Zalai Magyar Élet, 1944. április-június (5. évfolyam, 74-143. szám)

1944-06-02 / 123. szám

1944 június 2. Viharos közgyűlésen tárgyalták Nagykanizsa város költségvetését __2_____________________________________________n/^iffa.F.T Na gykanizsa város1 képviselőtestületi köz­gyűlésén vitéz Tóth Béla kormánytanácsos sürgette a nemzeti vagyont képező zsidó ér­tékeknek a városi tanácsteremből biztos helyre való szállítását. Dr. Hegyi Lajos helyettes polgármester azt válaszolta, hogy Nagykani­zsán 3 nap alatt kellett 740 zsidó lakás le-* zárását és lakóinak összegyűjtését elvégezni, így még a romlandó élelmiszerek nagy része mindig a lakásokban van. Néhány lakásnak felnyitása mutatja, hogy a molyok és a ned­vesség komoly károkat okoznak. A gyors lel­tározás végrehajtása céljából a város veze- Itősége előterjesztést tett a főispánhoz és a pénzügyigazgatósághoz. A tanácsteremben levő zsidó értékeket a rendőrség őrizteti, bizton­ságba helyezésükre kormányintézkedést vár­nak. Egy további kérdésre, hogy a volt zsidó lakók keresztény házigazdái hol és mi módon jutnak lakbéreikhez, a helyettes polgármester azt válaszolta, hogy erre nezve várják az in­tézkedést, a fedezetet addig is a lakásban maradt zsidó ingóságok jelentik a házigazda követelésére. A közgyűlés folyamán panaszok hangzottak el egyes városgazdálkodási furcsa­ságokról, majd rátértek a 'költségvetés bírála­tára. Ennek során a helyettes polgármester ki­jelentette, hogy egyes városi intézmények el­helyezése most a zsidó lakások felszámolásá­val kapcsolatban előnyös megoldást fog nyer­ni. Bejelentette továbbá, hogy az állam 250 ezer pengő hitelt adott a városnak tízévi ka­matmentes visszafizetésre egyes légoltalmi hiá­nyok pótlására. A költségvetés bírálói felsora­koztatták a régi rendszer működésével kap­csolatos elégedetlenségeket. De nem hunytak szemet azon a jelenségen sem, hogy a kép­viselőtestület tagjainak egy része csekély ér­deklődést tanúsít a négymilliós költségvetés tárgyalása iránt, amikor a város sorsdöntő kér- déseircü van szó. Kifogásolták, hogy a de­cember 19-i kelettel ellátott költségvetés csak május 14-én került kézbesítésre és május 31-én tárgyalásra. A költségvetés sem terveket, sem elgondolásokat nem tartalmaz, hanem csak föl­döntúli jóslásokat. Tagadhatatlan a város fej­lődése 14 év alatt, de az intézményekkel, köz­épületekkel való gyarapodás nem pusztán a polgármester érdeme, hanem a kormányé. A polgármester nem váltotta be a megválasztása-* kor tett ígéreteit, amelyek a terhek leszállí­tására vonatkoztak. Dr. Hegyi Lajos a tár­gyilagosság alapján megállapította, hogy a ne­héz idők ellenére is tagadhatatlanul történtek alkotások, amelyek a távollevő polgármester érdemei. Viharos szócsatározás után végül i§ lehiggadt a képviselőtestület hangulata és a költségvetést egyhangúlag elfogadták. A mai nap országos és világ- vonatkozású eseményei A Magyar Távirati Iroda jelenti: Tegnap a késő esti órákban egyes angolszász repülő­gépek délről északra haladva, a Duna vonalán a Bükk hegységig repültek, majd visszafordul­tak és a berepülési útvonalon hagyták el az ország légiterét. Egyes helyekről bombázáso­kat jelentenek. Kárjelentés még nem érkezett be. Légvédelmi tüzérségünk helyenként műkö­dött. A berepülés zavaró jellegű volt. A Kormányzó Ur Herber László főhadnagy­nak az orosz harctéren az ellenség előtt tanú­sított bátor magatartásáért, továbbá a hősi ha­lott Bodó Mihály és Altonay Henrik repülő­főhadnagyoknak az 1944 április 3-i légiharcok alatt tanúsított bátor magatartásukért a Ma­gyar Érdemrend lovagkeresztjét adományozta a hadiszalagon a kardokkal. (MTI) A felsőház mai ülésén a jelentések meg­tétele után az országgyűlés megbízatásának egy évre való meghosszabbításáról szóló tör­vényjavaslatot általánosságban és részleteiben is elfogadták. A felsőház ülése után a képvi­selőház is ülést tartott, amelyen átvette a felsőháznak az említett törvényjavaslat letár- gyalására vonatkozó üzenetét. (MTI) A MÉP tegnapi klubnapján vitéz Simonka György, a Faforgalmi Központ vezetőjének előadása után az általános helyzetet vitatták meg. A megbeszélésekhez hozzászólt gróf Te­leki Béla is. (MTI) Vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály államtitkár, a sajtóügyek kormánybiztosa május 31-én ki­adott határozattal újabb 27 lap további meg­jelenését tiltotta meg. Ezek között szerepel a Balatoni Kurír című időszaki lap, a Fejérme­gyei Napló című politikai napilap és a Belső Somogy című időszaki lap is. Budapesten falragaszok jelentek meg, ame­lyek közlik, hogy a zsidónak tekintendő 1896—1926 évben született hadkötelesek — akár tartósan szabadságoltak, akár tartaléko­sok, akár sorozva voltak, akár nem — június 4-én és 5-én katonai (kisegítő) szolgálatra be­vonulni kötelesek. A belügyminiszter rendet kíván teremteni az egyesületi életben, hogy a társadalmi erők szervesen szolgálják a magyar ügyet. Ezért adatgyűjtést rendelt el az egyesületek tevé­kenységére vonatkozóan. A földmívelésügyi miniszter állategészség­ügyi okokból elrendelte, hogy hadműveleti te­rületről csak azonnali levágás céljából szabad állatokat az ország más részeibe szállítani s akkor is kizárólag csak vasúton. (MTI) Berlinből jelenti az Interinf: Csütörtökön este a La Manche-csatorna partján angolszász repülőgépek megtámadták egy német hajó­karavánt. A német hajók a támadó gépek kö­zül 11-et lelőttek. Több repülőgép kigyulladá­sát is megfigyelték. A német hajók jelenték­telen veszteséget szenvedtek. (MTI) Regény * Magyarra fordította G a á I Olga (13) Kedves iskolatársam, Kosztja egy szép napon visszatért a falunkba. Kint voltam a földünkön, amikor láttam, hogy az erdő szélén, ahol a tizenhét áldozatot kivégezték, egy fia­talember áll és levett kalappal imádkozik!. — Hiszen ez Kosztja! — kiáltottam fel örömömben. — Kosztja Krucsenkó! — Oda­rohantam és viharos örömmel üdvözöltük egy­mást. — Hol laktok, mit dolgozol? — érdeklőd­tem. — A szovjet alkalmazottja vagyok — vála­szolta. — Hogyan, te a bolsevistáknál dolgozol? — almélkodtam. — Hiszen ők gyilkolták meg atyádat! Éreztem, hogy árnyék borul a barátsá­gunkra. Elogy képes a bolsevistáknál dol­gozni és azoktól pénzt elfogadni, töprengtem magamban, amikor apám, én es Kosztja haza­felé indultunk a mezőről. — Ügy történt a dolog, — magyarázta Kosztja — hogy apám halála után anyámmal és húgommal földönfutókká váltunk. Hugóm később férjhezment a városban, de anyám és én valósággal éheztünk és nyomorogtunk. El­határoztam, hogy munkát vállalok, mert nem halhatunk éhen ... Kosztjá item volt többé a régi, gondtalan iskolásfiú, hanem gondterhelt férfi. Meg­érezte, hogy gondolataimban elítélem, amiért a bolsevistáknál vállalt állást és mintegy titkos gondolataimra válaszolva mondotta: — Nézd, Petja, igen helytelenül ítéled meg a dolgot, ha azt hiszed, hogy én a bolsevisták­kal egyetérezve dolgozom. Nem tudod, hogy a városban semmiféle munkalehetőséghez nem lehet jutni másképp, mint a bolsevista hatal­mon keresztül? Az utcai árusítástól kezdve a gyárigazgatóságig mindent államosítottak. Én pedig irnoki állást vállaltam. Most gépírást is tanulok, hogy haladhassak. Apám néma tekintettel vizsgálta arcunkat). Kosztját szeretettel simogatta végig szemével. Lassan én is megbékültem a barátommal. Az a tény, hogy Kosztja még gépírást is tanul, minden lelkiismereti kétségemet legyőzte. —• Kosztja olyan érett már, mint egy felnőtt és úgy is beszél. ^ — Szomorú az, — mondta később apám, amikor magunkra maradtunk, — amikor egy gyermek ilyen hamar felnőtté kénytelen válni. Az elrablott gyermekkorért semmi és senki nem kárpótolhatja. A gyermek maradjon gyer­mek és élvezze ki a gyermekkor örömeit, mert a koraérett ember sohasem lesz igazán boldog, mindig hiányozni fog valami az éle­téből, a szép gyermekkor ... Szegény Kosztja, elég baj az neki, hogy ilyen hamar felnőtté avatta az élet. Szeretettel simogatta meg fejemet apám, én pedig boldogan simultam hozzá, mert apámat józan embernek ismertem és meglepett ez az ellágyulása. Akkor ébredtem csak tudatára an­nak, hogy milyen nagy kincs a mi gondtalan gyermekségünk, az az áldott védettség, amely a szülői házban körülvesz bennünket. Kosztja a tizenöt esztendejével már kénytelen kenyeret keresni a maga és édesanyja számára... Kosztjának a városi pártközpontban sikerült elintéznie, hogy atyja ingó vagyonának egy részét megkaphassa édesanyja Számára. Gon­dosan összecsomagolta a megmaradt holmikat és elszállította a ivárosba. * Kosztja elutazása után még nyugtalanabb és izgatottabb lett az élet a falunkban. Egyre több hír kelt szárnyra a fehérek előnyomulásá­ról és a bolsevisták leveretéséről. A falubeli kommunista vezetőket is elfogta a nyugtalanság. Egy idő óta úgy tudták, hogy Maikin és Silkó már megszöktek 'és hogy a kerületi központ is menekülésre ké­szen áll. De ezeknek a híreknek valódiságát nem le­hetett ellenőrizni, mert a városban továbbra is tartották hatalmukat a kommunisták. A gazdák éppen esak hogy behordták szű­kös kis aratásukat ‘a csűrökbe, amikor meg­kezdődött az őszi esőzés. Nemsokára sár- tengerré és mocsárrá változott az egész vldékj. Egy ilyen esős őszi napon, amikor a zuhogó áradat szinte elmosta a falunkat, a vörösök hirtelen megszállták az összes utakat. A falu népe ismét bezárkózott a házikókba. Az asz- szonyok megint sírtak és jajveszékeltek, a férfiak pedig az ikon előtt térdeltek. Kopogtattak az ajtónkon. Szomszédunk, Krasznow lépett be. — Odakint voltam, a falun túl — újságolta^ — Nem tudtam tovább megállni, hogy ne nézzek szét, mit akar jelenteni ez a nagy bol­sevista felvonulás. Aztán suttogó hangon folytatta: — Északkaukázusban és a Volga alsó folyá­sánál rosszul áll az ügyük! A fehérek nagy lendülettel haladnak előre és több várost ost­rom alá vettek. A csapatok csak átvonulóban vannak itt, még ma tovább menetelnek, hogy erősítést vigyenek a bolsevistáknak a testvér- 'háború arcvonalán! (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom