Zalai Magyar Élet, 1944. április-június (5. évfolyam, 74-143. szám)
1944-06-02 / 123. szám
1944 június 2. Viharos közgyűlésen tárgyalták Nagykanizsa város költségvetését __2_____________________________________________n/^iffa.F.T Na gykanizsa város1 képviselőtestületi közgyűlésén vitéz Tóth Béla kormánytanácsos sürgette a nemzeti vagyont képező zsidó értékeknek a városi tanácsteremből biztos helyre való szállítását. Dr. Hegyi Lajos helyettes polgármester azt válaszolta, hogy Nagykanizsán 3 nap alatt kellett 740 zsidó lakás le-* zárását és lakóinak összegyűjtését elvégezni, így még a romlandó élelmiszerek nagy része mindig a lakásokban van. Néhány lakásnak felnyitása mutatja, hogy a molyok és a nedvesség komoly károkat okoznak. A gyors leltározás végrehajtása céljából a város veze- Itősége előterjesztést tett a főispánhoz és a pénzügyigazgatósághoz. A tanácsteremben levő zsidó értékeket a rendőrség őrizteti, biztonságba helyezésükre kormányintézkedést várnak. Egy további kérdésre, hogy a volt zsidó lakók keresztény házigazdái hol és mi módon jutnak lakbéreikhez, a helyettes polgármester azt válaszolta, hogy erre nezve várják az intézkedést, a fedezetet addig is a lakásban maradt zsidó ingóságok jelentik a házigazda követelésére. A közgyűlés folyamán panaszok hangzottak el egyes városgazdálkodási furcsaságokról, majd rátértek a 'költségvetés bírálatára. Ennek során a helyettes polgármester kijelentette, hogy egyes városi intézmények elhelyezése most a zsidó lakások felszámolásával kapcsolatban előnyös megoldást fog nyerni. Bejelentette továbbá, hogy az állam 250 ezer pengő hitelt adott a városnak tízévi kamatmentes visszafizetésre egyes légoltalmi hiányok pótlására. A költségvetés bírálói felsorakoztatták a régi rendszer működésével kapcsolatos elégedetlenségeket. De nem hunytak szemet azon a jelenségen sem, hogy a képviselőtestület tagjainak egy része csekély érdeklődést tanúsít a négymilliós költségvetés tárgyalása iránt, amikor a város sorsdöntő kér- déseircü van szó. Kifogásolták, hogy a december 19-i kelettel ellátott költségvetés csak május 14-én került kézbesítésre és május 31-én tárgyalásra. A költségvetés sem terveket, sem elgondolásokat nem tartalmaz, hanem csak földöntúli jóslásokat. Tagadhatatlan a város fejlődése 14 év alatt, de az intézményekkel, középületekkel való gyarapodás nem pusztán a polgármester érdeme, hanem a kormányé. A polgármester nem váltotta be a megválasztása-* kor tett ígéreteit, amelyek a terhek leszállítására vonatkoztak. Dr. Hegyi Lajos a tárgyilagosság alapján megállapította, hogy a nehéz idők ellenére is tagadhatatlanul történtek alkotások, amelyek a távollevő polgármester érdemei. Viharos szócsatározás után végül i§ lehiggadt a képviselőtestület hangulata és a költségvetést egyhangúlag elfogadták. A mai nap országos és világ- vonatkozású eseményei A Magyar Távirati Iroda jelenti: Tegnap a késő esti órákban egyes angolszász repülőgépek délről északra haladva, a Duna vonalán a Bükk hegységig repültek, majd visszafordultak és a berepülési útvonalon hagyták el az ország légiterét. Egyes helyekről bombázásokat jelentenek. Kárjelentés még nem érkezett be. Légvédelmi tüzérségünk helyenként működött. A berepülés zavaró jellegű volt. A Kormányzó Ur Herber László főhadnagynak az orosz harctéren az ellenség előtt tanúsított bátor magatartásáért, továbbá a hősi halott Bodó Mihály és Altonay Henrik repülőfőhadnagyoknak az 1944 április 3-i légiharcok alatt tanúsított bátor magatartásukért a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét adományozta a hadiszalagon a kardokkal. (MTI) A felsőház mai ülésén a jelentések megtétele után az országgyűlés megbízatásának egy évre való meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben is elfogadták. A felsőház ülése után a képviselőház is ülést tartott, amelyen átvette a felsőháznak az említett törvényjavaslat letár- gyalására vonatkozó üzenetét. (MTI) A MÉP tegnapi klubnapján vitéz Simonka György, a Faforgalmi Központ vezetőjének előadása után az általános helyzetet vitatták meg. A megbeszélésekhez hozzászólt gróf Teleki Béla is. (MTI) Vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály államtitkár, a sajtóügyek kormánybiztosa május 31-én kiadott határozattal újabb 27 lap további megjelenését tiltotta meg. Ezek között szerepel a Balatoni Kurír című időszaki lap, a Fejérmegyei Napló című politikai napilap és a Belső Somogy című időszaki lap is. Budapesten falragaszok jelentek meg, amelyek közlik, hogy a zsidónak tekintendő 1896—1926 évben született hadkötelesek — akár tartósan szabadságoltak, akár tartalékosok, akár sorozva voltak, akár nem — június 4-én és 5-én katonai (kisegítő) szolgálatra bevonulni kötelesek. A belügyminiszter rendet kíván teremteni az egyesületi életben, hogy a társadalmi erők szervesen szolgálják a magyar ügyet. Ezért adatgyűjtést rendelt el az egyesületek tevékenységére vonatkozóan. A földmívelésügyi miniszter állategészségügyi okokból elrendelte, hogy hadműveleti területről csak azonnali levágás céljából szabad állatokat az ország más részeibe szállítani s akkor is kizárólag csak vasúton. (MTI) Berlinből jelenti az Interinf: Csütörtökön este a La Manche-csatorna partján angolszász repülőgépek megtámadták egy német hajókaravánt. A német hajók a támadó gépek közül 11-et lelőttek. Több repülőgép kigyulladását is megfigyelték. A német hajók jelentéktelen veszteséget szenvedtek. (MTI) Regény * Magyarra fordította G a á I Olga (13) Kedves iskolatársam, Kosztja egy szép napon visszatért a falunkba. Kint voltam a földünkön, amikor láttam, hogy az erdő szélén, ahol a tizenhét áldozatot kivégezték, egy fiatalember áll és levett kalappal imádkozik!. — Hiszen ez Kosztja! — kiáltottam fel örömömben. — Kosztja Krucsenkó! — Odarohantam és viharos örömmel üdvözöltük egymást. — Hol laktok, mit dolgozol? — érdeklődtem. — A szovjet alkalmazottja vagyok — válaszolta. — Hogyan, te a bolsevistáknál dolgozol? — almélkodtam. — Hiszen ők gyilkolták meg atyádat! Éreztem, hogy árnyék borul a barátságunkra. Elogy képes a bolsevistáknál dolgozni és azoktól pénzt elfogadni, töprengtem magamban, amikor apám, én es Kosztja hazafelé indultunk a mezőről. — Ügy történt a dolog, — magyarázta Kosztja — hogy apám halála után anyámmal és húgommal földönfutókká váltunk. Hugóm később férjhezment a városban, de anyám és én valósággal éheztünk és nyomorogtunk. Elhatároztam, hogy munkát vállalok, mert nem halhatunk éhen ... Kosztjá item volt többé a régi, gondtalan iskolásfiú, hanem gondterhelt férfi. Megérezte, hogy gondolataimban elítélem, amiért a bolsevistáknál vállalt állást és mintegy titkos gondolataimra válaszolva mondotta: — Nézd, Petja, igen helytelenül ítéled meg a dolgot, ha azt hiszed, hogy én a bolsevistákkal egyetérezve dolgozom. Nem tudod, hogy a városban semmiféle munkalehetőséghez nem lehet jutni másképp, mint a bolsevista hatalmon keresztül? Az utcai árusítástól kezdve a gyárigazgatóságig mindent államosítottak. Én pedig irnoki állást vállaltam. Most gépírást is tanulok, hogy haladhassak. Apám néma tekintettel vizsgálta arcunkat). Kosztját szeretettel simogatta végig szemével. Lassan én is megbékültem a barátommal. Az a tény, hogy Kosztja még gépírást is tanul, minden lelkiismereti kétségemet legyőzte. —• Kosztja olyan érett már, mint egy felnőtt és úgy is beszél. ^ — Szomorú az, — mondta később apám, amikor magunkra maradtunk, — amikor egy gyermek ilyen hamar felnőtté kénytelen válni. Az elrablott gyermekkorért semmi és senki nem kárpótolhatja. A gyermek maradjon gyermek és élvezze ki a gyermekkor örömeit, mert a koraérett ember sohasem lesz igazán boldog, mindig hiányozni fog valami az életéből, a szép gyermekkor ... Szegény Kosztja, elég baj az neki, hogy ilyen hamar felnőtté avatta az élet. Szeretettel simogatta meg fejemet apám, én pedig boldogan simultam hozzá, mert apámat józan embernek ismertem és meglepett ez az ellágyulása. Akkor ébredtem csak tudatára annak, hogy milyen nagy kincs a mi gondtalan gyermekségünk, az az áldott védettség, amely a szülői házban körülvesz bennünket. Kosztja a tizenöt esztendejével már kénytelen kenyeret keresni a maga és édesanyja számára... Kosztjának a városi pártközpontban sikerült elintéznie, hogy atyja ingó vagyonának egy részét megkaphassa édesanyja Számára. Gondosan összecsomagolta a megmaradt holmikat és elszállította a ivárosba. * Kosztja elutazása után még nyugtalanabb és izgatottabb lett az élet a falunkban. Egyre több hír kelt szárnyra a fehérek előnyomulásáról és a bolsevisták leveretéséről. A falubeli kommunista vezetőket is elfogta a nyugtalanság. Egy idő óta úgy tudták, hogy Maikin és Silkó már megszöktek 'és hogy a kerületi központ is menekülésre készen áll. De ezeknek a híreknek valódiságát nem lehetett ellenőrizni, mert a városban továbbra is tartották hatalmukat a kommunisták. A gazdák éppen esak hogy behordták szűkös kis aratásukat ‘a csűrökbe, amikor megkezdődött az őszi esőzés. Nemsokára sár- tengerré és mocsárrá változott az egész vldékj. Egy ilyen esős őszi napon, amikor a zuhogó áradat szinte elmosta a falunkat, a vörösök hirtelen megszállták az összes utakat. A falu népe ismét bezárkózott a házikókba. Az asz- szonyok megint sírtak és jajveszékeltek, a férfiak pedig az ikon előtt térdeltek. Kopogtattak az ajtónkon. Szomszédunk, Krasznow lépett be. — Odakint voltam, a falun túl — újságolta^ — Nem tudtam tovább megállni, hogy ne nézzek szét, mit akar jelenteni ez a nagy bolsevista felvonulás. Aztán suttogó hangon folytatta: — Északkaukázusban és a Volga alsó folyásánál rosszul áll az ügyük! A fehérek nagy lendülettel haladnak előre és több várost ostrom alá vettek. A csapatok csak átvonulóban vannak itt, még ma tovább menetelnek, hogy erősítést vigyenek a bolsevistáknak a testvér- 'háború arcvonalán! (Folytatjuk.)
