Zalai Magyar Élet, 1944. április-június (5. évfolyam, 74-143. szám)
1944-05-13 / 108. szám
ílA^milLET 1944 május 13. „Izgalmas“ hálószobajelenet egy pesti filmgyárban... Hogyan készül a hangosfilm A főváros zajától távol, a Zuglóban, üres és félig beépített telkek között emelkedik ki jó magasra két hatalmas, hangárszerü építmény. A környékbeliek csak úgy hívják, hogy — a stúdió. Időnként egyhangú szirénazugás vág bele a külváros csendjébe. Ilyenkor halálos csend borul a kertes telekre és még az autók is leállnak. Semmi nesz semerre, — mert odabent izgalmas, vagy lágy pillanatok vannak soron, úgy, amint azt a forgatókönyv előírja . . . A filmgyárban vagyunk. Még élesen világit a vöröslámpa, jelzi, hogy odabent pereg a film, folyik a felvétel. Mi mégis elkövetjük az első szabálytalanságot és hatalmas vasajtón beosonunk az egyik nagy hodályba. Az embernek szeme-szája eláll attól a nagy fénytől és pompától, amelybe belecsöppen. Hamisítatlan királyi udvarra esik a tekintetünk, széles „márványterem“ előttünk és messze tőlünk, a terem főhelyén, a trónuson ül a király. Méltóságteljesen int a főudvarmester felé és ezeket mondja: — Várom a követeket 1 — Kikapcsolni 1 Rossz ! Elölről az egészet 1 Egy igazi király sokkal ünnepélyesebb és sokkal fenségesebb. Micsoda ügyetlen mozdulat volt ez 1 így kell csinálni... Finoman, kissé hanyagul, de még akkor is királyi eréllyel 1 Érti, barátom ? Ha nem, akkor szálljon le a trónusról, majd találok másik királyt.. . A jelenet határozottan mulatságos. Pár pillanatig egyhelyben maradunk, — hátha bekövetkezik a trónfosztás .. . Nem történik semmi, — mert a „király“ megértette, hogy aznapi „gázsi“-ja forog kockán és most már annak rendje és módja szerint int és a felvétel sikerül. — Vége ! Kikap 1 A vöröslámpa kialszik, mire hangyabolyszerü nyüzsgés támad a stúdióban. Átmegyünk egy ugyancsak tágas helyiségbe, ahol a diszletezök éppen azon fáradoznak, hogy egy meghitt hálószobát varázsoljanak az egyik sarokba. Széles, finom ágy, csupa selyem és bársony mindenütt, az ágy mellett puha, vastag szőnyegek, egy házipapucs, pontosan úgy oda- készitve, hogy amikor majd az éjjeliszekrényre odahelyezett ébresztő óra megszólal, a feleség őnagysága beléphessen. A fényszórók nappali világossággal árasztják el a hálószobát, majd lassan-lassan gyérül a fény, homály borul az ágyra és újra vakító fénybe kerül a berendezett sarok. A fodrász idegesen játszik a fésűjével, a „sminkelők“ nyakig festékesek, a sztárra nem lehet ráismerni, olyan ideges. Nem azért, mert ágyba kell feküdnie, hanem mivel már délután 5 óra is elmúlt és nemsokára a színházba keli lennie, ami messzire van ... Megérkezik az élet-halál ura, a Rendező és kiadja a parancsot: Cirikém, feküdj tehát az ágyba és aludj szépen 1 Jó-jó ! csak ne cíbáld az idegeimet, én is sietek, ne félj, nem késel le, rögtön végzünk .. . — Bekapcsolni! — Indít! — Felvétel 1 — Kétszázhetvenhárom! — Takard be magad egészen Ciri 1! — Kész! — Mehet! Felbug a sziréna és halk zúgással megindul a filmezőgép . .. Készül a nagy film ... A hálószobajelenet... Amikor is őnagysága teljesen egyedül van és „alszik“ . .. Csak vagy harminc lámpakezelő, nyolc-tiz statiszta, meg húsz érdeklődő lesi, mikor szólal meg az ébresztő óra és a gyönyörű fiatalasszony hogy ugrik ki az ágyból. Ez is megtörténik. Cirike nyújtózik egyet, amint a szövegkönyv megköveteli, aztán ennyit mond: — Aáááááá .. . És mindennek vége. A felvétel sikerült, mindenki mozoghat, köhöghet, elmehet, ahogy akarja, Cirike is roboghat be a városba, a színházba. A hangmérnökkel beszélgetünk. — A filmezés, — mondja — igazi közös munkát jelent. Mindenkinek a szerepe legalább annyira fontos, mint a főszereplőé. A fiim- felvéleit nemcsak addig kell megismételni, amig nem sikerül tökéletesen, Innern akkor is, ha véletlenül valamelyik fényszóró nem gyulladt ki, vagy a legkisebb zaj keletkezett valahol, ami bántó és felesleges. A hangosfilm lelke a hangmérnök zajtól- mentes szobájában van. Bonyolult „hangkeverő“ gépezet és többféle mérőeszköz áll előttünk. Egyszerre három tekercset is kever- | hetnek, egyiken a szereplő hangja van megörökítve, a másikon a kísérőzene, a harmadikon meg esetleg más, mellékzörej. — Olyan idegkimerítő a mi munkánk, — mondja a mérnök, — hogy legfeljebb hatnyolc órát dolgozhatunk egyfolytában. Azután aznap nem lehet semmiféle figyelmet igénylő munkáról szó. A mi munkánkon múlik nagyrészt, hogy milyen lesz a film tónusa és megfelel-e azoknak a követelményeknek, amelyeket a film Írója, rendezője, valamint a nagyközönség megkíván ... A mai fejlett filmkultúra ezerféle ötlettel és módszerrel dolgozik és mi nagyon vigyázunk arra, hogy a magyar filmek a rendelkezésre álló összegek és felszerelések birtokában ne maradjanak el külföldiek mögött... — Kérjük a mérnök urat! — szólal meg a házi hangszóró. Kapcsolás egy táblázaton. — Igen! Itt vagyok. Minden kész, — hang mehet 1 Integetünk: jó munkát: aztán mi hangtalanul távozunk ... HORTOBÁGYI JENŐ. Halálváros Ukrajnában... Parancsot kapott az ezred, hogy székhelyét tegye át S. városkába. Ez a város arról nevezetes, hogy a vörös orvlövészek kedvenc találkozó helye. Lengyel és ukrán lakosainak élete nem egyéb, mint rettegés otthonukért, az életükért. Nem is olyan régen, rendezett, szép város volt, villanytelepe volt, nagy gőzmalma, hatalmas templomai és üzletnegyedei. Ma már mindez a múlté. A lakosság olajmécsessel világít, gőzmalma romokban hever, a templomok puszta falaikkal, bedeszkázott ablakokkal1 merednek az égnek. Minden második ház tövig leégve, feldúlva, kifosztva. A vörös orvlövészek gondoskodnak arról, hogy a város egyetlen ősz pópájának bőven legyen dolga. Itt a családi temetések a divatosak. Úgy is temetik el a halottakat közös családi sírba» Én is láttam ilyen elpusztított családi otthont. A férfi átvágott nyakkal a konyha küszöbén, 'a feleség négyéves gyermekével az ágyban ’feldarabolva, egy kis apróság pedig a fal mellett a földön feküdt felismerhetetlenségig összerou- csolva. Fölötte 'a fehér falon nagy véres folt éktelenkedett. A berendezés pozd-orjává zúzva, íábas- jószágnak se híre, se hamva. Az épület falán vérrel írott üzenete a vörös banditáknak. Körülbelül ilyen volt a kép, ami elém tárult. Ide kellene, hogy eljöjjenek a hangoskodók, azoknak a művelt nemzeteknek fiai, akik segédkezet nyújtanak ehhez az aljas munkához. Hiszem, hogy arra gondolnának ők, amire én, vájjon holnap nem az ő szeretteikre kerül-e a sor, ha szabadkezet biztosítanak ennek a gyilkoló hordának. Az az állam, amelyik ilyen kegyetlen, minden emberi méltóságból kivetkőzött fenevadakat tenyészt ki és uszít rá békés emberekre, az — szerződés ide, szerződés oda — a polgáriasuk világ megsemmisítésére törekszik, legyen az a viliág ma még ellenséges, vagy baráti. Itt fölöslegesek a szarvak, beszélnek a tények. Akik kételkednek, jöjjenek ide, személyesen meggyőződhetnek a valóságról. Amikor ezredünk ezt a várost három kilométerre megközelítette, a tábori tüzérség és az aknavető század mintegy *50 lövést tett}. Ügyeltek azonban arra, hogy a lövedékek a város szélein lakatlan területen csapódjanak be. Az orvlövészeknek ez is elég volt biztatásul arra, hogy hanyat-homlok elmeneküljenek. A cél az volt, hogy a környező erdőkbe ugrassák őket s itt majd megtörténik a végleges leszámolás anélkül, hogy ezt a sokat szenvedett lakosságot további bántalom érné. Úgy is történt. Mire előőrseink, földerítői járőreink beértek a városba, már csak üres házakat találtak. A banditáknak nyomuk sem volt, sőt a tüzérségi tűztől való félelmében még a lakosság is elmenekült, a közelben tevő vasúti támaszpontokon keresett menedéket, 'sokan pedig a környező falvakba szaladtak szana-széjjel. Üres volt az egész város. Sötétbe borult házak, itt-ott még füstölgő romok, nagy, üres csönd -mindenfelé. Reggelre azonban megváltozott a helyzet), Valóságos népvándorlás indult meg. A lakosság megtudta, hogy magyar katonaság érkezett városukba: azonnal visszatértek otthonaikba. Én az elszállásoláskor egy orvos házába kerültem, aki kis fiával, feleségével már féléve nem aludt a saját házában. Egy közeli községbe gyalogoltak minden délután az asz- szony szüleihez és másnap virradatkor tértek vissza otthonukba. Ezt >a kényszersétát nagyon sokan megtették az orvlövészektől való féleJr« műkben. Amikor bejelentettem, hogy 'szobára van szükségem;, mert náluk fogok lakni, le sem tudort írni azt ‘az örömet, amivel ezt a, hírt fogadták. Hogy magyar ’tiszt fog lakni a házukban, magyar katonaság a városukban! Tudták, hogy, ez számukra a békét, a vörös fosztogatók uralmának a, végét jelenti. A fiatal asszonyka sajátkezűleg rendezte be szobámat, súrolta fel 'a padlót és közben folyton csacsogott, folyton mesélt, 'elfeledkezve arról, hogy én talán nem is egészen értem az ő nyelvét. Addig beszélt, ’addig mutogatott, hogy végre mégis csak megértettem, hogy ő most milyen boldog, szarnak, hogy ma már ők is idehaza alti ogy nem kell ’gyalogolni és hajnalban keim], Apró kis fehér ’keze egészen kivörösödött a súrolásban, de ő 'csak nevetett boldogan, a szeme örömtől csillogott, beszélt, mesélt a végtelenségig. Később körülnéztem a városban. A szomszédos ház egy lengyel mérnök tulajdona. Valamikor a helybeli villanytelep főmérnöke volt, ma mint ablaküveges ’keresi kenyerét. Az orvl- lövészek gondoskodtak arról, hogy a város sötétben maradjon. Felrobbantották a villany- telepet. Nem szeretik a fényt, a világosságot, éltető elemük a rejtelmes sötétség. Csak ilyenkor lehet orvul támadni. Különleges játéka a sorsnak, hogy ez a mérnök ma táblaüvegek szabdalásánál használja mérnöki -vonalzóit. A harmadik ház a lakásomtól füstölgő romhalmaz, tegnapelőtt gyújtották -fel a partizánok, Az utcákon őgyelgő, -rongyokba burkolt emberek, asszonyok, gyermekek. Igazi- szenvedő áldozatai a mai véres, kegyetlen háborúnak. Olyan ez az -egész város, mint egy nagy temető, ahova koldusok h-ada telepedett le és. várják a jószívű -adakozót. Az adakozók most mi vagyunk, magyar honvédek, mert elhoztuk számukra a békés életet, a vagyon- és életbiztonságot. VAD LAJOS zászlós, haditudósító, i
