Zalai Magyar Élet, 1944. január-március (5. évfolyam, 1-72. szám)
1944-01-29 / 23. szám
4 MaoMflet 1944 január 29. Haidanában — danában. Katona erény Negyven s néhány esztendeje annak, hogy a híres, derűs, tüzes magyar farsangok lezajlottak. Szép asszonyok, leányok, daliás katonatisztek, frakkos és magyar ruhás urak, kitűnő cigányok világa volt az, amire bizony néha könnyes szemmel emlékezünk vissza. A Ferenc József nyugodt békevilága volt az, amikor Radics Béla bandája rázendített a »Nem ütik a jogászt agyon« kezdetű csárdásra s ami előkelő család volt az országban, az bizony felhozta eladó leányait az évadnyitó jogász- bálra. Ez a mai sorsforduló időkben csak édes emlék. Amíg a harctereken a halál farsangol, nem illik itthon a mulatozás. Ebbe bizony bele kell nyugodni. Hiszen néha-napján aztán akad egy kis jó falusi disznótor, borifejtés, pinceszer, téli vadászat, ahol csendesen is eltöltheti a nehéz időket az ember. Vigasztaljon a költő szava: »Lesz még szőlő lágy kenyérrel« ... A farsang nálunk mindig társadalmi eseményt jelentett. Az udvar is lejött Bécsből s egy-két udvari bál mindig lázba hozta a fővárost. A jegyrendszert és elsötétítést még hírből sem ismerték, igaz, hogy a gépkocsikat sem. Az urak vagy saját fogataikon, libériás, kifent bajszú parádés kocsissal a bakon, hajtottak végig a városon, vagy valamelyik ismert fiakkerest bérelték föl, aki pompás orosz trappereivel, vagy amerikánusaivaí úgy röpült pneumatikus gumikerekekkel ellátott cáig- lijával a Stefánián végig, hogy a néző szeme is szikrázott bele. Egy lovas kocsin, népies nevén konflison inem volt illő dolog járni. Azon a végrehajtók, ügynökök, szerelmes ma- samód kisasszonyok lovagjaikkal, kispénzű jogászfiúk, a régimódi háziorvosok és négyezer holdja ellenére, csak Beöthy Ákos közlekedtek. Katonatisztek soha, vagy igaz, egyetlen kivétellel. Ez a kivétel az akkori bálok kedvenc táncosa, Giffi'g Vili főhadnagy volt, aki gyalogosan n,em tudott egy éjjel három bálon is megjelenni, ha nincs egy jó konflisa, fiakkerre ugyanis abban az időben nem futotta. A delegációk nagyon takarékoskodtak a közösügyes hadi-kiadások kérdésében s ami az új ágyúkra kellett, azt a subalternus tisztek fizetésén hozták be. Egy régi jogászbáli megnyitón azt vettük Észre, hogy Vili barátunk bizony elmaradt. Akkoriban ugyanis a székesfővárosi helyőrséget a székesfehérvárival cserélte föl abban az ezredben, amely későbben az első világháború alatt Hindenburg háziezrede lett. De azért Vili minden bálra felutazott a délutáni gyorssal és hajnalban hazatért, mert amilyen víg fiú s mulatós jó pajtás volt, ugyanolyan kötelességtudó katona is volt egyben. Hát Vili nem jött föl, a cigány már a Strauss keringőinél tartott, itt valami baj lehetett. Harmadnap tudtuk meg, hogy Vili aznap éjjel a székesfehérvári kórházban a halállal viaskodott. Ez pedig úgy történt: fii! ' Laktanyaügyeletes tiszt volt aznap délig Vili barátunk, amikor déli harangszóra megtörtént az őrségváltás. Amint ott állnak a sar- zsik és legénység a laktanya udvarán, egyszerre csak feltűnik az egyik emeleti kaszárnya- ! ablakban egy torzonborz baka alakja s a 'Man- I lieh erre! a kezében el kezd lövöldözni. Egymásután sebesíti meg a katonákat s amikor megfékezésére több altiszt felrohan a lépcsőn, a baka »őrtűzzel fogadta őket. Egyik őrmesternek a lábát, a másiknak a karját találta él, szerencsére a sebesülések nem voltak halálosak. Ellenben két baka életével lakolt. Senki sem mert többé az emeletre menni, az udvaron is mindenki eltűnt. Ekkor hogy a további szerencsétlenséget megakadályozza, Vili főhadnagy kilépett a kapu alól s felkiáltott a lövöldöző bakára: »Dobd el a fegyvert s add meg magad!« Örült kacagás és újabb lövöldözés lett a válasz. Erre a daliás főhadnagy feliramodott a lépcsőn s egyenesen a bakának rohant, hogy lefegyverezze. Az válthoz kapta fegyverét s lelőtte főhadnagyát. Két érdekes vendégművésze volt napokon át Budapestnek: mindakettö operaénekes és régi kedvence a fővárosi közönségnek. Svanholm, a nagy tenorista Stockholmból érkezett, Müller Mária, a kitűnő drámai szoprán, Berlinből. Müller Máriához budapesti tartózkodása alatt nehéz volt hozzáférkőzni. Ezúttal zárkózottabban élt, mint valaha. Egyik barátnőjénél lakott, egész nap ágyban feküdt, meghűléssel és nagyon rossz idegállapottal küzdött, senkit sem bocsátottak a közelébe. Jellemző művészetére, hogy két fellépésén mindebből semmit sem lehetett észrevenni, tökéletes munkát nyújtott a játékban egyaránt. Annál jobb egészségi állapotban volt Svanholm Set, aki ötször lépett fel Budapesten. Régi barátainál, Bogdánffy Géza építész családjánál lakott, ahová kartársi kötelékek is fűzik, hiszen Bogdánffy felesége Tutsek Piroska, az Operaház művésznője, Svanholm budapesti tartózkodásának csúcspontja — saját bevallása szerint — az a délelőtt volt, amelyet a királyi várban töltött, amikor Magyarország kormányzója kihallgatáson fogadta. Svanholm nemrég kapott magas magyar kitüntetést, azt köszönte meg. A kihallgatás után elragadtatva beszélt a Főméltóságu Ur közvetlenségéről. Svanholm utolsó fellépését követő napon repülőgépre pattant és visszautazott Stockholmba, ahol nemcsak az ottani Operaház egyik erőssége, de — mint kiderült — más elfoglaltsága is van : kántora az egyik stockholmi protestáns templomnak. Már apja, nagyapja is ugyanazon orgona mellett énekelt és a világhírű tenorísta a családi hagyomány tiszteletében megtartotta ezt az állását. Az elmúlt héten érdekes bemutató zajlott le a Nemzeti Színházban, amely sok bírálatot váltott ki és amelyen bizonyára sokat fognak vitatkozni a színház látogatói. Bibó Lajosnak „Napfoltok“ című színjátékáról van szó, amely áttöri a szokványos színjátékok kereteit. Egy vidéki színtársulat élete elevenedik meg a színpadon, váratlan fordulatok követik egymást, a színészek hol szerepüket játszák, hol saját életüket és közben Bibó alkalmat talál arra, hogy elmondja sok érdekes nézetét életről, halálról, játékról, valóságról. A darab nehéz feladatok elé állítja a színészeket, akik a Nemzeti Színház élgárdájából kerülnek ki. A vezető művészeken kívül nagy sikere van két mulatságos utánzatnak. Az egyiket Tassy András mutatja be, aki a „szerzőt“ személyesíti meg a A sebesült tiszt utolsó erejével ugrott rá a bakára s hatalmas ökölcs^pással leütötte, maga is véresen, eszméletlenül terült el. Jöttek a többi tisztek, az ezredorvos és a szanitécekS, A bakát kényszerzubbonyba rakták, mert kiderült, hogy ön- és közveszélyes őrült. Vili főhadnagy urat pedig súlyos tüdőlövéssel kórházba szállították. Hetekig élet-halál közt lebegett, de vasszervezete megbirkózott a halállal. Ferenc József jelentést tétetett magának a hős magyar tisztről, soron kívül századossá léptette elő s a katonai érdemkereszttel jutalmazta. "• A császár-király költségén szanatóriumba került, majd évekig a szükséges fürdőkbe járhatott. Ugyanaz év nyarán a híres balatonalmádi Anna-bálon találkoztunk vele ismét, de tüdeje miatt csínján kellett a táncokkal bánnia. Nemsokára mint őrnagyot a parlamenti őrség parancsnokává nevezték ki s erre a nevét is megmagyarosította. Gerő Vilmos őrnagyra még sokan emlékezhetnek a nagy »obstrukl- ciós« időkből. Mi, régiek, megőriztük a daliás és bátor magyar katonatisztnek, Gerő Vilmosnak emlékét, aki a világháború alatt önként jelentkezett rossz tüdejével a harctérre. Csapata élén a hazáért és királyért Ravamszkánál hősi halált halt, mint a vérbeli magyar katona mintaképe. Dr. LÁSZLÓ ZOLTÁN. darabban és aki Bibó Lajos maszkjában jelenik meg és az ő mozdulatait és hanghordozását utánozza kitünően. A másik Pataky Jenő, aki mint ifjú vidéki színész, a próbák alatt Kiss Ferencet és Csortos Gyulát utánozza. Az utánzás biztosan hiteles, hiszen a kulisszák mögül maga Kiss Ferenc nézi, hogyan folyik le a Kiss-paródia. A Nemzeti gépezete persze pillanatokra sem áll meg és máris próbálják a soron következő francia darabot, amelyen Gobbi Hilda 106 éves anyókát játszik és Lehotay Árpád — az unokája... így Szörényi Évának már csak a dédunoka szerepe jut, de megjelenik a színpadon az ükunoka is, egy 10 éves fiúcska szerepében. Gobbit különben sajnálatos baleset érte. Egyik hangversenyére sietett, ahol szavalnia kellett volna, amikor a taxi ajtaja rácsapódott kezére és négy ujját sú'yosan megsebesítette. Ez azonban a darab bemutatójának határidejét természetesen nem befolyásolja. A filmvilág legérdekesebb készülődése e pillanatban a Madách-fílm körül van, amelynek forgatására február 1-én kerül sor. Nagy gárda állott a nagy iró filmjének szolgálatába. A film rendezését Németh Antal, a Nemzeti Színház igazgatója vállalta, akinek ez lesz első filmrendezése. A film meséjét felesége: Peéry Piroska irta, aki egyúttal a rendezésben is segédkezik férjének. Madách Imrét Timár József személyesíti meg, Fráter Erzsikét Szörényi Éva, Fráter alispánt Somlay Artur, Fráterné Ladomerszky Margit lesz, az öreg Madách Imrénél pedig Poór Lily a kolozsvári Nemzeti Színház jeles művésznője alakítja. Még a kisebb szerepeket is olyan művészek vállalták, mint például Lehotay Árpád, Ajtay Andor, Jávor Pál, Kovács Károly, Lánczy Margit, Sitkey Irén és mások. Jávor Pál a. neki szánt szerepet eredetileg nem akarta elvállalni, mert csak epizódista lesz a filmben. Igazgatójára, Németh Antalra való tekintettel mégis elvállalta a játékot, de kijelentette, hogy a tiszteletdíjra nem tart igényt. Mivel a filmet gyártó vállalat az ajándékfellépést nem fogadja el, Jávornak a felvételek befejezése után készpénz helyett hatalmas ezüst szívardobozt fog átnyújtani. Még egy érdekessége van a filmnek: a mese, amely az „Ember tragédiája“ keletkezésének okait és körülményeit tárgyalja, 1844 februárjában kezdődik el. A film forgatására tehát kereken száz esztendő múlva került sor. . . PÁHOLY PÁL. PESTI KULISSZA
