Zalai Magyar Élet, 1943. október-november (4. évfolyam, 222-255. szám)

1943-11-02 / 248. szám

1943 november 2. M/Äta hogy a vész szabadon garázdálkodhatik, mér­hetetlen kárt okozva a közgazdaságnak. Abban nem lehet nézeteltérés, hogy valamit tenni kell, ha nem is a ma, de legalább a jövő érdekében. Szomorú, hogy a baromfi- pestis még ma is gyógyíthatatlan betegség és az orvosok tanácstalanul állanak eddig vele szemben. Ennek pedig oka az, hogy a barom fi pest is csak hosszú időközökbeh jelentkezik nálunk. A legutóbbi vész óta három évtized telt el1, így a magyar orvosi karnak nem is volt al­kalma a betegség mibenlétének megismerésére és nem forgott fenn az ellene való védekezés szükségessége sem, továbbá a baromfitenyész­tésnek akkor még nem volt olyan jelentősége, mint amilyen jelentősége van ma mind köz­gazdasági, mind közellátási, mind szociális szempontból. Olyan termelési ágról van szó, amely a nemzeti vagyon tekintélyes részét szolgáltatja s amely az ország legnagyobb tár­sadalmi rétegét, a kisgazdát, kistisztviselőt, kisiparost, szóval a kisembert érinti elsősor­ban. Magyarország gazdasági életében a ba­romfitenyésztésre fontos szerep vár. A háború után a mi hivatásunk lesz, hogy Európa ipari központjait tojással, baromfival és tenyész­állattal lássuk el. E feladatot csak akkor old­hatjuk meg, ha mindent elkövetünk baromfi- állományunknak a háború utáni időkre való megmentése érdekében. E cél vezette a Ba­romfitenyésztők Szövetkezete vezetőségét, ami­kor legutóbbi ülésén elhatározta, hogy az ál­lategészségügyi intézeteket 10.000 pengővel segíti a kísérletekhez szükséges anyagok be­szerzésében. Ezenfelül 10.000 pengő jutalmat tűzött ki annak, aki egy minden tekintetben kifogástalan, hatásos és bárki által olcsón, könnyen beszerezhető gyógyítószert feltalál. Apró zalai hitek Kigyulladt Rezi községben Szabó Károly szalmatetős háza. Az oltási munkáknál köny- nyebben megsebesült dr. Kiss Aladár községi jegyző és Czinderi Gábor tűzoltóparancsnok, valamint a ház tulajdonosa és egy tűzoltó is. Elégett sok széna és szalma is. — Fedezet hiá­nyában elutasította a minisztérium Keszthely kérelmét, hogy államosítsák a községi iskolá­kat és hogy államköltségen építsék meg az állami polgári fiúiskolát. — Vasárnap tartották meg a nagykanizsai téli mezőgazdasági iskolá­ban a községi gazdasági elöljárók vizsgáját. A hallgatók a gazdasági iskolák eredménnyel végzett növendékei sorából kerülték ki. — Sza­badlábra helyezték a nagykanizsai fekete cu­korüzlet 12 internáltja közül 11 személyt. Az internálási határozatot csak Németh János, a cukorügy főszereplőjével szemben nem oldot­ták fel. — Egységszervezetre lépett a keszt­helyi gazdasági akadémián a Turul és az Eme- ricana szervezet. A tanárelnöki tisztet dr. Hau­ser János, az akadémia igazgatója tölti be. — Szentségtartót adományoztak a Keszthelyen élő lengyel menekültek az ottani zárdái kápol­nának. Ünnepélyes keretek között vasárnap szentelték meg. — Szüreti délutánt rendeztek ti keszthelyi leventék a katolikus, diákotthon mozgalom javára. — Összeégette a forrasztó­lámpából kicsapódó benzin Baranyai István keszthelyi vízvezetékszerelő segéd kezét. — Ellopták az üzletükből Holczer Ferenc keszt­helyi divatárúkereskedő feleségének bundáját. — Lemondott állásáról Puska Károly keszt­helyi szociális kisegítő. Helyébe Kozinszky Zoltán eddigi jegyző gyakornok kerül, míg jegyzőgyakornok Virágh Lajos lesz. — Leesett a kerékpárról és könyökét törte Rónai János 12 éves zalaegerszegi tanuló. — A sümegi já­rás területén a leventék által a hadigyámoltak részére végzett gyűjtés 2.833 pengő 18 fillért eredményezett. — Sümegcsehiben és Döbrő- cén a Vöröskereszt javára végzett gyűjtés 147.60, Kisgörbőn 117.50, Nagygörbőn 104.70, Nyirádon 242, Szőcön 65.50, Káptalanfán 147.92, Nemeshanyon '147.20, Gyepükajánban 95.18, Bodorfán 50.70, Zalagalsán 69.90, Hosz- tóton 34, Szentimrefaiván 117.72, Zalaszeg- váron pedig 66.50 pengőt eredményezett. A mezőgazdasági bakancsjuttatás megszervezése A kormány a népruházati juttatással pár­huzamosan a rendelkezésre álló készletek ke­retei között mezőgazdasági bakancsjuttatást szervezett, amelynek során a mezőgazdasági munkások részére jóminőségű, zsíros felső­bőrű, bőrtalpas bakancsot bocsátanak rendel­kezésre. A közellátásügyi miniszter a juttatással kap­csolatosan körlevelet intézett a közellátási kor­mánybiztosokhoz. Közölte, hogy a juttatásra igényjogosultak — mindenkor a megadott ke­retek között — a mező-, kert- és erdőgazda­ságban alkalmazott éves gazdasági cselédek, az erdőgazdaságok idénymunkásai és a som­más idénymunkások. Az igényjogosultság meg­állapítását a inépruházati juttatáshoz hasonlóan a megyei, városi, illetve a községi közellátási bizottságok intézik. A szétosztásra kerülő ba­kancsok fogyasztói árát minden bakancs tal­pába maradandóan bepréselték. A közellátásügyi miniszter felhívta a köz­ellátási kormánybiztosokat, “hogy az igény­jogosultság megállapítására tegyék meg a szükséges intézkedéseket és a szétosztási mű­veletnek keresztülvitelét állandóan személye­sen ellenőrizzék. Hirdessen a hasábjain. KÖNYVEK Szenczei László: A halál és tanítványa. A fiatal író, akinek egy Erdélyben meg­jelent regénye már méltó feltűnést keltett, ez­úttal a tragikus sorsú magyar tudósnak, Apá­czai Csere Jánosnak életregényét írta meg. Apáczai, amikor ösztöndíjas szegény diák­ként Nyugatra ment, nem »ugarról« távozott, hanem egy tiszteletreméltó, de avulni és el­maradozni kezdő erdélyi műveltségből. Az új eszmék, amelyeknek megvalósításáért a nyu­galmas németalföldi életről lemondott, nem idegen levegőt akartak Erdélybe behozni: el­lenkezőleg, magyarrá akarták tenni a latin- nyelvű tudományt, hozzáférhetővé tenni min­denki számára. Jórészt idegenek voltak azok, akik tekintélyükkel, befolyásukkal elgáncsol­ták. Gyönge teste nem bírta sokáig a küz­delmet, az izgalmakat, a nyomorúságot. Re­ménytelenül, legyőzötten kellett meghalnia. »Nem értették meg kortársai, — mondja köny­vének utolsó soraiban Szenczei — elbuktak az eszmék, amelyekért küzdött s a mostoha sors néhány esztendő alatt a semmivé tette egyen­lővé azt, amit elért. Hazája és egyháza vak­sötét századok küszöbére lépett s gondolatai, vívmányai még nevénél is hamarább mentek feledésbe. Mily szerencse, hogy abban az égi körben, ahová jótékony halála juttatta, a Gondviselés nagy tervei elvonták annak a na­gyobb és gyászosabb halálnak a látványától, amelynek egész életműve áldozatul esett.« Szenczei könyve színesen kíséri végig Apá­czai életét a híven megrajzolt külföldi egye­temeken, szerelme és házassága megható tör­ténetén s azon a kettős küzdelmen, amelyet a tudományok megszólaltatására még alkal­matlan magyar nyelvvel és eszméinek konok ellenségeivel folytatott; de megmutatja azt a mélységes szeretetet is, amelyet nyomába sze­gődő tanítványaiban keltett — a szenvedésnek azt a szent jutalmát, amely az Apáczai-utódo- kat évszázadok múltán újra meg "újra elindítja az ő ösvényén ... A regény az Uj Idők Irodalmi Intézet Rt. (Singer és Wolfner) kiadásában jelent meg. Ára fűzve 10 pengő. HÍREK AZ ELSÖTÉTÍTÉS MA ESTE NYOLC ÖRÄTÖL REGGEL NÉGY ÓRÁIG TART. — Ezüstmisét mondott dr. Szalay Albin. Dr. Szalay Albin; a keszthelyi premontrei gim­názium igazgatója Budapesten mondotta el az angolkisasszonyok templomában ezüstmíséjét. Az ezüstmisén résztvettek a fővárosban élő keszthelyi öregdiákok is. — Veszprémegyházmegyei hír. A veszprémi egyházmegye apostoli kormányzója Metzger Antal balatoncsicsói lelkésznek adományozta a gannai plébániajavadalmat, a balatoncsicsói plé­bániának ideiglenes vezetésével pedig Kerper Miklóst bízta meg. — Halálozás. Az alsólendvai születésű Ti- vádar Ferenc Dénes székesfehérváregyházme- gyei áldozópap, nadapi plébános 43 éves korá­ban, áldozópapságának 19. esztendejében Szé­kesfehérvárott váratlanul elhúnyt. Hívein kívül1 az alsólendvai Tivadar-család gyászolja. — Katonai kitüntetések. Az ellenséggel szemben tanúsított vitéz magatartásáért nagy ezüst vitézségi éremmel tüntették ki a keszt­helyi származású Fehér Sándor hadapród- őrmestert, aki az orosz harctéren hősi halált halt. A kitüntetést a hős katonának szülei vették át. Az ugyancsak keszthelyi származású Bubics Ferenc tartalékos tizedes, aki az orosz harctéren eltűnt, vitéz magatartásáért a ma­gyar bronz vitézségi érem kitüntetésben ré­szesült. — Pedagógiai szeminárium Nagykanizsán. A nagykanizsai járás tanítósága most tartotta meg a szemináriumi napot dr. Medve István tanügyi tanácsos, kir. tanfelügyelő elnökleté­vel. A tanfelügyelő megnyitójában arra hívta fel a figyelmet, hogy a gyermek a nemzet va­gyona, amely a tanítóság kezébe van elsősor­ban letéve a nevelés szempontjából. A magasz­tos feladattal súlyos felelősség van egybeköt­ve. Ezt a feladatot csak úgy tudja a tanító­ság méltóképpen betölteni, ha elsősorban ön­magát is műveli. Ez az önnevelés a tanítói hivatásnak a gerince. Bakos Péter újudvari községi tanító a honvédelmi ismeretek kap­csolatairól és módszeréről, Fónay Andor ga­lamboki róm. kát. népiskolai tanító pedig mintatanítást tartott az orosz hadszíntérrel kapcsolatos dolgokról. Tanítása közben ki­emelte a nagykanizsai 20-as honvédek telje­sítményeit. Vajay József nagykanizsai esperes­plébános gyakorlati szempontokat figyelemmel tartó ismertetésben beszélt a faluvezetők közös munkájáról a leventeegyesületben. Stádinger Ferenc keszthelyi körzeti iskolafelügyelő a fogalmazás tanításának új útjait ismertette. Kocsis Vilma nagybakónaki községi tanítónő gyakorlati tanítást mutatott be a légitámadás alatti teendőkről. Huhn Gyula bazitai igaz­gatótanító a népművelés fontosságáról beszélt, vitéz Filó Ferenc nagykanizsai igazgató pedig gyakorlati tanácsokat adott az iskolai pénz­kezelések és elszámolások tekintetében. Mind­egyik tanításhoz értékes hozzászólások hang­zottak el, majd a kir. tanfelügyelő elismerő szavak kíséretében adta át Erőss Pál pölöske- fői igazgatótanítónak azt az ezüstérmet, ame­lyet a Vöröskereszttől kapott értékes munká­jáért. KIRAKAT­DÍSZÍTÉSHEZ égj szinü és min tázott PAPÍROK nagy választékban Kakas Ágoston könyv-, papír- és írőtzerkereskedésében. Zalaegerszeg, Komith-u. 8.

Next

/
Oldalképek
Tartalom