Zalai Magyar Élet, 1944. január-március (5. évfolyam, 1-72. szám)
1944-03-24 / 68. szám
1944 március 24. 3 Osztály ^ sorsjegyet rendeljen az ismert szerencsés SUCHTÁR BANKHÁZ^ Budapest. Ullöi-út 6. NAGY számválaszték I NAGY nyerési esélyt Előzékeny ügykezelés! Azonnali nyereménykilizetés! Rendelés levelezőlapon. ) m ) HETI ÉRDEKESSÉGEK Hiúságra szükség van, mert az bizonyos tekintetben a jó ügyeknek is hasznos szolgálatot tesz, épp azért nem föltétlenül és miniden téren kárhoztatandó. A hiúságnak azonban sokszor nevetséges kinövései jelentkeznek^ Valamikor mintha szerényebbek lettek volna az emberek a magánügyeikkel. Ma azonban minden, a közre jelentéktelen családi eseményeikkel sietnek a nyilvánosság elé jutni. Legutóbb például bejárta a zalai lapokat az a hír, hogy egy állampénztári1 tisztviselő kitüntetéssel tette le az adóhivatali főnöki vizsgát. Utána néztünk a kitüntetésnek illetékes helyen és megállapítást nyert, hogy korántsem sikerült a vizsga kitüntetéssel, hanem 7csak szótöbbséggel. A hiúságok másik kimeríthetetlen tárháza a csömörlésig menő, tehát ízléstelen címkórságban jelentkezik. Hallunk személyekről, akik tegnap lettek méltóságosok és ma már hara- gusznak arra, aki véletlenül nagyságosnak címezi őket. Hallatlanul nevetséges az a magyartalan görnyedezés is, ahogyan némelyek a hódolatukat igyekeznek, legtöbbször képmutatóan, kifejezni a cifrábbnál-cifrább címeknek hangoztatásával. Odáig mennek, hogy még a címzett távollétében is mint méltóságosról, kegyelmesről emlékeznek róla. Szükség van a tekintélytiszteletre és a fegyelmezett tekintély- tartásra, de ennek a szükséges erénynek semmi köze sincs a visszataszító hízelgéshez. A tekintélyt sohasem a cím adja meg, hanem az érték. A hiúságnak mulatságos kinövése továbbá az is, amikor ki-ki sokat beszéltet, vagy sokat beszél magáról a nyilvánosság előtt. Nemcsak a színészek és színésznők gyengéje ez, akiknek, úgy látszik, ez már az érvényesülésükhöz tartozik, és majdnem a mindennapi kenyerük, hanem az élet színpadán mások is utánozzák őket, akiknek pedig nem hivatása á színész- kedés. Pályájuknak nevezetesebb állomásain nemcsak az életrajzi adatok kerülnek elő, amelyek megvilágítják a fejlődést, hanem mindenféle igaz, vagy kigondolt történetek is, úgy hogy egy személy körül valóságos regény keletkezik. Majdnem úgy tűnik fel a dolog, hogy verseny indul meg a modern alkimisták között, hogyan lehet bármi hulladékból aranyat csinálni. Az ilyen regényes önéletrajzok egyébként csak azok számára érdekesek, akik elsősorban érdekelve vannak, más ember számára csupán a humor, vagy lélektani tanulmány céljából van értékük. * Zilahy Lajos nemrégiben a Corvin emlék- beszédében ezt az igazságot is megpendítette: »az igazi műveltség most is csak kevesek tulajdona«. Ez jutott eszünkbe, amikor a napokban elpanaszkodott egy úriasszony, minő müveletlenség uralkodik. Bement egy helyiségbe, amely nem üzlet, de mégis üzlet az emberiség szolgálatában, épp ezért a vezetőknek különösebb tudományos, vagy szakképzésen kell átesniük, hogy a'közönséget kiszolgálhassák. Az úriasszony köszöntéssel ment be a helyiségbe, de az ott levők a köszöntést viszonzatlanul hagyták. A kiszolgálás úgy oda- vetőleg megtörtént. Az asszony fizetett és köszöntéssel távozott. Megint nem kapott választ a köszöntésére. Az úriasszony önérzetét mélyen sérti ez a ripők magatartás, amely, sajnos, kezd felburjánozni. Hovatovább egészen elvadulunk és az illemszabályok belekerülnek a lomtárba. Az udvariasság, amely az embereket legjobban összehangolja, teljesen kiszorul és csak olyan közömbösen fogunk nézni egymásra, mint akiknek igazán semmi emberi közösségük sincsen a világon. P. P. HwmíffiET „Ki korán kef, aranyat lel..." de ho fejfójóssol ébred, sikertelen tesz o munkój'o. Ilyenkor 1-2 Aspirinrtablerto segít. Jt/Uudeu &áq&a Mely utcák lakói és hol vehetik át március 27-én Zalaegerszegen az élelmiszer-jegyeket Zalaegerszeg városban az 1944 év II. negyedétől a cukor-, zsír-, kenyér- és finomliszt- jegyeket nem kézbesítik többé házhoz, hanem mint a múltban, körzetenként a kartonlapszám sorrendjében osztják ki március 29-éig hétköznapon délelőtt 8 órától 1 óráig. Március 27-én az I. körzetben a Művelődés- házban (Petőfi-sutca, földszint, zeneterem) vehetik át ia jegyeket és pedig a 938—1191/150 számig a Kinizsi Pál-, Kisfaludy Sándor- és Kossuth Lajos-utca lakói. A II. körzetben a régi városházán (Kazinczy-tér 1., II. emelet, tanácsterem) a 2875—3074/9 számig az Ólai-, a Perlaki-utca és Nekeresd lakói. A III. körzetben az jipartestüjet iszékházában (gróf Apponyi- utca) a 4792—5025/7 számig a Kert-, Könyök-, Mikes-, Prohászka-, Pintér Máté-, Püspöki Grácián- és Rákosi Viktor-utca lakói. A kartonlapot mindenki vigye magával. A Balatonvidék és más zalai tájak népművészete felbecsülhetetlen ősi kincse a magyar nemzetnek Dr. Margittay Richard »A Balatonvidék népművészete« címen a Balatoni Szövetség hivatalos, értesítőjében cikket írt, amelyben utal Malonyai Dezső »A magyar nép művészete« című díszművének balatonvidéki kötetére. Elámul az ember ama töméntelen szebbnél-szebb fafaragás, hímzés, bőr-, csontos lószőrtárgy láttára, amelyek kifogyhatatlan bőséggel és változatosságban kerültek elő az akkori zalai és somogyi pásztorok és háznépük kezei közül. Ezek az őstehetségű, iskolát sohasem járt ezermesterek érdekesnél-érdeke- sebb ősi diszítőelemű gyufatartókat, furfangos zárral ellátott borotvatartót, pipát, dobozt, óralánoot, kigyófejes sétabotot, lakatos viráglétrát, spanyolozott tükröt, képkeretet faragtak. Aki Keszthelyen csak egyszer is meglátogatta a Balatoni Múzeumot (hej, de sokan nem tették be még a lábukat innen Zalából sem és éppen olyanok se, akik egyébként nevezetes szerepet játszanak a köz- és társadalmi életben!), a múlva gyönyörködik az ott kiállított remek zalai népművészeti darabokban, amelyeknél nem tudja az ember, mit csodáljon jobban, az ügyességet-e, vagy a képzelet gazdag leleményét. A Balatoni Szövetség próbaképpen felállított a Balaton néhány alkalmas pontján, így Keszthelyen is árusító helyiségeket, amelyekben fazekas- és takácsmunkák, csipkék, kosarak, székek, szőnyegek, csutorák, babák, tulipános ládák és más fafaragások kerültek eladásra. Sőt háziipari tanfolyamokat is rendezett és ezeknek keretében különleges és ma már úgyszólván feledésbe ment háziipari termékekre, mint például a Badacsony tetején található lávakőnek olasz módra történő feldolgozására, valamint márványfaragásra is gondoltak. Mindez azzal a céllal történt, hogy a Balaton környékéről kiküszöböljék az idegenből származó iparcikkeket s helyettük a fürdőközönség kezébe magyaros emlék- és használati tárgyakat adjanak. Sajnos, ez a hazafias és gazdaságilag is jelentős kezdeményezés abbamaradt, jóllehet j az istenáldotta őstehetségek ma is virágzanak. Támadt a régiek helyén új nemzedék, amely még érti az ősi pásztorművészet fortélyaik Azelőtt a magyar pásztorművészek javarésze csak magának, az ismerősöknek barátságból, ajándékból készített kisebb-nagyobb dísztárgyakat. Ma azonban a tihanyi Népművészeti Ház, amelyet a Balatoni Intéző Bizottság tart fenn, teljes mennyiségben veszi át a készítményeket a fürdőközönség részére való eladás céljából. így aztán a közönség megkülönböztetheti a bazár! tömegcikket az eredeti népi készítményektől, amelyek ma is híven tükrözik a népvándorláskor! emlékekből élő ősi népiéleknek teremtő erejét. . Hogy zalai népművészeink körében maradjunk, megemlítésre méltó Sós Lajos csörnye- földei kanász, aki rendkívül ízléses zsebtükröket farag, Breglovics Kálmán búcsúszentlászlói kanász sétabotot, dobozokat, Máté Károly Murarátkán cigarettatartót, Szűcs Károly Kö- veskáion sótartót farag különös rátermettséggel. Egy női faragó is van, a keszthelyi Nádi Mariska, aki néhai atyjától örökölt ügyességgel szalvétagyűrüt, fakorsót, bunkósbotot és egyebet farag. Természetesen ezek az említett nevek, meg a somogyiak is, például Vámosi Vendel, a dudafaragó kaposvári juhász, Kapoli Antal so- mogyhárshágyi juhász, aki meg a szarúfara- gásban remekel, Bognár Gábor és Károly ér- sekszőHősi földmívesek, akik főleg barackmag faragásaikról ismeretesek, csak kivonatok abból a gazdag névsorból, amely él a nép között, csak még a figyelem nem terjedt ki rájuk. Hiszen emlékezetes, hogy mi magunk is felhívtuk a figyelmet arra a pusztaszentlászlói napszámosra, aki kedvtelésből bámulatosan tökéletes, élethű állatalakokat farag a barackmagból. A zalai embernek szinte született tehetsége van a fafaragásra, példa rá Deák Ferenc, a haza bölcse is. Arra volna szükség, hogy faluszerte számontartsuk ezeket a népművészeket, támogassuk őket buzdításunkkal és anyagi segítségünkkel is, hogy a becsvágyukat emeljük. Ennek a tehetségnek ápolása és kiművelése ugyanis a legszebb nemzeti feladataink közé tartozik. A népi hímzés ma különösen nagy divat lett, a hímzett blúzok, csipkék, babák, a rá- tétes és varrottas holmi minden jóízlésű embernek kedvelt viseletéhez és gyűjtéséhez tartozik. A Nemeshany községben lakó Tóth Mariska a sajátmaga által feltalált tűcsipke révén szerzett magának európai hírnevet. Falusi kovácsmester leánya, sohasem tanulta a csipkekészííést és saját tervezésű remekműveivel Párisban a világkiállításon mégis elnyerte a »Diploma d’honneur«-t. Ha még mindezekhez hojaajvesszük a zalai ősi gerencsérművészetnek itr-ött még feltalálható nyomait a népi tehetségben, az itt is, ott is fel-felcsillanó agyagmegmunkálásban nyilatkozó népi alkotó erőt, tisztában lehetünk azzal a nagyfontosságú feladattal, amely reánk vár nemzeti értékeink megbecsülésében. Egyébiránt az egyre fejlődő Göcseji Gyűjtemény szintén a népértékek megbecsülésének és megbecsültetésének történeti érdemű szolgálatában áll.
