Zalai Magyar Élet, 1943. október-november (4. évfolyam, 222-255. szám)

1943-10-07 / 227. szám

1943 október 8. Haidanában — danában... lgy ha/ meg a magyar színész Hírek a törvényszékről Jelenics Antal Csáktornyái földmíves elvont a beszolgáltatási kötelezettség teljesítése elől 3 mázsa kukoricát és azt három társával hor- vát területre csempészték át, ahol mázsánként 120 pengőért adták el. A bíróság Jelenicset egyhónapi fogházra, Cserücsecz Ferencet és Tomasics Istvánt 100—100 pengő, Branilovics Istvánt pedig 50 pengő pénzbüntetésre ítélte. Varga János, Tiszai Ferenc és Novák Antal Csáktornyái lakosok egy törpe bikát vettek és azt feketén levágva, elvonták a húst a köz- fogyasztás elől. A bíróság Vargát 6 heti fog­házra, Tiszait és Novákot pedig 100—100 pengő pénzbüntetésre ítélte. * Alsólendván történt, hogy Horváth Lász- lőné forralt vizet akart levenni a villanymele­gítőről, miközben három és félhónapos csecse­mőjét a karján tartotta. A fazékból kiömlött a víz és leforrázta a gyermeket, úgy hogy égési sebeibe néhány nap múlva belehalt. A bíróság gondatlanságból okozott ember­ölés miatt föltételesen, de jogerősen nyolcnapi fogházra ítélte az anyát. * Bagladon ez év márciusában községi elől- járósági és partérdekeltségi gyűlést tartottak, amelyen a község tulajdonát képező vízállásos terület fölmérési ügyét tárgyalták meg, hogy hogy bérbeadhassák. Ez alkalommal Soős Géza és Horváth Kiároly a községbírót súlyos rágalommal illették, hogy megkárosítja a köz­séget. A vádlottak azzal védekeztek, hogy el­ragadta őket az indulat, amikor a község polgárságának javát akarták. A bíróság föl­tételesen, de jogerősen Soóst 20 napi fog­házra változtatható 200, Horváthot pedig 10 napi fogházra változtatható 100 pengő pénz- büntetésre ítélte. * Tizenkét vádlott került a zalaegerszegi tör­vényszék elé, mert nyereségvágyból a honvéd­kincstár részére eladott szénát vízzel agyon-' öntözték. Flotton ez év március 8-ától 20-áig idős Berzsán József, jelenleg pápa-ilkamajori lakos mint szénapréselő és a szénapréselés vezetője a honvédség részére való szénaprése­lés alkalmával a szénát vízzel agyonöntözte, illetve több gazdát arra bírt rá, hogy hasonló­képpen cselekedjenek, vagy pedig ezt a bűn­cselekményüket elnézte, mert borral megvesz­tegették. Azt akarták ezzel elérni a vádlottak, hogy nagyobb súlyú legyen az eladott széna. Az andráshidai vasútállomáson fedett teher­kocsikba berakott 80 mázsa megöntözött szé­nából a rendeltetési helyre, Szombathelyre való érkezéskor 65 mázsa megrothadt, teljesen elpenészesedett, és így tulajdonképpen a meg­semmisült széna el lett vonva az igénybevétel alól. A bíróság Berzsánt jogerősen egyhónapi fogházra, Nagy Balázs, özv. Horváth Józsefné hottói és Nagy Gyuláné tapolcai gazdálkodó­kat 5—5 napi fogházra változtatható 50—50, Gálig Józsefet pedig 20 napi fogházra vál­toztatható 200 pengő pénzbüntetésre Ítélte. A millenium utáni boldog ferencjózsefi vi­lágban nagy volt az idegen, főleg olasz művé­szek járása Budapesten. Jöttek elsőrangú, de tizedrangú színtársulatok is hozzánk vendég- szereplésre, azonban legtöbbször nem a tni előkelő színházaink színpadán jutott hely a számukra, hanem az aréna-úti arénában, hé- hai Feld tata műintézetében. Akkoriban a politikai élet is élénk volt a a politikusok, újságírók, és színészek között szorosabb volt a kapcsolat. Szóval a bohémek összetartottak. Délelőtt a parlamentben hada­koztak a követ urak, hogy aztán este kedélyes vacsora közben elkvaterkázzanak az állatkerti Wampeticsnél (ma Gundel Károly európai hírű vendéglője), vagy Budán a Politischer Greislernél, vagy esetleg a tavaszmező-utcai Morbitzernél, ahol még nyárutón, sőt kora szüreti időben is lehetett mindig kapni friss idei libát uborkasalátával, akárcsak kora ta­vasszal. Sajnos, mindkét vendéglő régen meg­szűnt már. Az ilyen vacsorák nem egyszer "ko­moly eseményszámba mentek, mert azokon megszűntek a politikai ellentétek és magyar összetartással tárgyalták meg a napi esemé­nyeket, a művészi és gazdasági kérdéseket s bizony sokszor a magyarság sorsdöntő kérdéseit is. Állandó asztala volt egy-egy nevezetesebb politikusnak és szűkebb baráti körének. A Wampeticsben a Polónyi Géza asztala volt a legkeresettebb, mert ott néha harmincán is összeverődtek. Kormánypártiak és ellenzé­kiek egyaránt. Rendszeresen ültek a körös;-, kényi földesúr asztalához: Bartha Miklós, Hock János, Rakovszky István, Visontai Soma, Gyurics Mihály privigyei plébános, Holllaky Imre, László Mihály, a piarista Hévizy János, Zboray Miklós, Szentiványi Árpád, dévaványai Nagy Sándor, Fenyvessy Ferenc ismert kép­viselők, aztán az újságírók közül Sipulusz I (Rákosi Viktor), Petrissewich Géza, báró Kaas Ivor, Simon Vilmos, Szatmári Mór, Benedek Elek, Pósa Lajos, Ábrányi Kornél s e sorok szerény írója. A művészvilágból!! a »mester«, Ujházy Ede, Nádai Ferenc, He­gedűs Gyula és Takács Mihály jöttek el elég gyakran. Ilyenkor telt ház volt, hiszen Polónyi szerette a hallgatóságot maga 'körül, Ujházy pedig kénye-kedvére lemarházott mindenkit. (Ez volt a szavajárása minden sértő szándék nélkül.) Igen kedélyes szócsaták színhelye volt a Wampetics, ha például a szomszédos asztal­nál Tisza István vacsoráit híveivel s véletlenül a »vajda«, Eötvös Károly is odavetődött a közeibe. Ilyen kedves, meleg vénasszony-nyári estén ismét megteltek a Wampetics bohém-asztalai s Polónyi újságolta László Miskának és Feny­vessy Ferencnek, hogy megnézte a nagyszerű Zacconi mester előadását a Nemzetiben. Az olasz művész már egy hete vendégszerepeit társulatával. Amidőn Polónyi öblös hangján javában magyarázza a hallgatóságának az olasz művészet előnyeit, akkor érkezik meg Ujházy Ede is. Nyomban félbeszakítja őt: — Hagyd abba, Géza! Művésznek művész, de csak olyan talián művész. Makarónievő. Akármelyi vidéki ripacs különb nála. Előadás után beszélgettem vele s megkérdeztem a marhát, hogy mi a véleménye a magyar szín­művészetről? Hát csak hümmögött s vállát vonogatta, hogy így, meg úgy, tudnak ját­szani, de színpadon meghalni, ahhoz csak a talián ért. Egyébként a marha ott vacsorálgat a hetedik asztalnál Szüry Dénessel és Graen- tzenstein Béla államtitkárral. Vita keletkezett, mindenki beleszólt, csak a mester hallgatott s immel-ámmal nyúlt a rántott csirkéhez s a somlai borához. Látszott, hogy mérges, bosszankodik, arca vörös lett, homlokán az erei kidagadtak. László Mihály odaszólt: — Ne mérgelődj, még megüt a guta! — Azért a marha taliánért? — nyögte Uj­házy. Azzal hirtelen felugrott, feldöntvén egy csomó söröskancsót s borospoharat, arcszíne lilára változott, erei a halántékán robbanásig dagadtak. Ezzel torkához kap, letépi gallér­ját és nyakkendőjét s hörögve ordítja: — Jaj, Istenem, meghalok! Végem van! S úgy, ahogy volt, elvágódott a földön, né­hányat hörgött még s aztán vége volt. A zene is, a beszéd is elhallgatott. Mint a vil­lám hatott a hír, a mestert megütötte a guta, meghalt. Szatmári Mózsi rohant a telefonhoz, hogy a hírt lapjának leadja, Gyurics atya feloldozást adott a mesternek és Sipulusz or­vosért kiáltott. Véletlenül egy másik asztalnál ült a miniszterbuktató Major Ferenc néppárti képviselő és ismert orvos s nyomban ott ter­mett. Megvizsgálta. Nagyon gyöngén vert a mester ütőere s így a mentőkért küldtek. Zacconi is odajött s meghatódottan nézte nagy magyar kartársát. így tartott jó negyedóráig. A városban futó­tűzként terjedt el a híre s a mentők is siet­tek, maga az öreg Kovács doktor jött ki. Amidőn odalép Ujházy vélt teteméhez, szomo­rúan sóhajtja: — Szegény barátom! Későn van, itt nem segíthetünk. E pillanatban, mint a fergeteg, rázza meg magát Ujházy s villámgyorsan felugorva, el- prdjtja magát: — Te marha! így hal meg a magyar szí­nész! Aztán leült s jó étvággyal megevett egy ropogós malacsültet párolt káposztával s meg­ivott másfél üveg somlait is. Nevetett, jókedvű lett s átkiáltott Zacconinak:-i- Látod, te marha! A magyar színész is tud valamit! Dr. LÁSZLÓ ZOLTÁN. Hatvan százalékos a könyvforsalom emelkedése A magyar könyvtermelés értéke az elmúlt évek során ugrásszerűen emelkedett, amihez hozzájárult az ország egyes elszakított terü­leteinek hazatérése. Magyarország volt az egyetlen állam a viliágon, amely az 1943 há­borús évben is megrendezte a könyvnapokat. Ez alkalomból nyolcvan új könyv került ki­adásra. A könyvkereskedelem megállapítása szerint ebben az évben elsősorban a szórakoz­tató irodalomnak és a legmagasabb színvonalú és népszerű stílusban írott tudományos mun­káknak van fokozott kelendőségük. A tava­lyi évhez képest az idén 70 százalékos a könyvforgalomemelkedés. Havonként 110— 120 új szellemi termék jelenik meg hazánkban a háború ötödik évében is. Szakértők szerint az idei év könyvforgalmának gazdasági ér­téke 40 millió pengő fölé fog emelkedni. Az úgynevezett ponyvairodalom forgalma a tör­vényes rendelkezések következtében szűkebb térré húzódott vissza. (MVS) MÁVAUT Zalaegerszeg autóbusz menetrendje Érvényes 1943. május 17-től Zalaegerszeg—Bak—Keszthely MÁVAUT Menetdij — — 14 45 17 25 i. Zalaegerszeg Széchenyi-tér é. 10 00 17-05 T40 — 15*17 1757 é. Bak Hangya szövetkezet i. 9-28 16-33 — 830 15 20 —i. Bak Hangya szövetkezet é. 926 16 31 , 2-50 8 55 15 45 —-—é. Zalaszentmihály—Pacsa p. u. i. 900 1605 640 10-30 17 25 —•—é. Hévizfürdö i. —1420 6 40 10 45 17'40 —-— é. Keszthely Hungária szálló i. 7-25 1405 640 1055 17 50 —é. Keszthely pályaudvar i. Bak—Nova--*-- --— Me netdij | -­83 5 15 40 i. Bak pályaudvar é. 6 55 1315 — 930 15*45 i. Bak Hangya szövetkezet é. 6 50 1310 i 2-40 1010 16 25é. Nova L 6T0 12 30 Menetdíj Zalaegerszeg—Bak—Lispe—Szentadorján — —•— 17-25 i. Zalaegerszeg Széchenyi-tér é. — t 1*40 14-20 18 05 i Bak Hangya szövetkezet é. 7 00 15-20 2-40 14.58 18 19 é. Söjtör Búza-vendéglő i. 6 42 1513 6-40 19 50é. Szentadorján i. 5T0 •-- 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom