Zalai Magyar Élet, 1943. október-november (4. évfolyam, 222-255. szám)

1943-10-29 / 245. szám

1943 október 30. Mag^JrIiet A Magyar Elet Pártia hírei Dr. HUSZOVSZKY LAJOS kormányfőtaná­csos, országgyűlési képviselő október 22-én, 23-án és 24-én látogató körutat tett a zala- szentgrót—pacsai választókerületben. A nép­szerű képviselő látogatása alkalmával tájékoz­tatta választópolgárait a bel- és külpolitikai kérdésekről és panasznapokat is tartott. Min­denütt szeretettel vették körül, hiszen köztudo­mású, hogy Huszovszkyhoz mindenki bizalom­mal fordulhat, a pártfogásban fáradhatatlan. A képviselő kíséretében volt Benedek István köz­ponti vármegyei titkár és Póvics István kerü­leti szervező titkár. * Dr. ORSZÄGH PÁL országgyűlési kép­viselő látogató körutat tett választókerületé­ben. Bagonyán, Kebeleszentmártonban és Szé- csiszentlászlón elmondott beszámolóját és fel­világosító beszédét mindenütt nagy érdeklő­déssel és nagy számban hallgatták végig. Meg­látogatta .továbbá Belatincot, ahol a helybe­lieken kívül sokan megjelentek Murabaráti, Murasziget, Hársliget, Lendvarózsavölgy, Mu­rahely, Adorjánfalva, Kislippa községekből is. A képviselő nagy felkészültségről tanúskodó beszédét lelkes éljenzés követte, majd Szűcs János körjegyző mondott beszédet. Hangoz­tatta, hogy ki kell zárni minden olyan meg­mozdulást, ami az egységet és a nemzetet ve­szélyeztetné. A körjegyző beszédét is nagy tetszéssel fogadta a hallgatóság. * ILOVSZKY JÁNOS, a nagykanizsai kerület országgyűlési képviselője vasárnap Korpaváron és Magyarszerdahelyen végzett látogatást. A lakosság mindenütt meleg érzésekkel, virág­csokrokkal és üdvözlő beszédekkel köszön­tötte. Ilovszky mindenelőtt elismeréssel szólt a községek elöljáróságáról, amely derekas tevé­kenységével és szociális ügyszeretettel a ma­gyar lelkeket a nemzeti egységbe kovácsolja. Ezekkel szembeállította azoknak hazafiatlan- ságát, akik a mai sorsdöntő időket a nemzeti orők bomlasztására használják fel önző céljaik érdekében. Magyarszerdahelyen, amelynek Ilovszky díszpolgára és ahol már forr a tem­plomépítés tervének ügye, a képviselő az ál­lamvezetés és irányítás föltételeit vázolta és a)Z állami költségvetés adataival igazolta, hogy milyen nagy összegeket fordít a kultuszkor-« mány arra, hogy kellőleg művelt magyar fia­talság kerüljön ki a nemzetek nagy küzdel­meiből.Rámutatott a leventeeszmének nagy nemzeti fontosságára. Végül foglalkozott a tervezett búzakötvénnyel, amely az egyik leg­Küldje be mindig legalább negyedévre előre a Zalai Magyar Élet-nek szóló díjat 980P A lapnak is könnyebb, önnek is könnyebb: egy gonddal köl­csönösen kevesebb.Az újság nem bank, hogy hosszabb-rövidebb lejáratú hiteleket nyújthasson. jobb takarékossági eszköz lesz. A magyar nemcsak a földmívelésre, hanem az iparra és a kereskedelemre is hivatott, ezeket kell most fölemelnünk. A képviselő kíséretében volt Mester Kálmán budapesti nagykereskedő a beszédében ostorozta azokat, akik rémhírek terjesztésével akarják megingatni a belső arc­vonal szilárdságát. Ezek belülről viselik az ellenség egyenruháját. ★ MURACSÁNY, Murakirály és Csehlaka köz­ségek MÉP szervezetei értekezletet tartottak. Ezeken megjelent Sohár Bertalan kerületi szer­vező titkár is. jfc A MÉP ORSZÁGOS VEZÉRE, Kállay Mik­lós miniszterelnök és vitéz Lukács Béla tárca- nélküli miniszter, országos pártelnök díszes oklevélben részesítették Pálfy József zala- csányi, Szabó Sándor orbányosfai, Farkas Já­nos bókaházai és Fülöp János kisradai köz­ségi pártvezetőket, illetve titkárokat egy év­tizeden át igaz hazaszeretettel végzett mun­kásságukért a nemzeti egység megteremtése érdekében. Az elismerő oklevelet a Magyar Élet Pártja zászlóbontásának tízéves fordulója alkalmából kapták a kitüntetettek. (A kitün­tettek névjegyzékének közlését folytatjuk.) Eltűnő mngynr árnyak nyomában.. Egy magyar fiú úfja Af g aniszf ánban György József az első világháború előtti időkben az államvasutak szolgálatában állott. Fiatal ember volt. A felsőipariskola gépészeti szakosztályát végezte el és a MÁV-gépgyárban kapott hivatalt. Itt a műszaki és kereskedelmi szakban képezte ki magát. A háború kitörése után kiment a harctérre és a 17-es honvéd gyalogezredben szolgált. Az ügyes fiatalember rövidesen elérte a tartalékos hadnagyi ran­got. Azonban szerencsétlenségére, vagy talán szerencséjére, nemsokára orosz hadifogságba esett. Talán szerencséjére, — mondom — mert így került sor afganisztáni pályafutására. A hadifogságban is megállta helyét György hadnagy. Áttették az oroszok az egyik turkesz- táni hadifogolytáborba. Itt mindjárt fölfigyel­tek műszaki ismereteire. Rövidesen híre ment: van itt egy magyar hadnagy, aki többet tud mérnöki és vasúti kérdésekben, mint az gész orosz helyőrség együttvéve! György József a középázsiai orosz vasutak taskendi főműhelyében dolgozott. Aránylag rövid idő múlva a szerkesztési osztály helyet­tes vezetője lett. Végül, látván, hogy úgysem szökik meg, az oroszok rábízták az egész osz­tály vezetését. Ekkor jött az orosz forradalom. György Józsefnek és társainak most egyelőre semmi reményük sem volt, hogy hazakerülhessenek. Az első izgalmak elcsitultával már a hazajöve­telen törte fejét György, amikor váratlanul — afganisztáni küldöttség jelent meg Tas- kendben, hogy Amanullah, az afgán refor­mátor-király számára orosz mérnököket kérjen »kölcsön«. Jó fizetést és úri bánásmódot ígértek. György József, bár nem volt orosz állampol­gár, kötélnek állt és elindult úttalan utakon a társasággal Herta, a batárváros felé. Az af­gánok nem bánták, hogy György József nem orosz ember. Fő az, hogy jó mérnök legyen. I. Amanullah király, a fiatal uralkodó, éppen akkoriban foglalta el trónját. Apját, Habi­bullah királyt az év februárjában titokzatos körülmények között találták holtan. György József símán megérkezett Kabulba. Hertába már afgán állampolgárként érkezett meg. Afgán kísérői lehetővé tették ez’t. György József Kabulban udvari kihallgatáson vett részt. Először a külügyminiszternél kellett je­lentkeznie. Ekkor már jó hírük volt a magya­roknak: a volt hadifoglyok közül dr. Hibján, a király állatorvosa, Faragó Árpád, a király szobrásza, Dobó Pál pedig ekkor a trónörökös bizalmasa volt. Valamennyien volt orosz hadi­foglyok. Amanullah király a bemutatkozás után először légvédelmi ágyúkat készíttetett György Józseffel. Jóllehet a próbalövésnél ötvenből csak öt si­került, a király mégis igen meg volt elégedve Györggyel és újabb megbízásokkal is ellátta, így lett a magyar műszaki ember rövidesen a királyi udvar mérnöke és az afganisztáni fegy­vergyár egyik első szakértője. A király minden tüzérségi kérdésben meghallgatta véleményét. Sőt, mezőgazdasági gépeket is gyártatott vele. Az afgán gyáraknak órák alatt rendelkezésére kellett bocsátaniok mindent, amit György csak kívánt. György, maga jegyezte így fel. György József igazi szerephez az afgánok életében azonban csak akkor jutott, amikor kabuli barátja, Mohamed Számi pasa, egy volt török katonatiszt bizalmas beszélgetés közben egyszer feltárta előtte az előző kabuli királygyilkosság részleteit és hátterét. A volt magyar hadifogoly hitelesített naplójában ol­vashatók a Habibullah elleni összeesküvés részletei: Mohamed Számi eleinte bizalmas híve volt a királynak, de az afgán kényúr túlságos szolga-szellemet kívánt meg híveitől, az összeütközés lassan elkerülhetetlenné vált közte és az önérzetes európai pasa között. Egy éles szóváltás következményeképpen az­tán borzasztó eset történt: a keleti kényúr az idős katonatisztet egy­szerűen megbotoztatta. Mohamed bosszút fogadott. A palotaforra­dalom élére állott és Habibullah rövidesen éle­tével fizetett. Az utód, I. Amanullah sokáig nem ismerte a pasa szerepét apja meggyilkolá­sában, csak jóval később derült ki Mohamed Számi pasa bűne. Életével lakolt ezután a török tiszt tettéért. A magyar mérnök — jóllehet már előzőleg tudott mindent — nem szólt senkinek sem a pasa vallomásáról, sőt nemsokára maga is elutazott Kabulból. A fiatal király barátságosan elbúcsúztatta és megköszönte fáradozásait. És csak amikor India biztos földjét érezte maga alatt György hadnagy, érte el a gyászos hír: barátját, Mo­hamed Számi pasát Kabul főutcáján a fiatal király felakasztatta. Ha György József beszélt volna, talán megmaradhatott volna afgán ki­rályi mérnöknek — de el kellett volna árulnia európai barátját, ha csak nem akart volna a bűnpalástolás vádja alá esni. György József nem akart áruló lenni. Inkább otthagyta a ra­gyogó pályafutást, — de Számi pasát nem árulta el. KEREKESHÁZY JÓZSEF.

Next

/
Oldalképek
Tartalom