Zalai Magyar Élet, 1943. július-szeptember (4. évfolyam, 145-221. szám)
1943-07-04 / 147. szám
[ ARA 16 FILLER 1943 JULIUS 3. SZOMBAT IV. évfolyam ♦ politikai napilap + 147. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, .Felelős szerkesztő: Előfizetés: 1 hónapra 2.50, 3 hónapra 7.20 P. Tittőssy-utca 12. Telefon 80. Dr. PESTHY PÁL Postatakarékpénztári csekkszámla: 30.454 sz. Az élet Megcsendül a kasza a mezőkön, hogy learassa az »élet«-et, amellyel Isten a magyar földet és a magyar munkát megáldotta — ezzel kezdte Péter-Pál napi rádióbeszédét Szász Lajos közellátásügyi miniszter, majd így folytatta: Minden évben elfogódott szívvel várjuk ezt a napot, az aratás hagypmányos kezdetét. Péter és Pál apostolok napján a magyar mezőgazdaság népe azért megy templomba, hogy megköszönje az áldást és erőt kérjen Istentől az aratás szent, nehéz munkájához. Ez az ünnep határnapot jelent a mező- gazdaságban. Most dől el, hogy milyen eredménye van a gazda őszi és tavaszi munkájának, vájjon beteljesedik-e mindnyájunk reménysége s a termésben megkapjuk-e hosszú hónapok verejtékes munkájáért a jövő gazdasági évben a mindennapi kenyeret. Péter-Pál ünnepe után a magyar föld, a kalászos mező egyetlen nagy hadiüzem. Ebben a hadiüzemben nincsenek hatalmas gépek, amelyek a hadianyagok ezreit gyártják futószalagokon, hanem ezernyi és ezernyi magyar arató lendületes munkája pótolja a gépek teljesítményét. Ebben a hadiüzemben a gépek zaja helyett a jnarokszedő lányok éneke szól s a gyárterem boltozata Isten szabad ege. Ez a hadiüzem nem pusztulást és rombolást.) okozó harceszközöket gyárt, hanem az életet és kenyeret adó gabonaszemek milliárdjait fejti ki a kalászokból. És mégis hadiüzem s minden munkása tudja, hogy mi a cél, miért: dolgozik. Tudja azt is, hogy ebben a nagy hadiüzemben nincs munkaidő. Fáradhatatlan munkával kell a rendet vágni napkeltétől napnyugtáig, mert a munkának nagy tétje van: Magyarország. — Soha szebb cél magyar gazda előtt nem lebegett, mint a mostani aratásnál. Míg a háború vihara meg nem bontotta az egész világot, addig a jó, vagy rossz termés kérdése kevésbbé érintette a közérdeket. Földjén mindenki úgy gazdálkodhatott, ahogy egyéni adottságai kívánták. Ma azonban más a helyzet. Ha vállaljuk azt, hogy akié a föld, azé az ország, vállalnunk kell azt is, hogy akié a föld, amn,ak kötelessége az ország fenntartása. — Csatasorba szólítom a termelőt, a kereskedőt és a fogyasztót egyaránt. A termelőtől, a földet megmunkáló gazdától azt kívánom, hogy minden gabonaszemet gyűjtsön össze s teljesítse pontosan beszolgáltatni kötelességét, mert ellenkező esetben nagyon nagy árat kell fizetnie azért a haszonért, amelyet számára a beszolgáltatási kötelesség elmulasztása jelenthet. A kereskedő pedig, aki a nemzet bizalmából hozza az árút a termelőtől a fogyasztóig, minden lépésnél ügyeljen az egyenes útra. Az árú átvételénél ne a termelőt lássa, hanem a honvédelmi kötelességét teljesítő magyar gazdát, aki termésének köteles részét, fajtája szeretetétől áthatva, bizalommal adja át magyar testvérének. Erről az egyenes útról elhárítok minden akadályt, de jaj annak, aki az egyenes útról letér és árokba téved! A fogyasztók milliói pedig a aratása nehéz időkhöz méltó, példás fegyelemmel segítsék elő ezt a hatalmas munkát, amit ellátásuk érdekében végez a magyar gazda és kereskedő s rekesszék ki soraikból azokat, akik a mostani viszonyok közepette — a közérdekről megfeledkezve — kizárólag csak egyéni érdekeiket néznék. — Megkezdődik a munka. Beköszönt az új gazdasági év, új rendet létesít a belső arcvonalon, a közellátás sok ellenségfenyegette hadállásaiban. Uj célt tűz ki a gazda elé. Az ország rendje fenntartásának tudatos munkásává teszi. Fegyvert ad a kezébe és ennek nyomán nem halál és pusztulás fámád, hanem nehéz munkát végző magyarok testi egészAz ország mezőgazda társadalmának számos vezető tényezője nyilatkozott a közelmúltban arról, hogy miként kellene a mezőgazdaságnak iparcikkekkel való ellátását intézményesen biztosítani. Valamennyi nyilatkozó egyöntetűen hangoztatta, hogy a kifizetődő mezőgazdasági termelést biztosító árszínvonal megállapítása mellett arról is gondoskodásnak kell történnie, hogy a mezőgazdaság a termelés folytatásához szükséges iparcikkekhez is hozzájusson és hogy valóban intézményesen biztosítsák e termelési ágnak elsőrendű iparcikkekkel való folyamatos ellátását. Rámutattak arra is, hogy a megfelelő árszínvonal megállapítása főleg akkor vezet célhoz, ha a másik oldalon megfelelő árú, a mezőgazdaság ellátásához szükséges mennyiségű iparcikk áll rendelkezésre. A magyar ipar is nagy figyelemmel fogadta ezeket a kezdeményezéseket, annál is inkább, mert gyáriparunk vezetői már kezdettől fogva maguk is úgy vélik, hogy az egészséges árszínvonal kialakításához elengedhetetlenül szükséges a mezőgazdasági termelés zavartalansága. Ez ügyben a gyáripar képviselői már több megbeszélést tartottak, amelyeken nyomatékosan leszögezték: A terményárak és az ipari munkabérek emelésével kapcsolatban a kormány rendeletet adott ki a készpénzben megállapított legkisebb és legmagasabb munkabérek emelése tárgyában. Eszerint a jövőben az elsőosztályú mezőgazdasági napszámos órabérének legKi- sebb mértéke 40 fillér, legnagyobb mértéke 60 fillér. II. osztályú munkásnak órabére 35— 45 fillér, a III. osztályú munkásé pedig 24— 36 fillér. Ennek megfelelően emelkednek a napszámbérek és a készpénz szakmánybérek is. Az idénymunkások (sommások, hónaposok) sége, ereje és lelki nyugalma fakad. Uj lelket önt mindenkibe, mert aki tudja, hogy kötelessége pontos teljesítésével védi meg családját és hazáját, az — ha véres harcra kerül a sor — akkor is szent meggyőződéssel veszi kezébe a fegyvert. — A magyar kötelességteljesítés ez "újabb példája nyomán új imádság száll fel majd a magyarok Istenéhez. Az a könyörgés, amely a bizonytalan jövő miatt aggodalommal teli hangon esedezett a háborús nélkülözések között az életet adó mindennapi kenyérért, — ha mindenki teljesíti kötelességét, — hálaimává alakul át s >az új gabonából sütött kenyér megszegésekor minden magyar leikéből a diadalmas öröm hangja száll az ég felé: Hálát adunk Neked, Uram, a nagyobb darab kenyérért! j minden eszközzel meg kell akadályozni, * hogy az ipar által a mezőgazdaság számára gyártott iparcikkek a feketepiacra kerüljenek. Ügyelni kell tehát arra, hogy a mezőgazdaság a közvetítők révén valóban a megállapított árakon jusson hozzá az elsőrendű iparcikkekhez. Kiinduló pontként szolgálhat etekintetben például a szövőgyárak magatartása. A szövőgyárak az elmúlt években vállalták nagyobb mennyiségű népruházati cikk gyártását. Ebből elsősorban a mezőgazdasági lakosság igényeit elégítették ki. Felmerült a kérdés, vájjon ekékben, vetőgépekben, valamint más fontosabb iparcikkekben a mezőgazdasági termelés intézményes árúellátása érdekében ne valósítsanak-e meg olyan szétosztási rendszert, amelynek keretein belül a mezőgazdasági kamarák rendelkeznének a meglevő keretek felosztása tekintetében, úgy hogy a gazdák a kamarák által kiállított utalványokkal jelentkeznének a kereskedőknél. Úgy tudjuk, hogy ezt a kérdést az illetékesek a legközelebbi napokban részleteiben is letárgyalják. (MVS) j készpénzen felül természetbeni bért is kapnak, I sőt a naturalbér a. fúlnyomólag élelmezés mellett, a megállapított gabonajárandóságon felül elsőosztályú munkásnak a jövőben 30— 45 pengő havi készpénzbér jár. Az élelmezés nélkül alkalmazott idénymunkások készpénzbére ennek kétszerese. A bentkosztos cselédek legkisebb és legnagyobb havi bére, valamint a szakképzett kertészek legkisebb heti bére 30 százalékkal emelkedik. Az erdőgazdasági legkisebb és legnagyobb munkabérek emeléséről rövidesen külön rendeletben intézkednek. A mezőgazdaság számára szükséges gépek és egyéb iparcikkek irényitót* szétosztásáról tanácskozik a gyáripar Szabályozták a mezőgazdasági napszámosok és idénymunkások bérét
