Zalai Magyar Élet, 1943. július-szeptember (4. évfolyam, 145-221. szám)

1943-08-02 / 172. szám

1943 augusztus 2. M/^ímtXET 3 Naponkint közel ezer utas ostromolja mes a csak 40 személy befogadására alkalmas keszthely-hévizi autóbusz járatot A Máv komoly figyelmeztetése az utasokhoz Olyan tömegek rohamozzák meg a Keszt­helyről Hévízre és különösen az onnan Keszt­helyre irányított autóbuszjáratokat, hogy arra példa nincs a korábbi években. Nagy zúgoló­dás, erőszakoskodás tapasztalható a fegyel­mezetlen közönség részéről. Szidják a Mávaut- ot, a gépkocsivezetőket és általában nem épü­letes hangok hallatszanak. A kocsivezetőknek Vigyázniok kell arra, hogy ne legyen az autó­busznak olyan megterhelése, amely nemcsak a kocsi tönkremenetelét, de szerencsétlenséget is idézhet elő. Vannak szórakozást kereső üdülők, akiknek kutyabajuk sincs, pénzük is Van zsákszámra, mindazáltal a legerőszako­sabbak, a legtürelmetlenebbek, a leghangosab­bak és ki akarják szorítani a korlátolt férő­helyet biztosító kocsiból a szerény anyagi viszonyok között levő, gyógyulásra szoruló utasokat. Megkérdeztük az ügyben a Mávaut keszt­helyi kirendeltségének népszerű és figyelmes vezetőjét, Erdélyi Gyula nyug. állomásfőnö­köt, aki a következő felvilágosítást adta:-— Május 25-éig egy 24 személyes autó­buszt járattunk. Amikor a forgalom erősen emelkedett, nagy utánjárással és támogatással, amelyben a hercegasszony is előljárt, sikerült beállítanunk azt a 40 személyre szóló autó­buszt, amelyet ma járatunk. Sajnos, több ko­csit nem állíthatunk be, de intézkedést kel­lett tenni azért, hogy a kocsi túlterhelése ne idézzen elő jóvátehetetlen bajokat. A helyzet az, hogy .. * ..... .. ...... ... ...................... ................ . a hévízi utasfo^gaflam a hét első öt nap­ján naponként 700—700, szombaton és vasárnap pedig több mint ezerre megy. Természetes, hogy ennyi utas közül minden nap lemarad 300—400. személy, akiknek így fuvarról maguknak kell gondoskodtok, egyéb lehetőség hiányában. Az a szempont játszik szerepet, hogy aki előbb érkezik és vár a kocsira, az kap helyet. Bizonyos igazságos szempontokat figyelembe vesz a vezetőség és ha valaki előre bejelenti az utazását, a kocsi­ban való helyét biztosítják is. 'De természete­sen az ilyesmivel visszaélni nem lehet mások rovására. A gumihiány nem engedi meg, hogy a Mávaut több kocsit járasson. Eddig a nyilatkozat. Úgy hallottuk, hogy a magánfuvart tényleg csak a pénzesek tudják megfizetni, mert a taxis 30 pengőt is elkér a -fuvarért. Egyébként a Máv igazgatósága ismételten figyelmezteti az utazó közönséget, hogy a nagy áldozatok árán még korlátolt számban fenntartott Mávaut autóbuszjáratok közleked­tetése elsősorban az üdülésre szoruló, nem pedig az alkalmi kirándulók utazásának bizto­sítására szolgál. Ilyen járatokkal tehát csak olyanok utazzanak, akik hosszabb ideig tartó üdülésre valóban rászorulnak, üdülésük helyét nem változtatják és megértéssel viselik el a rendkívüli viszo­nyokból eredő utazási kényelmetlenségeket. Az ilyen üdülők is előzetesen biztosítsák he­lyüket a Mávaut kirendeltségei útján, a csat­lakozó autóbuszjáratra pedig a menetjegyiro­dákban előre váltsák meg a menetjegyüket. Haidanában — danában... Bakot tűzmester törököt fogott Azokban a régi, csöndes, jó ferencjózsefi napokban, amikor csak elméletileg háborúskod­tunk és a katonai esztendőnek lezárását a had­gyakorlatok lefuvása jelezi és az inspicirungok voltak a félelmetes napok, amikor az óbester u tói kezdve, a divíziói kommendáns őrnagyon és battéria parancsnokon keresztül a Bespan- nungs Feueiwerkerig mindenki az idegesség lázában szenvedett Hiszen sohasem lehetett tudni nem iesz-e egy ilyen szemlének, vizsgá­nak cilinder a jutalma és a csöndes G ác a lakhelye annak, aki a kegyelmes urak tetszését meg nem nyerte ? Az egykori linzi tábori tüzérezredben szol­gáltam le önkéntesi évemet a harcsabajuszu, goromba, kitűnő lovas, nagy ivó, de aranyszívű Kronholz Antal ezredes ur parancsnoksága alatt, aki sokáig volt Teheránban katonai atta­sé s büszkén viselte wiffenrockján (amely sohse volt begombolva) a felséges sah-in-sah által adományozott nap és oroszlán rend pa­rancsnoki csillagát. Jó ezred volt, kitünően fegyelmezve. Felsőausztriai legénység, engedel­mes, tanulékony MoslsctäJel ek (must fejüe;), az önkéntesek között csak magam voltam magyar. A tisztek is kedves, jókedvű pajtások voltak, sokat dolgoztunk, de mulattunk is éppen ele­get, az ezredes úrral az élen. Az ütegparancs­nokunk, müllerhausi Müller József százados csöndes, családias ur volt, aki inkább illett volna miniszteri osztálytanácsosnak, mint mar­cona konstábiernek (I Ferdinand alatt a tüzér­séget arto'lerej nek, a batterikommandást kons- lábiernek nevezték) Azt a cugot, amelyhez, mint önkéntes káplár voltam beosztva, Ratzen- hofer hadnagy vezényelte, akiből később a í -hadiiskola tanára s ismert katonai és szociál­politikai iró leit. Mint nyugdíjas altábornagy úgy tudom, ma is Bécsben él. Az altiszti kar, főleg a Weiterdienender-ek, kifogástalan volt. A legtekintélyesebb az öreg Feuerwerker Bikos volt közöíiük, aki sohase jött zavarba s amikor Fiedler kegyelmes ur, a rettegett Korpskommendáns, aki előtt még az ezredesek és tábornokok is citeráztak, megje­lent bizonyos alkalmakkor az ezred előtt, a tűzmester ur olyan kedélyesen elbeszélgetett vele, hogy az öreg ur még el is mosolyodon néha. Nem c->od3, Tisza mellől származó ma­gyar fiú volt. Jupiter ismét haragszik. Szórja villámait, amelyek embert, állatot, fákat egyaránt pusz­títanak. S az emberek mégis kevés gondot fordítanak a zivatarok megfigyelésére, az ész­lelhető szabályszerűségekre és a komoly vé­dekezésre. A nyári első zivatar beköszöntése óta csak hazánkban eddig 54 halálos villámcsapásról tudunk s jóformán egyetlen viharos nap se múlik el villámcsapások által okozott halál­eset nélkül. Ez pedig gondolkodásra késztet. A legutóbbi zivatarok nyomán ismét több halálos villámcsapást jelentettek. A múlt évi európai villámcsapás statisztika majdnem ezer Közeledett a szeptember, az ezredgyakorlatok jól sikerültek és közeledtek a czászárgyakoria- tok idői. A nagy hadgyakorlat, a Kaisermanöver, Pilsen és Freisfadt között volt kitűzve, éleslö­vészettel egybekötve. Lett nagy készülődés és mégnagyobb izgatottság. Az ezredes úr sokat tanácskozott tisztjeivel, de még többet Bakos Franz tűzmesterrel. Va­lamiben törték fejüket, mert az éleslövészetnél sem volt szabad szégyent vallani. Annyi Volltref- fernek kellett lennie, hogy a kegyelmes úrnak a lélekzete is elálljon. Végre eljött a nagy nap, kora hajnalban nyeregbe szálltunk és ügettünk a Schiessplatzra. Négy és fél órai ügetés után kiértünk s nyomban megkezdődött az éleslövé­szét, mert a kegyelmes ur a stab-bal együtt ott volt már a Fddherrenhügelen. Mielőtt a kijelölt helyekre értünk volna, oda lovagol hozzám Bakos tűzmester s csak any- nyit mond súgva : — Önkéntes ur! Az ezredes ur parancsára lovagoljon a Sajbásokhoz s jól tartsa őket szemmel. Le kell fektetni a sajbákat, ha talált a lövés, ha nem. A kegyelmesnek rossz kedve van. Érti ? — Meglesz! — válaszútam — örömét leli majd Fiedler. Azzal sarkantyúba kaptam harapós félvér pejkancámat. Az állat a cukor miatt hozzám olyan volt, mint a kezes bárány. Vágtában ér­iem a megparancsolt helyre s mindjárt betaní­tottam a két jelzésre kijelölt szakaszvezelőt, ezredkürtöst (a csákóján vörös lófarkot hordott) és a mozgó sajbákat kötelekkel irányitó tüzé- reket. Soha annyi sajba-hulla nem feküdt a íreis- tadti mezőn és erdőben, mint azon a napon és a Volltrefferek orgiát ültek. A kegyelmes ur na­gyon meg volt elégedve, még mosolygott is s érdeklődött, hogy melyik tűzmester nevelte ki ilyen pontos lövészetre a tüzéreket ? Az ezre­des megnevezte Bakost. — Na ja ! — nevetett Fiedler őexeilenciája —, dieser Ungar hat diese dicken Mostschädel gut eingedrillt! Azzal a fukarságáról hires altábornagy ur kivett a zsebéből két húsz-koronás aranyat, átadta az ezredesnek azzal, hogy a hadgyakor­lat lefuvása után, Pilsenben a legénység a va­csorájához sört kapjon. Lett is olyan muri a pilsen! hires Bürger­liches Brauhaus kantinjában, hogy egy napi pihenőt rendeltek el, mert a sör bizony vala­mennyiünket elálmositott. Negyven év távlatá­ból bevallhatom, hogy a rendezés jól sikerült s ezredünk középfinoman lőtt, de az eredményt jelesre igazítottam kj — parancsra. A kegyes csalásról nem tudott más, mint az ezredes, az értelmi szerző, Bikos tűzmester s én. A világ­háborúban azonban az ezred derekasan meg­állta helyét. Az ezredes, mint nyugdíjas tábor­nok, csak a távolból szemlélhette egykori ezre­dének hősiességét, Bakos tűzmester pedig a szerbiai harctéren, pedig igen öreg ember volt már, hősi halált halt. Fiedler egykor törököt fogott benne, vagy megfordítva. L. Z. ilyen villám-halálról tud, nem számítva az állatok nagy tömegeit. Azért zivatar esetén az alábbi szabályokat kell megfigyelni: 1. Mezőn, réten nyomban laposan árokba,/ vagy a földre feküdjünk, mégha átázunk is. 2. Kiemelkedő góréban, egyedülálló épület­ben, csőszkunyhóban, magas fa alatt, vagy fabódékban ne keressünk menedéket. 3. Városban az első épületbe meneküljünk. De ne álljunk meg a kapu, eresz alatt, folyo­són, hanem menjünk az épületbe. Istállókat, karámokat, vagy ahol sok állat van együtt, kerüljük el. A szobában ne üljünk kémény, Miként védekezhet lesjobban a szabadban járó ember a villámcsapás ellen?

Next

/
Oldalképek
Tartalom