Zalai Magyar Élet, 1944. január-március (5. évfolyam, 1-72. szám)
1944-01-25 / 19. szám
2 í1A<jflftRÍlET 1944 január 25. PESTI KULISSZA Nagy érdeklődést váltott ki a fővárosi sajtóban a Madách Színház újdonsága, amely „Első Anna és harmadik Károly“ címen került színpadra. A darabot egy fiatal bécsi iró, bizonyos Rössner Manfred irta és az a nevezetessége, hogy mindössze két színész játsza végig: Szeleczky Zita és Várkonyi Zoltán. A sajtó, nagyon kevés kivétellel, rossz bírálatot irt a darabról, ami azonban nem zárja ki, hogy a közönségnek tetszeni fog. Az előadás nem érdektelen, elsősorban maga a színpad, Neógrády Miklós tehetséges műve. Három szoba nyílik ki a közönség előtt: a fiatal zeneszerző lakószobája, fürdőszobája és konyhája. A Madách Színház kis színpada miatt a két „mellék- helyiség“ a függönyökön kívülre került és két kis külön függöny húzódik elébük felvonások végén. A konyhában és fürdőszobában minden pompásan működik: a villany a színpadi kapcsolótól gyűl ki, a kádba valódi viz csobog, a telefonbeszélgetéseknél kihallatszik a hang, amely beleszól a kagylóba. Szeleczky beleáll a kádba és lábat mos, kibont egy pezsgősüveget, kihajlik a fürdőszoba ablakán és az első sor szélén ülők fejére rázza a portörlő rongyot és sok más efféle mulatsága is adódik a közönségnek. Persze mindez csak külsőség és nem helyettesíti a jó darabot. Szeleczky három síámot énekel a maga vékony cérnahangocskáján, ami annál vékonyabb, mert hiszen színpadon nem lehet bekapcsolni a jótékony mikrofont, amely filmen minden cincogást vastagon ömlő énekké nagyit... A döntés tehát a közönség kezében van. A bemutatóelőadás közönségének soraiban kétségkivül ott volt a következő darab két szerzője is . . . Ez a bácsi darab mindenesetre alkalmas lesz arra, hogy a két színház majd a nyáron vidéki körútra menjen vele. Csak a fürdőszoba konyha megoldással baj ne legyen a vidéki színpadokon . . . Mostanában egyébként az operett termelés ismét a vidéki nagyszínpadok feladata, mivel a budapesti évadonkinti két-három operett félfogára is kevés a könnyű zenés darabra áhítozó vidéki közönségnek. A legfrissebb operett- irót, akire nyugodtan számírhatnak a színházak, Solt Rezsőnek hívják, valódi nevén S'oll és foglalkozása : a Nemzeti Színház telefonkezelője. Tehetséges ember, akinek két hónap alatt három operettjét mutatták be A harmadikra különben csak február közepén kerül sor Szabadkán, ennek cime: „Mister m igboldogult“, társszerzője pedig Kürthy György, a Nemzeti Színház művésze. A már bemutatott darabokon kivül van három még elő nem adott darab is a termékeny Solt-Stoll fiókjában. Pécsi operettjét, az Éjféli dalt január 28 án a rádió is közvetíti. Még egy színházi vonatkozású érdekessége lesz a rádió műsorának a közel jövőben, „Vándorló témák“ eimü mösorszámában elmondja, hogy Dumas drámája, a Kaméliás hölgy hogyan került prózai színpadról opera- szinpadra s hogyan lett belőle a Traviata. A mikrofon előtt tehát együtt fog szerepelni a két hősnő: Bajor Gizi és Osváth Julia, egyik mint Gautier Margit, másik mint Vera Violetta, de mindkettő mint ugyanannak a nagy szerelemnek hordozója. A Kaméliás hölgy budapesti sikerének persze se vége, se hossza. Most már lassanként ieszorui a Nemzeti Színház színpadáról, ahol Bibó Lajos Napfoltok cimü szín- játékának kellett helyet adnia. Átvonul tehát a Magyar Művelődés Házába, de közben állandóan keres Németh Antal, a Nemzeti igazgatója új lehetőségeket, hogy hol lehetne ismét pár Kaméliás előadást elsütni . . . „Vidéki“ hir ez is, még pádig szivünkhöz nagyon közel álló. Pozsonyban ottani műkedvelők, Herczeg Ferenc nyolcvanadik születésnapja tiszteletére előadják a Kék rókát, a pozsonyi magyarság minden jelentős személyiségének jelenlétében. Az előadás szépen sikerült, de ennél is fontosabb, hogy Pozsonyban hosszú idő óta most először hangzott el színpadon magyar szó. Ez a jelentősége a Toldy Kör műkedvelő- előadásának. A filmvilágban mostanában a legújabb magyar film sajtó-csepüléséről esik sok szó. Boldog idők a cime. A bíráló kifogása: Karádyn, Ajtayn és Mihályin kivül gyenge a szereplő- gárda, unalmas és gyermekes a mese, gyenge a rendezés. Kár a nyersanyagért. Másik film - hir: Pataky Kálmán, Operaházunk világhírű énekese egy nagy zenés film főszereplője lesz. Az elmúlt karácsonyt meglehetősen megzavarta a karácsonyfa-kérdés. Ugyanis az volt a helyzet, hogy az utolsó napokban már csillagászati számokban kifejezhető árakat kértek egy-egy hitványka kis fáért, vagy ágért, de előzőleg egyenesen meg kellett vívni más venni szándékozók százaival, annyira kevés karácsonyfa érkezett a fővárosba!. A karácsonyfahiány csak egy hétre való kérdést okozott, de a tüzelőanyaghiány annál . súlyosabb közellátási feladat elé állította a kormányzatot. A Magyar Vidéki Sajtótudósító budapesti munkatársa a tüzifaellátás egyik felelős tényezőjéhez fordult azzal a kérdéssel, hogy valójában mi az oka a fahiánynak akkor, amikor a közvélemény szerint több erdőnk van most, mint elrabolt területeink egy részének visszatérése előtt volt. — Először is azzal kell kezdenem, hogy igaza volt a közvéleménynek. A helyzet ugyanis az, hogy a trianoni Magyarországon körülbelül 13 százalék erdő volt, míg most körülbelül 21 százalék erdő van. De tekintetbe kell vennünk, hogy az első világháború előtti Magyarország zavartalan faellátását elsősorban az a tény biztosította, hogy akkor bizony 30 százalék erdőállománnyal rendelkeztünk. Szlovákia, Erdély és Horvátország kezére jutottak ezek a sűrűn erdős területek. Ma körülbelül 6 millió hold erdőterülettel rendelkezünk, ami elég kicsi Magyarország több n int 15 millió holdjához viszonyítva. Ha pedig tekintetbe vesszük, hogy a megszállás évei alatt a magyar fát valóságos rablógazdálkodással irtották, akkor ugyancsak meg kell értenünk, hogy a magyar fagazdálkodás még mindig nincs olyan helyzetben, mint szeretnénk. A Trianon előtti magyar fa termelés 17 millió köbméter fával dicsekedhetett, derűlátó számítás szerint egyik kiváló magyar tudósunk megállapítása értelmében 7.2 millió köbméter fánk van ma, ami vagonra átszámítva, 111 ezer vagon lomb- szerfának, 74 ezer vagon fenyőszerfának és 333 ezer vagon tűzifának felel meg, ha egy Ámbár a jeles énekes kissé kövér, etíől még kitűnő film készülhet vele, amire a külföldi énekesek filmjeinél (például a Gigli-filmeknél) sok példa akad. Végül pedig egy Ínycsiklandó hir: Cselényi József, a Nemzeti Színház volt tagja, a jólismert kitűnő magyarnóta-énekes január végén ünnepli színészi pályafutásának huszonötödik évfordulóját Elmondotta ebből az alkalomból baráti körben, hogy nem is vágyik vissza a színpadra, végleg összeházasodott a magyar nótával. Tavasszal pedig új foglalkozás fogja lekötni : megnyílik a Cselényi cserepes csárdája, aminek berendezését hosszú ideje gyűjti. Cselényi vizsgázott vendéglősmesler és igy csárdája biztosan jól fog menni. Ő lesz a második énekesből lett kocsmáros : az első László Imre, ugyancsak magyarnóta énekes. Úgy látszik, a danolás nemcsak jól hoz a konyhára, de néha egyenest konyhát is hoz. PÁHOLY PÁL. vagont 10 ezer kilogramnak veszünk. Feltűnő a fenyőfatermelés alacsony mértéke. Ennek magyarázatát a román megszállás tárolásaiban találjuk: a románok ugyanis 60—100 éves faóriásaiinkat csaknem teljesen kiirtották. Ha mindezeket meggondoljuk, akkor könnyen megértjük, hogy rablógazdálkodással semmi- esetre sem pusztíthatjuk tovább erdőinket. A tüzifahiánynak természetesen elsősorban a szállítási nehézségekben kell keresnünk az okát. De ez a kérdés sem olyan egyszerű, mint a nagyközönség hiszi. Mert az igaz, hogy kényszervágások elrendelésével közelebbi területekről is szerezhet a kormány fát; de ezzel olyan útra lépne, amely folytatná a magyar erdőgazdaság lassú, de biztos pusztítását. Éppen ezért óvakodik a kormány minden erőszakos lépéstől, hiszen a fatermelésben minden az utánpótláson fordul meg. Igen figyelemreméltó ebben a kérdésben báró Waldbott Kelemennek, az Erdészeti Egyesületben tartott előadása, ahol a kényszervágások céljaira a külföldön annyira bevált fasorok létesítését javasolta. Ezzel 30—40 ezer vagon fával rendelkezhetünk olyan területeken is, ahol a szállítási nehézségek miatt mindig baj volna a faellátás körül. — A faellátás kérdése tehát sokrétű és any- nyira szétágazó kérdés-tömkeleg, hogy a nagy- közönség, amikor csak egyik oldalát nézi, azt hiszi, hogy egyszerű, mint a Kolumbusz tojása. Sajnos, a megszálló államok nem gondolkoztak így és a magyar erdőgazdaság és fatermelés felelős tényezői nem követhetik őket ezen az utón, mert a magyar erdőknek évezredes gazdasági politikája van és nem olyan kérészéletű, mint az utódállamoké volt. — Kétségtelen, hogy a kormányzat megtalálja a helyes középutat a magyar erdőgazdaság és a fűtőanyagot sürgető közvélemény kívánalmai között. Mindenesetre a magyar erdőgazdaság nagy nemzetgazdasági érdekei és értékei joggal várhatják a háborús gazdálkodás éveiben mindenkitől a nagy parancs megszívlelését: takarékosság és megint csak takarékosság! (Zs.I.) Rablógazdálkodást űztek a megszállás évei alatt a magyar erdőkben A magyar erdőgazdálkodás a jövő megmentésére is gondol
