Zalai Magyar Élet, 1944. április-június (5. évfolyam, 74-143. szám)

1944-06-09 / 128. szám

1944 június 9. A svájci óratengely Megbízható, jó órám van. Becsületesen szol­gál immár harminc és egynéhány éve. Termé­szetére nézve közömbös; nem érdeklik a mások dolgai, tehát nem siet, nem lusta, tehát nem is késik. Órámnak ezt a tökéletes-megbízható­ságát teljes mértékben méltányolom és viszon- zom azzal, hogy becéző szeretettel veszem körül időmérő készülékemet, Gyengéd vagyok hozzá és figyelmes, óvom a hidegtől, víztől, melegtől, gyengédtelenségtöl. Mégis legutóbb megtörtént, hogy jó öreg Omegámat leejtettem a padlóra. Ez a padló pedig betonlapokból összerótt, acélkemény valami, durva ölelése nán sok jót jelenthet egy hosszú szolgálatban elkéfiyelmesedett, élemedett korú órának. Nem is jelentett. Az óra ugyanis megállt. Es hiába volt minden kísérletezgetés, csavar- gatás, rázás, biztatgatás, nem akart elindulni. Kicsi szive, amely eddig évtizedek óta olyan megnyugtató ketyegéssel muzsikálta idegeit pihentető dalát, néma maradt. Elvittem tehát egy óráshoz, akinek cifra, kiabáló aranykoszorus mesteri cime valahogy nagy bizalmat árasztott maga körül. — Kérem — jelentettem — leejtettem az órámat és azóta nem jár. Az órásmester kézbevette a régi szerszámot. Egy sokat tapasztalt kiváló orvostanár nem hajolhat aggodalmasabban, fontoskodóbban a nagybe»eg rakoncátlankodó szive fölé, mint az én órásom tette. BelehalIgatózott a halott gépezet csillogó, aranyfényü kerekei, küllői, tengelyei közé. Szeme előtt az odacsiptetett kerek nagyitóval, belenézett a szerkezet titkai közé. Kis acél- kutasszal beledöfött a konokul hallgató gépezetbe. — Kérem, eltörött az egyik tengely — jelen­tette ki azután nagyon komolyan. — Hát akkor tessék megcsinálni Óra nélkül nem lehetek. A mester félszemével felém pislogott. — Rendben van. De ilyen tengely az egész országban nem kapható. Meg kell hozatni. Egyenesen Svájcból. — Jó, jó, hozassa meg. — De sokáig tart, amig megjön. És sokba fog kerülni. — Mégis, mennyibe? A mester lassú fejszámolást végzett. Mereven, összevont szemöldökkel nézett maga elé. — Hetvennégy pengőbe — jelentette ki végül. • Kicsit felszisszentqn úgy befelé, magamban, de aztán csak ráhagytam. Legyen hetvennégy pengő, ha olcsóbb nem lehet.. . De aztán mégsem hagytam ott a beteg órát. Délután bementem vele egy kisebb, egy­szerűbb óraműhelybe. De itt már elővigyázato­sabban jártam el. — Kérem — mondtam a gazdának — meg­állóit az órám. Nem tudom, mi a baja. Legyen szives megnézni. Az órás alaposan megnézte a régi órát és elismerően nyilatkozott: — Régi jó bútordarab! Aztán fel se patlantotta a hátsó fedelét, ki se nyitotta a belső részek felé vezető nyilást, csak úgy rápillantott az óra hófehér szám­lapjára. — Megakadt egymáson a két mutató, ez a baj! Nem fádnak elválni, tovább haladni — jelentette ki és jóízűen mosolygott hozzá. És valóban: az óra két mutatója a 12-es szám felett állott, pontosan fedte egymást és nem tudtak tovább forogni, mert beleakadtak egymásba. A leesés következtében ugyanis — úgy látszik — az egyik mutató elgörbült és beleakadt a másikba ... Tehát szó sem volt a tengelytörésről! Az órás megigazította az elgörbült mutatót, aztán kérdésemre, hogy mivel tartozom, szét­tárta a két karját és nagyon barátságosan mondta: — Ugyan kérem, szót sem érdemel . .. PÉCHY-HORVATH REZSŐ. ' : ' " íl — ADAKOZZUNK A LÉGITÁMADÁSOK Áldozatainak megsegítésére! íttámiLET Zalai eimefuttatés az esői hozó Medárd püspök védelmében A zalai gazdák naptárában kiváncsiam várt Medárd-napja elérkezett. Tegnap, Ur napjá­nak ünnepén lovagolt be hozzánk és — esőt hozott. — Nos hát »bebökött« nekünk! — mondta Mihály gazda, ahogy találkoztunk vele a tem­plom kapujában. — A körmenetet elverte, erre se emlékszem, hogy Űrnapján valaha is elverte volna az eső a körmenetet. Ha igaz a néphit, akkor hát ezentúl negyven napon át mindig eső lesz. Lábvizet és fejmosást kapunk az aratásban. Ej, ej, az a Medárd is megemberel­hette volna magát!.... így Mihály gazda... Mi pedig, merthogy az eső miatt szoba­fogságban voltunk, ráértünk elmélkedni Me- dárdról, jobban mondva arról, amit a magyar nép szent Medárddal kapcsolatba hoz, az eső­ről, az időjárásról. Néhai Wekerfe Sándornak tulajdonítják azt a szólásmondást, hogy »a pénz vagy sok, vagy kevés, de sohasem elég«. Ugyanezt tartja a gazdaember az esőről is. Az is hol több a kelletténél, hol kevesebb, de vajmi ritkán ép­pen annyi, amennyire az évszakhoz képest szükség volna belőle. Nem csoda hát, ha ősidők óta sok gondot és fejtörést okozott az időjárástól annyira függő gazdáknak, hogyan lehetne a légköri csapadékoknak szeszélyes elosztódását egy-égy évre legalább, yagy legalább annak többé- kevésbbé hosszú szakára ismerni s a föld munkálását ehhez képest intézni. A népies kalendárium a földkerekségen mindenütt ki­váló ügyet vet az úgynevezett jósnapokra, amelyek nevezetes fordulópontjai szerinte az időjárásnak. Hozzájuk szabódik és utánuk iga­zodik ugyanis hosszabb, vagy rövidebb tar­tamig az illető évszaknak uralkodó meteoro­lógiai jellege. Ilyen jósnapok a mi népünk hitében leg­sűrűbben követik egymást a tavasz utolsó és a nyár első hónapjában, mivel ezek a hónapok a legválságosabbak az év termésére nézve. Ezek között Európaszerte alig van ismertebb a június 8-ára eső Medárd-napnál. Százados, sőt évezredes tapasztalat mutatja a népi meg­figyelés helyességét, hogy ha Medárd esővel köszönt be, utána negyven napig esős marad az idő. Egyébként szent Medárd noyoni püspök volt. A VI. században élt és halála után nagy csodatevő hírében állott. Különösein sok tolvaj és rabló tért meg az ő hathatós pártfogására. Élete történetében azonban nincs egyetlen ídat se, ami az időjárás szabályozására mutatna. A nyár első hetének időjárást eldöntő for­dulata tehát minden bizonnyal csak tévesen fűződik az ő nevéhez. Alighanem a régi római naptár valamely dátumában rejlik az a hit, hogy ezen a napon uralkodó szárazság negy­ven napig fog tartani és viszont a nedves idő­járás is. Szárazság esetén a középkorban nagy köb- meneteket szoktak tartani ezen a napon és kérték a'hívek a Boldogságos Szüzet: »Kérünk Téged szántásunk, vetésünk érdekében, hogy a szalmánk rézvörössé, a gabonánk meg arany­sárgává legyen. Minden fekete sűrű felhőt taszíts másfelé, nagy mocsarak, széles erdők és tágas sivatagok fölé. Nekünk, szántó- vető embereknek pedig adj termékenyítő édes esőcskét«. Ilyenformán tehát teljesen megokolatlan az az ijedelem és baljóslat, hogy a Medárd-napi eső csapást jelentene. Az »édes esőcske« ara­nyat ér, ha akkor jön, amikor arra szükség van, és ha éppen annyi van ‘Belőle, amennyi meghozza a mi dolgos zalai szántó-vetőinknek a jó aratással, bő szürettel áldott esztendői). Ilyen termékeny esztendő pedig különösen ránkfér a háború idejében. AZ ELSÖTÉTÍTÉS MA ESTE TÍZ ÓRÁTÓL HAJNALI NÉGY ÓRÁIG TART. PRO PATRIA Molnár Jenő tófeji szár­mazású honvéd szakaszve­zető május 11-én a keleti harctéren a hazáért hősi halált halt. Emléke örökké él a magyar szívekben! — A zalaegerszegi ferences plébánia hírei. A ferences plébániahivatal közli, hogy Űrnap nyolcada alatt naponként reggel a 8 órai mise előtt és este fél 7-kor a litánia előtt kis Jézus! Szíve űrnapi körmenetet tart. — Vasárnap, 11-én 6, 7, és 8 órakor lesznek szentmisén. Utána megfelelő idő esetén megtartják az űr napi körmenetet rövidített útvonalon (Óla és Rákóczi-utca). Kérik a híveket, a harmadrend és a Jézus Szíve Szövetség tagjait, hogy mi­nél nagyobb számban jelenjenek meg. —1 Ugyancsak vasárnap délután a Jézus Szíve Szövetség asszonycsoportjainak lesz gyűlése és pedig fél 4-től a csoportvezetőknek, 4—5-ig pedig a többi tagoknak. — Református egyházgondnok beiktatása Sümegen. Az Ócsára távozott Fáncsik Lajos sümegi gyógyszerész helyett Boncz Sándor sümegi postamestert választották meg ~efor- mátus egyházgondnoknak. A református tem­plomban lefolyt beiktató közgyűlésen Németh Károly keszthelyi református lelkész, jelenleg tábori lelkész jelent meg és ő vette ki az űj egyházgondinoktól az esküt. — Halálozás. Léránt Lacika június 6-án elhűnyt. Temetése ma délután 4 órakor volt az űjtemető halottasházából. — Népművelőképző tanfolyamot terveznek Keszthelyen. Értesülésünk szerint a háborús viszonyok ellenére is az a terv merült fel, hogy (ennek a hónapnak a végén, vagy a jövő hónap elején ismét megrendezik Keszthelyen a nép­művelő előadóképző tanfolyamot Zala, So­mogy és Veszprém megye népművelői szá­mára. A tanfolyam különleges célja a balatoni tájnépművelés kérdéseit fogja felölelni. Éppen azért az előadók között mindazok szerepeinek, akik a balatoni művelődés ügyének kiváló is­merői. A baranyamegyei Harkány fürdőben viszont a jövő héten kezdődik az az egyhetes tanfolyam, amelyen Zalából, Somogyból, Tol­nából és Baranyából 20—20 résztvevő jelenik meg. — Vasárnap nyílik még Hénelék képkiállí­tása Zalaegerszegen. Június 11 -én, vasárnap délelőtt 10 órakor nyílik meg a megyeháza közgyűlési termében Hénel Gusztáv és Margit festőművészek képkiállítása. A kiállítás nyitva naponta 9—2 és 5—1/28 óráig. A képek elő­nyös fizetési feltételek mellett is vásárolhatók,. A kiállítás díjtalanul megtekinthető. — Áthelyezés a bíróságon. A pécsi ítélő­tábla elnöke dr. Pólya Károly kir. járásbírósági joggyakornokot a nagykanizsai törvényszékhez helyezte át. — Uj körjegyzőség Zalában. A belügymi­niszter elrendelte Szelencehegy és Bocskai- hegy községeknek a muraszerdahelyi körjegy­zőségből váló kiválását és Szelencehegy fő­hellyel űj körjegyzőség alapítását. Az említett két község az űj körjegyzőséghez tartozik. — A magyar fiúk képes repülőlapja, az Ifjú Repülő legújabb számában is érdekes cikkeket közöl a repülőmodellezés köréből.

Next

/
Oldalképek
Tartalom