Zalai Magyar Élet, 1944. január-március (5. évfolyam, 1-72. szám)

1944-02-11 / 33. szám

2 JL 1944 február 11. Gépjavításokat szakszerűen végez MECHANIKAI GYÁR Zalaegerszeg Kossuth Lajos-u. 15. és Iskolaköz 6. 5. A vasúton és hajon a hálóhelyekért, a turista menedékházban a hálóhelyekért, a váró- és éttermi helyiségeken kívül a pályaudvaron kiszolgáltatott ételért, vagy italért, olyan éte­lért, amelyet harmadosztályú étteremben szol­gálnak ki, ahol meleg étel kiszolgálására nem kerül, a mozgóárusok által szabadban, sport­pályákon, hajóin, vagy vasúti kocsiban kiszol­gáltatott árúért, a lakásért és étkezésért fizetett összegről olyan intézményekben, ahol csak közalkalmazottak, a honvédség tagjai, vagy Ugyanazon munkaadó alkalmazásában álló ma­gánalkalmazottakat, vagy csak tagozatokat szolgálhatnak ki, így vállalati, intézeti, hiva­tali, munkás-tisztviselői stb. kantinok, üdü­lők, társaskörök stb. A számlálólap illetéke, a vásárló által fize­tendő összeg, amennyiben 5 pengőnél a számla nem több, 10 fillér. Öt pengőtől 10 pengőig 20 fillér, 10 pengőtől 20 pengőig 50 fillér, 20 pengőtől 50 pengőig 2 pengő, 50 pengőtől 100 pengőig 5 pengő, 100 pengőn felül minden teljes, vagy megkezdett 50 pen­gője után 5 pengő. Az illetékbélyeget lyukasz­tással, vagy átszakítással minden esetben a lerovásnál értékteleníteni kell. Szabályozza a rendelet, hogy milyen bűn-* tetősekkel sújtják azokat, akik az illetéklero- vásnál szabálytalanságokat és ezzel súlyos jö­vedéki kihágást követnek el. Amennyiben a megrövidített illeték összege megállapítható, la büntetés ennek huszonötszöröse, de eseten­ként (számlálólaponként) legalább 100 pen­gő. Ha nem állapítható meg a megrövidített illeték összege, esetenként 200 pengő. Akit a bíróság —- mondja a rendelet ■— súlyos jö­vedéki kihágás miatt jogerősen elítélt, attól a kincstári jogosítványt a rendőri (közigazga­tási) hatóság megkérdezése nélkül vissza kell vonni. Szabályozza a rendelet azt is, hogy annak az alkalmazottnak, vagy egyéb megbí­zottnak a szolgálati viszonyát, akit a bíróság alkalmaztatása körében elkövetett jövedéki ki­hágás miatt jogerősen elítélt, a munkaadó, illetőleg a megbízó azonnali hatállyal meg­szünteti. mindig legalább negyedévre előre a Zalai Magyar Élet-nek szóló díjat A lapnak is könnyebb, Önnek is könnyebb: egy gonddal köl­csönösen kevesebb.Az újság nem bank, JJ> hogy hosszabb-rövidebb lejáratú hiteleket nyújthasson. Hajdanában — danában... A mi medvénk Fiatalabb korában a legtöbb magyar ember vadász volt, esetleg kocavadász. Ez, úgy lát­szik, ázsiai örökség, nomád őseink hagyatéka, ami apáról-fiúra a vérben megmaradt, hacsak némi mértékben is. Aztán az már a szerencse, adottság és gyakorlat kérdése, hogy milyen vadász lesz valakiből. Öreg napjaiban is va­dász marad-e az ember, az szintén más kér­dés. Ferenc Józsefnek, az utolsó vérbeli nagy uralkodónknak kezéből csak a halál vette ki a puskát. A magyarok között mindig akadtak és lesznek is jó, úri vadászok, mert bárhogyan forduljon is a világ kereke, a vadászat kivált­képpen úri sport marad. Aki nem védi, sze­reti a vadat, aki csak ész nélkül puffogtatja le, az nem vadász, hanem sintér. Legelső vadászaink között áll ma Kor­mányzó Urunk is. Hogy miniszterek, magasrangú katonák, diplo­maták, tisztviselők és politikusok is vadászok, az a társadalmi szokások, a rang velejárója, de nem bizonyítja, hogy vérbeli vadászok is egyben, teszem föl, mint Kittenberger Kál­mán, vagy gyöngyöshalászi Takách Gyula. Vagy a nemrég elhunyt barátom, a medve- szakértő Madersprach Viktor, az 1849-ben Haynau által az aradi főtéren magyarsága miatt megbotoztatott nagyasszony unokája. Ide s tova negyven éve, hogy a Travnik melléki Gucsija Gora őserdőiben lőttem az első medvémet egy hajtóvadászaton. Igaz, csak éves bocs volt és vagy harminc évig ágyelőnek feküdt a földön, mígnem a kutyáim g a molyok jóvoltából véglegesen kimúlt a ki­készített alakjában is. Vadásztam későbben Hercegovinában s a Balkánon is a mackókra, de sok kárt nem tettem bennük. Szép a bun­dája, jó a mancsa, sonkája, fiatalabbjának a szalonnája is s mégis sajnáltam ezt a nemes s kihalóban lévő ősvadat, amelynek napjai megszátnlálvák. Hajtásban többé nem főttem, mert férfiasabb szemben állni vele. Hogy az­tán egyszer miért hagytam véglegesen abba a medve elleni harcomat, azt alább elmondom: Lent éltem Tuzlán, részben hivatásomból kifolyólag, részben vendégségben. Egykori kedves barátom, a daliás Tuzlics Bakir bég, a brassói császárhuszárok vitéz főhadnagya, sok-sok ezer hold kitűnő tuzlai föld birtokosa, meghívott többed magunkkal az erdőségeibe medvevadászatra. Valami tizenketten voltunk meghívott puskások, Foglár Frigyes, a tuzlai kerületi főnök, Zaharies Zejtomir, a zvorniki kajmakám, hevesbessenyői Vass Géza pénz­ügyi főbiztos, Dubravics Mehmet bég járási mérnök, báró Papp Géza magyar képviselő, Kracsmárik János miniszteri osztályfőnök, Ro- honyi Gyula államtitkár, lovag Albinowszki Román pénzügyigazgató, Wagner Germene- gi'.d szarajevói lapszerkesztő, Wagner Kálmán tuzlai járási főnök, dr. Csurgay Tibor járási adjunktus (nemrég ment mint meghatalmazott miniszter nyugdíjba) és több vendég, aki nem vadász, csak néző volt s a vadászlakoma részt­vevője. így Marich László főszolgabíró, (a kitűnő Leskó Sándor ungvári tanító, Beberics Vladimir görögkeleti hittanár (mint cattarói szerb metropolita halt meg) és gróf Pejacse- vich Márkó. A hosszú kocsisor az erdők szélén megállott, a puskásoknak kijelölték a helyüket s mindenki mellé oda tettek három bosnyák parasztot ócska mordályokkal. Valószínűleg védelmül, azonban én nem nagyon bíztam bennük. Jó helyem volt, de amint megindultunk, annál sűrűbb s járhatatlanabb lett az őserdő s védőim kezdtek elmaradozni. Rájuk szóltam, hogy csak mögöttem, mert különben a bég Öméltósága deresre hu­zatja őket. így aztán ismét mögém somfordáltak. Erős és magas, szépen feltollazott tiroli vadászkalapot viseltem, amelyet az ágak sokszor lerántottak fejemről, mire bosnyákjaim alaposan megijed­tek, rossz előjelnek vélvén az ilyesmit. Végre egy kis tisztásra jutottunk s alig lé­pek ki a sűrűből, talán húsz lépésnyire hatal­mas mackót látok előttünk gyümölcs után keresni. Lépéseink zörejére felfigyelt s amint észrevett, szépen felállott két hátsó lábára s lassan felém közeledett. Lekapom golyóra töl­tött Lefauchez 12-esemet s célozni próbálok, de a medve csak jött felém. Ha nem találom halálosan, akkor nem sok jó vár rám. Hátra­pillantok, hát a védőim gyönyörűen vissza­hátráltak egy-egy fa mögé. Ami biztos, az biztos. Nem tudtam: mitévő legyek? Nem első medvém volt, de ilyen óriási izom- és hús- tömeget még nem láttam. Ennek a két golyóm meg se kottyan, A medve már közvetlenül előttem állt és sunyi, ravasz tekintetével mé­regetett. Úgy látszik, nem láthatott még soha embert. Ebben a pillanatban szél kerekedik. A feje­men lazán lévő kalapomat lefújja fejemről a medve elé. Már a fegyveremet is leeresztettem s a végső küzdelemre készültem. Vagy elsza­ladok, vagy egy lépésről szemébe lövök. De mi történt? A lefújt kalapomtól úgy megijedt a mackó, hogy szinte remegni lát­szott. Négy lábra ereszkedett s hirtelen meg­fordulva úgy elillant, mint a szél. Magam is tanácstalanul állottam. Mi lelte a medvét? Ma már tudom, mert foglalkoztam állat­lélektannal. Azt gondolta tányértalpú koma, hogy olyan lénnyel, akinek a feje az ő lábai elé gurul, mégis állva marad, jó lesz nem kikezdeni. S így az okosabb enged elve alap­ján odébb állott s én medve nélkül maradtam; Többé nem is vadásztam rokonaira. Dr. LÁSZLÓ ZOLTÁN. Apró zalai hitek Nagykanizsa vidékén szintén átvonult egy csonttollú madár-raj. Az észlelők 27 madarat olvastak meg. — Egy kocsirakomány vasárú érkezett Tóth József nagykanizsai kereskedő címére szabályszerűen lezárt vagonban. A ki­rakásnál meg is volt az árú. Annál nagyobb meglepetést keltett, hogy az állomásról a ház,- hoz való szállítás után a rakományból 22 csomag vasszeg, mintegy 65 kilogram súlyban hiányzott. A rendőrség nyomozza most a cso­magok eltűnésének körülményeit. — Közbiz­tonsági és erkölcsrendészeti razzia során Nagy­kanizsán három férfit és egy nőt állítottak elő a rendőrségre. Az előállított férfiak között van egy körözött betörő is. — Egyheti fogházra ítélték Burka Erzsébet nagykanizsai leányt, mivel álnéven egy tisztviselő-családtól élelmi­szer-szerzés ellenében ruhaneműket csalt ki, aztán többé nem jelentkezett. — Országos vásárok Alsólemdván. A ke­reskedelmi miniszter megengedte, hogy Alsó- tendván minden év január 25-én, a hamvazó­szerdát követő negyedik csütörtökön, húsvét előtti csütörtökön, a pünkösdhétfőt követő első hétfőn, július 28-án, augusztus 28-án, október 28-án és a december 25-ét meg­előző csütörtökön országos vásár, minden ked­den pedig sertésfelhajtással kapcsolatos heti kirakó vásárt tartsanak. — Az Uj Idők 5. számának élén Lyka Ká­roly, a magyar művészettörténet legnagyobb tudósa emlékezik meg Benczúr Gyula szüle­tésének századik évfordulójáról. Ebből az al­kalomból számos nevezetes Benczur-kép mását közli a lap. Tovább folyik Bókay János regé­nye, a Hősnő és Zsigray Julianna müve, a Visszhang. Utravaló címen beszélgetéssorozat kezdődik, amelyben kiváló magyar leányok és asszonyok beszélnek a fiatal nemzedék szá­mára érvényesülésük titkáról. Az első beszél­getés dr. Hoffmann Edittel, a Szépművészeti Múzeum grafikai osztályának vezetőjével folyt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom