Zalai Magyar Élet, 1944. január-március (5. évfolyam, 1-72. szám)
1944-02-04 / 27. szám
Kedves uíiíárs Elhagyatva üldögéltem a sötét vasúti fülkében, amikor egyszer csak hirtelen megállt a vonat. Pillanat alatt mindenki a folyosón termett és nézett kifelé a sötét éjtszakába. Magam is nekifeszítettem orromat az egyik szabadon álló ablaknak és úgy tettem, mintha látnék valamit. Ilyenkor sok minden eszébe jut az embernek. Légitámadás, pályahiba, vészfék, mozdonybaj stb. Amint így lássan törtem a fejemet, jön ám a kalauz. — Miért álltunk meg? — kiáltottuk feléje valamennyien. — Nem tudjuk — szólt hivatalos komolysággal és sietett tovább. Alig hogy elment, megindultunk. — Hátrafelé megyünk — kiáltotta az egyik lutas és valóban így is volt. Zavarunk még nagyobb lett. Már az is különös, ha megáll a vonat a nyílt pályán, de ha ráadásul még hátrafelé is megy, akkor már nagyobb baj lehet. És mégsem! Ugyanis rövid hátrafelé menet után ismét megindult vonatunk hazafelé. Egy hölgy, aki a mellettem levő ablaknál állt, ekkor halkan megszólalt: — Az én fülkémben egy nagyon kövér úr Van és annyira szuszog, hogy attól félek, a guta fogja megütni. — Tessék az én fülkémbe átjönni. — De ott vannak a csomagjaim. — Azokat is átszállítjuk. — Nagyon örülnék! Megkezdtük a csomagok áthordását. Először egy nagy bőröndöt. Azután egy kalap- skatulyát, majd két kisebb dobozt, egy nagy és két kisebb aktatáskát, végül egy sí fölszerelést. A kövér úr láthatóan örült, hogy egyedül marad, mert szivarra gyújtott és hanyatt feküdt az ülésre. Alig hogy elhelyezkedtünk az én fülkémben, Zalaszentmihályon bejött hozzánk egy hosszú, magas hölgy. Már akkor is köhögött, amikor az ajtót kinyitotta, de azután még jobban. Amint a köhögést elhagyta, tüsszentett, majd ismét köhögött, azután többet tüsszentett és •így váltogatta, cserélgette a köhögést a túszszedéssel. Egyhangú nem volt a hölgy eme változatos életmegnyilvánulása, de kellemesnek sem volt mondható. Az én első hölgyem nem is bírta sokáig. — Meleg van itt bent — mondta és kiment a folyosóra. Magamra maradtam a köhögő-tüsszentő hölggyel, de nem sokáig. Előbbi hölgyem ugyanis beszólt: — Legyen szíves egy percre kijönni. Kimentem. — Mondja, nem tartja veszedelmesnek ezt a nőt? — Náthás — feleltem. — Legjobb lenne átmenni egy másik fülkébe. Hadd köhögjön egyedül. — Menjünk! Még van egy üres fülke. — De mi lesz a csomagjaimmal? Gondolkoztam. — Legyen szíves, segítsen átrakni! Mit tehettem? Megkezdtem az átrakodást. Mire készen lettem, elindultunk Alsónemes- apátiból. Lassan készülődni kezdtem. — Leszáll? — kérdezte utitársnőm, akiről még azt sem tudtam, fiatal-e, öreg-e, szép-e, csunya-e, mert olyan sötét volt a kocsiban, hogy az arcvonásokat nem lehetett kivenni. „Légo rolló“ Kirakatra, ajtóra és ablakra könnyen szerelhető. Megvédi üzletét, lakását a fény kiszürődésétől. Mielőbb rendelje meg! Megrendeléseket felvesz Szily Dános könyvkötőmester, Zalaegerszeg, Lord Rothermere-utca 1. sz. UGYANOTT MEGTEKINTHETŐ — Leszállók, mert Egerszegre utazom és át kell Szentivánban szállni. — Jaj, nekem is! Istenem, mi lesz a csomagjaimmal? Mit tehet ilyenkor egy gavallér? Felajánlja segítségét. Igen ám, de most egyszerre kellett az összes csomagokat felrakni, mert a vonat nem vár addig, amíg egyenként lehordjuk. A nagyot a jobb kezembe fogtam, a két dobozt a hónom alá, az aktatáskákat a bal kezembe, a kalapskatulyát a bal hónom alá, a sít beleakasztottam a nyakamba és így indultam az ajt ófelé. — Majd én viszem az önét — csicsergett a hölgyem. — Köszönöm, asszonyom — (nem tudtam, hogy asszony-e), — de nekem nincs csomagom. — Boldog ember! — vigasztalt őnagysága, pedig boldognak egyáltalában nem éreztem gam. Szerencsésen átrakodtam a göcseji expressz- re. A verejték csurgóit homlokomon. Mire kifújtam magamat, megérkeztünk Zalaegerszegre. — isten önnel, asszonyom! — köszöntem és távozni akartam. — Csak most az egyszer segítsen még — könyörgött. Mit tehettem? Az előbb ismertetett módon felpakoltam magamra a csomagokat. Ismerőseim, akik a sötétben megismerhettek, szó nélkül haladtak el mellettem. Csak egy barátom kiáltott rám: — Hová költözködsz, Pali? Nem feleltem, csak botorkáltam a világosság felé. Ekkor hirtelen elkiáltotta magát a hölgyem : — Józsikám, itt vagyok! Ide gyere! Nosza erre a sít hirtelen leejtettem a nyakamból, a csomagokat is egyenként letettem és rohantam a kijárathoz. Amikor visszanéztem, úgy rémlett, hogy a Józsikának szólított illető akkor rakta fel magára az általam levetett alkalmatlanságokat. ANGYAL BÉLA. FERENC JÓZSEF KESERÜVIZ ApM zalai hitek A nagykanizsai Polgári Egylet 108-ik évi közgyűlésén elnökké ismét dr. Krátky István polgármestert, társelnökké Kelemen Ferenc bankigazgatót választották meg. — Meghalt Nagy Béla zalaegerszegi forgalmi adóhivatali tiszt, karpaszományos őrmester, 33 éves korában. Klausz Róbertné 58 éves zalalövői asszony harmadfokú égési sebeket szenvedett. Állapota súlyos. — Málovics István 52 éves türjei favágóra ráesett a fa. Jobblába eltörött. — A sümegi járás területén ez év január havában 2 mezőgazdasági, 3 üzemi (ipari), 2 közúti és 1 halálos kimenetelű baleset, továbbá 150 pengő kárértékben 1 tüzeset fordult elő. — A nyomozás megállapította, hogy a Kopaszhegyen történt halálos szurkálás, amelynek áldozata Vurunics János legény, féltékenységből történt. A tollfosztás befejezésekor rendezett tánc alkalmával elkérték a leányt Vurunics István felsőhidegbegyi legénytől, de ő- nem engedte. Emiatt többen rátámadtak és a védekezés során érte a kése az áldozatot. Fritz Rezső zalaegerszegi lakos Frigyesi- re változtatta m?g a családi nevét belügyminiszteri engedéllyel. 3 HÍREK AZ ELSÖTÉTÍTÉS MA ESTE NYOLC ÓRÁTÓL REGGEL NÉGY ÓRÁIG TART* — Áthelyezés a gazdasági felügyelőségein. A földmívelesügyi miniszter Kovács Miklós m. kir, gazdasági munkaügyi segédfelügyelőt a szolgálat érdekében Zalaegerszegről Szek- szárdra helyezte át. — Nagykanizsa díszpolgárává választja vitéz Oszlányi Koméi vezérőrnagyot. Jelentettük, hogy Nagykanizsa katonai és polgári társadalma a hősöket megillető tisztelettel fogadta vitéz Oszlányi Kornél vezérőrnagyot, a Mária Terézia Rend lovagját. A polgármester bejelentette, hogy Nagykanizsa város közönsége vitéz Oszlányi Kornélt érdemeinek elismeréséül díszpolgárrá választja. Az ünnepelt vezérőrnagy meghatva mondott köszönetét, mindenekelőtt pedig megemlékezett a hősi halált halt bajtársakról, majd a hősi helytállásról a súlyos téli csatában. Megígérte, hogy Nagykanizsa városának mindig hű fia kíván maradni. — A nagykanizsai hívek egyházközségi dís# gyűlésen ünnepeltek egy templomépítő papot. A nagykanizsai Jézus Szíve egyházközség képviselőtestülete díszközgyűlést tartott s ezen számoltak el azzal a negyedmillió pengővel, amiből felépült a felsőtemplom. Longauerlmre püspöki tanácsos elmondta a templomépités történetét. Már 1890-ben 100 ezer koronát gyűjtöttek erre a célra, de a pénz az első világháborús viszonyok között mint hadiköl- csön szolgálta az ország érdekét. Később újrakezdték a gyűjtést. Számtalan nehézség leküzdése után a társadalom megkapó összefogásával sikerült végre megépíteni az Isten új hajlékát. Az építkezés kereken 240 ezer pengőbe került. Az összeg az utolsó fillérig ki van fizetve. Dr. Krátky István polgármester is felszólalt és a díszközgyűlés közönségének tapsvihara közben méltatta Longauer Imre püspöki tanácsos, hittanár páratlan buzgalom szervező tehetségét és apostoli fáradozását a templom építésében, amely egyszersmind orszagépítés. Vitéz Filó Ferenc igazgató az egyházközség nevében misekönyveket, szertartáskönyvet, feszületet és gyertyatartókat adott ajándékul a templomépítő papnak. — Adomány a városi szeretetháznak. A zalaegerszegi városi szerefetház részére vitéz gróf Teleki Béla főispán egy szarvasborjút ladományozott. — A Move jubileumi ünnepe Nagykanizsán. . Nagykanizsán a Move szervezet jubileumi díszközgyűlésén Unger-UUmann Elek kereskedelmi tanácsos mondott megnyitó beszédet a Move szellemről, majd Boros Jenő országos titkár mondta el ünnepi beszédét a férfias helytállásról és felelősségvállalásról. Rendkívül nagy fontossága van a társadalmi egységnek, a kereszténységnek és magyarságnak szorosan egybe kell fonódnia. Ha sorsdöntő magyar kérdésekben Pázmány Péter kezet fogott Bethlen Gáborral, ha Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát együtt jár a megértésben Ravasz László református püspökkel, akkor a magyar állami élet, vagy halál határmezsgyéjén nekünk, a náluk kisebbeknek is megértő egységben kell menetelni a szebb magyar jövő felé. Végül az elnök sajnálattal állapította meg azt a közömbösséget, amellyel Nagykanizsa közönsége viseltetik a keresztény és faj- magyar gondolat ünnepével szemben, hiszen igen sokan hiányoztak, akiknek ott kellett volna lenniük. Folyó hó 2-án 20 és 21 óra között dr. Tamásy (volt Mándi) szőlőtől a Temető-utcán, Kossuth Lajos utcán és a Rákóczi-ut vonalán egy líarcf« kocsiról leesve, elveszett. Kérem a megtalálót, szíveskedjék a laktanyában leadni.
