Zalai Magyar Élet, 1944. január-március (5. évfolyam, 1-72. szám)
1944-02-19 / 40. szám
ÁRA 20 FILLÉF 1944 FEBRUÁR 19. SZOMBAT MöjS®fa.ET V. évfolyam # politikai napilap # 40. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Felelős szerkesztő: Előfizetés: 1 hónapra 3.40, 3 hónapra 9.80 P. Tittóssy-utca 12. Telefon 80. Dr. PESTHY PÁL Postatakarékpénztári csekkszámla: 1.264 sz. Háborús m Azt mondják, hogy a háború a történelmi lét sűrített alakja. Egyetlen háborús nap alatt annyit veszíthet egy nemzet, amennyit évszázadok alatt sem tud helyrepótolni. Viszont e tétel fordítottja is igaz. Háborús napok sikerei között évszázados elesettségből emelkedhetünk föl. Egy bizonyos. Ha a háború sűrített alakja az emberi életnek, akkor a háború megnyeréséhez minden esetben felfokozott erőkifejtésre van szükség. Társadalmunk azonban éppen a háborús időkben szokott egyénekké szétmorzsolódni s a háború szokott az egyéni teljesítőképesség kifejtésétől visszaszorítani. Míg a harctéren küzdő katonák a polgári kényelemtől, egyéni életigényeik kielégítésétől megfosztva, életük percenkénti kockáztatásával zárt hadsorokban a legfegyel- mezettebb közösségi életet élik, addig az itt- honmaradottak legfőbb gondja az, hogy a mégnehezedett körülmények között miképpen tudják egyéni jogaikat érvényesíteni, sőt az egyenlő jogok fölött sa"ját kényelmüket biztosítani. Háborús időben a fészkén ülő polgár nem kezd bizonytalannak látszó vállalkozásokba. Míg a katonák teljes erőkifejtésre kényszerülnek, addig az itthonmaradottak életgörbéje lefelé hanyatlik. Ha minden polgár ugyanazzal az áldozattal, felelősséggel, fegyelmezettséggel és kockázattal élné a nemzet arcvonal mögötti életét, mint amilyennel az arcvonalat a katonák tartják, az egész erőtartaléka minden vonatkozásban meggyarapodnék. Nem véletlen, hanem okszerű következmény, hogy egy háborút a békés polgárok magatartása miatt akkor is el lehet veszíteni, ha azt a harctéren a katonák megnyernék. Az arcvonal és az otthon éppen az áldozathozatal és kötelességteljesítés mértékében szakad el egymástól. A katona minden polgári jogáról lemond és a legsúlyosabb nemzeti áldozatot vállalja és a legkockázatosabb kötelességteljesítést végzi. A katonák által biztosított békés polgár csak a jogaiért küzd, a kisebb áldozatot vállalja s egyre kevesebb kötelességteljesítésre hajlandó. Szinte föl lehethe rajzolni azt az egyre tágasabbra nyíló szöget, amelyet a katonák és polgárok egyre távolodó, fentjelzett magatartásának két vonala alkot. A mostani háborút azért is teljesnek nevezzük, mivel abban sokkal nagyobb mértékben kell a nemzel polgári rétegének is résztvennie. A légi bombázások által a polgárok élete és vagyona gyakran forog veszélyben s a mai államvezetés teljesen jogosan az egész nemzet érdekében egyre több áldozatot és különleges kötelességteljesítést kíván a nem katona állampolgároktól is. ítéletünk szerint szükséges az, hogy a békés polgárok egyre inkább fölismerjék a mai áltamvezetésnek ezt a felfogását és az áldozathozatalban, kötelességteljesítésben és közösségi fegyelemben törekedjenek afelé a mérték felé, amelyet a katonák töltenek be. így lesz egyre kisebb az a szög, amelyet a polgári és katonai kötelességteljesítés vonala bezár s lesz egyre nagyobb a nemzet teljesítőképessége s csökken a háború végén bekövetkező leszerelés és visszapolgáriasodás föltétlenül beálló zökkenése. Az államvezetés a katona-polgároktól föl- tétlen engedelmességet, ellentmondás nélküli kötelességteljesítést követel s mindez mérhetetlen áldozatot kíván attól, aki harcosként szolgálja a hont. Amennyi joggal ilyen életet kíván az állam a katonától, ugyanolyan joggal megkívánhatja azt azoktól is, akik nem viselnek egyenruhát. A katona belső értéke attól Ismeretes, hogy a kormány dr. Megay Károly országgyűlési képviselőt a bőranyaggaz- dáikodás kormánybiztosának nevezte ki. A bőranyaggazdálkodási kormánybiztos már hivatalba lépésének első napjaiban egy pár bakancs talpalására szolgáló bőr féltalpat utalt ki azoknak a mezőgazdasági munkavállalóknak, akik az Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézet »könyvecskés« tagjai. Ez az egymillió pár talp, amely most kerül kiosztásra, enyhíti a mezőgazdasági munkásságnál fölmerült lábbeli hiányosságot. A második jelentős intézkedés az a rendelet, amely szerint a törvényhatóságok első tisztviselői kötelesek felülvizsgálni a kiadott bőrtalpú lábbeli kereskedői jogosítványokat s ezeket oly mértékben csökkenteni, hogy a jövőben a törvény- hatóság területén lévő kijelölt cipőkereskedők száma megfeleljen annak a számnak, amelynek révén biztosítani lehet a fogyasztók zavart dán bőrta’pú lábbeli ellátását. A bőrtalpú cipőellátásnak jövőbeni rendjével kapcsolatban Megay Károly kormánybiztos érdekes nyilatkozatot adott a Közellátási Értesítő munkatársának. — A korábbi rendelet idejében mondotta többek között a kormánybiztos hiányoztak a megfelelő statisztikai adatok, amelyekből meg lehetett volna állapítani a bőrtalpú lábbeli elárusításához szükséges kereskedők számát, így történt, hogy egyes törvényhatóságok területén a célirányoknál sokkal több egyént jogosítottak fel bőrtalpú lábbeli forgalombahoza- talára, mint amennyi a lakosságnak lábbeli- ellátásával kapcsolatban engedélyezhető lett volna. A kijelölt kereskedők között voltak olyanok is, akik még csak kereskedők sem voltak. Egy tízezer lakosú alföldi nagyközségben például, ahol azelőtt egyetlen cipőkereskedő sem volt, a kijelölések során 32 cipőkereskedőhöz futott a község. Ezek a cipőkereskedők a lábbeli ellátásnak mai rendszere alapján, ha csak a legkisebb, a 60 páros cipőkereskedői keretet is vesszük figyelembe, évente háromszoros függ, hogy a kötelező parancs végrehajtásába mennyi sűrített egyéni erőt, ügyességet és hősi akaratot visz bele. A polgároktól nehezen lehetne szervezetten olyan sokat követelni* mint a katonától, de az-ő önkéntes áldozat- hozatala és kötelességteljesítése annál fokozottabb lehet és kell is, hogy legyen. (1.d.1) kiosztásnál fejenként 180 pár bőrtalpú lábbelihez jutottak. Már pedig a békebeli statisztika szerint is személyenként csupán egy félpár lábbeli volt Magyarországon a cipöfogyasztás. Világos ebből a" sdr^ól Hpgv ebben az alföldi nagyközségben több mint 5 ezer pár bőrtalpú lábbeli fölösleg maradt vissza a kereskedőknél és halmozódott föl ugyanakkor, amikor az ország más részében esetleg a so*k- kal kisebb arányú kereskedői kijelölés miatt a bőrtalpú lábbeliekben hiány mutatkozott. Ugyanis a kereskedők között történő lábbeli kiutalás nem a lélekszámhoz, tehát a fogyasztói számhoz, hanem a kijelölt kereskedők számához és a kereskedések nagyságához igazodott. Természetesen így a bőrtalpú lábbeli elosztás aránya egyenlőtlen volt, ezt kellett föltétlenül megváltoztatni. — Az elrendelt felülvizsgálattól a bőrtalpú lábbeli ellátásnak folyamatosságát lehet várni. Megállapítjuk ugyanis, hogy a lakosság foglalkozási viszonyainak és fogyasztási adatainak megfelelően egy-egy vármegye területén hány kijelölt kereskedőre van szükség a közönség zavartalan ellátására. Ahol ennél a számnál több kijelölt kereskedő működik, ott a többletként mutatkozó bőrtalpú lábbeli kereskedői kijelölést február 29-éig vissza kell vonni. Magától értetődik, hogy a kijelölés visszavonásánál az szolgál irányadó szempontul, hogy bőrtalpú lábbeli forgalombahozatalával csupán olyan kereskedők foglalkozhassanak, akiknek a múltban is ez volt a hivatásuk és működésük ellen a kijelölés óta eltelt idő alatt se merült föl kifogás. A kijelölések felülvizsgálásánál eme főkövetelményen kívül figyelembe kell vend? a hadiérdemeket is. A rendelet szelleméből kitűnik, hogy azoktól a személyektől kell a kijelölést visszavonni* akik csak most a háborús lehetőségeket akarják kiaknázni a lábbelikereskedéssel. — A jövőben új alapokra helyeződik a bőrtalpú lábbeli elosztásának rendje is. Ezzel lehetővé válik, hogy a lábbeli utalványra jogosult minden személy a kellő időben és a hozzá legközelebb eső helyen kapja meg a bőrtalpú lábbelijét. Rendet teremtenek a bőrtalpú cipőelosztás terén Kizárták a cipőkereskedésböl azokat, akik azelőtt ilyesmivel nem foglalkoztak
