Zalai Magyar Élet, 1944. január-március (5. évfolyam, 1-72. szám)
1944-02-29 / 48. szám
V. évfolyam # politikai napilap # 48. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Felelős szerkesztő: Előfizetés: 1 hónapra 3.40, 3 hónapra 9.80 P. Tittőssy-utca 12. Telefon 80. Dr. PESTHY PÁL Postatakarékpénztári csekkszámla: 1.264 sz. m0mmm^ßi¥iffp/mm^jimmßmmi¥ißßß0AßßßßM¥¥iMN^ßß0iAßßßßßß0ßßßßßAßßAßßßß0^ßßßßßiißßßßßßßß0^ßßßAßßßitßßßßßß Fogd be a szádat! már elültettük magunkban a felelőtlenséget, a mindig készen álló lelkiismereti kibúvót s a végén még talán »nemzeti erényt« csinálunk a lotyogásból, mondván: »Hja, kérlek alázattal, ilyen a fajtánk!« Nem igaz, nem ilyen a fajtánk! Aminthogy az sem igaz, hogy a magyar szervezhetetlen, összefoghatatlan nyáj. Ezt is csak hagytuk bebeszélni magunknak, míg a végén magunk is elhittük. Pedig katonás lélekben, hűségben, becsületben, lelkesedésben, a mindezekért való helytállásban senki után nem következünk. Csak meg kell fogni a magyar jellemnek ezeket az örök tulajdonságait, amelyek alapanyagai a szervezés lélektanának. — Már megint másról beszélsz! — figyelmeztetett a barátom. — Dehogyis beszélek másról! Csak szeretném, hogy lásd: addig hagytunk lyukat beszélni a hasunkba, amíg csakugyan betegek lettünk. Mert valóban nem tudunk hallgatni. De miért? Mert eszünkbe sem jut hallgatni, A képesség a magyarban is éppen úgy megvan a haza érdekében való hallgatásra, mint a német katonában. A magyar éppen úgy alá tud rendelni mindent a honvédelemnek, az életét, a sorsát, a kenyerét és — a száját is, mint a példaként emlegetett német bajtárs. Csak meg kell tenni. Csak eszünkbe kell jutni, hogy van egy mindenekfelett való parancs: a honvédelem érdeke. Ez a titka az egésznek: minden pillanatban gondolni kell rá és ha rágondoltunk, akkor, amit az értelem követel, fegyelmezetten teljesíteni. Ahol kell, beszélni (ezt teszem én, szerinted szüntelenül, szerintem nem eleget) és ahol kell, hallgatni. Barátom megszorította a kezemet és ezzel búcsúzott: — Értelek. S most már én mindezt sokkal rövidebben is meg tudom fogalmazni. — Nos? — Minden lépésnél, minden falat kenyérnél, minden kiejtett szónál — magyarnak kell lenni. BARBARITS LAJOS. Magyar lányok. gyüitsetek babakelengyét A miniszterelnök hitvese küldte az első kelengyét az Actio Catholicának Barátom, akit immár negyedszer (s egyelőre utoljára) állítok mostanában elrettentő például a nyilvánosság elé, tegnap reggel ingerülten horkant rám a sarkon, ahol munkába rohanvást egymásba ütköztünk. — Most már aztán te hallgass! — mondta. — Hiszen mármegúnja az ember, annyit beszélsz azért, hogy mások hallgassanak. — Nézd, pajtás, — válaszoltam nyugodt hangon — tudom én jól, hogy nem kellemes Ugyanazt a szemrehányást újra meg újra hallgatni. Még rosszabb naponta a reggeli mellett az újságban olvasni a fejedre idézett ítéletet, amikor a vádlott még csak közbe sem szólhat, legfeljebb úgy töltheti ki a mérgét, hogy földhöz vágja az újságot. — Hát igen! — helyeselt rá a barátom. — Mert te csak írod egyik cikket a másik után, hogy »hallgass« ... »hallgass« ... és elfelejted, hogy mi ilyenek vagyunk: — egyszerűen nem tudunk hallgatni. Kérdezz meg egy német katonát, honnan jön, hova megy? Tíz közül kilenc kerülő választ ad s még jó,, ha a tizedik nem formed rád, hogy katonától e faj tát ne tessék kérdezni. De mi, magyarok... mi, barátom, nem tudunk hallgatni. Ha minket megszólítanak, mi rögtön elmondjuk, hogy innen, meg onnan jövünk, mert ide, meg oda helyezték át az ezredet, a következő vonattal jön ez, meg ez az oszlop, satöbbi. Elmondjuk rögtön, kit láttunk elesni (a végén kiderül, hogy az illető valóban elesett, de . föl is kelt, csak mi azt már nem láttuk). Elmondjuk, hogy... mindent elmondunk mi, barátom, mert... — No, várjál csak! — szakítottam félbe a barátomat. — Kit értesz a »mi« alatt? — Kit? Hát a magyarokat! — Látod, — csaptam le a barátomra — itt van éppen a te nagy tévedésed. Nem igaz az, hogy a magyar ostobább, vagy fegyelmezetlenebb lenne, mint más nemzet. Ezt ti csak hiszitek, mert kényelmesebb elhinni, hogy »hja, kérem, mi ilyenek vagyunk«, mint féket tenni mindúntalan a nyelvetekre. Veletek elhitette a múlt évtizedek nevelése, társadalmi előítélete azt is, hogy a törzsökös magyar vagy úrnak, vágy' parasztnak született és ebből lett a tétel, hogy ez a fajta nem való gazdasági pályákra. Addig hittétek, addig hirdettétek, amíg a végén csakugyan nagyszerűen tudtunk urak, vagy parasztok lenni, a földet, vagy íróasztalok mellett a papírt szántani és mindenhez jobban értettünk, mint a gazdasági téren való boldoguláshoz. Igaz, nem is könnyű és cseppet sem kényelmes, de — most már sok példa mutatja — nem ördögség. S ha a »nem nekünk való« tévhitnek már dédeink hadat üzentek volna, mennyivel simább lett volna azóta is és ma is a magyar élet! Barátom türelmetlenül vágott a szavamba: — De mi köze mindennek ahhoz, hogy hallgatni kell? — Annyi csupán — adtam meg a feleletet, — hogy éppen ilyen tévhit az is, hogy mi nem tudunk hallgatni. Dehogyisnem tudunk! Persze, hogy ha elhitetjük magunkkal, hogy nem tudunk, akkor A társadalom mindig segítségére siet a kormánynak olyankor, amikor az állam egymaga nem birkózhat meg egy nehéz szociális feladattal. A társadalmi szervezetekben lévő erő ilyenkor mintegy varázsütésre készen áll, hogy lelkes megmozdulással siessen segítségére mindenkinek, aki valóban rászorul a segítésre. A dúló világégés ellenére is a magyar társadalom és kormány az építés politikáját vallja: a legnehezebb napokban készült el a székely vasút, a Sajó-csatorna, a budapesti Református Alma Mater, a KIÉ igen korszerű palotája. Most az Actio Catholica indult el a szívek felé, hogy minden szegény magyar csecsemőnek biztosítsa a legszükségesebb baba- kelengyét. A Magyar Vidéki Sajtótudósító budapesti munkatársa fölkereste dr. H. Leisen Erzsébetet, a mozgalom főtitkárát, aki a következőket mondta a babakelengye mozgalommal kapcsolatban: — Mindnyájunkat meghatott az első .ajándékcsomag érkezése. A miniszterelnök hitvese küldte be részesedését a mozgalom központjába. Valóban, mintegy varázsütésre megindult a magyar társadalom. Hisszük, és valljuk, hogy mindenki lerója a maga ajándékát ennek a nemes mozgalomnak. Senkisem akar kimaradni abból a megmozdulásból, ami a magyar jövendőért, a magyar csecsemőkért dolgozik. A nagyfödémesi katolikus plébános, Borsos Mihály kérésére indították útjára ezt a nagyjelentőségű mozgalmat. Egy szegény magyar család segítséget kért a nagyfödémesi plébánostól, mert nem volt miben tartaniok hatodik csecsemőjüket. A plébános úr egy hitbuzgalmi laphoz fordult segítségért. Ekkor történt a csoda. Sokan .elküldték a fölösleges babakelengyéjüket, még olyan anya is küldött, aki csak felezni tudott, mert nem volt fölösleges babakelengyéje. Az Actio Catholica jótékonysági osztályának elnöke, Wünseher Frigyes ilelnökvezérigazgató a Hangya raktárát felajánlotta egy országos babakelengye gyűjtés tárolásának céljaira és ezzel meg is indult mozgalmunk. Mintegy tízezer babakeleingyére van szükségünk. Ezeket kikölcsönözzük a szegény családoknak a központok révén a baba pólyáskoráig és aztán, ha visszakapjuk, ismét más családhoz juttatjuk el. Nem szabad megtörténnie, hogy a magyar jövő ígéretes királyfiai rongyokba csomagolva lássák meg először Isten szép napját. A mozgalom azoktól is kér, akik talán nem tudnak természetben ajándékozni. A Nemzeti Hitelintézet csekkszámlájának száma 1111. Olyan könnyű megjegyezni és csak annyit kell ráírni a csekklap hátára: »Actio Catholica. Babakelengye« és máris hozzájárultunk a magyar babák tisztességes felruházásához. Persze, mi mindent fel tudunk használni: flail elit, gumilepedőt, babainget, pólyát, kötött holmikat, ócska paplant, vánkos- és vászon- darabokat. A fürge és gondos női kezek valamennyit átalakítják babakelengyévé. Ha valaki bérmentetlenül küldi el megajánlását, azt is kiváltjuk. A főraktárunk: Budapest, X., Ceg- lédi-út 28., Hangya Ruházati Raktár. Bízunk abban, hogy bőségesen egybegyűl majd a kívánt babakelengye mennyiség. A miniszter- elnök hitvese példáját eddig sokan követték és aligha lesz érző szív az országban, amely ne' értené meg, mit jelent megmozdulásunk ebben a ruhabeszerzés terén annyira megnehezedett mai világban. Kérünk mindenkit, hogy meg-, mozdulásunkat érintő minden fontos dologról tájékoztasson bennünket a Katolikus Akció címén (Budapest, IV., Ferenciek-tere 7.). ZS. 1. !
