Zalai Magyar Élet, 1944. április-június (5. évfolyam, 74-143. szám)
1944-04-05 / 77. szám
MAGYAR ELET 1944 április 5. mislau környékén megakadályozták a szovjet csámpátok előretörését és mindaddig feltartóztatták a szovjet túlerőt, amíg a német csapatok az új védelmi állásokba nem vonultak. (In- (fcerinf) Bukarestből jelentik, hogy északamerikai bombázók tegnap a déli órákban támadást intéztek Bukarest ellen. A gépek igen sok gyújtó és romboló bombát dobtak le, ügy/ hogy a lakosságnak veszteségei voltak és a lakónegyedekben sok kár keletkezett. Német és román vadászgépek 44 északamerikai gépet lőttek le, legnagyobbrészt négymótoros bombázókat. A gépek közül sok bolgár területre esett. Román területen eddig 34 gé1 pet találtak meg. (MTI) t Berlinből jelentik, hogy a brit gépeknek német repülőanyahajók ellen Norvégia partjainál intézett támadása alkalmával eddig 14 gépet lőttek le. (MTI) Rómából jelentik, hogy a nagyheti szertartásokat a szokásos módon tartják meg. (MTI) Amszterdamból jelentik, hogy de Gaulle átvette a szakadár francia hadsereg vezetését. (MTI) Krasenko, a szovjet bevásárló kormánybiztosa benyújtotta lemondását. Nyilatkozatában kijelentette, hogy Sztálin politikája csak szemfényvesztés, amellyel az angol és amerikai szövetségest állítja falhoz, tehát saját érdekeit nézi, nem a szerződésben megállapítottakat! (MTI) Géniből jelentik: Egyre nagyobb méreteket ölt az angliai bányász-sztrájk. A dél- és nyu- gatyorkshirei szénbányák 75 százalékában megszűnt a munka és 95 ezer bányász szüntette be a munkát. Bernből jelentik, hogy ismeretlen nemzetiségű gépek a mára virradó éjtszaka ismét megsértették Svájc légiterét. (MTI) • Április 3-án ellenséges repülők bombatámadást intéztek a szávamenti Brod város elleni. (MTI) Rómából jelentik, hogy az olasz fővárost ért eddigi bombatámadások halálos áldozatainak száma 5 ezer, a sebesülteké 11 ezer. (MTI) Küldje be mindig legalább negyedévre előre a Zalai Magyar Élet-nek szóló díjat 9'8oP A lapnak is könnyebb, önnek is könnyebb: egy gonddal kölcsönösen kevesebb.Az újság newi bank, hogy hosszabb-rövidebb lejáratú hiteleket nyújthasson. Gőg az élei étiket (Verses novella.) Irta: NEMESS ERNŐ. I. Forró nap sugara csókolja a béroet, Izzó szomjas csókján az ezeregyéjnek Százszínű tüzével sziporkázva szökken Miljó |apró icsillám a szerelmes rögben. Mintha az egész hegy tele s tele volna Rubinnal, arannyal, gyémántporral szórva. Minthogyha valami mesebeli herceg Számára készülne ragyogó szőnyegnek, Olyan fényben izzik, olyan fényben lángol Az öreg hegytető túl a rónaságon. Fenyőfasubáját lengeti a szellő, Nyomában a féltés: fehér bárányfelhő Tereget ide is, oda is egy árnyat. Táncoló tűzszemek tán attól vibrálnak? Százfele kígyózva testéből a hegynek Tarajos patakok dús völgyekre kelnek. Kanyargó útjuknak nefelejcs az ágya. Partjaik szegélyét vadvirág mintázza. Messziről patakzó pásztortilinkóra Felnevet, felkacag, hahotáz a róna. Pajkos levegőben pacsirtaszó kacag, Csobogó dalával kíséri a patak. Szitakötő szökdel, lepke libeg szerte Hengerbuckát hányó napsugárözönben. Róna s hegy tövében, ahogy ölelkeznek, Arató legények feküsznek a rendnek. _ L* :■ » II. Lakos László földje épp a hegy tövében. Vagy tíz holdat ér meg teljes egyvégtében. Rengő-ringó kalász aránylik el rajta, Aratását éppen kezdeti a gazda. Sailangós zacskóját pipájához rakva, Térül-fordul, nézdel akkurátos lassan. Komondor kutyája kullog körülötte, Majd meg végignyüllad fáradtan a fűben S mintha a munkában ő is részes volna: Gazdája parancsát követi kaffogva. Kaszáló nép élén vág Kerekes Kálmán, Suhanó kaszával a rendet diktálván. Mosolyog a- nap is, ha munkában látja, Alig győzi szusszal marokszedő lánya. Hej! Pedig a lelkem, Lakos Ágnes Örzse, Leánycsókfalvának legszebb drágagyöngye, Takaros teremtés, tűzről pattant lányka, Hét vármegye táján nincsen munkás párja. De, mint a virágszál, ha nap csókolgatja, Mint a lombos erdő esti fuvallatra, Mint hajnali harmat réti füvek ajkán, Szerelemre gyulladt Kálmán szemepárján, Azért azt’ meg-megáll, pihenést színlelve S míg a kalász marad, jóllakik a lelke. Míg a nap az égen, nem igen beszélnek, Munkában hallgatni ősmagyar természet. Hanem aztán, ha már csillagvert fogaton ' Napotűző útján berobog az alkony, Házi zenéjével alkony felségének: Tücsökkel, szellővel versenyezni kélnek, Legény a legénnyel összeölelkezve, Széles lánysort követ, víg dalt énekelve. És mintha pihenten csak most ébrednének, Legény, meg lány ajkán szilajul az ének. Kálmán leikéből is dalt hangol az este. Ki tudja, ki hallja, hova száll merengve? Ki tudja, ki hallja, kinek szíve dobban? Talán Lakos Ágnes tudhatja legjobban, Talán Lakos Ágnes beszélhetne róla, Vagy talán az arcán az a nyíló rózsa. Az a fehért, pirost cserélgető játék, Amit lágyan takar az esteli árnyék, Hogy az arcpírjának ne legyen látója, Hogy szíve titkának legyen takarója. Becsalták, bezárták arany kalitkába, Befonták, befogták szerelem láncába. Rózsalánc, édes lánc, üdvkínáló rabság, Bárcsak a lakatját örökre ráraknák! Kálmán is, Ágnes is ilyenfélét forral, De még mind a ketten csak amúgy titokban. Egyik is, másik is még dehogy is tudja, Hogy már összeértek szívkereső útba. De mire küszöbnél elváláshoz érnek, Kéz a kézbe téve, búcsúzó beszédnek Búcsút mondva, ajkuk összeforrott csókba. Két szerelmes szívnek ez volt kézfogója. III. Leánycsókfalvának kurta korcsmájában Szent István királyi búcsúmulatság van. Udvaron a félszer, lombos nyári sátor, Benne cigánynótán az ifjúság táncol. Öregje a népnek asztal körül tárgyal: Háborút viselnek a politikával. Kálmán az ivóban, feje a kezében, Jövő-menők során ujjai közt nézdel. Vájjon a bánatot mi zavar okozza, Vájjon milyen nagy bajt temetget a borba? Mert nem rakja táncát, miként tette hajdan, Ihajházó kedvvel, újrázgató zajjal. Mi volna, mi lenne oka a bajának? Leány körül fakad csak a legénybánat. Olyan a legényszív, mint a gyöngyös párta, Szivárványba bomlik a lány mosolyára. Hétszínü hidat húz álmok peremére, Szíve s a lány szíve a híd két pillére. Ha a lány szívének elfogy a siugára S gyászfelleg borul a szerelem hídjára, Szivárvány színeit szürke színre váltja A sugártól fosztott gyöngyös esőpára. SK? Kálmán bánata is lánysirató bánat, Leánykérés közben csak a minap támadt. Lakos Ágnes atyja dölyfös, gőgös gazda, A leánykérését holdakban latolta S hiába volt kérés, lánya zokogása, Atyai áldását ridegen elzárta. ^ ^ ^ m iLl h&A Ä/7 Azóta leányát hét lakattal őrzi, Nehogy össze tudjon vele újra jönni. Lám még a búcsúba sem engedte máma. Hétfejű sárkányként vigyáz a lányára. Mintha züllött volna, falu szégyenfoltja!... Leánya útjából akként félretolja. Hej, pedig... pedig... De mit csürje-csavarja! Tehetetlen dühhel ökölbe fut marka. De amint legények jönnek a söntésbe, Hetykén kidélcegül, bánatát ne nézze Senki ember fia! Nem tartozik rájuk!... Zavarát leplezni szivart leeres, rágyújt S poharát emelve, egynek odaadja: »Egészségre, testvér!« — »Az Isten úgy adja!« S hogy az belehörpint, ő is kóstol egyet... S mintha mi sem volna, szób a elegy ednek. »Mi újság? Merre jársz? Milyen gabna termett?« így gyürkőznek neki lassan a beszédnek. Kérdésre panasszal felel a barátja, Meséli: elindul kincses Kanadába. »Jegyet is vettem már, — így folytatja szóval — Indulok az első induló hajóval. Mit keressek itthon, rongyos, szegény ember, Tölli Kálmánná és családja fájdalommal tudatja, hogy felejthetetlen fia, Pesfy István 'JŐ hosszú szenvedés után április 4-én délután 1 órakor meghalt. Temetése 6-án délután 4 órakor lesz az ujtemetőben. Minden külön értesítés helyett.
