Zalai Magyar Élet, 1944. április-június (5. évfolyam, 74-143. szám)
1944-05-22 / 114. szám
2 hat kegyelemre — Milánóból jelentik, hogy egy partizán, ki Mussolini kegyelmi rendeletére hivatkozva, belépett a köztársasági hadsereg kötelékébe, elmondotta, hogy az ő csapatából harmincán szöktek meg a kegyelmi rendelet hatása alatt. A partizáncsapatok tisztjei a szökési kísérletet halállal büntetik. Nekik sikerült a legközelebbi fasiszta hatóságnál jelentkezniük. (MTI) Párisból jelentik: A szombatra virradó éjt- szaka az angolszász repülők ismét támadást intéztek Orleans és Tours városok ellen. Orleansban a halottak száma jóval több száznál, Toursban a legújabb jelentések szerint a halottak száma 113, a sebesülteké valamivel kevesebb. A halottak száma azonban sokkal több lenne, ha a veszélyeztetett városrészeket idejekorán ki nem ürítik. (MTI) A Német Távirati Iroda jelentése szerint a Keletboszniából Szerbiába áttörni akaró partizánok kísérletei eredménytelen maradt. A németek Hodzsánál és Tuzlánál több kisebb partizán- egységet megsemmisítettek. A tisztogató harcok Horvátországban is teljes erővel folynak.^Egyet- len nap alatt 600 partizán vesztette életét. (MTI) A brit hírszolgálat ismerteti a News Cronicle cikkét, amely szerint Velebit tábornok, Titó kiküldötte kizárólag katonai ügyekről, tehát nem politikai kérdésekről tárgyalt Londonban. A lap ebből azt a következtetést vonja le, hogy az angolszászok szövetségeseknek tekintik a partizánokat a németek ellen folytatott harcban, de egyébként nem tartanak fenn más kapcsolatot Titó kormányával. (MTI) Stockholmból jelenti a Német Távirati Iroda : Svédországban igen nagy felháborodást váltott ki a Newyork Times cikke, amely szerint az összes svéd vállalatot feketelistára helyezik, hogy ezzel bírják rá Svédországot a Németországnak való golyóscsapágyszállítás megszüntetésére. (MTI) Sidneyből jelentik: Az újguineai partok közelében a szövetséges repülők megtámadtak egy japán fogolyszállító hajót. A támadás alkalmával 60 katolikus pap életét vesztette. (MTI) Regény ^ Magyarra fordította G a á 1 Olga (4) Örökre emlékezetemben él • egy nap abból az időből. Jóval a bolsevizmus kitörése előtt volt, úgy tízéves lehettem akkor. Atyám olyan családi tanács-félét hívott ‘ösz- sze. Ezen részletesen ismertette velünk jövőbeni terveit. Elhatározása mindig megmásíthatatlan volt. Miután apám a szokásoknak megfelelően meghajolt az ikon előtt és háromszor keresztet vetett, íeütt a szent sarokba* Ezután mi is 'helyet foglaltunk körülötte. — Kedves feleségem ‘és gyermekeim, — kezdte mondanivalóját, miközben ‘egyenként végigsímogatott bennünket tekintetével — mindig csak a ti jövőtök lebeg szemem előtt. Hogy is éljünk, miből tartsuk fenn magunkat? Földünkből már nem lehet többet kisajtolni. A talaj ugyan jó, de túl kicsi. Ez nem mehet így tovább! Halotti csendben ültünk. Tanácskérőén szegezte ránk szemeit jó apám. De mi csak lehajtottuk fejünket és hallgattunk. — Ez nem mehet így tovább — ismételtei, — Te, Misa, — fordult legidősebb bátyámhoz — ősztől tavaszig a gyárba mész dolgozni, nektek, Natasa és Manja, szintén a városban kell állást keresnetek. Te pedig, Petja, — fordult aztán hozzám — befejezed iskoládat és akkor elmégy irodai kifutónakj, rm^kET 1944 május 22. így harcolnak a hegyivadászok Az ut ott kanyarog közel a Kárpátok lábához, a májuseleji napsütésben szikrázó havas csúcsok után szinte ki lehetne nyújtani a kezünket. Az ut azonban a hadak útja, ki tudná megmondani, hányadszor már mennyi küzdelmet, vért látott az a szemben levő csúcs ? . . . A vidék gyönyörű. A természet nagy csendjét azonban most állandóan megzavarja valami. Karikázó szekerek zörgése, motorberregés, de állandó ágyuszó is. Fogatolt alakulatok kanyarognak a kacskaringós utón. Sapkájuk mellett az ezüstszínű havasi gyopár. Ők hát azok a hires hegyivadászok. A parancsnokságra éppen jókor érkezünk. Az állandó ágyúzásból megtudjuk, hogy reggel „valami lesz“. Annál a nagy hegyi egységnél vagyunk, amely elsőnek zúgott le a Kárpátok lejtőin, amely először adta vissza hitünket a magyar katonai erényekben szinte azokban a pillanatokban, amikor a legnagyobb kérdőjel előtt állott a válaszúton imbolygó nemzet. A Kárpátok lejtőit rohamozó oroszok visszaveéséből oroszlánrészt követelhetnek maguknak a gyopá- ros hegyivadászok. Fent a dombtetőn vagyunk, elég magasan, a harccsoport parancsnokának harcálláspontján. Előttünk egy község, amelynek túlsó felében még oroszok tanyáznak. Az ő tiszteletükre adnak percenkint jól irányzott sorozatot a tizenötösök és a hegyi tüzérek. A községért már napok óta folyik a harc. De rövidesen miénk lesz, mert a fölötte uralkodó magaslat már a kezünkben van. Ez a harccsoport foglalta el Delatynt s ez a harccsoport volt az, amely K.-tól keletre átkelt a Pruton, hídfőt alkotott és hat súlyos ellen- támadást vert vissza. Közel másfélméteres mély és igen sebes folyású volt az a folyó szakasz, ahol minden műszaki támogatás nélkül erős ellenséges tevékenység alatt veszteség nélkül értek partot, azt megtisztították a makacsul védekező orosztól és tartották mindaddig, amíg tartaniok kellett. A bátorságnak, vitézi elszántságnak, a legszebb katonai erényeknek mutatták itt gyönyörű példáit a havasigyopáros hegyivadász gépkocsivezetők, tüzérek, távbeszélők, vonatosok, akik nehányad magukkal hatalmas, szinte hihetetlen nagy túlerőt tartóztattak fel, ezzel megmentették nemcsak parancsnokukat és vezérkarát, de vitéz magatartásuk példájára letör- hetetlen erőre kaptak többi csapataink is. Érthető az az öntudatos, büszke magatartás, amivel ezek a napégette, szélmarta arcú hegyi gyerekek néznek farkasszemet az orosszal, akit bár jó katonának tartanak, de vele szemben sem ismerik a félelmet. Előre huzunk, ameddig csak lehet. J. községben folyik a harc. Itt valami csodának kellett történnie, mert a parancsnoktól kezdve mindenki mosolyog. Négy napja állnak itt farkasszemet nézve, éjjel-nappal harcolnak, vállalkozásokat hajtanak végre s egyre jobban szorítják ki az oroszt a rommálőtt házak közül. K. Gy. főhadnagy itt a parancsnok. Kék szemében határtalan bizalom és lelkesedés lobog. Ez a lelkesedés ragadt rá embereire is. Ez tüzeli, hajtja őket s ezért állják meg helyüket olyan remekül a hegyivadászok ezen az arcvonalszakaszon, úgyhogy a szövetségesek legmagasabb elismerését is kivívták. Annyi bizonyos, majd ha ennek a háborúnak ezt a részét is megírják, nagyon szép oldalak számolnak majd be a havasigyopáros hegyivadászok kárpáti hőstetteiről. IVÁN LÁSZLÓ, hadnagy. Hüvelyetek felvásárlására kijelölt körzeti kereskedőkkel összeköttetést létesítene, őskeresztény helyi megbízottakat keres, kijelölt országos kereskedő. Uradalmaktól közvetlenül is vásárol: Budapest székesfőváros közsési élelmiszerárusitó üzeme Budapest, IX Soroksári-ut 58 szám. — ADAKOZZUNK A LÉGITÁMADÁSOK ÁLDOZATAINAK MEGSEGÍTÉSÉRE! Ha ügyes leszel, még Írnok is lehet végül belőled! - \ * De egészen másként alakultak a dolgok(, Hírek keltek szárnyra és jártak faluról-falurai. Egyik rosszabb volt, mint a másik. A Kaukázusban állítólag háború folyik a bolsevisták és a kozákok között. Állítólag a vad hegyi népek is fölkeltek, megrohanták a bolsevikiefcet és mind elpusztították őketl Egyik muzsik Moszkvából levelet kapott, amelyben írják, hogy nemcsak a Kaukázusban, hanem Szibériában és a Krím-félszigeten is harc folyik a bolsevisták ellen. Egy másik muzsik bent járt a városban és amikor hazaérkezett, újságolta, hogy ez volt az utolsó vonat, mert a Vasút mától kezdve szünetel. És egyszerre csak megjelentek a bolsevisták. Azt sem tudni, hogy mit akarnak és hogyan fognak kormányozni. Itt-ott néhány gazdaember verődött össze a faluban és suttogva elmondták egymásnak, ami újat hallottak. Amikor aztán Silkó, vagy Maikin feltűntek, hirtelen szétrebbentek, mesz- sze elkerülve azt a házat, amelyben a »kommunista központ« székelt. Állandó nyugtalanság ülte meg a falu életét. Szörnyű volt ez a bizonytalan érzés, amely háztól-házig lopakodott. Nekem pedig újra és újra az jutott eszembe: mi lesz a Silkó által kihirdetett Bertalan-éjtszakával? * Tegnap váratlanul bezárták az iskolánkat A súlyosan sérült tanítót a mi lovainkkal szállították a városi kórházba. Sok gyermek meg- síratta, mert Mihajlovics Alexej közkedveltségnek örvendett tanítványai körében. A dolog előzményei a következők voltak: Mihajlovics tanító — mint mindig — reggel nyolc órakor ismét megjelent az iskolában. Röviddel a második óra előtt hirtelen lármás lépteket hallottunk a folyosón és nemsokára már kemény tárggyal kopogtak az ajtón. A tanító odament és kinyitotta, — Majd megtanítom rá, hogy engem, mint a falu hivatalos elöljáróját, miként kell illőképpen fogadni! — ordította Silkó, miközben revolverével hadonászott. Megijedtünk és több gyermek sírni kezdett. — Felül akarom vizsgálni az iskolai oktatást, — kiabálta Silkó — mert meg akarom tudni, hogy a kommunista elvek szerint tanítanak-e ?! Mihajlovics Alexender nyugodtan válaszolta: — Nekünk megvan a magunk felettes iskolai hatóságunk és egyedül ennek a hatóságnak van joga munkánkat felülvizsgálni. Iskolaügyeinkbe való minden illetéktelen beavatkozást elutasítok! Silkót elöntötte a düh és tombolva ordította : — Majd megmutatom én neked, te kutya, hogy én ki vagyok! Ha nem folytatod azonnal a tanítást, lelőlek, mint egy veszett ebet. Mihajlovics tanító, anélkül, hogy egy szó ellenvetést tett volna, megkezdte a második órát, a történelem-magyarázatot. — Tehát Nagy Péter reformjairól lesz most szó, — mondotta a tanító. — Péter egy közönséges kapitalista volt — ordította közbe Silkó, — nehogy még egy szót merj róla beszélni! Mihajlovics tanácstalanul nézett rá, majd folytatta: — Nagy Péter egyike volt a legnagyobb orosz cároknak. Lángeszű államférfi... (Folytatjuk.)
