Zalai Magyar Élet, 1943. október-november (4. évfolyam, 222-255. szám)
1943-11-06 / 251. szám
ARA 20 FILLÉF 1943 NOVEMBER 6. SZOMBAT ZAT ,AT Magyar elet IV. évfolyam # POLITIKAI NAPILAP & 251. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Tüttössy-utca 12. Telefon 80. Felelős szerkesztő: Dr. PESTHY PÁL Előfizetés: 1 hónapra 3.40, 3 hónapra 9.80 P. Postatakarékpénztári csekkszámla: 1.264 sz. Iskolakezdés Boldogult diákkorunk feledhetetlen emlékei támadnak fel bennünk évről-évre, amidőn megnyílnak a magyar iskolák kapui és sok-sok ezer diák imája száll az Úrhoz: Veni Sancte Spiritus! Így volt ez már nagyatyáink korában s azok nagyapái idején s így tovább az idők végtelen távolában. S így volt jól. Mert már a gyermeknek hozzá kell szoknia ahhoz, hogy még a legnagyobb vagyon, a leghatalmasabb tehetség sem elegendő kitűzött céljaink eléréséhez, ha hiányzik a legfőbb oltalom: az Isten segítő keze. Talán sohasem előzte meg olyan izgalmas várakozás az iskola kapunyitását, mint éppen most. Hiszen a szülő mindig szívesen vette, ha egy-két hónapi otthon csetlés-botlás után a család szemefénye ismét nevelő kezeügyébe került. A nyári szünidőben felfrissült iskola- mester is mindig örömmel várta szeptember első napjait, amikor újult erővel foghat hozzá munkájához s viszontlátja a gondjaira bízott sok^ magyar gyermeket. Csak éppen egy szerepfő tekintett azelőtt bizonyos fokig vegyes érzelmekkel az évnyítás elé, mégpedig éppen a nagy színjáték főhőse: maga a diák. Talán kevésnek találta a kéthónapos szünidőt, talán fájt neki, hogy a szeptemberi meleg napfényt ezentúl már csak a tanteremből élvezheti, amíg el nem emészti azt az ősz sötét borúja. Ma azonban másképp áll a dolog. A két hónappal meghosszabbított kényszerszünet a szülők nagyrészét egyenesen kétségbeejtette, sok szegény családnál a megoldhatatlan kérdések egész garmadáját vetette fel (fűtés, foglalkoztatás, törődés stb.). Érthető tehát, ha a magyar szülő a mostani iskolakezdésre úgy érzi, hogy hatalmas kő esett le szívéről s most már bizalommal megoszthatja gondjainak legalább egy részét azzal, aki eddig is leghívebb munkatársa volt: a magyar nevelővel. A magyar nevelő az eddiginél is fokozottabb türelmetlenséggel várta e napot, jól tudta, hogy minden tovatűnő nap elsősorban az ő gondját súlyosbítja majd ez évben. Hiszen az ő tudásán, rátermettségén és odaadásán múlik, vájjon a magyar diák ez évben is megtudja-e majd állni helyét, anélkül, hogy csaknem összeroskadna a reá váró hatalmas munkatöbblettől. De más ma a magyar diák beállítottsága is. Ha volt is olyan, aki léháskodva örült a »hosszú szünidőnek« s hagyta, hogy a napok munkátlanul peregjenek le egymásután, jól tudjuk, a túlnyomó többség töprenkedve töltötte ezt a hosszú időt, pótolni igyekezett az eddigi hiányokat, el-ellátogatott nevelőihez és tanácsot, útmutatást kért tőlük. Ezek a komoly, erkölcsös gondolkodású magyar diákok fölkészültek az előttük álló esztendő hatalmas feladataira s ezeknek nincs is mit félniök a munkától, mert az ilyen diákokkal a nevelőknek is könnyebb a dolguk, szüleiknek is kevesebb az aggodalmuk. Van azonban a mai Veni Sancteban még egy vonás, amely megkülönbözteti az előbbiektől. Minden évnyítás jellemző vonása a 'hála, de ebben az évben az egész nemzet térdreborulva ad hálát az Urnák, hogy a köröskörül lángoló Európa közepén a mi kis országunkat mindeddig megóvta az utóbbi hónapokban mind fenyegetőbbé váló veszély-. tői. Hiszen csak ennek köszönhetjük, ha megnyithatjuk iskoláinkat. A hálaadás azonban üres szó marad, ha egyben meg nem fogadjuk, .hogy ezért az ajándékért még fokozottabb odaadással akarunk szolgálni. A magyar szülő megfogadja, hogy az iskolában, a nevelőkben valóban segítőjét és a legszentebb nemzeti kötelesség letéteményeseit látja: minden erejével melléjük áll tehát, még akkor is, ha egyéni véleménye néha mást súgna néki. A magyar nevelő megfogadja, hogy — ha emberileg egyáltalán lehetséges — még nagyobb lelkesedéssel munkálkodik a fiatal magyar lelkek pallérozásán, még jobb embereket s még izzóbb magyarokat akar belőlük nevelni. A magyar diák pedig fogadja meg, hogy magába száll, megkomolyodik, hozzáidomul a mai gondterhes időkhöz, igazi magyarrá lesz s ezt abban látja, hogy hangos szólamok helyett becsülettel elvégzi munkáját: a neveletlenséget nem téveszti össze a »diákcsinnyel«, az otrombaságot és éretlenkedést a »szellemességgel«. Engedelmeskedik szüleinek és nevelőinek, — nem azért, mert fel az- engedetlenség következményeitől, hanem azért, mert tudja, hojy azok jót akarnak neki: boldog, megelégedett, munkabíró emberré akarják nevelni. Zalaegerszeg város pénz- és jogügyi bizottsága tegnap értekezletet, majd ezt követőleg a képviselőtestület rendkívüli közgyűlést tartott, amelynek egyetlen tárgya a Zalaegerszegen létesítendő iparos és kereskedő tanoncotthon telkének biztosítása volt. Az előzetes tárgyalások révén sikerült már az alapokat megteremteni ahhoz, hogy a régóta óhajtott tanoncotthon fölépüljön, most már csak az építéshez szükséges teleknek biztosításáról van szó. A telket a Művelődésház mellett az Erzsébet királyné-utcában három darab ingatlannak kisajátításával kell biztosítani, minthogy az ingatlantulajdonosokkal egyébként nem lehetett az ár tekintetében megegyezni. Az egyik in- gatlan Kohn Dávidé, a másik Szidnay Fáni örököseié, a harmadik a Fitos-féle telekrész, összesen körülbelül 550 négyszögölet tesz ki. A város ezer pengővel járul hozzá a telek megvételéhez, az esetleg ezer pengőn felül megítélendő összeget pedig a Mária Magdolna plébániai róm. kát. egyházközség vállalja magára. Mivel a Kisfaludy-utcának keleti irányban tervezett meghosszabbítása révén a kisajátított ingatlanokon saroképületet fognak emelni a tanoncotthon számára, az emeletesnek tervezett épület tekintélyesen fogja szolNem tagadhatjuk, hogy az egész világ az örvény szélén táncol, de különösképpen a kis népeket fenyegeti a legnagyobb veszély. Rengeteg sok függ tehát, sőt minden attól függhet, hogy fiatalságunk mennyire fegyelmezett, mennyire tud helytállni, harcolni s ha kell, meghalni azokért az eszmékért, amelyeket mindannyiunk nagy nevelője: a magyar iskola csepegtetett a szívébe. Ám a magyar társadalom sem vonhatja ki magát a nagy fogadalom alól. Tudjuk, hogy a magyar diák ma sok tekintetben több gonddal, több teherrel kénytelen munkáját végezni, mint boldogabb nemzedékek diákjai, akik még hozzá a mainál jóval kisebb anyaggal is kellett, hogy bajlódjanak. A mai magyar diák mindent örömmel vallat: tanul, leventébe jár, cserkészkedil^, énekel, szaval, pénzt és anyagot gyűjt a különböző mozgalmaknak. Bizony, ha a társadalom úgy ismerné a magyar diáknak ezt a sokféle elfoglaltságát, mint a nevelők, sokszor csodálkozással és őszinte tisztelettel hajolna meg ez előtt &z acélos lelkületű, minden segítséget megérdemlő fiatalság előtt! Nagy erénye ennek a fiatalságnak, hogy mindezért cserébe sohasem kért semmit. Az iskoláknak különben is tilos gyűjtések rendezése, adományok kérése. Az volna tehát a kívánatos, hogy a társadalom magától, kérés nélkül siessen segítségére a mai diákságnak* különösképpen az iskolák régi diákjai, mert elsősorban az ő erkölcsi kötelességük 'fiatalabb I testvéreikről gondoskodni. W. J. gálni azon a részen a városrendezés ügyét is. Az építés tervei már megvannak, sőt az anyagkiutalás is megtörtént. A tekintélyes összegű állami támogatással létesülő tanoncotthonnak a róm. kát. egyházközség lesz a fenntartója* azonban a polgármester felvilágosításai alapján megállapítást nyert, hogy más keresztény felekezetű tanoncok sem lesznek kizárva a felvételből, amennyiben arra érdemesek. Az otthonban 50 tanonc foglalhat majd helyet. A képviselőtestület egyhangúan és örömmel hozzájárult a javaslathoz és kimondták a határozatnak azonnali végrehajthatóságát. Szállítási tilalom a hüvelyesekre A közellátási miniszter rendelete értelmében babot, borsót, hántolt borsót, lencsét, mákot tíz kilogramnál nagyobb mennyiségben szállítani az ország területén egyik községből a másikba csak szállítási igazolvány alapján szabad. Ez a rendelkezés nem vonatkozik az egyes gazdaságok területén belül tengelyen történő szállításra, továbbá az eladás céljából a vásárlásra jogosított kereskedő raktárába, vagy a feladó állomásra tengelyen szállított terményekre. Talán soha olyan nagy szükség nem volt a majgyar diákság helytállására, mint ma. 700 ezer pengő költséggel rövidesen megkezdik Zalaegerszegen a tanoncotthon építését
