Zalai Magyar Élet, 1944. január-március (5. évfolyam, 1-72. szám)
1944-03-11 / 58. szám
ARA 20 FILLÉP 1944 MÁRCIUS 11. SZOMBAT V. évfolyam # politikai napilap # 58. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Felelős szerkesztő: Előfizetés: 1 hónapra 3.40, 3 hónapra 9.80 P. Tittőssy-utca 12. Telefon 80. Dr. PESTHY PÁL Postatakarékpénztári csekkszámla: 1.264 sz. tPAA0AßA9ßA&Aßß0PßßAßßßßPßfißA0ßßßßßßAfAßßß0fpfA0ßßßßßßßßßßßßßßßßßßß000ßAAßß0ß0A0Aß0ßß0AßAßAßA00ß0ßA0A0AfA 0 Magyar Nem olyan régóta ismerjük ezt a fogalmat, hogy »élettér«, de máris jól tudjuk, mit jelent egy nemzet számára. Tudjuk, hogy nem csupán a megélhetést és megmaradást biztosító területet jelenti, hanem azt a hatókört, amelyen belül a nemzet fejlődése, erőinek kibontakozása lehetséges. Jelent tehát gazdasági, művelődési keretet, de egyben katonai biztonságot is, amely hármas célt érdemes közelebbi ről megvizsgálni a magyarság érdekében. Mindenekelőtt jó, ha kissé körülnézünk, hogy mit is látunk a közvetlen szomszédainknál. Körülöttünk egészen új nemzetek alakultak az utolsó száz év alatt, amelyek hihetetlen erős önérzettel követelnek maguknak életet. Sőt egészen tárgyilagosan megállapíthatjuk, hogy tényleges fizikai és szellemi erőiken felül igényelnek maguknak jogot a népek közötti érvényesüléshez. Közismertek azok a követelések, amelyeknek éle úgyszólván egyedül Magyarország 'ellen irányul. S a nagyhatalmi ábrándok mohósága legújabban még Trianonnal sem elégednék meg. A csonkaországi élet bénultsága még élénken él emlékezetünkben, de ma is érezzük, 1 mit jelentett számunkra Trianon. Naponként találkozunk szembe a nem teljes nemzeti élet igen sok hátrányával, mégis valami érthetetlen kishitűség vett erőt a magyarság bizonyos részein, hogy szinte hajlandó belenyugodni még a csonkaságba is. A teljes miagyar életet pedig ilyen csonka lélekkel sohasem tudjuk megteremteni. Ezért nézzünk szembe bátran, mit várhatunk és mit követelhetünk nemzetünk számára Európának ezen a nehéz pontján. Gazdasági téren nem vitatható, hogy a Kárpát-medence tökéletes egység, amelynek megbontása igen sok hátránnyal jár az egész területre és annak lakóira. Bölcsen látták ezt honfoglaló őseink, mert azonnal igyekeztek birtokba venni az egész területet. Meg is tartották sokszor fegyverrel, de mégis egységben, mert a magyarság fejlődését csakis így biztosíthatták. A jövő szerepe tehát hasonlóképpen biztosítandó, vagyis a gazdasági érdekeink védelme megköveteli, hogy az egész Kárpát-medence szolgálatunkban álljon. Ezt nem engedhetjük sem elalkudni, sem pedig erről nem mondhatunk le soha. Tudjuk, mit adtunk műveltségben a dunai népeknek és azt is, hogy mennyire nyomtuk rá a magyar bélyeget ennek a területnek az arculatára. Sajátos színnel1 gazdagítottuk az európai népek műveltségét s ezt a külön magyar műveltséget versenyképes színvonalra emeltük fel. Nem tudták az utódállamok sem letörölni a megszállás évtizedeiben azt, ami műveltségben, színben ősi, magyar volt. Meg van határozva minden gondolat, eszme terjedésének útja ősidőktől fogva, tehát nem lehet letagadni azt az évezredes hatást, amelyet itt a magyarság ősi szellemi erői kifejtettek. A magyar vezetésnek ismertető jegyeit ráélettér nyomtuk politikailag és katonailag erre a földre. Hiszen a legrégibb időktől kezdve maradéktalanul tulajdonosai vagyunk e területnek. Mi szerveztük meg politikailag, biztosítottuk katonailag az egész medencét. Katonai erőnk elegendő volt a teljes élettér megszállására s a nemzeti erők megfelelőknek bizonyultak ennek a nehéz sorsú területnek a kor- jnányzására ezer éven át. Ma is ez a két tényező a legfontosabb számunkra. Hadseregünktől függ jövőnk, sorsunk, egész fennmaradásunk. Nem bízhatunk másban, csakis a magunk erejében, fegyveres fölkészültségünkben. Mindnyájan belátjuk ezt és ezért arra kell törekednünk, hogy minél erősebb és tökéletesebb hadsereg álljon rendelkezésünkre. Nemcsak most, i háborúban fontos, hogy komoly katonai erőnk pagy legyen, hanem egyébként is védjen benA jugoszláv államalakulat összeomlása után országunk törzséhez ismét visszakerült Muraköz, Zala vármegyénknek legsűrűbben lakott területe, a maga 783 négyzetkilométernyi felületén közel 100 ezer olyan római katolikus lakossal rendelkezik, akiknek javarésze lélekben akkor is Magyarországhoz tartozónak érezte magát, amikor a trianoni önkény rövid 23 évre elszakította ezt az ezeréves magyarországi félszigetet az anyaországtól. A muraköziek ezrei akkor is fényesen tettek tanúbizonyságot ennek az állításnak az igazsága mellett, amikor a felszabadulásuk első évfordulóján megtartott Csáktornyái országzászló- avatási ünnepséget úgy ülték meg, hogy az valósággal hüségfogadalmuk megújításának volt tekinthető. Ez a terület azonban a visszacsatolás ellenére is ma még nem magyarországi, hanem horvátországi egyházhatóság (a zágrábi érsekség) alá tartozik és így a 22 muraközi plébánosnak Zágráb (és nem Esztergom) adja az egyházi utasításokat, rendelkezéseket valamelyik magyar püspökség helyett. Bizonyára nincs véleménykülönbség magyar és magyar között abban, hogy ezen az állapoton változtatni kell, még pedig sürgősen. Az ide vonatkozó intézkedések tekintetében kétségtelenül a római' Szentszék az illetékes, de magyar egyházi és világi illetékeseinknek kell megtenniük azokat a megokolt előterjesztéseket, amelyeknek alapján Róma kiadhatja a vonatkozó rendelkezéseket. Hiszen ezek nünket a jó magyar fegyver, mert akkor sem kívülről, sem belülről nem érhet minket nagyobb veszedelem. Mindezek mellé, sőt fölé természetesen kell a politikai vezetés művészete. A többnyelvű, több fajú orsizáig kormányzása külön művészetet igényel. Ezt ezer éve gyakoroljuk és bátran valljuk!. Annál is inkább, mert hiszen ezen a területen ennyi ideig egy nemzet sem gyakorolta a fő- hatalmat. Kell valami külön képességgel rendelkeznünk, ami alkalmassá teszi a magyarságot az uralom kézbentartására. Az élettér biztosítása és megőrzése bátor hitet követel tőlünk. Ha a románok, horvátok, szerbek, szlovákok nemcsak ábrándozhatnak, hanem komolyan követelik a nagyhatalmi céljaikat, akkor (ugyanezt mi sokkal több joggal, de főként több alappal tehetjük meg. Ezért követeljünk minél nagyobb életteret a magyarságnak, hogy nem sértenek sem áflamjogokat, sem pedig más egyéb fontos érdekeket, minthogy Rómának sem lehet célja az, hogy államközi és egyházkormányzati bonyodalmak, félreértések súrlódások keletkezzenek az elmaradó egyházi intézkedések miatt. Mihelyt a pápai udvar elrendeli a muraközi 22 plébániának a magyar egyházkormányzatba való bekapcsolását, azonnal bekövetkezhetik az a második lépés, amely szorosabban is meghatározza Muraköz egyházkormányzdtának mikéntjét és gyakorlati megvalósítását. Itt azután a szomszédság jogán különlegesebb szerep juthat annak a Zala vármegyének, amelyiknek székvárosa adta legújabban a veszprémi megyéspüspököt, aki maga is egyik szakértője a muraközi kérdéseknek. Az egyházi javadalmak egyike, a murakeresztúri apátság pedig nagyon alkalmas lenne arra,, hogy annak mindenkori betöltője legyen egyszersmind Muraköz egyházi feje. Éppen ezért olyan egyházi személyiséget kell majd a muraközi plébániák fővezetőjéül állítani, aki ennek a sajátos vidéknek a szülötteként, ennek nyelvét jól ismerje és valaminő püspökhelyettesi (adminisztrátori) minőségben kormányozza a 99 százalékban katolikus Muraközt, a magyar állami és politikai szempontoknak is megfelelően. Adatok vannak rá, hogy Muraköz népe tud jó magyar lenni, ha megfelelő vezetés alá kerül. A magyar ügynek is nagy szolgálatot tesz tehát az, aki ezt a kérdést az említett értelemben tudja egyházkormányzati megoldáshoz segíteni. itteni küldetésünket jól betölthessük. Dr. PÉTER ERNŐ. Állami és katolikus vallási érdekből sürgősen meg kell oldani a murakőzi egyházkormányzat kérdéseit Az anyaországhoz visszacsatolt terület nem maradhat a zágrábi érsekség fennhatósága alatt
