Zalai Magyar Élet, 1944. január-március (5. évfolyam, 1-72. szám)
1944-02-11 / 33. szám
2 JL 1944 február 11. Gépjavításokat szakszerűen végez MECHANIKAI GYÁR Zalaegerszeg Kossuth Lajos-u. 15. és Iskolaköz 6. 5. A vasúton és hajon a hálóhelyekért, a turista menedékházban a hálóhelyekért, a váró- és éttermi helyiségeken kívül a pályaudvaron kiszolgáltatott ételért, vagy italért, olyan ételért, amelyet harmadosztályú étteremben szolgálnak ki, ahol meleg étel kiszolgálására nem kerül, a mozgóárusok által szabadban, sportpályákon, hajóin, vagy vasúti kocsiban kiszolgáltatott árúért, a lakásért és étkezésért fizetett összegről olyan intézményekben, ahol csak közalkalmazottak, a honvédség tagjai, vagy Ugyanazon munkaadó alkalmazásában álló magánalkalmazottakat, vagy csak tagozatokat szolgálhatnak ki, így vállalati, intézeti, hivatali, munkás-tisztviselői stb. kantinok, üdülők, társaskörök stb. A számlálólap illetéke, a vásárló által fizetendő összeg, amennyiben 5 pengőnél a számla nem több, 10 fillér. Öt pengőtől 10 pengőig 20 fillér, 10 pengőtől 20 pengőig 50 fillér, 20 pengőtől 50 pengőig 2 pengő, 50 pengőtől 100 pengőig 5 pengő, 100 pengőn felül minden teljes, vagy megkezdett 50 pengője után 5 pengő. Az illetékbélyeget lyukasztással, vagy átszakítással minden esetben a lerovásnál értékteleníteni kell. Szabályozza a rendelet, hogy milyen bűn-* tetősekkel sújtják azokat, akik az illetéklero- vásnál szabálytalanságokat és ezzel súlyos jövedéki kihágást követnek el. Amennyiben a megrövidített illeték összege megállapítható, la büntetés ennek huszonötszöröse, de esetenként (számlálólaponként) legalább 100 pengő. Ha nem állapítható meg a megrövidített illeték összege, esetenként 200 pengő. Akit a bíróság —- mondja a rendelet ■— súlyos jövedéki kihágás miatt jogerősen elítélt, attól a kincstári jogosítványt a rendőri (közigazgatási) hatóság megkérdezése nélkül vissza kell vonni. Szabályozza a rendelet azt is, hogy annak az alkalmazottnak, vagy egyéb megbízottnak a szolgálati viszonyát, akit a bíróság alkalmaztatása körében elkövetett jövedéki kihágás miatt jogerősen elítélt, a munkaadó, illetőleg a megbízó azonnali hatállyal megszünteti. mindig legalább negyedévre előre a Zalai Magyar Élet-nek szóló díjat A lapnak is könnyebb, Önnek is könnyebb: egy gonddal kölcsönösen kevesebb.Az újság nem bank, JJ> hogy hosszabb-rövidebb lejáratú hiteleket nyújthasson. Hajdanában — danában... A mi medvénk Fiatalabb korában a legtöbb magyar ember vadász volt, esetleg kocavadász. Ez, úgy látszik, ázsiai örökség, nomád őseink hagyatéka, ami apáról-fiúra a vérben megmaradt, hacsak némi mértékben is. Aztán az már a szerencse, adottság és gyakorlat kérdése, hogy milyen vadász lesz valakiből. Öreg napjaiban is vadász marad-e az ember, az szintén más kérdés. Ferenc Józsefnek, az utolsó vérbeli nagy uralkodónknak kezéből csak a halál vette ki a puskát. A magyarok között mindig akadtak és lesznek is jó, úri vadászok, mert bárhogyan forduljon is a világ kereke, a vadászat kiváltképpen úri sport marad. Aki nem védi, szereti a vadat, aki csak ész nélkül puffogtatja le, az nem vadász, hanem sintér. Legelső vadászaink között áll ma Kormányzó Urunk is. Hogy miniszterek, magasrangú katonák, diplomaták, tisztviselők és politikusok is vadászok, az a társadalmi szokások, a rang velejárója, de nem bizonyítja, hogy vérbeli vadászok is egyben, teszem föl, mint Kittenberger Kálmán, vagy gyöngyöshalászi Takách Gyula. Vagy a nemrég elhunyt barátom, a medve- szakértő Madersprach Viktor, az 1849-ben Haynau által az aradi főtéren magyarsága miatt megbotoztatott nagyasszony unokája. Ide s tova negyven éve, hogy a Travnik melléki Gucsija Gora őserdőiben lőttem az első medvémet egy hajtóvadászaton. Igaz, csak éves bocs volt és vagy harminc évig ágyelőnek feküdt a földön, mígnem a kutyáim g a molyok jóvoltából véglegesen kimúlt a kikészített alakjában is. Vadásztam későbben Hercegovinában s a Balkánon is a mackókra, de sok kárt nem tettem bennük. Szép a bundája, jó a mancsa, sonkája, fiatalabbjának a szalonnája is s mégis sajnáltam ezt a nemes s kihalóban lévő ősvadat, amelynek napjai megszátnlálvák. Hajtásban többé nem főttem, mert férfiasabb szemben állni vele. Hogy aztán egyszer miért hagytam véglegesen abba a medve elleni harcomat, azt alább elmondom: Lent éltem Tuzlán, részben hivatásomból kifolyólag, részben vendégségben. Egykori kedves barátom, a daliás Tuzlics Bakir bég, a brassói császárhuszárok vitéz főhadnagya, sok-sok ezer hold kitűnő tuzlai föld birtokosa, meghívott többed magunkkal az erdőségeibe medvevadászatra. Valami tizenketten voltunk meghívott puskások, Foglár Frigyes, a tuzlai kerületi főnök, Zaharies Zejtomir, a zvorniki kajmakám, hevesbessenyői Vass Géza pénzügyi főbiztos, Dubravics Mehmet bég járási mérnök, báró Papp Géza magyar képviselő, Kracsmárik János miniszteri osztályfőnök, Ro- honyi Gyula államtitkár, lovag Albinowszki Román pénzügyigazgató, Wagner Germene- gi'.d szarajevói lapszerkesztő, Wagner Kálmán tuzlai járási főnök, dr. Csurgay Tibor járási adjunktus (nemrég ment mint meghatalmazott miniszter nyugdíjba) és több vendég, aki nem vadász, csak néző volt s a vadászlakoma résztvevője. így Marich László főszolgabíró, (a kitűnő Leskó Sándor ungvári tanító, Beberics Vladimir görögkeleti hittanár (mint cattarói szerb metropolita halt meg) és gróf Pejacse- vich Márkó. A hosszú kocsisor az erdők szélén megállott, a puskásoknak kijelölték a helyüket s mindenki mellé oda tettek három bosnyák parasztot ócska mordályokkal. Valószínűleg védelmül, azonban én nem nagyon bíztam bennük. Jó helyem volt, de amint megindultunk, annál sűrűbb s járhatatlanabb lett az őserdő s védőim kezdtek elmaradozni. Rájuk szóltam, hogy csak mögöttem, mert különben a bég Öméltósága deresre huzatja őket. így aztán ismét mögém somfordáltak. Erős és magas, szépen feltollazott tiroli vadászkalapot viseltem, amelyet az ágak sokszor lerántottak fejemről, mire bosnyákjaim alaposan megijedtek, rossz előjelnek vélvén az ilyesmit. Végre egy kis tisztásra jutottunk s alig lépek ki a sűrűből, talán húsz lépésnyire hatalmas mackót látok előttünk gyümölcs után keresni. Lépéseink zörejére felfigyelt s amint észrevett, szépen felállott két hátsó lábára s lassan felém közeledett. Lekapom golyóra töltött Lefauchez 12-esemet s célozni próbálok, de a medve csak jött felém. Ha nem találom halálosan, akkor nem sok jó vár rám. Hátrapillantok, hát a védőim gyönyörűen visszahátráltak egy-egy fa mögé. Ami biztos, az biztos. Nem tudtam: mitévő legyek? Nem első medvém volt, de ilyen óriási izom- és hús- tömeget még nem láttam. Ennek a két golyóm meg se kottyan, A medve már közvetlenül előttem állt és sunyi, ravasz tekintetével méregetett. Úgy látszik, nem láthatott még soha embert. Ebben a pillanatban szél kerekedik. A fejemen lazán lévő kalapomat lefújja fejemről a medve elé. Már a fegyveremet is leeresztettem s a végső küzdelemre készültem. Vagy elszaladok, vagy egy lépésről szemébe lövök. De mi történt? A lefújt kalapomtól úgy megijedt a mackó, hogy szinte remegni látszott. Négy lábra ereszkedett s hirtelen megfordulva úgy elillant, mint a szél. Magam is tanácstalanul állottam. Mi lelte a medvét? Ma már tudom, mert foglalkoztam állatlélektannal. Azt gondolta tányértalpú koma, hogy olyan lénnyel, akinek a feje az ő lábai elé gurul, mégis állva marad, jó lesz nem kikezdeni. S így az okosabb enged elve alapján odébb állott s én medve nélkül maradtam; Többé nem is vadásztam rokonaira. Dr. LÁSZLÓ ZOLTÁN. Apró zalai hitek Nagykanizsa vidékén szintén átvonult egy csonttollú madár-raj. Az észlelők 27 madarat olvastak meg. — Egy kocsirakomány vasárú érkezett Tóth József nagykanizsai kereskedő címére szabályszerűen lezárt vagonban. A kirakásnál meg is volt az árú. Annál nagyobb meglepetést keltett, hogy az állomásról a ház,- hoz való szállítás után a rakományból 22 csomag vasszeg, mintegy 65 kilogram súlyban hiányzott. A rendőrség nyomozza most a csomagok eltűnésének körülményeit. — Közbiztonsági és erkölcsrendészeti razzia során Nagykanizsán három férfit és egy nőt állítottak elő a rendőrségre. Az előállított férfiak között van egy körözött betörő is. — Egyheti fogházra ítélték Burka Erzsébet nagykanizsai leányt, mivel álnéven egy tisztviselő-családtól élelmiszer-szerzés ellenében ruhaneműket csalt ki, aztán többé nem jelentkezett. — Országos vásárok Alsólemdván. A kereskedelmi miniszter megengedte, hogy Alsó- tendván minden év január 25-én, a hamvazószerdát követő negyedik csütörtökön, húsvét előtti csütörtökön, a pünkösdhétfőt követő első hétfőn, július 28-án, augusztus 28-án, október 28-án és a december 25-ét megelőző csütörtökön országos vásár, minden kedden pedig sertésfelhajtással kapcsolatos heti kirakó vásárt tartsanak. — Az Uj Idők 5. számának élén Lyka Károly, a magyar művészettörténet legnagyobb tudósa emlékezik meg Benczúr Gyula születésének századik évfordulójáról. Ebből az alkalomból számos nevezetes Benczur-kép mását közli a lap. Tovább folyik Bókay János regénye, a Hősnő és Zsigray Julianna müve, a Visszhang. Utravaló címen beszélgetéssorozat kezdődik, amelyben kiváló magyar leányok és asszonyok beszélnek a fiatal nemzedék számára érvényesülésük titkáról. Az első beszélgetés dr. Hoffmann Edittel, a Szépművészeti Múzeum grafikai osztályának vezetőjével folyt.
