Zalai Magyar Élet, 1944. január-március (5. évfolyam, 1-72. szám)
1944-02-16 / 37. szám
2 1944 február 16. n/^íoffcii.T Zalai magyar testvér, a te újságod a nAmMm:í A te szíved írja annak minden sorát. Ragaszkodjál hozzá, mint a leghűbb barátodhoz és TERJESZD MINDENFELÉ. A háborúnak idegtépő viharában ez a te lelkiismereted. hogy az ellenség befejezett támadási előkészületeivel szemben a németek is fölkészültek. Az ellenség beleütközik abba a parti arcvonaliba, amelynek erődítményei betonból és acélból készültek. Ezek az erődítmények más szerkezetűek és jóval hatásosabbak a Magin útvonalnál, mert mélységben tagoltak, nem lehet őket megkerülni, mögöttük táborszerü állások és támaszpontok rendszere áll. A partmentén kiépített víziakadályok és széles aknasávok már az első ellenséges támadást megnehezítik. Intézkedések történtek arra az eshetőségre is, ha az ellenség légiuton szállított nagyobb kötelékeket tenne a német csapatok hátába. A németek számos és erős tartalékai, elsősorban a páncélos és gépkocsizó hadosztályok csoportokban állanak készenlétben s néhány óra alatt teljes erővel megkezdhetik az ellentámadást. (NST) A finn eseményekkel kapcsolatban újabban a következő események vannak: Erkko volt külügyminiszter Stockholmban rádiónyilatkozatban kijelentette, hogy egy négymilliós kisnemzet nem folytathat a végtelenségig háborút a körülbelül ötvenszer nagyobb és hatalmasabb ellenséggel. Finnország keresi a békés kivezető utat és mérlegelés alá veszi Hull külügyminiszter ajánlatát, de Finnország saját életét akarja élni a maga módja szerint, mint szabad és független demokratikus állam és ehhez való jogának elismerését kívánja. Brit kormánykörökben is tisztában vannak azzal, hogy a finn tárgyalók el akarják kerülni, hogy Finnország a német és orosz csapatok csataterévé váljék. A finn nép túlnyomó többsége inkább megsemmisül; semhogy a föltét- len fegyverletétellel lemondjon a függetlenség jogáról. Berlini jelentés szerint a hivatalos Németország és a német sajtó nem vesz részt a Finnország körül folyó nemzetközi vitában. A Nationalzeitung stockholmi tudósítója szerint Finnország egyelőre nem tájékoztatta Németországot az Egyesült Államok szigorúan bizalmas alakban történt diplomáciai lépéséről (Búd. Tud.) Stockholmból jelentik: A finn béketörekvésekről szóló hírek kezdenek egymásnak ellentmondani, még ha a legbiztosabb forrásból érkeznek is. Helsinkiből jelentik, hogy a német követ megbeszélést tartott Rytivel és Manner- heimmel. Paasiviki a közeljövőben valószínűleg Moszkvába, vagy Londonba utazik. (MTI) Washingtonból jelentik: Az amerikai szenátus megbízást adott Cordell Hullnék, hogy Angliával, Svédországgal és Svájccal karöltve alakítson bizottságot Hollandia, Belgium és Norvégia felszabadítására. (MTI) A Domei-iroda jelentése szerint a japán csapatok a brit 7. hadsereget Teljesen körülzárták. A tízezer főnyi hadsereg utánpótlása és élelmezése már csak repülőgépről történhetik). (MTI) Egy most kiadott rendelet elrendeli Észak- olaszországban bizonyos közelebbről meg nem nevezett parti területeknek a polgári lakosságitól való kiürítését. A rendszabályok a nyugati part két területére és az Adria partjának egy Szakaszára vonatkoznak. (TP) Zágrábból jelentik: A horvát kegyelmi rendeletre hivatkozással január 26-ától február 10-éig 13 vármegyében 5.057 partizán adta meg magát. A többi kilenc vármegyében még nem történt összeírás. A tisztogató hadműveletek tovább folynak. Kapronca most már teljesen a kormány csapatok kezében van. Tegnap a harcokban 66 partizán esett el. (MTI) Amszterdamból Jelentik: Az argentin kormány tagjai közül a belügyi-, a külügy-, a közoktatásügyi, az igazságügyi, a földmívelésügyi és a munkaügyi miniszter lemondott. A kormányelnök még nem döntött lemondásuk ügyében. Lisszabonból jelentik, hogy az argentin kormány tiltakozik az ellen a hires ítélés ellen, amely szerint Argentina hadat üzent a tengelyállamoknak és hogy egy hajójuk etA m. kir. 2 honvéd haditudósító század közlése : Éppen ilyennek képzeltem. Sokáig kerestem és mégis váratlanul bukkantam rá akkor, amikor már-már feladtam minden reményt, hogy valaha is találkozom vele. De mégis összehozott bennünket a sors Egy sápadt téli délelőtt szemtől-szemben állottam vele és rádöbbentem azonnal, igen ő az, ő az, aki! kerestem : Szent Oroszország . . . A nehéz vaskapu dübörögve csapódott eb utánunk s a középkori kolostor udvarán meg- illetődve topongtunk néhány pillanatig. Az évszázados falakról komoly keleti szentek tekintettek le ránk és mintha egy kicsit szánakoztak volna is rajtunk, betolakodott, mindenre betegesen kiváncsi idegeneken Határozottan éreztük, hogy a levegő is más itt, mint a falakon kívül, más hangulata van a zúzmarától terhes fáknak, nem tudott ide behatolni Lenin szellemi örök sége és Sztálin vasökle sem tudta betörni a kovácsoltvas kapukat. Az orosz mezőkön bármerre bolyongtam eddig, minden falu, minden város, minden kis tanyaház, ősi főúri kastély, vagy újonnan épült palota magán viselte a több, mint két évtizedes bolsevista uralom nyomait. Ez a kolostor azonban szerencsés volt. Az első világháború után lengyel fenn hatóság alá került és Lengyelország nem hábor gáttá a jámbor középkori remeték szerzetes utódait. A nagy orosz hagyományokat őrizték az itt meghúzódott papok és az ősöknek ezt az örökségét sikerült átmenteniük a jelenbe akkor is, amikor rövid időre a bolsevisták uralma alá kerültek. Ez a kolostor a háború után is külön világ volt és még ma is az: egy darabka a régi Oroszországból, a cárok O.osz- országából . [ . A Miklósok, a Pálok, a Sándorok és a többi Atyuska, valamennyien megfordultak itt, elzarándokoltak ide, hogy tiszteletüket tegyék a csodatévő Pocsajev i Szűz előtt, aki a hagyományok szerint minden ellenségtől megvédte ezeket a falakat és oltalmazta híveit. A kolostor egyre bővült A világsajió „pravoszláv Lourdes“-nek nevezte el Pocsajevet és itt előttem vaskos könyvek megsárgult lapjai sokat mesélnek a kolostor történetéről. Átadom a szót nekik ! . .. Magyarország az Árpádok korát élte akkor, a nyakas magyar urak megkeresztelkedtek már és szívesen fogadták az országukba tévedő, vagy küldetésszerüen ott járó szláv papokat. Nemcsak Róma, hanem Bizánc is küldött papokat a magyar földre, ez utóbbiaknak azonban dolguk végezetlenül kellett elhagyniok a négy folyó országát. Közülök sokan telepedtek itt meg Volhinia lankás dombjain és a leg- jámborabbak csoportosan élték istenfélő életüket a lakást adó sziklabarlangokban. Egyszercsak azonban riasztó hírek érkeztek a messzi Keletről. Jött Batukán, jöttek a rettegett tatárok, a barbár, nyers és erős Kelet rázúdult a megszeppent Európára és menekült előle mindenki, aki csak tehette. A Dnyeper mellől, Kiev városából útra kelt a többivel két szentéletfi pap is és jöttek, jöttek Nyugatra, míg egyszer pusztult. Újabb jelentés szerint Argentínában lemondott Ramirez államelnök is. (MTI) Egy angol gyorsnaszád február 13-án este megtámadott két norvég utasszállító hajót, amelyek norvég polgári utasokkal Kristiansun'd felé haladtak. A gyorsnaszád torpedólövéssel mindkét hajót elsüllyesztette. Az egyik hajó kormányosának közlése szerint sok utas életét vesztette. (Interinf) Stockholmból jelenti a TP: A Pravda című moszkvai lap szemére veti a cseheknek, hogy nem folytatnak szervezett hadjáratot a némeí- tek ellen és hogy még a londoni menekült cseh kormány sem teljesíti kötelességét, hogy azonnal megteremtse a csehországi partizánmozgalmat. álmukban meg nem jelent előttük a Megváltó édesanyja, Mária. Biztatóan mosolygott rájuk és amikor felébredtek a sziklafalon megtalálták a lábanyomát. Az itt élő remetékkel együtt akkor határozták el, hogy templomot emelnek a lábnyomok fölé és úgyis lön. Ezekkel a faiakkal vetették meg a később oly híressé vált Pocsajev-i kolostor alapjait. A tatárhorda elkerülte ezt a vidéket és a kolostor egyre bővült. Az Ur 1600. évében már hatalmas faiak vették körül a templomot és a kolostorban virágzó szellemi élet folyt. A tatárok ekkor megint erre jártak. A pogány sereg most rátalált a kolostorra és a horda Vezére már ostromra készüli, amikor váratlan esemény történt. A Szűzanya képe jelent meg a falak fölött és az ostromló hadak eszüket vesztve egymásnak rohantak és egymást semmisítették meg. Pocsajev megmenekült. Évenként a zarándokok serege kereste már ekkor föl a kolostort, amikor a szerzetesek értékes ajándékot kaptak egy közeli kastélyban lakó grófnőtől. Egy Máriakép volt ez az ajándék Konstantinápolyból hozta egy orosz metropolita, tőle kapta a grófnő. A vallásos asszony sokat imádkozott a kép előtt, a kislánya születésétől fogva vak volt, az ő gyógyulását kérte bizakodó szívvel. A grófnő hite erősnek bizonyult, a kislány meggyógyult, ezután került a kép a kolostorba. A csodálatos gyógyulás híre messze földön elterjedt és Oroszország minden rendű és rangú sorsüldözött szerencsétlenje idesereglett imádkozni és a Szűzanya közbenjárását kérni. A csodák megismétlődtek, a zarándokok tömege még nagyobb lett. Háromszáz, négyszáz kilométerről is eljöttek ide a hívők gyalog, jöttek férfiak és nők, jöttek a cári család tagjai is és lassan hagyománnyá vált, hogy a trőnra- íépő cárinak él kell zarándokolnia Pocsa- jevbe... — A zarándokjárásnak az első világháború egy időre véget vetett. Néhány évre elnémult az öreg torony százmázsás harangja és a búcsújának éneke helyett katonádat hangzott föl az árnyas fákkal szegélyezett utakon. Az arcvonal itt volt közel, a legelső vonal közvetlenül a kolostor mellett húzódott jóidéig. Gazdagon aratott a halál és falak, amelyek oly sokat védték az élőket, befogadták a halottakat is... Két sirdomb körül A vaskos könyv utolsó lapjára értünk. A szót most már szerzetes veszi át, ő magyaráz tovább... — Látja azt a keresztet — kérdi — és ott azt a másikat? Két sírdomb van ott. Az egyik alatt orosz ezredes nyugszik. A volt cári, voronyezsi ezred parancsnoka. A másik alatt magyar katonatiszt. Mindkét sírdomb mellett tömegsír van. Oroszok az egyikben, magyarok, osztrákok a másikban, itt a kolostor körül küzdöttek egymás ellen és a falak befogadták valamennyijüket... Némán tisztelgünk a sírok előtt. Az udvar hatalmas fái roskadoznak a zúzmara alatt, Honvédsirok mellett „Szent Oroszországéban
