Zalai Magyar Élet, 1944. január-március (5. évfolyam, 1-72. szám)
1944-03-18 / 63. szám
i». jv _ ..j[- \ I. j iíAGYAR tXEi külügyminisztérium intézkedésére a génuai osztrák-magyar főkonzülátus Bombieri nevű alkonzula kérés nélkül elküldte Kossuth Lajos halottútlevelét. Magyarország volt kormányzója így mégis magyar-osztrák útlevéllel tért haza. Március 24-én Pázmándy Dénes a temetés rendjének biztosítására polgárőrség szervezéséhez fogott. Az utcákon megszűntek a tüntetések, 6.000 egyetemi ifjú és más fővárosi lakos jelentkezett a polgárőrségbe. Turintól Budapestig Március 28-án a turini protestáns templomból indult haza Kossuth Lajos holtteste. Türr István tábornok, volt turini polgármester, Márkus József budapesti alpolgármester és Ro- honczy Gedeon beszélt a turini ravatalnál. A turini állomáson Voli polgármester adta át a holttestet Márkus Józsefnek és Helfy Ignác köszönte meg a turiniaknak, hogy otthont adtak a száműzött nagy magyarnak és szeretetükkel enyhítették számkivetése fájdalmát. * Turintól az osztrák határig az olasz lakosság nagy részvéte kísérte a koporsó útját. A legkisebb falu állomásán is összegyűlt a nép és tiszteletet adott a halottnak. Az osztrák határtól Magyarország földjéig katonai és rendőrkordonok gondoskodtak róla, hogy sehol se legyenek tüntetések, tömegek sehol se láthassák a magyar »forradalmár« koporsóját. Azért minden állomáson akadt néhány elszomorodott magyar, aki a kordon mögül virágot dobott a vonat elé, amely a nagy száműzöttet hazavitte. Magyar földön Csáktornyától Budapestig százezrek és százezrek gyásza, zokogása, virágesője kísérte Kossuth Lajos holttestét. Budapesten teljesen feketébe öltöztették a Nyugati pályaudvart, ahol a halottat hozó vonatnak be kellett futnia. A pályaudvaron a főváros vette át a halottat, páratlan ünnepéi lyességgel. Kossuth koporsóját gyászkocsiba tették és a Nemzeti Múzeumba szállították1, ahol felravatalozták a nemzet nagy halottját. Soha Budapest akkora tömeget nem látott*, mint azon a szomorú márciusvégi napon, .mikor a Kormányzó hazatért örök pihenőre. A mai Berlini-téren, Vilmos császár-utón (akkor Váci-körűt) és Deák-téren, Károly-köruton, Múzeumköruton többszázezer ember szorongott és némán hódolt Kossuth előtt. Kossuth Lajos holttestével együtt hazahozták Kossuth Lajosné és Kossuth Vilma hamvait is. Őket március 31-én temették el a Kerepesi-temetőben. Kossuth Lajost április 1-én, vasárnap délelőtt temették el, soha nem látott arányokban megmutatkozó részvét közepette. A Nemzeti Múzeum előcsarnokában állították fiel a ravatalt, amelyet elborítottak a részvét virágai. Először csak a koporsót halmozták él a koszorúk, aztán a ravatalt, majd az előcsarnokot töltötték meg, végül a Múzeum óriási lépcsőzetét is koszorúkkal rakták tele, később már az Arany-szobrot is elborították a virágok. Kiét éjjel, íegy Inap zarándokolt Budapest és az, ország népe Kossuth Lajos ravatalához. Vármegyei és városi tisztviselők, egyetemi hallgatók és a MAC tagjai állottak díszőrséget a ravatalnál, a lobogó fáklyák, kandeláberek fényének központjában megbékélten feküdt a Hazatért Vándor, lábainál íegy ország népe sírta a mély fájdalom könnyeit. ... Az utolsó napon megtép ettem feküdt Kossuth ravatala íelőtt a tengernyi koszorú. Valaki letépett egy babérágat — emlékül —(s azután ezer meg ezer ember akart emléket vinni a gyászból, ahol a halottat egy nemzet fájdalma Vette körül. Április elsején Budapest és az egész ország gyász színeit öltötte magára. Vidékről rengeteg küldöttség, sok-sokezer ember érkezett fel a fővárosba s Budapest népével együtt kiment az utcákra, hogy lássa a Kormányzó lutölsó útját. Sárkány Sámuel evangélikus püspök végezte a gyász-szertartást. — Örök Isten! Add, hogy az ő szelleme fvirrasszon a haza felett mindaddig, míg meg- zendül a feltámadás harsonája! — így imádkozott az ősz püspök a ravatal íelőtt. A kormány természetesen nem volt jelen a temetésen, a szabadelvű pártnak báró Podma- niczky Frigyessel élén hatalmas küldöttsége jelent meg és ott volt az ellenzék minden képviselője. A képviselőház tagjait pedig gróf And- rássy Tivadar és Perczél Dezső aleinökök vezették, míg Bánffy Dezső házelnök, a későbbi miniszterelnök, a temetés előtt Kolozsvárra utazott. A főrendiház tagjaiból is igen sokan álltak a ravatal előtt. A vezérét sirató lesújtott nemzet nevében J ó k a i Mór mondott megrendítő búcsúbeszédet. — Koporsódnál találkozik az egész nemzet: régi ellenfelek kezet nyújtanak előtte egymásnak, vitatkozó testvérek feltalálják ravatalod- |nál a közös édesanyát, a hazát... — __Vezess bennünket te, halottaidban is óriás, a nemzet nagysága felé ... Gerlóczy Károly, Budapest alpolgármestere, aki a főváros nevében a temetést rendezte, beszélt még a Múzeum előcsarnokában, azután a menet a legteljesebb rendben végigvonult a félmillió gyászolótól megszállott Múzeum-körúton, a Károly-köruton, az Andrássy- uton, a Teréz- és Erzsébet-köruton, a mai Rákóczi-uton, mely akkor még Kerepesi-út volt s megérkezett a Kprepesi-temetőbe, ahol ideiglenes sírbolt várta Kossuth holttestét. A sírnál a 48-as honvédek nevében Péchy Tamás volt házelnök, a »függetlenségi és 48-as párt nevében Justh Gyula beszélt, majd Ho- ránszky Nándor szólt a Nemzeti Párt (Appo- nyi pártja) részéről. Bottlik József volt az egyetemi ifjúság szónoka, utána Herman Ottó mondott búcsúbeszédet. Azután tízezrek hangos zokogása közben a sírba helyezték Kossuth Lajos hazatért holttestét... Apm laiai hirek Első díjjal tüntette ki a Természettudományi Társaság növénytermesztési osztálya Kapiller Istvánt, a zalaszentgróti Károlyi-uradalom jószágfelügyelőjét a fűszerpaprika termeléséről és értékesítéséről írt tanulmányáért. Fegyelmezetlen magatartást tanúsított elöljárójával szemben és leventemulasztást követett el ifjú Kolos György sümegi napszámos. A főszolgabíró 10 napi elzárásra változtatható oO pengő pénzbüntetésre ítélte jogerősen. — Kolos György sümegi napszámos gabona- fölöslegét annakidején nem ajánlotta fel bizományos kereskedőnek, sőt azt vásárlásra jogosulatlan egyénnek eladta. A főszolgabíró nem jogerősen 5 napi elzárásra változtatható 50 pengő pénzbüntetéssel sújtotta. Jóváhagyta a belügyminiszter a zalaboldog- fai és az alsótendva—hármasmalomi Gazdakör alapszabályait. Tudomásul vette a Magyar Parasztszövetség alsótendva — hármasmalomi fiókegyesület, valamint a szentimrefalvai Róm. Kát. Szent Imre Olvasókör feloszlását. — Pályázatot írt ki az alispán 15 napi határidővel a gógánfai körjegyzőségnél segédjegyzői állásra. — Holtnak nyilvánította a sümegi kir. járás- bíróság Kovács József sümegcsehi földmívest, aki 1897-ben született és a 11. huszárezredből az orosz harctéren 1917 augusztus 3-án eltűnt. — Ugyancsak holtnak nyilvánította Kovács István sümegcsehi földmívest, aki 1895- ben született s a 6. honvéd huszárezredből az orosz harctéren fogságba esvén, 1915 március 15-én eltűnt. 1944 március 18. HETI ÉRDEKESSÉGEK Annak idején a Magyar Távirati Iroda jelentése alapján megírtuk, hogy Murasiklósnál kényszerleszállást végzett egy megsérült amerikai négymótoros bombázógép. A gép szárnyai mintegy 40 méter kiterjedésűek voltak, de összelődözve. A gép személyzete tíz emberből állott, hét amerikai és 3 mexikói. A ritka esemény láttára összecsődült a falu és a környék népe. A személyzet 1 éppen fel akarta gyújtani a gépet, amikor megjelent a mura- siklósi községbíró és angol nyelven szólva hozzájuk, leintette őket. A személyzet csodálkozott a nép fiának tekintélyes föllépésén, de leginkább azon, hogy a saját nyelvüket hallják és mintha kábulatból ocsúdtak volna fel, azt kérdezték, hogy tulajdonképpen milyen területen vannak. A talpraesett eszű muraközi magyar, aki megjárta már Amerikát s így sajátította el számos muraközivel együtt az angol nyelvet, megmagyarázta, hogy ez a, föld a magyaroké. Azé a nemzeté, amely nem követeli a más jussát, de a magáéból se enged egy szikrányit se. Ez a föld a szabadságszeretők igazi hazája, ahol nincs bosszúállás, nincs lincselés, hanem az ellenséggel szemben való bánásmódban is az emberiesség, a jogérzék és a becsület irányít. Itt jól érzi magát minden tisztességes ember. Az idegenek ámulva hallgatták az önérzetes és őszinte beszédet. Nem átallották megváltani, hogy a bíró felvilágosításaiból sokat tanultak. * Hogy mire viszi az embert sokszor a tehetetlen düh, arra jellemző példa az adorjánfalvat földmíves esete. Autóbuszra akart felszállni az említett atyánkfia, de az autóbusz megtelt s így őt már nem vette föl a vezető. Erre olyan éktelen haragra gyulladt, hogy nem lévén, kin töltse ki bosszúját, úgy vezette le az indulatot, hogy megragadta a közelben levő kilométerkövet az országúton és veszett erővel kiráncigálta. A csendőröknek kellett megfékezni az atyafit. * Valamikor aligha volt az a nagy kapkodás leánykörökben a férfiak után, mint ma. Legalább is nem emlékszünk arra, hogy ilyen boldog, vagy kellemetlen ostrom alatt lett volna a fiatal férfinem, mint most. Nem egy öreg emlegeti, hogy most volna jó újra kezdeni az életet. A férjhezmenési láz görbéje magasan kanyarog fölfelé. Egy szőke médi, kékszemü, ábrándos, szintén nagyon szeretne férjet fogni. Kiszemelt hát magának egy katonatisztet, szép termet, kifogástalan alak, barátságos arc. Ez éppen jó Jenne neki. Igen ám, de hogyan ismerkedjék meg vele? Szegényke, még falusi, gyermekes lelkű, tehát régi, elkoptatott ötlethez folyamodott. A korzón leejtette a kesztyűjét. Nyilván azt hitte, hogy á tiszt felveszi, finoman meghajtja magát, kellemes bókkal átnyújtja. Jön a bemutatkozás, a kedves elfogadás, sokat ígérő szymváltás’ s a többi már magától jön. A tiszt észre is veszi a leejtett kesztyűt és egy éppen arra haladó honvédnek szól: — Fiam, vedd fel ezt a kesztyűt és add át annak a hölgynek! Megtörtént. A többi már magától jött: a szégyellős csalódás is ... * Gazdakörökben természetesen leggyakrabban a beszolgáltatás körül forog a beszéd- tárgy. Valaki a társaságban megemlíti, hogy gazdasági szempontból leghasznosabb rovar a sokat gyülázott légy. Mindenkinek az arca kérdőjellé változik, feleletet várnak. A felelet így adódott meg: — Igenis, a légy a leghasznosabb gazdasági alany, mert benzin és motor nélkül repül, minden moslékot megeszik és mégis a legtöbb pontot ad le. P. P. — A honvéd életét és épségét áldozza értem naponként. Én mit tettem eddig ■ honvédekért?
