Zalai Magyar Élet, 1943. július-szeptember (4. évfolyam, 145-221. szám)

1943-08-21 / 188. szám

1943 augusztus 21. / 3 HETI ÉRDEKESSÉGEK Révfülöpön »csoda« történt. Az Ivanics- penzió emeletének ablakából lebukott egy há­roméves lányka. Éppen az ablakok alatt van egy terebélyes diófa. A lányka ráesett a vas­tag ágra és ruhája fennakadt a sűrű gallyak­ban, úgy, hogy biztonságos helyzetbe került. Sírására odaszaladtak a vendégek és kiszaba­dították. Csupán jelentéktelen horzsolások ér­ték a testét. A fürdőhely szenzációja volt ez az eset. Csoda történt — mondogatták az emberek —, a diófa mint életmentő, megérde­mel legalább egy emléktáblát. Azt mondják, a szülők kissé eltávoztak ha­zulról, amíg a baba alszik. A baba azonban előbb felébredt, mint kellett volna. És mert nem érezte magát jól a magányban, utána akart repülni az ablakon át a szüleinek. * Dr. Völgy es y János m. kir. tiszti orvos megérkezett a harctérről és tizenegy hónapi ■ verekedése után leszerelt Zalaegerszegen. Amikor elment, sápadt volt és fáradt arckife- jelzésű majdnem hogy betegesnek látszott az egész ember. Most, hogy visszajött, külső­leg új embert kaptunk benne. Friss mozgás, fürge szem, üdén teltebb arc, egész maga néhány kilóval több a mérlegen. Mintha csak a legkellemesebb nyaralásból érkezett volna haza a munkára. Észreveszi, hogy boldogan meglepődünk, hát ő is örömmel mondja a kö­vetkezőket: — Amikor a harctérre indítottak, magamban azt gondoltam, hogy két hét múlva úgyis hazakerülök — betegen. Itthon majdnem csak a diétás kosztot bírta az elkényeztetett gyom­rom. Ott künn azonban megettem, ami jött, válogatás nélkül. Gyomrom a legkeményebb marhahússal is, idegeim a bombatámadásokkal, karom a partizánokkal diadalmasan megvere­kedett. Mondhatom, a harctér számomra ered­ményes gyógykúrát jelentett. .......... * Uta s ember sokat lát, sokat hall. Zsúfolásig tele vonatok robognak a Bala­ton felől. Ülőhely? Nincs egyetlen egy se, ha valamelyik közbeeső állomáson felszáll valaki. Mindegyiken ott telepszik a boldog ülőhely­tulajdonos, sőt a legtöbbnek ölében jófélesé­gekkel terített asztal is látható. A háló és a lábak előtti rész csup^ hatalmas pakktáska. A folyosón egymás lábán állnak azok, akik bent nem kaptak helyet. Bezzeg azonban, mi­helyt megindul a vonat, az ülőhelyesek feláll­nak és odatolonganak az ablakokhoz, hogy »levegőzzenek«. így immár két helyet foglal­nak el, azonkívül elzárják a levegő útját, hogy a többi utasok is kapjanak valamit a 'lég­áramlásból. Füllesztő lesz benn a légkör. Ilyenkor nem épületes párbeszédek hallha­tók. Egy úr odaszól az ablaknál álló terebélyes hátú úrhoz: — Legyen szives, lépjen félre az ablaktól, megfulladok a hőségtől. — Az a maga baja! — hangzik a válasz^ — Nekem is az a jogom van a levegőhöz, ami magának! — folytatódik mérgesebben az elsőnek hangja. — Maga nekem nem parancsol, hogy mit csináljak! — Hallgasson, neveletlen fráter! — Kuss, maga baromfi! Pofozkodás következik, kalauz, a legköze­lebbi állomáson leszállítás és igazoltatás. Kár, hogy a folytatást már nem tudjuk. Vonatunk tovább robogott új állomások felé, ahol újabb arcokkal ismerkedtünk meg. * Néha émelyítő magaviseletét lát az ember utazó fiatal házaspároknál. Mintha maguk­ban lennének, szerelmesen összeborulnak, vé- gigsímogatják egymást, ölelkeznek, vörösöd­nek és másodperces időtartamú puszikat vál­tanak. Van azonban épületes, finom látvány is. Fiatal vasúti tiszt szállt be alkonyaikor a türjei állomáson. Fiatal felesége valahonnét M/ÄCIlET Budapest felől utazott és úgy látszik, az volt a terv, hogy Türjéről már együtt utaznak to­vább Lendva felé. Látni azt a boldogságot, ami a találkozásuk alkalmával az arcukon ra­gyogott, szép, élmény volt! Attól kezdve állan­dóan foglalkoztak egymással, sok volt a meg­beszélnivalójuk, szem a szemben fürdött és egymás kezét fogták. Az érzelem kifejezésé­nek szép, stílusa megkapó hatást gyakorolt: ez a házaspár egymásnak a lelkét is szereti, * A suttogó propagandának egyik utálatos fajtája kikezdte a zalaegerszegi Bajtársi Szol­gálat tevékenységét is. Egyelőre a sötétben lappangó szellemek azzal gyanúsítják, hogy a befolyó pénzeket az eredeti rendeltetéstől el­térően más (politikai!) célokra fordítják. Tu­dunk különbséget tenni a szamár pletyka, a felelőtlen locsogás és a rágalmazás között. Ez az alávalóan hazug gyanúsítás megmérge- zője a köziéleknek, szándékos aláásása a te­kintélynek és bizalomnak, a legüdvösebb, leg­hazafiasabb, legemberbarátibb, legmagyarabb munkának elgáncsolása. Ezt a szellemet már egyszer láttuk 1918-ban. Most, hogy vissza^ akar térni, résen kell lenni, hogy mely test­ben lakozik és felelősségre vonni. A Bajtársi Szolgálat tudni fogja, mik a fegy­verek az ilyen alattomos gonoszság ellen. P. P. Dr. Vargha Damján tartott nagyszabású záróelőadást a keszthelyi nyári egyetemen A pécsi Tudományegyetem által rendezett készthelyi Nyári Egyetem augusztus 19-én tartotta meg ünnepélyes külsőségek között a tanfolyam záróünnepélyét, nagyszámú kö­zönség jelenlétében. Dr. Vargha Damján, tudományegyetemi prorector tartott díszelőadást Szent László ki­rályról, mint a magyar lovag eszményéről. Rámutatott arra, hogy Szent László mily va­kító fényt árasztott a magyar trónra és nem­zetre. Fűszerezte előadását az Érdi kódexből,, idézett régi magyar Írások felolvasásával, me­lyek a nagy királyt dicsőítik. Előadásának második részében szólt a nagy uralkodó lelki jellemvonásairól. Jellemezte, mint hadvezért, államférfit, ecsetelte kormányzási rátermettsé­gét, akit az írások »Atléta Christi«-nek nevez­nek, a nemzet pedig kegyes királynak. Ki­fejtette, hogy az ő bölcs uralkodása révén lett Magyarország nagyhatalommá Kelet- Európábán. Majd rátért legendáira, amelyek már a XII. szazadban latin nyelven megírattak. Néhány legendát, krónikái hűséggel fel is ol­vasott az előadó. Közülök nagyon érdekes a Szent László temetéséről szóló legenda. Esze­rint a királlyal elindult a halottas kocsi Nagy­váradra, az ő általa épített templomban meg­jelölt sírhelyhez, mintegy tiltakozást emelve a temetést intézők akarata ellen, akik a najgy hőség miatt a tetemet nem Nagyváradra, ha­nem Székesfehérvárra akarták szállítani s ott elhelyezi örök nyugalomra. Hozzáteszi a legenda, hogy a kocsit sem ló, sem más járó- mü nem húzta, az minden külső erő beavat­kozása nélkül indult el a temetés előtti éjje­len és Nagyváradon akadtak rá. Végezetül felsorolta az előadó mindazon reánk maradt irodalmi műveket, amelyek Szent Lászlóról szólnak, majd a nagy szent pártfo­sába ajánlva a mai nehéz időket élő orszá­got, előadását zúgó tap,s kíséretében fejezte be. Dr. Óriás Nándor, a Nyári Egyetem igaz­gatója a Nyári Egyetem eredményét tárta fel. Megállapította, hogy a tanfolyamon 30 elő­I 1 adás hangzott el 45 órában, az órákon átla­gosan 50 hallgató vett részt. Legyen tanulsága ennek a Nyári Egyetemnek a magyar öntu­dat emelése,, a magyar sorsközösség válla­lása. Jönni fognak esetleg nehéz idők, kell, hogy az élen ott járjon a magyar értelmiségi a magyar középosztály és segítsen a nemzet­nek átvészelni a viharokat. Apró áldozatok egész sorozatát kellene ma minden ember­nek meghozni azért, hogy a nagyobb áldoza­tokra is képesek legyünk. Bejelentette végül,, hogy beszélgetve az olasz kultuszminiszté­rium egyik magasrangú kiküldöttjével, bírja ígéretét arra nézve, hogy jövőre 50 olasz hall­gató is részt fog venni a keszthelyi Nyári Egyetemen. Dr. Gárdonyi Lajos helyettes városbíró, lapszerkesztő megállapította, hogy a Nyári Egyetem betöltötte hivatását, majd köszöne­tét mondott az egyetem megrendezőinek, de főleg dr. Óriás Nándornak és az összes elő­adóknak, valamint a hallgatóságnak is. A vá­ros vezetősége a legmesszebbmenő segítséget, fogja adni a jövőben is. A közönség lelkes áhítattal elénekelte a Himnuszt, majd kivonult a Festetics szobor­hoz. Dr. Vécsy László tudományegyetemi magántanár méltatta gróf Festetics György örökértékű alkotásait és tolmácsolta a pécsi tudományegyetem hódolatát a gazdasági aka­démia alapítójának emléke előtt. Utána a hall­gatóság megkoszorúzta a szobrot. Tegnap, Szent István napján, a Nyári Egye­tem hallgatói és előadói hálaadó istentiszte­leten vettek részt. BÁRDOS GYULA Hangulatos tábortüzet rendeztek a zalaegerszegi itiűvezetöképző tábor leventéi Szent István király ünnepén a zalaegerszegi levente ifjuvezető tábor tagjai műsorral egybe­kötött hangulatos tábortüzet rendeztek a Move pályán. A tábortűz gyújtására pontosan fél kilenckor Sztankovszky Imre tábor-pa­rancsnok adott engedélyt. Nagy számú néző gyűlt össze a csillagfényes enyhe nyári estében. Első szám a tábor összehangolt együttes éneke volt. Bevezető beszédet Nagy Sándor levente mondott. Rámutatott arra, hogy a leventeintéz­ményben sokan azt látják csak, hogy az elvon­ja a leventét a könyvtől, vagy munkahelyétől. Mások katonásdit látnak benne. Pedig a levente intézmény igazi célja az ifjúság nevelése. A műsoron ének és tréfás számok váltakoztak. Ügyes volt a rádióduplex cimű tréfa. Nagy tetszést váltott ki Prenner Istvá*n levente fürgén járt népi tánca is. A sapkatánc után hosszan zúgott a taps. Szellemes volt a „banda“ bohóckodása és a »javító vizsga“ is. Nem tartjuk azonban szerencsésnek és ízlésesnek, hogy Szent Istvánról és Szent Margitról tréfa alakjában emlékeztek meg. A tábortűzből szikrák röppentek a menybolt sötét bársonya felé és rőt fénybe vonták. A leventék augusztus 28-án táborukat mű­soros tábortűz keretében zárják. Előzetesen be kell mutatni az ipari növények termelésére vonatkozó szerződéseket A földmívelésügyi miniszter elrendelte, hogy a napraforgó, olajlen, szója, ricinus, repce, rostlen és rostkender termeltetésével foglalkozó vállalatok kötelesek bemutatni a földmívelésügyi miniszternél annak a szerző­désnek a tervezetét, amelyben ipari növé­nyekre a gazdákkal termelési szerződéseket kívánnak kötni. A szerződéseket csak a föld­mívelésügyi miniszter által jóváhagyott' szer­ződés-mintáknak megfelelően szabad meg­kötni. Minden olyan kikötés, amelyet a föld­mívelésügyi miniszter nem hagyott jóvá, a gazdával szemben érvénytelen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom