Zalai Magyar Élet, 1943. október-november (4. évfolyam, 222-255. szám)
1943-10-02 / 223. szám
4 IlAööMlíI.ET 1943 október 2. Zalai honvéd szemlélődése Kievben, amelyről mo$t megint beszélnek a Orojsz harctér, szeptember. Tikkasztó augusztusi délutánon elindulok ismerkedni Ukrajna fővárosával, Kievvel. Nagy és nehéz feladat az ezerarcú várost megismerni. Már az első lépések az árnyas fákkal szegélyezett utcán régi-régi emlékeket ébresztenek bennem. Ilyen macskafej, Thepe-hupás kövezete volt a régi Tabánnak. A város maga is számos hegy-völgyön épült. Utam vöröstéglás, szépnek indult, de vagy befejezetlen, vagy korán elkorhadt házak közt visz a nagy Boulevard, Kiev forgalmának fő ütőere felé. A Boulevardon a város szíve felé indulok). Az úttest igen széles és meglepően síma, jól gondozott betonból van. A járdák már kevésbbé, vigyázni kell, mert könnyen lábát törheti az ember a járdákat borító sók lyuk valamelyikében, esetleg egy pincébe is le lehet esni. Hogy e veszélyeket elkerüljem, a villamos felé megyek. Egy német bajtársamat megkérdezem, hogy közlekedik-e a villamos és hogy hol a megálló. A válasz rövid: »Ja!« Kérdésem második részére nem is válaszol, csak fejét csóválva nézeget. Végül mégis elhatározta magát a megszólalásra, de most ő kérdezett: »Du bist hier noch Fremd?« (Te itt idegen vagy?) Igenlésemre ismét hallgat tásba burkolódzik, de mégis int, hogy várjak. Félórás várakozás után éktelen csörömpöléssel közeledik a villamos. Uram bocsá! Hát ez mi? Bukdácsolva, jobbra-balra farolva, dülöngélve, de elég gyorsan közeledik a villamos. Nem olyan, mintha szándékában volna megállni. Németem kilép a sínekre, feltartja kezét a vágtató, nem — inkább ügető közlekedési őslény recsegve-ropogva csakugyan megáll. Felszállnék, de akárcsak a Beszkárt- nál Pesten, itt is nehéz ügynek Ígérkezik a felszállás, mert mindenhonnan kilógnak az utasok. Ajtón, ablakon, ütközőn fürtökben csüngenek, mint az otthoni szőlő bő termés idején. Németem megint segítségemre van. Pár orosz szót mond és nagyokat süvegelve sürgősen lekászolódik a vezető mellől néhány ember s így helyhez jutok. Németem szótlanul int és erre a villamos is újra vad vágtába kezd, vágtába azért, mert nemcsak az utak, de a vágányok is lyukacsosak. Alighogy elindultunk, már erősen kezdem bánni, hogy a villamosra felszálltam. Annyi, de annyi ember van benne, hogy a különböző szagok egész orgiája lebeg körül. Túlnyomóan hagyma, fokhagyma, ma- horka (ez orosz dohány) és mosdatlanság szaga. És legalább ne néznének mind énrám! És ha már néznek, legalább fojtanák kissé vissza lélegzetüket, de nem teszik, sőt — lehelnek. Mezítlábas villamoskalauz Szemügyre veszem a mezítlábas vezetőt. Az első, ami feltűnik, az, hogy menetközben beszélget, cigarettázik, sőt az utasokkal harsányan veszekszik és két kézzel hadonászik. Egyéb ráérő idejében pedig — mint minv denki itt — szaporán köpködi a napraforgó- és tökmagot. Hogy hová, az nem látszik fontosnak. De nincs is sértődés. Hát én in-< kább mégis leszállók. Valamit már tanultam azért németemtől. A vezetőnek vállára csapok, mire hirtelenül úgy megállítja a villamost, hogy akinek helye van hozzá, egymásra esik. Az egészben csak az a vigasztaló, hogy mindezért a katonáknak nem 'kell fizetniük. (Nem volna jó ezt nálunk is bevezetni?) Lesöpröm magamról a különböző magvakat és gyalog folytatom utamat zsibbadó lábakkal, de friss levegőn. Mindenki siet és tökmagot köpköd Rengeteg az ember az utcán és min'd siet valahová ismeretlen célok felé. Fehér, hímzett nyakú inges ukránok, többnyire öregek, vagy egészen fiatalok, és nők, gyerekek, de valamennyien magokat rágcsálnak és köpködnek. Aki nem köpköd, biztosan idegen. Az emberek általában 'igen rosszul öltözőtÉbresztő. tek, főleg a nők. Ha néha-néha mégis feltűnik egy tarka imprimé ruha és selyemharis- nyás láb, arról is lerí, hogy Pestről származik. (Már mint a ruha és harisnya.) Eleganciáról itt nem lehet beszélni. Nagy tolongásba kerülök, majdnem akkora, mint a villamoson. Engedem magam az emberáradattól sodorni. Rövidesen a nagy 'bazárba visz a tömeg. A »Teleki-tér« képe vit- lanik át rajtam. De gyorsan rájövök, hogy a pesti Teleki-tér korszerű árúház ehhez a bazárhoz képest. A földön emberek kuporognak kiteregeti kincseik mögött és egykedvűen várják a vevőt. Kapni itt mindent. Törött esernyőnyéltől kezdve az új gramofonig mindent. Van it fél pár szakadt sárcipő, hegedű nyaka, görbe, rozsdás szeg, arany ikon, hosszában elvágott kerékpár-tömlő, molyette medvebőr, szamovár, rongyos ruhák, régi pénzek és soksok magyar cigaretta, meg — tökmag. Mindenki dicséri a portékáját, miközben szorgalmasan fogyasztja a tök- és napraforgómagot. Van itt orosz, ukrán, tatár, kirgiz, cigány és jó sokan a kiválasztott nép fiai közüli. Felcsapok én is vásárlónak. Fölveszek egy kis szőnyeget és kérdem az árát. 5.000 birodalmi márka az ára. Gyorsan leteszem. Cigarettát kínálnak gyönyörűen csomagolt dobozban. Az ára 80 márka. Tíz darab cigaretta! Felbontom és Leventét találok benne, abból is csak nyohi cat. Ez már mégis csak sok! Felrúgom az »üzletet« és tovább sétálok. Pár lépés után visszafordulok és látom, hogy derék kufárom már megint nyugodtan tovább "kínálja ^eredeti egyiptomi« cigarettáit. „Tele van a város akáctavirággal.. Végtelenül hosszú a Boulevard és nagy a meleg! Ezért betérek egy 'kőkerítéses 'nagy parkba. Két karbowanecz = 20 pfennig a beléptidíj. Rengetegen sétálnak az igazán művésziesen elrendezett parkban. Kanyargó utakon, szerpentineken át eljutok egy kis tóhoz. Ott le kell ülnöm, annyira 'rámzuhannak az otthoni emlékek. Akácok! Szép régi akácfák és sok-sok tarka petúnia veszi körül a tavatt De rég nem láttam már akácot! Azóta is ez a kedvenc helyem. Mire ismét a kijárathoz kerülök, fekete egyenruhás ukrán zenekar térzenét ad. Liszt II. rapszódiáját játsszák, meg kell hagyni, hogy kitünően. A legszívesebben itt maradnék, de sietnem kell, mert szabad időm rövidre szabott. A parkkal szemben héttornyú ortodox templom áll. Keresztjei, mintha aranyból volnának, úgy csillognak. De ’nem lehet bemenni, alá van aknázva. Egész 'sor, még a cári időkből származó, szép barokk, ’empír, reneszánsz stílusú középület után szélesen terpeszkedő, görög stílű, de ronda vörösre festett épülethez érek. Rövidesen kiderül, 'hogy Lenin magánpalotája volt. Lenin és 'a görög stílus? Ez már mégis csak 'szemtelenség! Oroszország Kievben Találomra befordulok egy mellékutcába és ott pillantom meg Oroszországot. Sokemeletes, kívülről igen korszerűnek 'látszó, csupa erkélyes bérház mellett valóságos cigányputri. Bádoggal »üvegezett« ablakok, rozsdás pléh tető, ócska, foghíjjas lépcsőfeljáró ékesíti ezt is, szomszédait is. Többnyire ilyenek sorakoznak már egymás mellé. r Hát ilyen a jólét a vörös paradicsomban? És ezek a rongálások nem a háború következményei, már évek, évtizedek óta nem tatarozFriedmann Ferenc Szombathely { Március 15-tér 1. } műtrágya, gazdasági cikkek nagykereskedése, s gyári képviseletek. Telefon: 130. ■
