Zalai Magyar Élet, 1943. október-november (4. évfolyam, 222-255. szám)

1943-10-01 / 222. szám

2 rmeftftRfaET 1943 október 1. Látogatás a zalaegerszegi aero-műheiyben, ahol repülésre készítik elő az ifjúságot a karcsú papirmadarak építésével — A korszellemnek tükörképe, sok esetben kialakítója az iskola. Ebből következik, hogy minden időnek más és más az iskolája, minden időben más és más embertípus kialakítása s az új embertípus érdeklődésének kielégítése volt a nevelés és az oktatás feladata. A rná iskolája kétségkívül kiveszi részét a reá há­ruló komoly, nemzetnevelő munkából s tanárai hivatásukat átérezve fogják kézen s vezetik a szebb jövő felé drága kincsünket, a magyar ifjúságot. A magyar tanár nem várja a köz-* vélemény vállveregetését, sokkal magasabb- rendű célkitűzései vannak s céljai sokkal tá- volabbiak a pillanatnyi érvényesülésnél. így felelt első kérdésemre a tanár úr. Szó ami szó, kissé váratlanul ért a határozottság, amellyel az öntudatos kijelentéseket tette. De hát új idők, új emberek s úgy látszik, ez a jmai tanár. A tanár urat egyébként reszelők, fogók, drótok s miegyebek között foglalatoskodva találtam, éppen valami vékony lécekből ra­gasztott félig hal, félig madárforma csoda­bogárról szedett le egy csomó ruhaszárító csipeszt. — Hát ez ugyan mi legyen? Csak nem valami távolabbi célkitűzés? A tanár úr elmosolyodott. — Jól mondod, kedves bátyám, ez aztán igazán az. Ez egy vitorlázó repülőmodell tör­zse. Ez pedig — mutat egy kis tyúklétraszerű alkalmatosságra — a szárnya lesz. A gyere­keimnek készítem. Négyszáz pár csillogó szem nézi majd vágyakozva ezt, négyszáz szív dob­ban s tapsol nyolcszáz fenyer, ha repülni látja s négyszáz fiatal koponyában merül föl a kérdés, hogyan készíthetnék én is ilyen repülő gyönyörűséget? Nézd, ez egy doboz­sárkány. Ilyenfélét, de ennél sokkal kezdetle­gesebbet röpítettünk mi is gyerekkorunkban. Mennyit bajlódtunk, míg helyesen tudtuk fel­kötni a nyerget, mennyi próbálkozással állapí­tottuk meg a farok legcélszerűbb hosszát, hány sárkányunk maradt a jegenyefák tetején s mekkora körültekintéssel mentettük ki a hete­dik szomszéd kertjében földeiért zsineget, hogy a körtelopás gyanúját elkerüljük. Mel­lesleg a zsineget édesanyánk éléskamrájából »szereztük«, úgy rövid utón. Ugy-e, nem is hiszed, hogy a sárkányeresztéssel akaratlanul is szereztünk egész csomó aerodinamikai is­meretet? Megvannak ezek a mai gyereknél is s az új tanévben rendszerezzük őket, sőt fel- használásukkal repülőmodelleket építünk. Még pedig ilyeneket! Egymásután hozza a kecses, karcsú papír­madarakat. — Nézd, ez a Szellő. Ezzel kezdjük a munkát. Ez a Gyuri. Furcsa alakja van, vi­szont csűrő-, magassági- és oldalkormánya állítható. Harmadik a Vércse. Ennek már la­pos törzse van. A Pinty gyönyörű alakú, zárt­törzsű gép, végül az évi munka csúcsteljesít­ménye a Cinege. A két utolsó már komolyabb vitorlázó teljesítményekre is képes, építőjük­nek megszerezhetik az ezüst, sőt az arany teljesítményjelvényt. Bizonyára emlékszel rá, a közelmúltban egy esztergomi levente vitor­lázó modellje 2 óra 44 percet repült! Elgondolkozva nézem a formás jószágokat. Törékenynek látszó, de rugalmas, könnyű vá­zukkal, vékony papírbevonatukkal ezek hát a mai gyerek játékszerei. Barátom, úgy látszik, elleste gondolataimat, mert így folytatta: ' — A játék a fiatalság ösztönös készülődése az élet küzdelmeire. A serdülő fiú ezt már megérti s örömmel fogadja el a tudatos irá­nyítást, ha azt megfelelő alakban kápjai Ugyancsak az életre való előkészítés az ifjúsági egye­sületek céljá is. Ezek az egyesületek pedig az új iskolaévben új, nagyjelentőségű társat kapnak. Ugyanis több közép- és középfokú iskolában meg­alakulnak az ifjúsági aerokörök, nevelési és honvédelmi céllal. — Ki indította el ezt a mozgalmat? — Az ifjúsági aerokörök a Magyar Aero- szövetségen és a Horthy Miklós Nemzeti Re­pülőalapon keresztül a honvédelmi és a vallás- és közoktatásügyi minisztérium kötelékébe tartoznak, innen kapják tehát az említett szer­veken át a legfelső irányítást. A dolog kezd jobban érdekelni, mint ahogy gondoltam. Úgy látszik, egész komoly moz­galomról van szó. I — De hát vannak-e szakemberek az ifjúsági aerokörök vezetésére? — Vannak bizony! Tankerületünkből a,nyár folyamán 11 gimnáziumi, tanítóképző intézeti, kereskedelmi és polgári iskolai tanárt kért fel a M. Ae. Sz. az aerokörvezető tanári tan­folyam elvégzésére. Mind a tizenegyen el is végezték és a megfelelő vizsga letételével időimérőbiztosi igazolást is szereztek. Az ő feladatuk a körök megszervezése. — A tanárok nagy áldozatot vállaltak, hogy jogos szabadidejüket feláldozták a nyáron s újra iskolapadokba ültek, sőt vizsgáztak!. A modellezéshez azonban anyag szükséges s azf eszményiségből nem lehet előteremteni. — Kapnak-e a körök anyagi támogatást? — Kapnak. Az egyesületi tagok egész cse­kély tagdíjat fizetnek, amiért kedvezményes áron kaphatnak anyagot, ezenkívül okvetlenül számítunk a társadalom támogatására is. Ilyen ügy támogatásának szükségességét bizonyára átérzik a közületek is. — De vájjon föl lehet-e kelteni az egész ifjúság érdeklődését a tagadhatatlanul szép és érdekes játék iránt? A modellek építéséhez kézügyesség szükséges s ez a készség nem minden tanulónál található meg. — Tömegre nem is számítunk. Az aero­körök létszáma kisebb lesz egy-egy cserkész- csapaténál. Ezenkívül szigorúan válogatunk, Küldje be mindig legalább negyedévre előre a Zalai Magyar Élet-nek szóló díjat 9'8oP A lapnak is könnyebb, Önnek Is könnyebb: egy gonddal köl­csönösen kevesebb.Az újság nem bank, hogy hosszabb-rövidebb lejáratú hiteleket nyújthasson. érdemeket kell szerezni arra, hogy vá. három aeroköri évfolyamot elvégezhesse,' A modellezés olyan »játék«, amit más- képpejn kísérleti repülésnek is nevezhe­tünk s felnőttek is foglalkoznak vele. A kísérleti repülés az elméleti repülés tételei­nek az igazolását is szolgálja s eredményeit a gyakorlati repülés hasznosítja. Az előbbiek megdöntik azt az aggodalmat, hogy a na­gyobb kézügyességgel nem rendelkezők nem érvényesülhetnek. Az elmélet iránt fogéko­nyabbaknak bőséges érvényesülési teret biz­tosít a tervezés munkája. Tehát kitüntetés? számba megy, ha valamelyik tanuló a kör tagjává lehet. — Ilyenformán az aerokörök munkája ne­velési tényezővé válhat? — Igen, nagy mértékben. Szereznek növen­dékeinknek egy csomó új ismeretet. így meg­ismerkednek a repülés fizikájának alapelemei­vel, valamint a légkörtannal. Szert tesznek anyagismeretre, szerszámismeretre, fokozottab­ban fejlődik kézügyességük, általában sokoldalú, mindenképpen használhatóbb emberré lesznek. A tulajdonképpeni nevelést a modellezés köz­vetlenül szolgálja, mert kitartásra, önfegyel­mezésre, nagy szorgalomra kényszerít. A há­rom tényező nélkül repülni nem lehet, de: az iskolában s a mindennapi életben sem bol­dogulhat nélkülük senki. — Repülésről szólsz. Hiszen az aerokörök tagjai csak modelleket építenek! — Ez bizonyos, de a modell is repül. Az aeroköri tagság semmiféle későbbi kötelezett­séggel nem jár, de bizonyos, hogy lesznek olyan tagok, akik a három évi modellezés után tényleg repülni is óhajtanak. Efcek a 16—18 éves fiúk vitorlázó repülő, a 18 évesek motoros repülőkiképzést kaphatnak, ha arra jelentkeznek és az orvosi vizsgálaton alkal­masaknak bizonyultak. — Eszerint a magyar tanári karra újaobj alapvető nemzetvédelmi feladat hárul? — Úgy van, ezért kapcsolódtunk be a M.Ae.Sz. munkájába az első hívásra s csak arra kérjük az Istent, hogy a vállalt munkai- többletet győzzük fizikai erővel. A többi ne­hézséggel majd csak megbirkózunk! Azok le­győzéséhez elég erőt ad az a tudat, hogy a repülés népszerűsítése egyik legfontosabb honvédelmi érdek s hogy nevelői munkánkhoz új, szinte kimeríthetetlen támaszt nyertünk. A hirtelen feltámadt szeptemberi szél meg- meglibbenti a már kész modelleket s gondola­taim messzire szállnak. Velük suhannak az apró gépek. Szárnyuk, törzsük óriásira nő. A zalaegerszegi H.M.N.R.A. repülőtere fölött keringőznek már, mint vitorlázó repülőgépek. Messziről a csörlőautó motorja zúg, lent Zala­egerszeg ifjúságának színe-virága kipirult arc­cal várja, hogy sorra kerüljön. Néhány kis Bücker is hányja a bukfencet, majd dugóhú­zóba fordul, motorjuk mérgesen kerepel. Egyik-másik mutatványuk talán Valakinek szól, aki szívére szorított kézzel állapítja meg, hogy ilyen merészen csak Ő repülhet. Majd tágul a látóhatár, az égbolt óriásira rio s alatta félelmetes mSÖtordörgéssel hatalmas ma­gyar katonai repülőgépek úsznak végelátha­tatlan sokaságban. Védik a magyar családot, földet, munkát. Sasszemü, acélidegzetű, ke- ményizmú magyar fiúk vezetik őket, a lóról szállt magyar tüzetevő táltosparipákat nyer­geit. Tér és idő összezsugorodik. Zalaeger­szeg—Budapest 45 perc. Zalaegerszeg—Nagy­kanizsa, vagy Szombathely 10 pete. Tessék beszállni, indulunk! i ■ Talán messzire kalandoztam? Harminc esz­tendővel ezelőtt istenkísértés volt a repülés. Negyven éve hányán láttak autót? Százegy- nétíány esztendeje azon tanakodtak, hogy há tényleg lehet utazni azon a boszorkányszeké­ren, a gőzvasiítort, vájjon kibírja-e az ember a »szörnyű« sebességet s nem Volna-e cél­szerű deszkafalak között elhelyezni a síneket? Az ifjúság repülése már nem álom* honvéd légierőnk kemény csapásai sem ismeretlenek ellenségeink előtt. Csak népszerűsíteni kell a repülést s ebben igen nágy részt vállalnak az iskolák. Engem máris megnyertek. —.—*

Next

/
Oldalképek
Tartalom