Zalai Magyar Élet, 1943. július-szeptember (4. évfolyam, 145-221. szám)
1943-08-07 / 177. szám
ÁRA 20 FILLÉF 1943 AUGUSZTUS 7. SZOMBAT IV- évfolyam # politikai napilap # 177. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Felelős szerkesztő: ' Előfizetés: 1 hónapra 3.40, 3 hónapra 9.80 P. Tiittössy-utca 12. Telefon 80. Dr. PESTfiY PÁL Postatakarékpénztári csekkszámla: 30.454 sz. w&ß*&&f'm*Mwsrr*rivwfl0*Ftwifißßf*0t tßtvtwmfißfißßM.yrM Nyári örömök ideién... Az erőgyűjtés és a pihenés ideje a nyár. Apróbb-nagyobb örömei itt kellemeteskednek valamennyiünk számára. A kánikulás napsütésben gyógyulnak, enyhülnek a betegségek. A fürdők kellemes vizében felüdül a test. A gyümölcsfák csak ügy ontják termésüket. Száz lehetőség nyílik' a nyaralásra. Itt a Zala-part- nak virág- és szénaillattól fűszeres levegője. Amott a Balaton, a folyók mente, a csodálatosan szép magyar hegyvidékek, fenyvesek, hívogatva várnak mindenkit. Programot készíthetünk, tervet tervre halmozhatunk. A vonat, a hajó, az autóbuszok elvisznek mindenüvé. A közellátás rendjében mindenütt megtaláljuk a szükséges élelmicikkeket. A tisztviselő, kereskedő, iparos és munkás éppen úgy élhet a szabadság jogával, mint máskor és élvezheti az erőgyűjtés és pihenés napjait. A gondviselő Isten gazdag ajándéka az ilyen nyár a magyar nemzet számára. Mert ki gondol arra, vájjon hány földdarabja van még a 1 világnak, mint ez a boldog magyar sziget, ahol ilyen szép, nyugodt, csendes mederben folyhat az élet? Ki gondol arra, van-e a földön olyan nemzet, amely oly zavartalanul tud örülni a boldog nyárnak, mint a magyar? g*t'c - ';) w ^ 4 , Ha van is, nagyon kevés. A nyári örömök során vájjon eszünkbe jut-e, hogy másutt a háború irtózatos aratása folyik? Békés otthonok omlanak porba, munkahelyek pusztulnak sorra, a bombák egész családokat irtanak ki. Hiába süt ott a nap, hiába kacag a nap- sugár és hívogatnak a tavak, folyók, patakok, hegyek és völgyek. Ott megdermedt az élet. Mert mindennap új félelem, rettegés, új pusztulás, új gyász, új vér és könnytenger. A háború fúriái száguldanak végig mindenen, amit emberi kéz alkotott az ember, szolgálatára, kényelmére. Hová is mehetne a háború forgószelében haláltáncot járó ember, amikor mindenütt a pusztulás, a gyász és a siralom várja. Ott, ahol a háború dúl, mi marad a nyárból a gyötrődő ember számára? Oondolunk-e mindezekre, amikor itthon a boldog magyar nyárban mindettől megvéd mink&t a jóságos Isten áldó két keze? Igen, szüntelen gondolnunk kell minderre, bogy rádöbbenjünk: ezért a szép magyar nyárért nagyon sókkal tartozunk az Istennek és a hazának, amelynek örök küldetése védelmében így teríti fölénk áldó szent palástját. Ha rádöbbennénk arra, hogy a roppant világégésben talán mi vagyunk a föld legirígylésreméltóbb népe, mert biztonságban élhetjük békés életünket és nyugodtan építgethetjük a jövőnket, akkor sok mindent másként tennénk. Eltűnnék egycsapásra a fekete piac, senkit sem űzne, hajtana a nyerészkedési vágy és egymással vetélkedve vállalnánk magunkra áldozatokat minden nemes célért. Megbecsülnénk és szeretnénk egymást, kis dolgokat nem fújnánk fel nagyra, nem idegeskednénk, nem panaszkodnánk olyan dolgokért, amelyek szóra sem érdemesek. Csupa áldozatvállalás lenne az életünk, minden jóakaratot egybehördanánk, hogy minden magyarnak egyformán meglegyen az öröme. Rá kell, hogy döbbenjünk hibáinkra és vétkeinkre és arra, miért áld és véd minket mégis a jó Isten. Csak úgy lehet, hogy a Gondviselésnek tervei vjannak a magyar nemzettel, mert ha vétkeinket tekintené, alig élhetnénk ilyen biztonságos, nyugodt, szép napokat. Az Isten jóságával azonban nem élhetünk vissza. Ennyi irgalmat meg kell hálálnunk. Ez a hála nyilvánuljon meg abban, hogy mindenben zokszó nélkül alávetjük magunkat azoknak a A leventeintézmény immár önmagát dicséri lendületes fejlettségével és azzal a belső, hatalmas erkölcsi erővel, amelyet képvisel. Valóban az országnak második hadserege, mert honvédeinknek minősége nagymértékben függ a leventék nevelésétől és katonai előképzésétől. Történelmünknek ezer esztendeje alatt nem tettünk annyit az egyetemes magyar ifjúság nevelése terén, mint az elmúlt két évtized alatt. A leventeintézmény ma nemzetünk féltett kincse, szebb jövőjének hordozója. Hogy milyen szellem uralkodik a nemzet ifjúságában, arra mindenkori példát szolgáltatott a bere- mendi leventéknek immár legendákkal koszorúzott dicső haditette a Délvidék visszahódí- tásakor. Hogy pedig ilyenné fejlődött az ifjúság, azt annak köszönhetjük, hogy a velük való foglalkozásba, kiképzésükbe teljesen belekapcsolódott a tanárok, tanítók és kipróbált oktatók egész serege. Az intézményt további munkára és az ügy mély szeretetére lelkesítik a közületek azzal a gondoskodással, hogy immár kötelességsze- rűen teremtenek mindenütt barátságos leventeotthonokat, sportpályákat és olyan berendezéseket, amelyek az ifjúság testi és szellemi fejlődését, hazafias és szépérzékét nevelik, tudását és kedélyt életét elmélyítik. Ezt a célt szolgálta az az elhatározás is, amikor Zalaegerszegen a feloszlatott ZTE ingatlan vagyonát a leventeintézménynek juttatták. Mindenki tudta, hogy ez az ajándékozás csak kezdet, csak alapvetés, mert a ZTE-től átvett épület annyira elhibázott építmény, belseje annyira elhanyagolt, környezete annyira kietlen, a sportpálya annyira tökéletlen, hogy az átépítés, a fölszerelés és a környezetnek barátságossá tétele újabb és újabb áldozatokat kívánt. Amióta a leventék oda költözködtek, új és szép élet indult meg azon a telepen, az akaraterőben sokszor elgyönyörködtünk, a ter- vezgetéseken édesen elmerengtünk és a bántó külsőségek ellenére is derekasan végzett leventemunkában a legszebb, élményeket találtuk. A miniszterközi bizottság a közelmúltban 25 ezer pengőt utaltatott ki arra, hogy ebből az összegből a pálya megépítésére 10: ezer, az épületek használható állapotba hozására 10 ezer és a berendezésre 5 ezer pengő kerüljön. Frimmel Gyula és Ostoros Károly tanárok, az intézmény lelkes vezetői, rendelkezéseknek, intézkedéseknek, amelyeket sorsunk felelős irányítói írnak elő számunkra és fonódjunk össze egymás megbecsülésében és szeretetében. Gondoljunk arra, hiába gyűjtjük a vagyont, hiába vagyunk gőgösek, önzők, gyűlölködők, mert jöhet a pusztulás és rombadől körülöttünk minden és mi magunk is egymás mellé kerülhetünk a romok alá. Élvezzük hát a boldog, szép nyarat, de jusson eszünkbe, hogy mindezt ki is kell érdemelnünk. pompás tervet dolgoztak ki a sporttelep és környezetének kiépítésére. A magyar erőnek két tényezője: a hazaszeretet és a vallásosság jelképe érvényesül a kapubejárat megtervezésén, amely az egyik leghatásosabb díszéül kínálkozik az újjáépülő telepnek. A város már eddig is készséggel sietett segítségére az intézménynek abban aí tekintetben, hogy a csúf és egészségtelen környezet eltűnjék és hogy csalódjanak ~zok, akik azt mondogatták, hogy a sporttelepből már csak a talaj alkalmatlansága miatt sem lehet érdemleges alkotás. A leventeönérzet emelésére és az intézmény megbecsülésének jeléül utcát is neveztek el a leventékről és a telephez vezető utat is rendbehozták. Úgy volt eredetileg, hogy ezt a negyedszázezer pengőt felhasználva, még augusztus 1-éig elintézik a munkálatokat. Maguk a leventék szívesen vállalkoztak, hogy segédkeznek, ösz- szeadják a foglalkoztatás keretében, vagy a lehetőségek szerint azon túl is székely kaláka módjára a munkaerejüket, hogy a költségekhez természetben ők maguk is hozzájáruljanak. Szép is az és jellemnevelő dolog, amikor az ember a maga szorgalmát is beleépíti vágyainak megvalósításába. Fájdalom, a pénznek kiutalása s így a pálya elkészítése is megkésett, így ma még csak ott tartanak, hogy az anyag i van együtt. A 25 ezer pengőből ma már semmiesetre sem futja az, ami hónapokkal ezelőtt még Tehetséges lett volna. De ha a késedelem ilyen anyagi veszteséggel járt is, nem kételkedünk abban, hogy a város vezetősége módját ejti a hiányok pótlásának és a leventelelkesedés sem kisebb a segítés forrásainak megtalálásában. Máris azt halljuk, hogy mozgalom indult meg a »Jézusfaragó ember« című színjáték előadására, hogy annak jövedelme is az építés célját szolgálja. Annyi bizonyos, hogy aki sporttelepet épít, az országot is épít. Épp azért a szülők és leventék s az intézmény minden barátja, általában minden jó magyar ember várva-várja ennek az ügynek minél előbb való megvalósulását és pedig az idők korszerű és szükségszerű követelményeinek megfelelően. Mindnyájan tudjuk, minő értékes teljesít1700 ifjúnak jövő munkája függ a zalaegerszegi levente pályának minél előbb való kiépítésétől
