Zalai Magyar Élet, 1944. április-június (5. évfolyam, 74-143. szám)

1944-04-08 / 79. szám

ÁRA 20 FILLÉF 1944 ÁPRILIS 8. SZOMBAT Mactarelet V. évfolyam # politikai napilap # 79. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Felelős szerkesztő: Előfizetés: 1 hőnapra 3.40, 3 hónapra 9.80 P, Ttttóssy-utca 12. Telefon 80. Dr. PESTHY PÁL Postatakarékpénztári csekkszámla: 1.264 sz. SUCCISA VIRESCIT. ALLELUJA I Irta SCHNATTNER SZIGFRID O.S.B. (Csácsbozsok) Succisa virescit, Monte Cassinonak a cí­merében olvasható jelmondat. Értelme ez: A levágott törzs kihajt. Lehetne-e szebb, találóbb és időszerűbb gondolattal ünnepelni húsvétot, a kereszténység legnagyobb ünnepét? Monte Cassino, Európa művelődésének fellegvára, a műveltség bölcsője, a hegyre épült város, amelyre másfélezreden át minden keresztény és minden müveit ember mélységes kegye­lettel és tisztelettel nézett fel: romhalmaz. 1944 húsvétján Európának ebben a fölséges katedrálisában nem szólalnak meg az alle- lujás harangok, hogy két napon át a leg­diadalmasabb és legmegrázóbb gondolatnak zengjenek: Krisztus feltámadt. »Nem gyé­mántra és aranyra van szükségünk«, hangzott a Vatikán válasza, mintegy finom diplomáciai fricska, amikor Cassino bombázása után az amerikai ügyvivő pénzsegélyt ígért a »háború elmúltával«. Nem is a húsvéti harangok zúgására van szükségünk, nem a jókívánatok megszokott kifejezésére, hanem a húsvét lelkére, mely dogmatikus erővel és az igazság cáfolhatatlan érveivel bizonyítja, hogy succisa virescit, a levágott törzs kihajt, kizöldül, kilombosodik. Krisztus feltámadása óta minden gondolat húsvéti, ha a feltámadás felé tör. Ha a sok halomra döntött templom néma is, harangjai elmentek ágyúknak, hát a kora áprilisi kék ég ragyogó mennyezete alatt millió piros em­berszív harangja hirdeti a nagy igazságot, iá minden igazság igazolását és próbakövét: a feltámadást. Feltámadott Krisztus e napon, Alleluja, Hála legyen az Istennek! És az arany szenti ségtartóban körülhordozott, diadalmasan fel­támadott, ötsebü Krisztus hirdeti az új és szebb életet, az igazságnak, a szeretetnek, a hitnek és az Életnek diadalát, mondhatjuk így is, hirdeti a romhalmazzá lőtt és agyon­bombázott Monte Cassino jelszavát: succisa virescit. Az allelujás énekből, az emberarcok örö­méből és a körmenetek áhítatából gyermek­életünk sok emléke, üde élettavaszunk ártat­lan ígérete szól hozzánk. Ilyenkor húsvétkor az a lélekbemarkoló erő tart hatalmában bennünket, amely még Faust kezéből is kiüti az öngyilkosság küszöbén a méregpoharat. Pedig Faust az igazi húsvétnak, a krisztusi húsvétnak csak a hangulatát érzi, csak a régi, elfeledetten alvó emlékek fölébredése szól hozzája, az igazi feltámadás húsvéti hite és ereje hiányzik leikéből. És még így is több számára, mint hangulat lágy emléke, több, mint elmúlt szépség visszajáró élménye. A húsvét erő, ami az életbe visszahív, a húsvét az életet hősiesen elviselni erőt adó képesség. Erről a valamiről Faust nem beszél, Goethe sem beszél, nem, mert a húsvéti hangok allelujás éneke úgyis mindennél han­gosabban és érthetőbben beszél. Ez már több, mint élmény, emlék, érzés és hangulat, ez már tény és élő valóság: Krisztus Jézus feltámadt. A levágott törzs újra kihajtott, a száraz gally kizöldült, a letört ág kilombosodott, egy szó­val: a halott feltámadt. Végtelenül fontos, önmagában döntő, kihatásaiban megmérhetet­len nagy tény: megváltásunk diadalmas, eget nyitó, földet mentő, poklot záró, halált tipró ünnepe. Ez a tény arra a mélységes, kétséget kizáró hitre támaszkodik, mellyel hiszek Pé­ternek, aki alig néhány héttel a nagy esemény után bátran hirdeti, hogy »akit megöltek, ke­resztre feszítettek, azt az Isten feltámasztotta harmadnapra és nyilvánvalóvá tette«. Az Isten ereje kell ahhoz, hogy a levágott törzs kihajtson, lombot is virágot hozzon, életet fakasszon. Az első húsvétvasárnap reggelének nagy­szerű eseményét nem lehet elvitatni, Kiope­rálni a világtörténelemből1, nem lehetett ki­csempészni Spanyolország levegőjéből és nem sikerül kilopni Oroszország leikéből. A pár év előtti, legszigorúbb ellenőrzésen keresztül­ment szovjet jelentések is arról számoltak be,, hogy a húsvéti ünnepek ideje alatt ros- kadásig megtelt ájtatos 'hívővel, Krisztust kereső lélekkel az a néhány moszkyai tem­plom, amelyet még nem. röpítettek levegőbe, nem alakították át múzeummá és nem szent- ségtelenítettek istállóvá. A hatalmas erőszak ellenére is, mely a roppant cári birodalomba a szakadár istenfogalom helyébe az istentelen- séget illesztette, húsvét ünnepén, túl szaka- dárságon, túl istentelenségen és cseka őrületen keresztül megérzi az igazi feltámadásnak, a Mocsáry Dánielt, a földmívelésügyi minisz­térium új politikai államtitkárát hivatalának átvétele alkalmával Jurcsek Béla, a közellátás- ügyi minisztérium vezetésével is megbízott földmívelésügyi miniszter meleg, baráti sza­vakkal üdvözölte a minisztérium vezető tiszt­viselői előtt és örömének adott kifejezést',, hogy a magyar földmívelésügy irányításának nehéz munkájában önzetlenül résztvesz az a férfiú, akihez őt régi, bizalmas barátság fűzi. Bárányos Károly államtitkár a minisztérium tisztviselőkara nevében üdvözölte az 'új poli­tikai államtitkárt és kiemelte, hogy Mocsáry Dániel eddigi munkája biztató ígéret az egész gazdatársadalom számára, mert közéleti pályá­ján mindig független, bátor mezőgazdasági politikus volt és önzetlen, meg nem alkuvá magyar. Mocsáry Dániel államtitkár válaszá­ban hangoztatta, hogy mint a mezőgazdasági közélet harcosa a mezőgazdasági érdekkép­viseletek és társulások közérdekű ügyeiben megismerte a földmívelésügyi minisztérium tisztviselői karának odaadó munkásságát. Nem vágyott sohasem hivatali állásra, mert azt tartotta, hogy a független gazda talán többet tehet a magyar mezőgazdaságért, mint az, akit teljesen leköt a hivatalos állás nehéz munkája. Ma azonban minden magyar em­bernek kötelessége ott dolgozni^ ahová őt Kor­mányzó Urunk bizalma és parancsa állítja. A közmondás szerint egy ember semmit sem te­het, de ha hét ember egy csillagra néz, akkor az összefogás megdönthet egy egész világot. Ha minden magyar nemzetünk örök valódi húsvétnak nagy tényét és igaz való*- iságát. Mert megtörtént a csoda, mely páratlanul egyedülálló a világtörténelemben: a levágott ág kizöldült. Húsvétkor ez a mi nagy erőnk, örömünk. Mit féltek kicsinyhitűek, ha elpusztul minden, ha beomlik a Szent Péter bazilika kupolája? Mi lenne? Megmu­tatta XII. Plus, amikor odatérdelt a romok fölé. Egy írásos hagyomány a hetedik század­ból leírja a helyet, ahol néhány pad állott és az oltárt is, melyet maga Szent Péter fara­gott. Az oltár, néhány pad, az apostoli szék, a szegények és rabszolgák, íme ez volt akkor — a Vatikán. Felette a nagy, pogány Róma, melyet le kellett győznie. És? És Róma meg­dőlt: elsöpörte az evangélium ereje. Ez az erő rokon volt azzal, amellyel a Názáreti Hős ki­lépett szűk sírjából. Húsvétkor még azt is könnyű elhinnünk, hogy a pápa ki fog ülni a puszta térre, széket farag magának és hir­deti az Evangéliumot és prédikálja, hogy ne féljetek:succisa virescit! És a világ? Ha kell, zarándokúira indul hozzá, szilánkokat farag le magának az apostoli székből. Elviszik, mint ereklyét mindenüvé. És az ereklyék fölé me­gint templomok épülnek, székesegyházak és merész kupolák merednek az ég felé; haran­gozva a nagy, örök húsvéti igazságot, ame­lyet angyalajak hirdetett a nyitott sír előtt: Ne féljetek! Succisa virescit, alleluja! csillagára tekint és azt követi, akkor hazánk nehéz helyzetével meg tud küzdeni és a nem­zet boldog lesz ismét. Filippo Anfuso berlini olasz követ, aki az­előtt Budapesten volt követ, házasságot kötött Tasnády-Szűts Kornéliával, vitéz Tasnády- Szűts András leányával. A hivatalos lap belügyminiszteri rendeletét közölt, amely szerint kárpátaljai területre, to­vábbá Máramaros vármegyébe, Ungvárra és Munkácsra további rendelkezésig csak uta­zási igazolvánnyal szabad utazni. Az igazol­ványt csak halaszthatatlanul szükséges utazás esetén és kifogás alá semmi tekintetben nem eső személy részére községekben az elöljáró­ság, városokban a rendőrkapitányság állítja ki díjmentesen, két darab fénykép csatolása mel­lett. A Budapesti Közlöny április 5-i számában rendelet jelent meg az érettségi vizsgálatok és az iskolai beiratkozások szabályozásáról. A rendelet szerint az érettségi, a képesítő és az ipariskolai záróvizsgálatot lehetőleg még áp­rilisban meg kell tartani. Az elnököt a tan,-* kerületi kir, főigazgató, illetőleg az egyházi hatóság küldi ki. Az írásbelit és a szóbelit egyaránt a kora reggeli órákban kell megkez­deni. Ha az írásbelit légiriadó, vagy más el­háríthatatlan esemény félbeszakítja, az írás­beli dolgozatot az addig elvégzett munka alapján kell •*— a körülményeknek méltányos A mai nap országos és világ- vonatkozású eseményei i

Next

/
Oldalképek
Tartalom