Zalai Magyar Élet, 1944. április-június (5. évfolyam, 74-143. szám)
1944-05-27 / 119. szám
ÁRA 20 FILLÉF 1944 MÁJUS 27. SZOMBAT V. évfolyam f politikai napilap # 119. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Felelős szerkesztő: Előfizetés: 1 hónapra 3.40, 3 hónapra 9.80 P. Tüttössy-utca 12. Telefon 80. Dr. PESTHY PÁL Postatakarékpénztári csekkszámla: 1.264 sz. Hőseink nemzeti tisztelete Irta: MÁTÉ-TÖRÉK GYULA nyug. ezredes. Harctéri hőseink nagy nemzeti tiszteletéről beszélni manapság, a legidőszerűbb, mindennél előbbrevaló. A hősök, harcosok tiszteletében légióként elesett hőseink, hősi halottaink tiszteletére szeretném és akarom a nemesen érző magyar lelkeket lángra gyújtani. Hiszen ők a legnagyobb, felülmúlhatatlan hősök. Zrínyi Miklós örökké élő és fülünkbe csengő szavai lebegjenek fölöttünk: »A magyar vitézek dicsőséggel földbe temetett csontjai és azok nagy lelkei nem hagynak engem aludni!« Az a nemzeti hitem, hogy a magyarság!, mint ősi vérbeli és nagy katonanemzet, sohasem áldozhat eleget hősi halottai vére oltárán. Különösen mostani történelmi vaskorszakunkban. Hősi halottaink! Ti csontvitézek! Kik nyugosztok a lengyel mezőkön, Volhinia mocsarai között, a Karsztok kőszikla kriptáiban, Kárpátaljának égbefúródó hegyein, Erdély fenségesen gyönyörű ősrengetegeiben! És a Délvidék visszafoglalásánál elesettek! Ukrajna fekete földjét véretekkel öntöző hősi halottaink! Magyar lelkűnkben örökké éltek, halhatatlanok vagytok és világoltok! Bajtársiasság! — Vasfegyelem! — Önfeláldozás! Ezeknek a nemzeti közösségi erényeknek, a katonai eszményeknek szentháromsága lüktetett legdrágább kincsetek: hősi magyar véretek minden csöppjében. A mindennél magasztosabb érzés: a haza- szeretet, a magyar nemzet imádatos szeretete, tündöklő példaként hősi magyar lelketekben mint igéző tüzoszlop ragyogott. Életeteket áldoztátok fel azért, hogy a magyar nemzet, a magyar haza sohase haljon meg, hanem hatalmas legyen, örökkön örökké éljen, viruljon. Mert mi, magyarok, öntudatos, büszke, szolgaságot nem tűrő magyarok, csak magyarokként élhetünk! Soha semmiféle más nemzetbe e világon, semmi áron bele nem olvadunk! Dicső példátok bebizonyította, hogy csak a tettben és az áldozatban, önfeláldozásban van az igazi hazaszeretet. Örök követendő önfeláldozásotok azt zengé Csaba királyfink szent, hősi seregéből: Nincs büszkébb elmúlás a hősi halálnál! Nincs dicsőbb temető a harc mezejénél! Mert a hősi halottak mindenkor a legnagyobb magyarok, a legnagyobb hazafiak. Vitézek vitézei, a legvitézebb vitézek. A ti megdicsőüléstek az örök magyar katona dicsősége, egyszersmind a magyar nemzet történelmi dicsősége is. Ezért nem sírunk könnyeket érettetek. Nem! A ti hősi szellemetek nem engedi azt. Felmagasztosult érzésben veletek táborozunk, felszáll magyar lelkünk hozzátok, amiként örökéletű hősi lelketek mindig velünk van és fölöttünk lebegve őrködik. Csak nagyon szerényen, halkan hívok fel mindenkit, minden magyart, hogy az előző világháborúból, az azóta eltelt hosszú, keserves, kínos esztendők ellenére is még életben maradt hőseinket nagyon, de nagyon fiszteljék. Ez a legkevesebb, amivel történelmi kötelességünket, kifizethetetlen adósságunkat le- róhatjuk irántuk. Legalább parányi részben. Hogy ők nem estek el az öt évig tartó világiháborúban, ádáz ütközeteiben, csatáiban, az nem rajtuk múlott. A hadak Ura, Isten akarta ígyKülön kopogtatok a magyar lelkek ajtaján, mint olyan harcos honvéd, aki a nagy háborút végigküzdöttem a legelső arcvonalban, a lö(- vészárokban. Kimondhatatlanul tiszteljék a mostani világháború új hősi halottad és élő harcosait, hőseit! Sokkal jobban, mint minket tiszteltek 1918-ban, a háború végeztével, amikor elhangzott a végzetes, őrült, öngyilkos, hazaáruló' forradalmi jelszó: »Nem akarok katonát látni!« Magyar honvéd helyett láttunk aztán ellenséges katonákat! Csak ilyen romboló, robbantó jelszó után következhetett be nemzetünk lelki és erkölcsi összeroppanása és hazánk borzasztó, iszonyú, szörnyű megcsonkítása. Ennek mégegyszer megtörténnie nem szabad! Nem is fog, ha minden magyar vakbuzgón megtartja az új vezérjelszót: mindennél jobban tiszteljük halott és élő hőseinket! A magyar községek népesedési és egészségügyi kérdéseit nemcsak az illető község, hanem az egész nemzet feladatának tekinti az állam — mondotta Dohán Béla államtitkár Magyarország igazi megerősödése akkor következik el, ha szembe tudunk szállni a fenyegető népbetegségekkel, amelyek sokszor pótolhatatlan veszteséget okoznak a nemzetnek» Elég itt a tüdővész, vagy a nemi betegségek pusztításaira gondolnunk. Meg kell értenünk, hogy az új Magyarország egyik legfontosabb feladatának éppen a fenyegető népbetegségek megfékezését, illetve kiirtását tekinti. Erről a rendszeres és ma már méreteiben is hatalmas arányú orvosi és népmentő küzdelemről a Magyar Vidéki Sajtótudósító budapesti munkatársa a következő felvilágosítást kapta: — Mindenekelőtt tudnunk kell azt, hogy az erőteljes állami beavatkozás a népek közegészségügyi életébe valósággal csodákat tehet. Ismeretes, hogy a közegészségügyi szolgálat bevezetésével sok betegség fokozatosan kisebb területre korlátozódik. Komoly, irányított közegészségügyi intézkedésekkel néhány betegséget valósággal kiirtottak egyes országokból. A legfontosabb munka a tudományos alapon végzett betegségfelkutatással kezdődik, vagyis meg kell állapítani, milyen vidékeken pusztítanak különösebben más és más népbetegségek. A betegségek az év különböző szakában hol az ország egyik, hol a másik felében pusztítanak. Vannak betegségek, amelyek csupán az ország egyes részeiben jelentkeznek. De olyan betegségekkel is számolnunk kell, amelyek úgy vándorolnak, hogy soha kiinduló területükön mégegyszer nem veszélyeztetik a nép egészségét. — A betegség megelőzését tehát ott kell megkezdenünk, ahol föllép a baj, ahol a statisztika szerint is túlsók áldozata van. A közegészségügyi hatóságok a maguk területén csakis a betegségek területi előfordulásának pontos ismeretével vehetik föl az eredményes harcot. Sajnos, ilymódon csak az úgynevezett fertőző betegségek ellen küzdünk egyelőre. Johan Béla államtitkár, aki a magyar közegészségügy legkiválóbb szakértője, a Magyar Tudományos Akadémián tartott székfoglalójában jelentette ki, hogy az állam hatékony beavatkozása a magyar közegészségügybe azért történik, mert az állam egy község népesedési és egészség- ügyi kérdéseit nemcsak az illető község, hanem az egész nemzet feladatának tekinti. Világos, hogy az egészségügyi munka irányítása csak akkor válik igazán eredményessé, ha a betegségek számszerű adatai mellett a területi megoszlást ismerjük. Ez a tudományos kutatás pedig magától értetődőleg csakis állami feladat lehet. Az egészségvédelem a törvény- hatóságok és községek feladata volt idáig, A törvényhatósági városok egészségvédelmét már 1943-ban mindenütt megszervezték. Hiányos volt a Dunántúl déli és nyugati részén, valamint Bácskában és az ország keleti részén, beleértve Erdélyt is, a szervezett zöldkeresztes munka. — A mostani kormány elsőrendű feladatának ismeri a hiányok pótlását, hiszen az egészségvédelem valósággal a honvédelem egyik legsikeresebb alakja. Orvost és orvost mindenhova, ahol idáig kevés orvos volt. Minden megszületett magyar gyermeket meg kell tartanunk a jövőnek, hiszen az 1920-tól 1940-ig terjedő húsz év statisztikája az ezer lélekre számított élveszületési arány tekintetében nagyon szomorú jelenségre hívja fel a figyelmünket. — 1920-ban az ezer lélekre számított élveszületési arány 31.4 volt, 1940-ben ellenbert 19.5-re csökkent. Ezen az azóta eltelt háborús évek kedvezően változtattak. De nem nyugodhatunk addig, amíg a Trianon előtti legjobb élveszületési arányszámhoz nem érünk. Már pedig a csecsemőhalálozások meggátlásával közvetett utón a nemzet szaporodását is előmozdíthatjuk, ami viszont tisztán orvosi feladat! (Zs. I.)
