. — Nemesvita községben mondta első szentmiséjét Jani Domonkos cisztercita szerzetes. — Kerékpárszerencsétlenség érte dr. Kelemen Aladár tapolcai kir. járásbírósági jegyzőt, amikor Taliándörögdről hazaménet a falu végén beleszaladt egy vízmosásba. Hathónapi börtönre ítélték Csermele Ferenc 38 éves lenti lakost többrendbeli lopásért. —< Az »Apát a hadiárváknak« mozgalom támogatására Gógánfa községben végzett gyűjtés 83, Zalagyömörő községben pedig 19.20 pengőt eredményezett. — A bombakárosultak megsegítésére a lakosság körében végzett gyűjtés* Káptalanfán 207.3Ö, Bodorfán 58.30, Gyepü- kajánban 138.90, Nemeshanyban pedig 260 pengőt eredményezett. — Ismét nagy a fedezetlen tűzkár Zalában. A vármegye közigazgatási bizottságának ülésén előterjesztett alispáni jelentés szerint Zala megye területén május folyamán több tüzeset történt, amely 68.060 pengő kárt okozott. Biztosítás révén mindössze 1.100 pengő térül meg. Sokat kötődnek bajtársai mostanában vitéz Márk honvéddel. Pedig ez egy kicsit kockázatos dolog, mert vitéz Márk a -magánéletében is hű a nevéhez és egyébként 'is hirtelenkedő gyereknek ismerték még otthon is. Talán éppen ennek köszönhette, hogy a katonáéknál is megtisztelő feladatot kapott. Csapatcsendőr lett, ami pedig különösen itt, kint a harctéren nem kis dolog. És néha fölötte ’kellemetlen. Ezt jól tudja már vitéz Márk is és éppen ez az a pont, amit a bajtársai kötődésre feli használnak. Ezeket az ugratásokat azonban nem kell komolyan venni. Vitéz Márk derék jó gyerek, az egész zászlóalj ismeri és több a jóbarátja, mint az ellensége. Azt, hogy mostanában sokat ugratják, az is csak 'azt bizonyítja, hogy vitéz Márk népszerű és ezekben az ugratásokban sokkal több a szeretet, mint a gúnyolódást kedv. — Te csak hallgass, neked még a civilsapkád mozog a fogason — torkolja le Forgó őrvezetőt Dóka tizedes, aki vitéz Márk viselt dolgaira célozva éppen egy találó szellemességgel nevettette meg a "társaságot. "El is hallgat engedelmesen, hiszen ő még csak újoncnak számít itt künn. Három nappal ezelőtt jött ki hazulról, a többiek már több mint egy hónapja kint vannak. — Na, vitézem, mondd él szépen az önkéntes úrnak, hogy történt az az eset — szól az egyik zászlós a ’csapatcsendőrnek. Valahol Gácsországban hatalmas fenyőerdőben vagyunk. Egy nemrég rögtönzött kunyhó közelében, amelyen ott büszkélkedik >a zászló- aljparancsnokság jelzése. Az arcvonal körülbelül 300 méterre lehet, pillanatnyilag most csönd van, nyugalom mindkét oldalon. — Azt hittem, nem 'látom többé ezt a kunyhót — mutat vitéz Márk a 'parancsnoki épületre, — .pedig sokat dolgoztam rajta. — Azt mondd már, hogyan ugrottál ki a sírból! — unszolják a többiek. — Féllábbal benne álltam, annyi bizonyos, — mondja Márk és hozzákezd a történethez. — Még ma sem értem egészen, hogy kerültem fogságba. Javában folyt a támadás és egyszercsak azt vettem észre, hogy orosz lovasok vesznek körül és már kísérnek is hátrafelé. Barátságosak voltak. Idősebb volt már valamennyi. Jóindulatúan mosolyogtak kérdéseimen, amelyeket félig oroszul, félig magyarul intéztem hozzájuk. De (nem igen feleltek rá. Amikor azonban valami parancsnokságfélére értünk, megváltozott a helyzet. Uj őrök jöttek, akik . .. — Megpofoztak egy kicsit, mi?... — ezt az egyik honvéd mondta. De Márk elsötéte- dett tekintetére igyekezett is elbújni valamelyik bajtársa háta mögött. ♦ — Hát igen! — mondja most dacosan Márk. — Meg voltam' kötözve, nem tehettem semmit. Amikor a csapatcsendőr-jelvényemet észrevették, hirtelenében annyi mindent kérdeztek tőlem, hogy azt sem tudtam, hol áll a fejem. Faggattak a csapatomról, milyen zászlóalj, milyen ezred, milyen tűzfegyvereink van, nak, ki a parancsnokunk stb. — És te mit csináltál? — Természetesen egyre sem válaszoltam. Ez nagyon felbőszítette őket. — Megvertek? — Ezt megint az előbbi honvéd tudakolja, aki már egyszer érdeklődött a pofon felől. — Ha nagyon tudni akarod, hát igenis megvertek. Két fogam még ma is bánja az esetet. Javában pofoztak, amikor egy tisztféle jött és levetette rólam a köteleket. Lehet, hogy azt hitte, így jobban szóra tudnak bírnir. De tévedtek. Amikor ezt látta egy egészen fiatal, hangoskodó kölyök, aki szintén tiszt lehetett, mondott valamit az őröknek. Azok karon ragadtak és vittek félre. Rögtön tudtam, hogy itt most már mindennek vége. "De valami különös dac szállott meg, hogy inkább meghalok, de akkor sem beszélek. Egyszer úgyis meg kell halni. Vártam, hogy tovább faggassanak, de ehelyett egy fa mellett levő gödörbe lállítottak. — Abban a pillanatban, amikor talán már a puskát is reám emelték, néhány magyar gránát csapódott be közvetlen közelünkben;. Azonnal hasravágták magukat az őreim. Közülök az egyik meg is sebesült, én pedig felhasználtam a zűr-zavart... — Meglógtál — fejezi be tömören Dóka tizedes a történetet. — Meglógtam. Lövöldöztek utánam, a magyar gránátok is ott csapkodtak körülöttem, sőt néhány stuka is megjelent és adogatta le csomagjait. — Ez volt a szerencséd. — Lehet. És szerencsém volt, hogy a terep is bozótos és gidres-gödrös volt. Ez körülbelül délután 2 óra felé történhetett és 4 órakor már jelentkeztem is a zászlóaljparancsnok úrnál! — Éljen! — kiáltotta el magát valaki kissé csufondárosan. De ez nem zavarja vitéz Márkot, akitől búcsúzom éppen és kívánom neki, amivel a parancsnoka fogadta, amikor visszajött: — Tartsa meg az Isten a szerencsédet! KONCZ ANTAL, haditudósító. A gabona és hüveiwestermények vásárlásának szüneteltetése Felhívják a gazdák figyelmét, hogy a folyó gazdasági, illetőleg értékesítési évben gaboná- vásárlásra jogosult kereskedők a vételre felajánlott gabonát és hüvelyesterményt június 24-éig vásárolhatják meg, e naptól kezdődően a kereskedők gabona- és hüvelyestermény vásárlási jogosultsága megszűnik. Az ez évi értékesítési idény tehát június 24-én lezárul s az új értékesítési év július 3-án kezdődik, amikor is a gabonavásárlásra jogosult kereskedők új alakú vételi jegyekkel megkezdik az 1944—45 gazdasági évre szóló gabonavásárlást. A gazdaközönségnek anyagi érdeke fűződik ahhoz, hogy különösen gabonafölöslegeit a közölt határnapig a vásárlásra jogosított kereskedőnek eladja. Ha ugyanis a gabonafélék termelői ára a következő gazdasági évben változatlan marad, az esetben július 1-én az 1943 július 1-én hatályba lépett termelői árak lesznek újra érvényesek, viszont a kereskedők csak a június 24-éig eladott gabonafélék után fizethetik meg^a múlt évi szeptember 1-étől járó (havonkénti 25 filléres) »árlépcsőt«. A július 3-ávai kezdődő új vásárlások alkalmával ez esetben tehát a kereskedők 100 kilónként 5 pengővel alacsonyabb árat fizetnek a gabonáért, mint az ez év június 16—24-ike között;. Testedzés A budapesti levente válogatottal mérkőzött tegnap Zalaegerszegen a helybeli leyente ökölvívó válogatott. Tegnap nagy eseménye volt a zalaegerszegi testedzésnek. Itteni leventéink összemérték erejüket és tudásukat a budapesti levente ökölvívókkal. Az esős idő ellenére is nagy tömeg érdeklődése mellett folyt le a mérkőzés, amelynek végső eredménye 12:6 á budapestiek javára. Ha az eredményt kellően mérlegeljük, megállapíthatjuk, minő nagy értéket jelent máris ‘a mi levente ökölvívóink! tudása, amikor az erős és technikában föléf- nyes fölkészültségű budapesti csapattal szemben is meg tudta állani a helyét. Részletes eredmények a következők: Légsúlyban Brezsán (Z) győzött a második menetben Meleg (B) ellen. Harmatsúlyban Horváth (B) győzött Pörge (Z) ellen. Pehelysúlyban Kardost (Z) pontozással verte Nagy (B). Pogács (Z) lelkes küzdelem után döntetlenre mérkőzött a keményütésü Benissi (B) ellen. Könnyüsúlyban ‘Tóth Géza (Z) tudásának legjavával győzött Rapcsák (B) ellen. Téklesz (B) győzött pontozással Eitchinger (Z) ellen. Váltósúlyban Ekler (Z) nagy küzdelem után megérdemelten döntetlenre mérkőzött Kugler (B) ellen. Középsúlyban Gerencsért (Z) fölényesen werte Mihályfi (B). Félnehézsúlyban Horváthot (Z) pontozással verte Major (B). Budapest—Vidék válogatott 7:1 (3:1)
