Zalai Magyar Élet, 1944. január-március (5. évfolyam, 1-72. szám)
1944-02-26 / 46. szám
ARA 20 FILLÉF 1944 FEBRUÁR 26. SZOMBAT-------.WW*¥^WWV¥m‘-e am # politikai napilap & 4 6. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Felelős szerkesztő: Előfizetés: 1 hónapra 3.40, 3 hónapra 9.80 P, Tittőssy-utca 12. Telefon 80. Dr. PESTHY PÁL Postatakarékpénztári csekkszámla: 1.264 sz. 2 és fél milliárd pengőnyi értéket termelt a múlt évben a magyar kézművesipar 260 ezer önálló kézművesiparos dolgozik hazánkban A lakásépítés nemzeti feladat A lakás gondot jelent mindenütt, de különösen a városokban. Az utóbbi évtizedek alatt olyan hatalmas arányokban indult meg a vá- rosbaözönlés, hogy az állandó építkezések ellenére sem voltak képesek az egyes városok kellő számú lakásról gondoskodni és a magánépítkezés sem volt képes a megüresedett lakásigényléseket kielégíteni. A lakásokról való gondoskodás nem állami és városi feladat. A múltban mindenkinek önmagának kellett az általa választott lakóhelyen lakást szerezni. A lakáskérdést nem az igénylők nagy száma és kényelme, hanem népegészségügyi és szociális szempontok emelték az állami és városi feladatok sorába. A nagy családú néprétegek megfelelő elhelyezése és a dolgozók fölemelése, a nagy magyar közösségi gondolat tették szükségessé, hogy a korral haladva minél több egészséges kislakást biztosítson az állam, vagy a város azok számára, akik a maguk erejéből családi házak építésére képtelenek. Nem egyesek kényelme hívta életre a lakáshivatalokat sem, hanem az a gondoskodás, amely a magyar szociális politika természetéből folyik s lehetetlenné akarja tenni a visszaélést és á legnagyobb nehézségek árán is igyekszik kih elégíteni a, jogos igényeket. Egyike a legnehezebb feladatoknak, mert ha figyelembe vesz- szük is, hogy az utóbbi két évtizedben csak magában Zalaegerszegen közel ötszáz családi ház épült, még mindig nem sikerült a lakáskérdést megoldani. Ez az egész országot foglalkoztató fontos kérdés most megvitatásra került a Magyar Mérnök- és Építész Egylet lakás-értekezletén, amelynek első ülésén Bornemisza Géza iparügyi miniszter mondotta a megnyitó beszédet. A miniszter rámutatott a lakáskérdés megoldásának nagy gazdasági, valamint nemzetpolitikai és családvédelmi fontosságára és ezekkel kapcsolatban a háború után várható nagy lakásépítési tevékenység gondos előkészítésének jelentőségére. De kihangsúlyozta a miniszter azt is, hogy az otthon több, mint lakás. Kinő a lakást körülhatároló vályog, kő, vagy tégla kereteiből és közvetlen környékével együtt a haza fogalmának legfontosabb tényezőjévé válik. Az otthon családot véd, kihat az erkölcsiségre, a világnézetre, a vallásosságra, az egészségre. Akinek otthona van, nem gyökértelen, kevesebbet kér a szórakozásból, általában takarékosabb és megelégedettebb, mert van hol éljen: az otthon külön világában. Az otthonhoz juttatás különösen a munkásoknál és kisiparosoknál fontos és ezért a miniszter ezt a legt- messzebbmenően támogatja. Megfelelő lakás és otthon biztosítása így válik nemzeti feli- adattá és minden más építkezésnek háttérbe kell kerülni mindaddig, amíg el nem mondhatjuk, hogy magyar földön minden dolgozó magyarnak megvan a lakása, a maga otthona, a maga vára, amelyből a nemzet jövőjét munkába. Most jelent meg az Ipartestületek Országos Központjának jelentése az 1943 évben folyta- tatott tevékenységéről. A részletes jelentés teljes egészében feltárja a magyar kézművesipar helyzetét s az érdekes számadatokból újra kiderül, hogy hazánk gazdasági életének a kézművesipar egyik legerősebb és legfontosabb tartópillére. A jelentés elmondja többek közt, hogy a központ kötelékébe 417 ipartestület tartozott s ezeknek össztaglétszáma — tehát az önálló kézművesiparosoké — 260.675 volt, amelyből 32.800 Budapestre esett. így hát vidéken nyolcszor annyi a kisiparos, mint a fővárosban. Más a megoszlás a segédek tekintetében. Ugyanis a 289 ezer segédből több mint 165 ezer kapott állást a fővárosban, míg a 93 ezer tanoncból majdnem 17 ezer dolgozott Budapesten. A kézművesipari termelés értékét az 1943 évben az 1POK két és fél milliárd pengőbe becsüli s ez az összeg több mint 16 százaléka a nemzeti jövedelemnek. A falusi kisiparosság különleges viszonyaival kapcsolatban az IPOK rámutat arra, hogy ezeknek szoros kapcsolata van a mezőgazda,- sággal s ez tette lehetővé, hogy a megnehezült anyagbeszerzési viszonyok ellenére helyben tudtak maradni, megőrizték a falu iparát, műveltségét és nem merültek el a nagyvárosok proletariátusában. Az IPOK jelentéséből végül megtudjuk* hogy az ipartestületek tiszta vagyona 12 mil- lió pengő, évi kiadásai 9.5 millió pengőt tettek ki. Az iparos bajtársi szolgálat keretében az ipartestületek és ipartársulatok az elmúlt évben közel 700 ezer pengőt fordítottak a hadbavonult iparosok hozzátartozóinak segélyezésére. (MVS) Átmenetileg szünetel a textil-kereskedelem kiszolgálása Egyes gyárakban átmenetilegrszünetel a textilkiskereskedelem kiszolgálása, mivel e gyárak a Textilközpont új intézkedéseinek figyelembevételével most szervezik át az árúelosztást s ez tette szükségessé a kiskereskedelem kiszolgálásának átmeneti felfüggesztését. E gyárak körlevél útján kérték fel vevőiket, hogy e hónap vegéig mellőzzék a központi irodák látogatását. Más textilgyárak központi irodái csak hétfői napokon állnak a felek rendelkezésére. Az árúkiszolgálás ezek részéről is rendkívül szűk keretek között mozog. Remény van arra* hogy az árúelosztás újjászervezése március elejéig befejeződik. (MVS) A nemzetvédelmi keresztesek budapesti zászlóavatásán Kállay Miklós miniszterelnök beszédet mondott.
