Zalai Magyar Élet, 1943. október-november (4. évfolyam, 222-255. szám)

1943-11-02 / 248. szám

1943 november 2. lése szerint a német csapatok Délolaszország- ban a Volturno mindkét oldalán elhárították az erős angolszász áttörő támadásokat. A né­met csapatok a Matase hegység között észak- nyugati irányban újabb magaslati állásokba vonulnak. Egyesben szálló angol repülőgépek berepültek a megszállt nyugati terület fölé, a hétfőre virradó éjtszaka pedig Északnyugatné- metország fölött elszórtan bombákat dobtak le. A németek 4 gépet lelőttek. A német légi­erő november 1-ére virradó éjjel ismét támadta Londonnak egyes célpontjait. Algírból jelentik, a szövetségesek főhadi­szállásáról, hogy az 5. hadsereg Capuatól északra elfoglalta Teano városát, a Volturno felső folyásánál pedig újabb előnyomulásra tett szert. A 8. hadsereg elfoglalta Cantelupo városát. (MTI) Chiassoi jelentés szerint a római fasiszta köztársasági párt a kormánytól azt kívánta, hogy lövesse agyon a fasiszta nagytanácsnak mindazokat a volt tagjait, akik a június 24-iki ülésén a forradalmat .elárulták. A Popolo Re- publicana szerint gróf Ciano volt olasz kül­ügyminisztert letartóztatták és a veronai fog­házba szállították. (MTI) A török nemzetgyűlés ülésszakának meg­nyitásán Izmet Inonü államelnök beszédet mondott, amelyben hangoztatta, hogy, a török külpolitika eszménye annak az állapotnak meg­óvása, amely az emberek szabadságán és füg­getlenségén alapszik. A török néppárt vasár­napi ülésén Szaracsoglu miniszterelnök kije­lentette, hogy a háború által fölidézett nehéz­ségek és veszélyek Törökország belső és külső viszonyait is érintik napról-napra nagyobb mértékben. (MTI) Moszkvából jelentik: Eden angol külügy­miniszter újságírók előtt kijelentette, hogy meggyőződése szerint Moszkvában lerakták a három résztvevő állam együttműködésének alapkövét. Hull amerikai megbízott kijelen­tette, hogy a moszkvai értekezlet megmutatta, hogy a vezető államok elhagyták az elszigete­lődés politikáját. Amszterdamból jelenti a Né­met Távirati Iroda, hogy a moszkvai érte­kezlet messze kimagasló eredményének te­kintik a szövetségesek a londoni székhellyel tervezett közös tanácsadó bizottság felállítá­sát. A jelentések szerint a három ország szoros együttműködésre törekszik. Az értekezleten a háborús teendőket beszélték meg. Ä három tárgyaló félhez negyediknek csatlakozott Kína is, bár nem vett részt az értekezleten. Elha­tározták, hogy a négy kormány közös cselek­vését továbbra is fenntartják. Az ellenségeske­dés befejezése után fogják meghatározni ka­tonai erejük fenntartásának mértékét. Olasz­országra nézve abban állapodtak meg, hogy a fasizmust teljesen megsemmisítik, vezetőit és tábornokait pedig kiszolgáltatják. Ausztriát el­választják Németországtól és szabad, függet­len Ausztriát létesítenek. A háborús felelőssé­get azonban fenntartják majd vele szemben is. Azokat a német állampolgárokat, akik meg­szállt területen kivégzéseket hajtottak végre, Ugyanott bíróság elé állítják. (MTI) A horvát hadügyminisztérium elrendelte, hogy a katonai, vagy segédszolgálatra alkal­mas horvát egyetemi hallgatók és középiskolás diákok, akik eddig tanulmányaik befejezése céljából fölmentést kaptak, november 10-ére kötelesek bevonulni. (NST) Pontarlier környékén, a Francia Jura hegy­ségben egy társasgépkocsi 80 méter mélység­be zuhant. Tíz ember meghalt, 3 pedig meg­sebesült. A szerencsétlenség oka ismeretlen, mert a súlyosan megsebesült kocsivezetőt még nem lehetett kihallgatni. (MTI) Az angol kormány Fehér Könyvet adott ki az indiai élelmezési helyzetről. Kifejti, hogy Bengálián kívül más indiai tartományokat is Éhínség fenyeget. A rizsföldeket tájfunok és növényi betegségek pusztították el. A követ­kező két és fél hónap válságos lesz, mert az űj rizstermést csak januárban lehet betakarí­tani. Balatonfüreden megünnepelték a róm. kát. egyházközség 25 éves jubileumát Vasárnap ünnepelte meg a balatonfüredi róm. kát. egyházközség a fennállásának ne­gyedszázados évfordulóját. Simon György vesz­prémi nagyprépost ünnepi szentmisét, Babies Endre veszprémi kanonok-plébános pedig szentbeszédet mondott. A balatonfüredi vi­rágzó hitéletet a török veszedelem pusztította el, összeomlott a régi templom és évszázado­kon át hiába kísérelték meg az új plébánia felállítását. 1893-ban Keöd József hajóskapi­tány az egyházközségre hagyta a vagyonát, amivel a legszebb ajándékot adta a szülő­földjének. Az ő nemes tette rakta le alapját az új plébániának. Alapítványát később még ki is bővítette. Bár az első világháború után a pénz elértéktelenedésével az anyagi értéke en­nek az alapítványnak elmosódott, az erkölcsi példa azonban a szívekben tovább munkált. A veszprémi káptalan 'áldozatkészségével és a füredi hívek újabb adományával megterem­tették az alapot a plébánia felállításához. Né­hai dr. Rótt Nándor veszprémi megyésfő- pásztor készséggel hozzájárult a plébánia fel­állításához és különválasztva azt a paloznaki- tól, dr. Luttor Ferenc hittudományi főiskolai tanárt küldte ki plébánosnak. Először csali szükségtemplom fogadta be a híveket, majd a plébános szervező buzgalma nemsokára meg­teremtette az új-román, bazilika stílusú, vö­röskőből épült háromhajós templomot, amely nagy anyagi nehézségek árán is 1927 tavaszán készen állott. Ez most a Balatonvidéknek leg­szebb temploma. A templom mellé iskola és papiak is épült. Az első plébános nemes tevé­kenységét folytatták utódai és a "keretet kitöl­tötték lelkiséggel, hittel és sok szeretettel. Zalai kegyelet a halottak emléke iránt A zalaegerszegi levente csapatok Minden­szentek napján tisztelegtek az új temetőben levő hősi halottak sírjánál. Jelen volt vitéz Szakmáry Rikárd járási leventeparancsnok is. Szabó József levente főoktató méltatta a nap jelentőségét, párhuzamot vonva az ezeréves hősök és a ma hősei között. Elvezette képze­letben az ifjúság lelkét a Véres csatamezőkre, ahol az új hősök születnek és ahol a friss sírok alatt a legújabb hősök pihennek. Majd a képzeletet a Hadak-útjára vezette, ahol Hor­thy István kormányzóhelyettesünk megdicsőült hősi lelke vezeti az új hősöket az Egek Urához kihallgatásra, az ezeréves királyi hősök sorfala között. Rámutatott arra, hogy az ezeréves magyar hősök nyomán az új hősök seregei születnek ma. A díszjel hangjai mellett helyez­ték le a koszorúkat a hősök sírhalmára és a hősi fohász elimádkozása után díszmenetben vonultak el a hősök előtt. Délután ugyancsak díszszázad vonult ki a volt fogolytábori hősi temetőbe. Résztvettek a honvédségi hősöknek adott tisztelgésen, majd koszorúkat helyeztek el és díszmenetben fejezték ki hálájukat a hősök iránt. diákok szövetségének elnöke mondott beszé­det. Az első világháborúban hősi halált halt diáktársainknak és tanárunknak — mondotta — ezen az emléktáblán örökítettük meg a ne­vét, a mostani háború hősi halott diáktársaink emlékét pedig egyelőre a szívünkben őrizzük. Az első világháborúban dicsőségesen meg­álltuk a helyünket, győztünk es, csak a belső ellenség ármánya vette ki kezünkből a vég­leges diadalt. Okulás ez arra, hogy fokozot­tabban vigyázzunk most idehaza a lelkekre. A katona hivatása az, hogy élete árán is védje a haza szent földjét, az iskolának pedig az a szerepe, hogy az egymással szembenálló világ­nézeti ellentétekben útmutatást adjon az ifjú­ságnak a helyes életnézet kialakulására. A tanuulóifjúság köréből Zsidó Sándor szavalt, ifjú vitéz Tamásy István pedig beszéd kísére­tében megkoszorúzta az emléktáblát. Az ün­nepséget hazafias énekek keretezték. Emlékünnepet rendeztek a kereskedelmi kö­zépiskolában is. Az iskolák tanulóifjúsága a nap folyamán testületileg kereste fel a hősi halottak temető­helyét és az elhúnyt tanárok sírjait. Minde­nütt emlékeztek és imádkoztak. A temetők két napon át virágerdőbe borul­tak, a gyertyák helyett ezúttal csak a fehér krizantémumok világítottak. A vasárnap kivitt virágokat letarolta az éjtszakai hóharmat, más­nap azonban a kegyelet újra megfrissítette a sírok díszeit. A tanulóifjúság és a nagyközönség egyaránt leróta kegyeletét a halottak emléke iránt. A gimnázium előcsarnokában kis ünnepséget ren­deztek, amelynek keretében dr. S z a 1 a y Gyula vármegyei tiszti főügyész, az öreg­Tízezer pengő jutalom a baromfipestis elleni gyógyszer feltalálójának Ma már a legtöbb betegség ellen, amely háziállatainkat fenyegeti, tudunk védekezni, mert megfelelő gyógyítószerek állanak rendel­kezésünkre. Sajnálatos kivétel a baromfi, ami annak a bizonyítéka, hogy a baromfitenyész­tés színvonala még mindig nem kielégítő ha­zánkban. Ha valamilyen fertőző betegség üti föl a fejét a baromfiudvarokban, tehetetlenül kell néznünk pusztítását, mert nincs semmiféle eszközünk terjedésének megakadályozására, így nem csoda, hogy a most dúló baromfi­pestis akadálytalanul terjed udvarról-udvarra, községről-községre és szedi az áldozatok ezreit és ezreit. A Földmívelésügyi Értesítő augusz­tus elején mindössze 2041 baromfipestisse) fertőzött udvarról tett említést, ez a szám azonban föltétlenül sokkal nagyobb. A hiva­talos adat ugyanis csak azokat az udvarokat foglalja magában, amelyeket a hatóságoknak bejelentettek, de a be nem jelentett udvarokról nincsen semmi adatunk. Különösen Dunán­túlon alig van már község, amelyet a vész nem ért volna el. Vannak ugyan törvényes intézkedések, ame­lyek szükség esetén udvar-, esetleg község­zárlatot rendelnek el, előírják az elhullott álla­tok megsemmisítését, az udvarok fertőtleníté­sét, ámde az intézkedések foganatosítása egy­részt a termelő nemtörődömsége, másrészt az állatorvosok csekély száma miatt nem történ­hetik meg kellő eréllyel. Kutatva az okokat, amelyek baromfiállomá­nyunk mai helyzetét előidézték, megállapíthat­juk, hogy azok két, egymással szorosan össze­függésben álló körülményre vezethetők vissza. Az egyik a ki nem elégítő takarmányozás^ másik az előbbiből önként folyik, tudniillik a baromfiállomány leromlása, a betegségekkel szemben való ellenállásának csökkenése. Ilyen körülmények között nem lehet csodálkozni,

Next

/
Oldalképek
Tartalom