Zalai Magyar Élet, 1943. október-november (4. évfolyam, 222-255. szám)
1943-10-29 / 245. szám
1943 október 30. 3 MactSMelet Dr. Pesthy Pál: Nemes Zala vármegye követe, Deák Ferenc táblabiró űr Pozsonyban Ez év április 15-én múlt kerek száztíz esz- I tendeje, hogy nemes Zala vármegyében a | karok és rendek tekintetes Deák Ferenc táblabíró urat, surrogatus alispánt országgyűlési követnek választották meg. A »közönséges gyülekezethet, ahogyan akkor hívták a megyegyűlést, Szent György havának 15. napjára hívták össze. Magát a követválasztó gyűlést künn az akácos szabadban, a várkertben (ma Deák Ferenc sétatér) tartották meg hertelendi Hertelendy Károly második alispán előlülése (elnöklése) mellett, a következő napokon pedig az egyéb ügyekről határoztak a vármegye barokkstílü székházának nagytermében, amely ma a kir. törvényszék épületének célhasznála- tón kívül álló esküdtszéki terme. Künn, ahol most a »haza bölcsé«-nek patinás bronzszobra áll, éppen ott volt az emel- vény a vármegye vezetői számára és az emelvény körül hatalmas számban foglalt helyet a kétrendű nemesség. Köztük a legismertebb fejeket följegyezte az egykori nótárius, meg- illetődve másoljuk ki nevüket a megvénült lapokról. Megjelent méltóságos palini Inkey Imre császári és királyi kamarás, ő volt a leg- fénylőbb rangú úr az urak között. Akkoriban félelmetesen erős tekintélye volt a méltóságos címnek, nem úgy, mint manapság, amikor igen elközönségesedett. De aranycsengése volt a tekintetes címnek is, amellyel most csak aggódva tud megurazni az ember valakit. Aggódva, mert hátha megharagszik, hogy ennyire leértékeljük. A zsibongó, színes sokaság élén feltűnt az arcéle tekintetes, nemzetes és vitézlő Püspöki János császári és királyi főstrázsa- mesternek, Deák Ferencnek, Séllyei Eleknek, boldogfalvi Farkas Jánosnak, csáni Csány Istvánnak és Lászlónak, kisfaludi Kisfaludy Sándornak. Ott volt gyomoréi Gyömörey Gáspár, hertelendi Hertelendy György és József, forintosházi Forintos György és az ifjabb Forintos József, Skublics József, várbogyai Bogyay Lajos, rajki Rajky János és Lázár, palini Inkey Gáspár, Mlinarics István, hamvai Kovács Gábor, Domaniszky József, Marton György, Gombosy Pál, Jakabfy Gergely és Sényi István táblabírók, Steffanics Farkas zalaegerszegi, Szukics József szentiványi, Plander Ferenc novai esperesek, Hering Alajos nyi- rádi, Svastics Károly sümegi, Bertalan Ferenc páhoki plébánosok, valamennyi egyúttal táblabíró, Skublics Alajos főjegyző, tubolyszeghi Tuboly Mihály első-jegyző, Zobb János másodjegyző, Farkas Károly és Antal, valamint Nagy Pál aljegyzők, Koppány Ferenc főadószedő, Csík Boldizsár számvevő, Háry Farkas levéltárnok, Fleischakker József főorvos, Molnár János főügyvéd, Ágoston József első-, Csertán Sándor második, 'Nagy József és Za- kály György tisztes ügyvédek, Bertalan Pál, Chinorány Boldizsár, Gabelics Ferenc, nede- czei Nedeczky Lajos és Csillagh Lajos főszol- gabírák, Rajky Zsigmond, Malatinszky Ferenc, rumi Rumy Károly, zalabéri Horváth Vilmos, Simon Mihály, Horváth Farkas, Marton ‘József, Szy Péter, Horváth Péter, Oszterhueber Pál alszolgabírák, Oszterhueber József letenyei és merenyei, Pottyondy Ferenc szentgróti és sümegi, Szigethy József ollári, Horváth György pölöskei, Komáromy Dániel devecseri, Babos József belatinci és egerszegi, tubolyszeghi Tuboly Lajos tótszerdahelyi uradalmi rendes ügyvédek és táblabírók, Hegyi Elek borsfái uradalmi, Molnár György hites ügyvéd, Thassy Gábor, Thassy Mihály és Lajos, Hegyi Pál FERENCJÓZSEF KESERŰVIZ I és Domonkos, Fitos Bernárd, Kozáry László, I Dómján Pál, Nagy Imre, Salamon György, Háry András, Czigán József, Szy Ferenc, ga- lántai Bessenyei Barnabás, Koppány József, bögellői Kossár József, Kaszás Zsigmond, Steffanics Ignác és Lajos esküttek, Tolnay Károly, hottói Nagy Farkas és Molnár Alajos törvény- gyakorlók, Tüttősy György és Mihály, Thassy László, Baranyai Károly, Somogyi János, Hertelendy Károly, Balázsy Vendel és Ignác, Soós István, Fábián Pál, csáni Csány Elek, Horváth György, Tuboly Alajos, Takács János, Móczer István (egerszegi tiszttartó), Mántuano József, Melsiczky István, Háry János, Horváth József és még több számmal a nemes és tiszti urak'. Mindezek elfakult nevek a papiroson, de élnekA beszélnek mindmáig, hiszen hosszú sor emlék húzódik mögöttük. Visszafordul az idő egy évszázaddal, amikor emlékezünk róluk. Többnek a vérségi utódai ma is számottevő emberei a vármegye közéletének, némelyiknek a családfája már kihalt, vagy elszármazott Zalából. Az egykori tekintetesek szétomlott csontjai különböző temetőkben porladoznak, egy-egy kőemléknek jól olvasható felirata még mindig tanúskodik, hogy voltak, mint mi, és leszünk, mint ők. A megyegyűlés azzal kezdődött, hogy felolvasták Deák Antalnak, Ferenc testvérbátyjának a pozsonyi diétáról írt levelét. Antal úr a megbízatás alól való feloldozását kérte, mert — így írta — változó egészségének körülményei nem teszik neki lehetőv? a díszes és terhes követség folytatását. A rendek sajnálattal vették tudomásul a megmásíthatatlan elhatározást. Hálával gondoltak vissza arra, hogy Deák Antal már ifjúságának első zsengéjében szolgálatot tett Zalának és a hazának. Amikor 1809-ben a felkelő nemesek serege fegyverbe szólíttatott, egy percet sem késedelmeskedett, hogy hazafiúi kötelességének eleget tegyen. Mint főhadnagy indult el a táborba és mint kapitány szerelt le. Aztán a vármegye tisztviselője lett és előbb az at-, majd a főszolgabírói hivatalt töltötte be, sőt a közbizalom az első alispáni székbe is ültette. Először 1825-ben választották meg Zala megye követévé a kihirdetett ország- gyűlésre. Aztán még kétszer küldötték innen követnek. Nemes szivének szociális érzésére nézve jellemző, hogy a meki törvényesen járó napibért az országgyűlés egész tartama alatt nem vette fel a vármegye házi pénztárából. Nem akarta a szegény adózó nép terheit növelni és inkább a tulajdon vagyonának feláldozásával költekezett. Hej! Van-e ma hozzá hasonló vagyonos törvényhozó, aki ilyen lemondást tudna gyakorolni az adózók javára!? A hálaérzelmek tolmácsolását a rendek küldöttségére bízták, amely Hertelendy Károly második alispán vezérsége alatt menendő a Pozsonyból visszatérő Deák Antalhoz. A küldöttségben résztvesz Ruszék József keszthelyi apát, Kisfaludy Sándor, Csány László, Skublics József, Püspöky János, Skublics Alajos, Bertalan Pál és Horváth Vilmos. Ezután a közbizodalomnál fogva közmegegyezéssel és egyhangú felkiáltással az öccsét, Deák Ferenc táblabíró urat választották meg országgyűlési követnek. Ennek az egyhangúságnak mégis története van, bár igaz, hogy nagyobb készültségű és nemesebben gondolkodó nemes embert Zalában nem találtak volna akkoriban. Való azonban, hogy szellemi és jellembeli erények nem mindig egyedül biztos ajánlólevelek a közéleti tisztségek elnyerésénél. Tudta ezt Deák Antal, de azt is megsejtette, hogy az új eszmeáramlatok harcában gondviselésszerű küldetése lesz Ferkónak, ha a vármegye odaadja őt a nemzetnek. Azért nem restelte, hogy — mint manapság mondanák — »megnyomja a gombot« az érdekében. Fontos volt az egyhangú megválasztás, mivel Deák Ferenc a bizalom dolgában igen érzékenyen viselkedett. Azért, amikor Antal úr megkérte a sógorát, Oszterhuebert és ugyancsak atyjafiát, Hertelendy alispánt, hogy dolgozzanak a Ferkó megválasztásáért, óvatosan hozzátette: »Vigyázzatok, mert Ferkót meg nem kapjátok soha, ha szépszerével nem fog menni a dolog« Kész volna inkább a megyéből, sőt az országból is kivándorolni, semhogy erőszakkal engedje magát feltolni a diétára.« Márpedig éppen elegen voltak a garasmarkolók, akik — bár személyében kivétel nélkül tisztelték Deák Ferencet — mégis bizony gyanús szemmel nézték a fiatal követ jelöltet. Ugyanis olyan hírek jártak róla, hogy nemcsak az alkotmányos sérelmek bántják, hanem azt hirdeti, hogy Werbőczy törvénykönyve sem változtathatatlan s hogy a nemesség se üljön csökönyösen a »nem adózunk« állapot kiváltságán. Zala a legmakacsabb ellenzéki vármegyéje volt az országnak: a nemzeti jogokért való bátor, szívós kiállása becsületet szerzett neki mindenfelé. De még itt is sziszegve emelte föl fejét az önzés, mihelyt csak szellője is fújdogált az előjogokat bolygató reform-gondolatoknak. Az Oszterhueber—Hertelendy diplomáciának sikerült mégis leszerelni Deák csahos ellenfeleit. Legalább is a jóindulatú semlegességig. Elfogadták azt a megnyugtatást, hogy nem kell enni olyan forrón a levest, mint ahogy a tűzről kikerül s hogy ha a Ferkó szabadelvűségének lova hébe-hóba kirúgna a hámból, a követi utasításokkal mindig meg lehet kantározni. így, meg persze a mindig népszerű »fehérasztal« segítségével sikerült is zajos, ingerült korteskedés, pártoskodás nélkül megteremteni végre azt a közfelkiáltást, amely az említett Szent György hónap 15-ét történeti jelentőséghez juttatta. Ezen a napon lépett be Deák Ferenc a nemzet sorsának intézői közé, hogy meginduljon azon a politikai életpályán, amelynek vége a történelmi nagyság örökkévalóságába ér be. (Folytatása következik.) Apró zalai hirek A Gabonaforgalmi Központ Kálmán János és Csiszár József mihályfai, valamint Farkas Jenő gógánfai helyi gabonakereskedőket a nyilvántartásból törölte. — Húsiparosnak jelölte ki az alispán Krajczár József sümegi lakost vágómarha vásárlására, levágására, valamint fogyasztás céljára történő forgalomba- hozatalára. — Vízzel hamisított tejet hozott forgalomba Ágoston József és Kocsis István gógánfai földmíves. A sümegi főszolgabíró nem jogerősen 10—10 napi elzárásra változtatható 50—50 pengő pénzbüntetésre ítélte és kötelezte őket 12—12 pengő vegyvizsgálati díj megfizetésére. Ugyanilyen kihágásért Pál Lőrinc nyírlaki földmíves 40 pengő pénzbüntetést kapott, amely 8 napi elzárásra változtatható. Jóváhagyta a tankerületi kir. főigazgató Berta Kálmánnak a dióskáli róm. kát. népiskolához helyettes tanítói minőségben történt megválasztását. — Beszállították a nagykanizsai kórházba Orsós Pál szepetneki teknővájó cigányt, akit szóváltás közben cigánytársai megkéseltek. — Tűz ütött ki a nagykanizsai Windisch kalapüzletben a hajnali órákban. A tűzoltók poroltókészülékkel hamar gátat vetettek a lángok továbbterjedésének. — Keresztülment a kocsi Tóth Mihály 50 éves pakodi uradalmi gazdán. Beszállították a zalaegerszegi kórházba.