Zalai Magyar Élet, 1944. január-március (5. évfolyam, 1-72. szám)
1944-03-24 / 68. szám
1944 március 24. 5 MACTORkr.T Marton Antónia, a magyar szabadságharc asszonyhőse, aki Kossuth gyermekeit mentette meg Régi igazság, hogy nem ismerjük nem- | zeti értékeinket. Nincs talán a földkerekségen még iegy nép, amelynek történelme annyi ragyogó nevet mutatna fel, mint a magyar. Az életüket csendesen áldozó névtelen hősöktől kezdve a vakmerő hősökig ezerféle változatban állnak a példák, amelyek bizonyítják, miként kell az egyénnek maradéktalanul felol- oldódnia a kötelességteljesítésben testben és lélekben egyaránt. Magyar szokás és —mondjuk meg őszintén — magyar bűn, hogy értékeink közül néhányat legendás magasságokba emeltünk, a többit pedig elfelejtettük. Az új törtenelemírásnak kötelessége, hogy kiássa a feledés homályából az elfelejtetteket is és hogy a nemzet elé állítsa őket öntudatnevelő példának, történelmi erőforrásnak. A sok név között meg kell említenünk a magyar szabadságharc egyik legragyogóbb nőalakját, Marton Antóniát. Ő volt az akkori nőtársadalom megszervezője, Kossuth Lajos közvetlen munkatársa és később a Kos- suth-gyermekek gyámolítója. Eötvös Károly írja róla, hogy Marton Antónia volt a bakonyi bujdosás idején a nagy bujdosó államférfiú gyermekeinek igazi édesanyja. Ha az anyát pótolni tudta valaki: ő tudta. »Kalapot kell emelnünk neve hallatára. Jól ismertem egykor. Utolsó találkozásunk alkalmával ki akartam kérdezni a Kossuth-gyerekek bakonyi bujdo- sásáról, de eltévesztettem az időt. Nem volt kedve. Sajátságos okot hozott elő: — Magára haragszom, uramöcsém, magának nem mondok semmit, mert maga nagyon pártolja a zrídókat. (Eötvös Károly ugyanis közismert volt a tiszaeszlári perben váló zsidó- Védelemről.) Nem rontotta el kedvemet ezzel. Akkor még nem jutott eszembe, hogy író legyek. Most pedig édes kötelességérzettel jegyzem fel a nevét.« Ezt mondja Marton Antóniáról a szabadelvű Magyarországnak az a vezéralakja, aki valóban azok között volt, akik legtöbbet tettek ebben az országban a zsidóságnak előretörése és uralomrajutása érdekében. Érdemes kissé visszaforgatni a történelem lapjait, hogy lássuk, mit tett a szabadság- harc elbukásának első napjaiban Marton Antónia a nemzet szemefényének gyermekeiért. Menekülnek a Kossuth gyerekek... 1849 júliusában Haynau áttörte Görgey hadseregét és gyors menetben közeledett Pesthez. Az országgyűlés, a függetlenségi korszak miniszterei és az ország kormányzója, Kossuth Lajos az Alföldre mentek Arad, Szeged, Világos irányában. A menekülésszerü, gyors távozásban gondolni sem lehetett arra, hogy Kossuth magával vigye gyermekeit, a 7 éves Ferencet, az 5 éves Tivadart és Vilmát, aki még 3 éves sem volt. Kétségtelennek látszott, hogy a bevonuló osztrákok elsősorban Kossuth gyermekein fogják megbosszulni magukat édesapjuk »bűneiért«. A nemzet megdöbbenve várta az eseményeket. Nem volt már közhatalom, amely irányt szabhatott volna az eseményeknek, nem segíthetett más, csak maga a véletlen. Ekkor Boros Sándor, maga is bujdosó honvédtiszt nagyot gondolt. Az országban nem volt már biztosnak látszó hely, csupán egy, az akkor még érintetlen, őserdőszámba menő Bakony. Lóhalálában Óbányára vágtatott tehát, szegről-végről atyafiához, Marton Zsigmond földesúrhoz. Mire odaért, már ott volt a földesúr testvérhuga is, Marton Antónia, akinek minden oka megvolt, hogy ne Pesten várja be Haynaunak vérszomjas hordáit. Boros Sándor Martonéktól kért menedéket a Kossuth-gyermekek számára. Természetes, hogy azok pillanatnyi habozás nélkül' felajánlották házukat. Menekülés lóhátéiban... A honvédtiszt azonnal visszafordult Pest felé. Itt azonban kiderült, hogy kocsija siűk a menekülők számára. A három kisgyermek, a kis Vilma ápolója, a Tiúk nevelője, maga Boros és a kocsis hét embert jelentett. Márpedig födeleskocsi nélkül meg sem lehetett kísérelni a szökést. Boros Sándor kutatni kezdett és csakhamar talált is vállalkozót a veszélyes útra: egy Fett György nevű fuvarost. Ez később magyarosította családi nevét. Ez az egyetlen vállalkozása is méltóvá teszi a történelmi följegyzésre. Miután Haynau serege Győr felől'közeledett s az osztrák előőrsök már Martonvásárt is elérték, a Duna balpartján indultak el és Földvárnál átkelve, a Mezőföldön keresztül érték el a Bakonyt. A szökést követő harmadik napon Martonék kastélyának udvarát és a környező erdőt már fölverte a Kossuth-gyermekek játékának vidám zaja. Marton Antónia vette gondozásba az apróságokat s velük maradt akkor is, amikor a zsandárok gyanúja már Óbányára terelődött s tovább kellett menniök Pénzeskutra Zámory Kálmán birtokára. A Bakony erdőségeinek vadon szépségében fekvő Pénzeskut azokban a hetekben valóságos gyülekezőhelye volt a bujdosóknak. Ott volt többek között Guyon Richárd honvédtábornok felesége a kisgyermekével, ott Szil-y Mária csillagkeresztes hölgy és sokan mások. Fogság, korbéct, Kufstein,.. Az osztrák titkosrendőrség azonban nem könnyen engedte el az egyszer megtalált nyomot. Egy napon osztrák katonaság vette körül a pénzeskuti kastélyt. Az ottlevőket, beleértve az asszonyokat és gyerekeket is, Pozsony várába hurcolták. Szűk és kényelmetlen börtöncellákban 'helyezték el őket, négyet-ötöt egy szobában. Csupán a kis Kossuth Vilma ápolónőjével, a Mari nevű szobalánnyal tettek kivételt. Őt szabadon bocsátották. Marton Antónia akkor azonnal jelentkezett a börtön parancsnokánál: — Önként megosztom a kicsinyekkel fogságukat, gondjukat viselem. A tiszt durván elutasította az ajánlkozást: — Nem fogadhatom el az ön önkéntes buzgalmát, mert ön is a foglyom! Valóban, néhány hét múlva elszakították a kicsinyektől és bírói ítélet nélkül megvesz- szőzésre ítélték. A vesszőzés nyilvánosan történt Pozsony város egyik terén. Azután KufFigyelem! Bérkeltetést olcsón vállalunk. Naposcsibe állandóan megrendelhető. Bővebb felvilágosítást ad: Hangya Szövetkezet Toiásértékesitő Telepe, Bérkeltető állomás < Sümeg (Vasútállomás mellett.) Tel. 53. Az 52-ik ,M. KIR. , OSZTALYSORS3ATEK játékterve páratlan esélyeket nyújt. Egy sorsjeggyel szerencsés esetben nyerhető : Egymillió P* A nyeremények összege több, mint Tizenötmillió P. Jutalom : 600.000 P. Főnyeremény: 400.000 P. Nyeremények: 200 000 F, 100 000 P, 75.000 P, 60.000 P, 3x50.000 P, 5x40 000 P, 1x30 000 P. 23x20.000 P, 2x15.000 P, 30x10.000 P és még számos közép és kisebb nyeremény. A sorsjegy ára osztályonként: nyolcad P5.— negyed P10. fél P20 — P40. A sorsjegy kapható az ö.sszes főárusitóknál Húzás kezdete április 13. stein várába szállították. Ott hét esztendeig raboskodott, mert közben visszautasította a felkínált szabadságot azzal az önérzettel, hogy osztrák kézből még kegyelmet sem kíván elfogadni. Mikor mégis csal^ visszakerült Magyarországba, Kossuth Lajos akkor már külföldön élt. Mihelyt’ azonban tudomást szerzett Marton Antóniának (szabadulásáról, azonnali írt neki. Kapcsolatuk később is fennállott^ egészen Marton Antónia haláláig. Számtalanszor kérte Kossuth, hogy fogadja el a Kossuth család Magyarországon élő tagjainak vendégszeretetét. Marton Antónia azonban haláláig kitért az ismétlődő meghívások elől. (Kossuth Lajos levelei érdekesen világítanak rá, hogy 'mennyire tisztában volt a nemzet atyja Marton Antónia egyéniségének történelmi értékével. 1873 augusztus 25-én írta neki Turulból többek között a következő hangú levelet: »Kedves 'Hugóm, tisztelt Barátném! Jókívánatait őszinte hálával köszönöm, mert igaz jó szívből eredtek. Arról sem Ön, sem senki a világon nem tehet, hogy nekem, az örök nyugalom után sóvárgónak a »számos évekig élés« nem áldás volna, hanem hosszú fán s hogy a »boldogulélést« a sors ádáz keze létem szótárából kitörölte. Mint polgárnak azáltal, hogy nemzetem idegen uralom hűbéresévé szegődött; mint embernek, Terézem halála által. Nincs számomra boldogság a síron innen. De hadd ne vétkezzem. Van egy-egy remegve lelkemhez forrott vágy teljesedésének boldogsága. Fiaim jószerencséjét értem. Jó útban vannak, legyen érte áldott az Ur neve. Őket a terhes, de sem nem dísztelen, sem nem jutalmatlan kötelességek gyakran elszólítják öreg apjuk oldala mellől. Most sincs Turinban egyik sem. De biztosíthatom Önt, hogy teljes lélekkel, őszinte szeretettel osztoznak azon kegyeletben, mellyel Ön iránt én viseltetem. Azért 'nevűkben is kijelentem, hogy bevéstük szíveink fejtekébe Önnek azon ígéretét, hogy ha támaszra leend ez életben szüksége, a mi karjainkat fogja igénybe venni. Számolunk reá, 'hogy Ön, ki szavát sohasem szegte meg, 'ez ígéretét is elvállalt köteles* ségnek tekintendi. ‘Az Isten legjobb áldását kívánja Önre (tisztelő rokona: Kossuth.« FORSTER GYÖRGY,,
