Zalai Magyar Élet, 1943. október-november (4. évfolyam, 222-255. szám)
1943-10-02 / 223. szám
ÄRA 20 FILLÉF 1943 OKTÓBER 2. SZOMBAT IV. évfolyam # politikai napilap # 223. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Felelős szerkesztő: Előfizetés: 1 hónapra 3.40, 3 hónapra 9.80 P. Tüttőssy-utca 12. Telefon 80. Dr. PESTHY PÁL Postatakarékpénztári csekkszámla: 1.264 sz. Zala vármegye közönségéhez! Háborús erények (r) Minden idő maga írja meg a maga parancsait. Minden idő követelményekkel lép elő. Aki megtartja ezeket a követelményeket,, parancsokat — bölcsen él. A háborús időknek is megvannak a maguk külön követelményei, parancsai, amelyeknek szigorú, öntudatos, önérzetes betartása mutatja meg a magasabbrendű embert. Azt az embertípust, akit az új erények birtokosainak tarthatunk. Mik ezek az új, korszerű erények? A nyugodtság, a béketűrés, a takarékosság, a fokozottabb munka, a 'körülményekkel való bölcs kiegyezés. Mai magyar életünknek elsővonalbeli típusa a kisigényű ember. A nem követelődző polgár. Az, aki nem azon töri a fejét reggeltől estig, hogy csináltathatna, vásárolhatna újabb cipőt, újabb rend fehérneműt, mert a meglevő néhány tucatot kevésnek találja. Erény lesz, sőt erény is a megfoltozott cipő, a megkopott ruha, a kifordított ruha, a zsíros kalap, a rojtos inggallér és kézelő. Ott, ahol ezt fogjuk látni, tisztában leszünk azzal, hogy az illető nem haszonlesője, de építője a mai magyar életnek. A maihoz hasonló idők tanítják meg az embert annak a megbecsülésére, ami van. Értéket kap a kopottas ruha, a foltos cipő is, megnyugtató érzéssel tölt el az a tudat, hogy legalább ilyen is van. Soha el ne feledjük, hogy még a nyugodt békeéletnek is voltak lázárai, .akiknek rongyos volt a fehérneműje, vásott a cipője, ruhája. Legfontosabb ma az, hogy ki ne rojtozódjék a becsület, foltot ne kapjon az erkölcs. Hiába ragyog az esetleg feketén beszerzett cipő, hiába jószabású a feketén készített ruha, ha hitében, önérzetében, becsületében, magyar mivoltában megtorpant személyt takar. Ma azt az időt éljük, amikor nem a külső, de a benső után kezdjük értékelni az embert. Ma nem a ragyogó cipőnél, nem a vasalt nadrágnál kezdődik az úr. A szív, a lélek, a becsület szeplőtelensége a fontos. Uj utakon haladunk új magyar élet felé. Úgy éljünk, hogy majd megállhassuk helyünket ebben a megújult életben is. Vigyázzunk: az erkölcsöt ne kelljen a tisztítóba vinni. A becsülethelyreállító törvény megvan, de mégis úgy éljünk, hogy ne legyen szükségünk becsülethelyreállításra. Úgy éljünk, hogy a tiszta lélek nyílt tekintetével allhassunk mindenkoron mindenki előtt. Hogy a ruhánk kifordított, jobboldalán van a szivarzseb, kissé kopottas, vagy megfoltozott a cipőnk feje —i ez ma igazán a második vonalba kerül! Uj utakon új magyar haladjon az új Magyarország felé! Köztudomású, hogy augusztus első hetében folyt le a vármegye egész területén az Országos Hadigondozó Szövetség zalavármegyei tagozata elnökének fölkérésére hadirokkantjaink, hadiözvegyeink és hadiárváink támogatása érdekében megtartott gyűjtés, amelyet a leventeifjúság bonyolított le a járási hadigondozó tisztek és vöröskeresztes fiókok közreműködésével. Annak idején a vármegyei Hadigondozó Szövetség elnöke a közönségnek tudomására fogja adni a gyűjtés pontos eredményét. Az eddigi jelentésekből máris megállapítható, hogy közel 40.000 pengő lesz annak eredménye a felajánlásokkal együtt. Kedves kötelességemnek tartom, hogy mint a vármegye főispánja, köszönetét mondjak a nemesszívű, hazafias kötelességérzéstől áthatott adakozóknak, akik megértették, hogy társadalmunknak nincs elsőbbnendű kötelessége mia aiEiaá1, mint hogy segítségére siessen azoknak, akik a legnagyobb áldozatra voltak készek érettünk, hazánkért. De köszönetét keli mondanom a leventeifjúságnak is, amely hazafias lelkesedéssel és buzgósággal látta el a gyűjtés munkáját. Bizonyosan átérezték leventéink, hogy apáik példája és áldozata szent kötelességet ír elő számukra, amelyre komolyan föl kell készülniük. Önfeláldozó, hősi életet, kötelesség- tudást és fegyelmezett munkát vár tőlük a nemzet, hogy a jövőt biztosítsák, miként azt apáik tették. Azonban mindaz, ami történt, még nem elég. Itt van sok hadirokkantunk, akik nem tudják rokkantságuk következtében előbbi munkakörükben kenyerüket megkeresni. Ezekről az államnak, a társadalomnak kell vállvetve gondoskodnia. Ezúton fordulok tehát a vármegye mindig megértést tanúsító tehetősebb közönségéhez, a hatóságok, az intézmények vezetőihez, a vállalatok elnökségeihez azzal a kéréssel, hogy mihelyt a vezetésük alatt álló intézménynél, vagy vállalatnál megürül bármilyen állás, azt legyenek szívesek sürgősen tudomására hozni az Országos Hadigondozó Szövetség zalavármegyei tagozatának (Zalaegerszeg, megyeháza), annak megjelölésével, hogy milyen fokú hadirokkantat alkalmazhatnának a megüresedő helyre. Megjelölendő az értesítéskor, hogy 25, 50, vagy 75 százalékos hadirokkant alkalmazására van-e lehetőség és hogy milyen természetű munkakör az, amely a betöltendő állással jár. Ezen az alapon a Hadigondozó Szövetségnél nyilvántartott hadirokkantak közül a szövetség elnöke az illetékes munkaadónak ajánlatot fog tenni az alkalmaztatásra szóbajöhető hadirokkantak közül. Erkölcsi kötelességünk ma és azt hiszem, ezt fölösleges hangsúlyozni, hogy minden betölthető helyet, ha van reá lehetőség, elsősorban hős fiainkkal töltsünk be, ’ ' ---ak ik kötelességüket már megtették, hogy számukra a megélhetést biztosítsuk. »Nem szabad, hogy a harctérről hazatértek rosszabb helyzetbe kerüljenek, mint voltak« — mondotta a miniszterelnök úr. Ezt elsősorban a hadirokkantakra kell vonatkoztatnunk. Tehát lássunk hozzá mi is társadalmi utón e helyes kijelentésekből fakadó kötelességek megvalósításához. Ne várjunk az intézményes állami megoldásra, az is meg fog történni, de legyünk azon, hogy akin lehet segíteni, azon segítsünk minél előbb, a magunk erejéből. Mily fölemelő tudat lenne az, ha a közös-? ségi érzéstől áthatva, a zalai társadalom elmondhatná, hogy hadirokkant testvéreiről példásan gondoskodott. Ezért megismétlem kérésemet, sokat tehetünk, csak akarjunk és lássunk hozzá e nemes, hazafias feladat megvalósításához. Vitéz gróf TELEKI BÉLA Zala vármegye főispánja. INNEN IS — Megtámadta a budapesti utcán négy su- hanc Doktor Imre bélyegkereskedőt, zsilet- pengével megvágták a nyakát, aztán ezer pengőjét elrabolták. A tettesek közül kettőt elfogtak. — Leütötték ugyancsak Budapesten az utcán Hajós Gyula fűtőt. Az eszméletét vesztett embert nem tudták kihallgatni s így egyelőre a támadás körülményei, a tettes személye és az, hogy rablás történt-e, ismeretlen, — Agyonsújtotta a villanyáram Fodor István budapesti gyártelepi lakatost, amikor gépjavítás közben a villanyfúróval a vezetékhez ért.
