Zalai Magyar Élet, 1943. július-szeptember (4. évfolyam, 145-221. szám)

1943-07-29 / 169. szám

1943 július 29.

HETI ÉRDEKESSÉGEK

Hajdanában, danában, még a régesrégi jó békevilágban, amikor Zalaegerszeg, helyesebben Szala-Egerszeg mezőváros volt, a községi képviselőtestületi ülések kedélyes hangulatban folytak le. A hosszú zöld asztalon, amely mellett a tanács foglalt helyet, a gerencsérek remekműveként öblös kancsó állott, megtöltve az egerszegi szőlők levével. Bor volt akkor-*, tájt elegendő, víz helyett is abban mosakodtak, hiszen fél garasért két itcét is mértek. Sőt, szüret előtt kádakba kiöntötték a bort, nekihasalva vedelhetett ki-ki belőle ingyen, amennyi beléje fért. így csináltak helyet a bőséget Ígérő új termésnek. Hát mondom, a teli kancsó ott volt a magisztrátus asztalán és amikor bíró uram előterjesztette, hogy az ügy így áll... az eskütt urak, meg a tanácsbeliek nógatásnak vélvén a szót, hogy igyál, sorra hörpintettek jó mélyeket a kan- csóból. A tanácsülések mindig teljes sikerrel, megértéssel végződtek, nem hiányzott soha egyetlen tanácsbeli se, hacsak hírül nem hozták, hogy »pipálás közben az ágyban találta a guta«.

Zalaegerszeg megyei város bizottsági és képviselőtestületi ülései -is sokkal népesebbek volnának ebben a boldogtalanabb, kevésbbé patriarkális új korban, ha a gyűléseket, üléseket váltogatva, más és más korcsmában tartanák a fehér asztalnál. Minden tanácsbéli elé odatenné a pincér így nyári időben a korsó sört, ha kiitta, a másikat is nyomban. Közben a tanácsbéliek kugliznának is, kilenc babát fektetve le a legvérmesebb ellenzéki egy dobásra, miért is nagy tapsot és lelkesedést kapna. A kákán csomót kereső városatyának meg a Sárközy Sanyi cigányprímás húzná a fülébe az andalgó és hallgató nótát, hogy »Káka tövén költ a ruca...« Mindezeken felül a fogyasztást a bizottságban, vagy a közgyűlésen elnöklő személy fizetné.

Isten uccse, egyetlen városatya sem hiányoznék, hacsak nem szorul már rá Sipos Dezsőre, Wapperre és a végtisztességre.

Mondom, mindenki megjelennék, csupán az elnököt kellene körözni.

Szombathelynek, a törvényhatósági jogra emelt, de jogaiba még be nem léptetett városnak nemcsak az a legnagyobb nevezetessége, hogy ebben az évben tölti be születésének 1900-as évfordulóját. Nemcsak az — immár világhírű — szemináriumi ásatások eredményei miatt keresik fel az idegenek, helyesebben a vendégek, hanem amiatt is, mert ott van a Schmal bácsi. Schmal bácsi, aki egy fogalmat jelent a Sabaria vendéglőüzemével, vagyis a patriarkális magyar vendégmegbecsüléssel. A Sabariában egy közebédet végigenni — a háborús időknek legejlegritkább belső arcvonalbeli élményei közé tartozik. Nem azért, mert van bőségesen szíves kínálat: egy- egy vendég a teríték ára fejében megehet hat darab sertéskarajt és tíz darab képviselőfánkot, hanem a közebéd szertartásos megnyitása miatt, sőt főképpen ezért.

A közebéd megnyitása úgy történik, hogy Schmal bácsi felvonul a terem közepére vezérkarával, a pincérekkel. Mint a karmester, fölemelt kézzel (nem pálcával) jelt ad a kezdésre, aztán és csakis akkor, nyomban megkezdődik a felszolgálás. így nem fordulhat elő az, ami annyi más helyen előfordul, hogy amíg az asztalfőn ülő vendég már szinte szivarra gyújt a jóllakás után, az asztal végeidé, vagy egyéb előnytelen helyre szorult éhes közebédezők a várakozás hosszú tartama alatt nemcsak a kenyerüket eszik meg előlegben, de összerágják mérgükben az ösz- szes fogpiszkálót is.

A Szombathelyen most lefolyt országos nyomdászértekezletnek közelről és legtávolabbról érkezett résztvevői is megállapították, hogy a szombathelyi idegenforgalomnak legsúlyosabb tényezője Schmal bácsi, a Sabaria vezetője. Szombathely maga talán nem is tudja, mekkora értéke neki ez az ember, akinek most igazán fogadaíianul lettem a magasztalója. Én ugyanis nem ettem nála még egy levest se. De kötelességének érzi a kíváncsi* ságom, hogy legközelebb fölkeressem, mint az ősi város nevezetességét.

P» P«

IIACTtfMr.l.ET

HÍREK

— Katonai kitüntetés. A Kormányzó Ur dr. Fazekas László tábori lelkész, volt zalaegerszegi káplánt, a tartalékos tábori lelkész- képző iskola előadóját a harctéren tanúsított önfeláldozó magatartásáért a Signum Laudis- szal tüntette ki.

— Megszentelték a helyreállított szécsiszi- geti templomot. Nagy ünnepség volt Szécsi- szigeten, ahol felavatták a helyreállított római katolikus templomot. Az ünnepségen megjelent Beresztóczy Miklós pápai kamarás, miniszteri tanácsos, dr. Brand Sándor alispán és sokan mások a vármegye előkelőségei közül. Az ünnepség szentmisével kezdődött, amelyet Beresztóczy pápai kamarás mondott. Mise után megszentelte a megújhodott templomot, majd szentbeszédben méltatta a templom jelentőségét. A templomtéren Actio Catholica gyűlést tartottak, amelyen több felszólalás hangzott el. Mint már megírtuk, a templom helyreállítási költségeit államsegélyből fedezték.

— Porcinkula-búcsú Sümegen. A sümegi ferencesek Porcinkula-búcsúján az istentiszteletek rendje ez: augusztus l-én délután 2 órakor a búcsú megnyitása, este 7 órakor szentbeszéd. Mondja P. Kecskés Attila. Utána szentséges litánia. Este 8—ÍO óráig szentség,- imádás, közben imaóra a hazáért. Augusztus 2-án 4 órakor szentmise hős katonáinkért, reggel 5 órakor szentkeresztúti ájtatosság elesett honvédeinkért, délelőtt ÍO órakor ünnepi szentbeszéd, mondja P. Sáha Angelusz, utána papi- segédletes nagymise, ll órakor a harmadrendiek beöltöztetése, végzi P. Karvas Levente, délután 2 órakor litánia.

— Tanügyi hír. A szombathelyi tankerületi főigazgató jóváhagyta Baranyai Gézának a felsőrajki róin. kát. népiskolától az alsórajki községi népiskolához rendes tanítói minőségben történt átválasztását.

— Egyesített zalai kisközségek. A belügyminiszter elrendelte Szepetk és Pókafa kisközségeknek egyesítését. Az egyesített község ideiglenes nevét Pókaszepetk névben állapította meg. A képviselőtestület július 8-án már meg is alakult.

— Pályázat zalai állásokra. Az alispán 15 napi határidővel pályázatot írt ki a bottornyai körjegyzőségnél segédjegyzői állásra.

— 15 métermázsa könyvet oszt szét a népművelési bizottság á zalai népkönyvtáraknak. Hatalmas ládákban rengeteg könyv érkezett Zala vármegye Iskolánkívüli Népművelési Bizottságának titkári hivatalához. A köny- vek anyagi súlya 12 mázsát tesz ki, szellemi súlyát pedig az képviseli, hogy a legkiválóbb magyar és külföldi írók munkái szerepelnek' köztük. Valamennyi könyvet a vallás- és köz- oktatásügyi miniszter adományozta. Még egy láda könyv megérkezését várják. Ezt a közel 15 mázsa rakományt szétküldik 369 zalai községnek, ahol a kultuszminisztérium által nyilvántartott népkönyvtár van.

— Orgonát kap a gellénházai templom. A gellénházai plébánia hívei újabb nagy áldozat- készségükről tettek tanúságot. Az új templomuk részére 11 ezer pengőért orgonát vásároltak Szombathelyen.

Száz százalékos hernyóselyemből néhány szolid női ruhára alkalmas imprimé érkezett 95 cm szélességben, 60 pengőért méterenként a Schütz Árúházba.

— Halálos végű baleset a vasúti sínen.

Balázs István pestszenterzsébeti nyugalmazott pénzügyőri főszemlész a feleségével együtt Vince-majorból rokonlátogatás után az ötvösi állomásra igyekezett a vasúti töltésen. Tűrje határában azonban megbotlott és olyan szerencsétlenül esett el, hogy a fejét a sínbe ütötte. Szétloccsant az agyveleje és még a helyszínen meghalt.

— Tízhavi börtönt kapott a szurkaié legény.

A csentevölgyi szőlőhegyen még június 20-án bort kért Szabadvári Károly 21 éves csentevölgyi legény, majd ittas állapotban agyon- szurta Varga József rédicsi gazdát és összeszurkálta a vendéglátó Tóth Pétert is. Tóth csak hosszas gyógykezelés után épült föl. A most megtartott tárgyaláson a szurkáló legényt 10 havi börtönbüntetésre ítélték.

— Leégett Ormándpusztán gróf Somssich Antal hatalmas pajtája. Ormándpusztán kigyulladt gróf Somssich Antal felsőházi tag 30 méter hosszúságú pajtája, amelyben nagymennyiségű széna volt felhalmozva. Bár a környékbeli tűzoltóság minden erővel fáradozott a lángtenger megfékezésén, a kevés víz miatt a tűz olyan méreteket öltött, hogy ejpusztult több mint ezer métermázsa széna, sok gazdasági fölszerelés, azonkívül egy sertésól is. Az állatokat sikerült kimenteni. Azt hiszik, hogy a tüzet gyermekek játéka okozta.

A Szent Lőrinc bazilika

Dr. Luttor Ferenc római útikönyvében, a következőket írja a harmadfélórás római légitámadás során súlyosan megrongálódott San Lorenzo bazilikáról:

A római temető bejáratától balra, a Piazza di. S. Lorenzo emelkedik, a népszerű római vértanúnak, Szent Lőrinc diakónusnak kettős temploma. Szent Lőrinc sírja fölé már Nagy Konstantin császár emelt bazilikát, amelyet azután a VI. század végén II. Pelágius pápa teljesen újjáépített. A templom nyugat felé lezárt apszisához ellenkező, tehát keleti irányban épített nagyobb templomot III. Sixtus pápa az V. század első felében. A bazilika egyike a hét templomnak, amelyet a hívek ősidőktől fogva végig szoktak látogatni, hogy teljes búcsút nyerjenek.

A kettős templom bejáratát oszlopcsarnok előzi meg, amelyet Vasselato híres római márványfaragó készített 1220-ban. Az Átrium falain Szent István és Szent Lőrinc diakónusok életét és vértanúságát ábrázoló, erősen restaurált freskók láthatók. A jobboldali falsíkon érdekes képsorozatban IV. Henrik császár halála és megítéltetése látható, az utolsó képen a jelenettel, amint Szent Lőrinc a már-< már ördögök zsákmányává lett császár lelkét a tiszteletére ajándékozott kehelynek az ítélet mérlegébe vetésével megmenti a kárhozattól. A falak mentén őskeresztény kőkoporsók vannak, a főkapu két oldalán a középkorban szokásos oroszlánok őrködnek.

A templom belseje arányosan elosztott oszlopaival, IX. Pius pápa alatt készült freskókkal, a templomot alapító és restauráló császárok és pápák képeivel lenyűgöző, misztikus hatást tesz a szemlélőre. A tetőszerkezet nyitott, de színesen tartott gerendázata nagyon jól hat. A színes márványból kirakott padlózat középpontjában két, tornára felvonuló lovag képe látható. Különös figyelmet érdemel a jobboldali pulpitus, amelynek mozaikjai és márványberakásai a római művészet legszebb alkotásai közé számíthatók.

A templom szentélyét az eredeti Szent Lőrinc bazilika képezi, amelynek nívója sokkal mélyebben feküdt s így most egy közbeépített padlózattal van az altemplomra és a felső presbitériumra osztva. Az oltár Szent Lőrinc eredeti sírja fölött emelkedik. Az augustusi korszak tökéletes márványmegmunkálására emlékeztető corinthusi oszlopfővel ellátott lilás erezetű márványoszlopok a császárkorból származó legjobb emlékek közé számítanak. A templom oldalhajóiban asszonykarzatok voltak beépítve. A főoltár felett a VI. századból származó mozaikok Krisztust és a szenteket bizánci stílusban ábrázolják. Az altemplomban van elhelyezve az oltár alatt Szent Lőrinc márványkoporsója, amelynek keleti oldalához tapad az a márványlap, amelyre a vértanú holttestét fektették s amely a hagyomány szerint magán viseii a sebek nyomait. Szent Lőrincet Valérián császár 258—260 körül Krisztus után tüzes rostélyon égettette meg.

A régi templom egykori előcsarnokába építették be 1881-ben azt a sírkápolnát, amelyben IX. Pius pápát, a templom restaurálóját eltemették. A kápolna díszítésének költségeihez az egész katolikus világ adományokkal járult hozzá és a pápa hamvait rejtő egyszerű koporsó feletti falon az adakozó egyházmegyék és magánosok címerei — köztük néhány magyar címer is — láthatók.