Zalai Magyar Élet, 1943. július-szeptember (4. évfolyam, 145-221. szám)
1943-07-16 / 158. szám
2 1943 július 16. ján járó alapfizetéshez 60 százalékot köteles hozzászámítani a korábbi 30 százalék helyett, abban az esetben, ha az alapfizetés évi 4.000 pengőt nem halad meg. 4.000 pengőnél több, de' évi 8.000 pengőt meg nem haladó alapfizetés esetében a bérpótlék 55 százalék. Ha azonban az alapfizetésnek és kiszámított fizetési pótléknak együttes összege a 6.400 pengőt nem érné el, olyan összeg, amely az alapfizetést évi 6.400 pengőre egészíti ki. Ha az alapfizetés 8.000 pengőnél több, de 24.000 pengőt nem halad meg, a bérpótlék 4.400 pengő, ha az alapfizetés évi 24.000 pengőnél több, de 28.400 pengőt nem ér el, akkor a bérpótlék olyan összeg, amely az alapfizetést 28.400 pengőre egészíti ki. Tisztviselőknél és más magánalkalmazottaknál tehát az 1943 június 30-át megelőző időben adott fizetésjavítást a bérpótlékba betudni nem lehet, mert az alapfizetés megállapításánál az 1943 június 30-án érvényben volt megállapodás, vagy szokás alapján járó járandóságot kell alapul venni. 2. Ha a munkaadó nem vezeti följegyzéseiben külön tételben az alapfizetést és a bérpótlékot, hanem ezeket egyösszegben szerepelteti, a kiszámítás módja ugyanaz, mint az előbbi esetekben, nevezetesen: az 1943 június 30-án megállapodás szerint érvényben volt teljes járandóságot kell csökkenteni 23 százalékkal és az így maradó eredményt kell 60 százalékkal, vagy '55 százalékkal pótolni. Rendkívül fontos intézkedése a rendeletnek az, hogy mind az alapfizetés, mind a külön juttatások és bérpótlékok mértéke rögzítve van. A rendeletek szerint megállapított alapfizetést, továbbá az alapfizetés megállapításánál járandóságként számításba nem vehető juttatást 1943 június 30-i mértékben kell megtartani és ezeket az összegeket sem leszállítani, sem fölemelni nem szabad. Nem szabad a megállapítottnál nagyobb mértékű fizetési pótlékot sem adni. Ez a rögzítés egyaránt vonatkozik a kereskedelemben alkalmazott kereskedősegédekre és munkásokra, valamint a magánalkalmazottakra. A magántisztviselőknél, illetőleg a magán- akalmazottaknál még az üzletforgalom meghatározott százalékában megállapított jutalékot, vagy elnevezéssel adott hasonló természetű járandóság százalékszerűen megállapított kulcsát sem szabad fölemelni, vagy leszállítani 1943 július 1. után. \ Ha a munkaadó munkavállalóját más munkakörbe helyezte, vagy a vállalatában, üzletében bevezetett rendszernek megfelelően meghatározott szolgálati idő eltöltése alapján előléptette, akkor a munkavállalók alapfizetésének, illetve az alapfizetés megállapításánál járandóságként számításba nem veendő juttatását kell tekinteni. Előléptetés esetén tehát szabad emelni a járandóságot, de csak olyan mértékig, amilyen mértékben a korábban ugyanabban a munkakörben, illetve fokozatban elhelyezkedett munkavállalók fizetése van. Amelyik üzletben 1943 június 3ö-án nem volt meghatározott előléptetési rendszer, ilyen rendszert a munkaadó csak az illetékes miniszter előzetes engedélyével állapíthat meg. Mit kell járandóságnak tekinteni 1 Az alapfizetés megállapításánál rendkívül fontos az, hogy mit kell járandóságnak tekinteni. Járandóság a törzsfizetés egysége, ilyen a havi törzsfizetés, vagy ha valaki naponként kap fizetést, a napibér, továbbá a szolgálati viszonyból származó bármilyen más elnevezéssel adott juttatás. Fontos intézkedése a rendeletnek az, hogy a különnemű jáirandóságokat, például a havi fizetést és az évi összegben megállapított re- xnunerációt stb. az alapfizetés kiszámításában nem lehet összeadni, hanem ezekre az alapfizetést külön-külön kell megállapítani. Bár a havi fizetést és az évi összegben megállapított jutalmat az alapfizetés kiszámításában nem lehet összeadni, hanem ezekre az alapot külön-külön kell kiszámítani a pótlékot, az alapfizetés határainak megállapítása szempontjából az ilyen járandóságokat együttesen kell figyelembe venni. így kell tehát megállapítani, hogy a munka- vállaló alapfizetése például az évi 4.000 pengőt meghaladja-e, vagy sem. A felmondásban levő alkalmazottak bérpótléka is emelkedik, ha a felmondási időt nem töltötte ki, illetőleg a felmondási időre járó járandóságot 1943 június 30. előtt megkapta, az esetben 1943 július 1-től esedékes bérpótlékra igényt nem tarthat. Figyelemreméltók még az ismertetett kormányrendeletek büntető rendelkezései is. Amennyiben ugyanis a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és két hónapig, háború idején hat hónapig terjedő elzárással büntetendő a munkaadó, illetőleg a vállalat, üzem, üzlet felelős vezetője, ha a rendelet valamelyik rendelkezését megszegi, vagy kijátssza. Vadászok figyelmébe! Szarvasét, őzét, pézsmáét, nyári rókáét, borzét, házi macskáét stb. Radu Dezső tímár Za|aeg*rszeg, Berzsenyi Dániel-utca 55—57. Tanulmány a göcseji házépítés ősi fejlődéséről Dr. Tóth János »A keleti és a nyugati székelység építészeti kapcsolatai« című tanulmányában összehasonlítja a székelyek és göcsejiek lakóház építkezését és kimutatja annak azonosságait. Cs. Sebestyén Károly föltevése szerint a székelység Erdélyben ismerte meg a borona-házat. Az ott talált hegyvidéki nép faviskóiba telepedett be télire és eleinte velük építtette borona-házait és tőlük tanulta meg a boronaház építési módját. A keleti és nyugati székelyház fejlődését a füst ellen való védekezés kényszerítette ki. Az alap közös volt: egy tágas konyha, amelyet sütésre, főzésre és alvásra használtak és egy pitvar-eresz: fedett, de oldalt nyitott tornác, amelyből a konyha nyílott. A főhelyiség a konyha-szoba, ez az ősi téli szállást példázza,. Az alárendeltebb helyiség pedig, • vagyis a pitvar-eresz a nyári száilás ^példája, itt hált nyári meleg éjtszakákon a család felnőtt férfija, itt mosott az asszony. A nyugati székelység építkezésében a tornác, vagy annak törpealakja, az úgynevezett kódisállás képviseli a nyári szállást. A tanulmány pompás fénykép- felvételben mutatja be a göcseji tornácot Varga Vendel zalalövői lakos házánál, továbbá egy zebeckei göcseji tornácos házat, valamint Bárhelyen a göcseji kódisállást. (Az oszlopos tornác van képviselve a zalaegerszegi göcseji telep Oncsa-házainál.) A keleti és a nyugati székelyházban a legrégibb időktől kezdve mindig volt egy nyitott, de esőtől védett hely, ahol a ház asszonya és a férfinép a házimunkáját végezhette. Ezt a helyet a földet művelő magyar nép minden időből fennmaradt házában meg lehet találni pitvar, eszterhéj, eresz, vagy tornác alakban. A tornác a végső fejlődési alak. A keleti székelységnek nem volt olyan mértékben szüksége a tornácra, mint a göcseji, őrségi székelységnek. Erdélyben ugyanis a nyár rövid és hűvös, ezzel szemben Göcsejben és Őrségben a 'tél novemberben kezdődik, márciusban véget ér és a nyár melegebb, tartósabb. A göcseji és őrségi nép tehát az év legnagyobb részében hasznát veszi a tornácnak. A keleti székelység régi házain sohasem volt oszlopos tornác. Ugyanez mondható a nyugati székelység lakóházaira is. A tetőszék az ősi keletű egysejtű ház ereszét beborította és a ház bejáratát védte az eső ellen. A fejlődés folyamán az eresz mellé szoba: »kis ház« épült s a bejárat a ház közepére került. Az udvari homlokfal védelmére a tető gyámszerűen egy, vagy másfél méterrel a homlokfal síkja elé nyúlotL Ez az oszlop nélküli tornác az idők folyamán megroskadt s az oszlopos tornác a megroskadt eszterhéj alátámasztásából alakult ki. Az alátámasztó faoszlopokat faragásokkal és véséssekkel díszítették. Nemes'népi Zakál György 1818 évi följegyzéseiből tudjuk, hogy Göcsejben a régi lakások csupán csak ejgy tágas konyhából, egy mellette levő pitvarból, egy-két kamrából és istállóból állottak. A konyhát szoba gyanánt használták. Tehát a legősibb alak a konyha és a mellette levő pitvar. Göcsejben és az Őrségben ma is pitvarnak, tornácnak hívják az eszterhéj alatti területet, de ugyanígy nevezik a hajlított házak egyoldali nyitott és három oldalról fallal körülépített sarokpitvarát is. A fejlődés folyamán a konyha elé szoba épült, de a pitvár megmaradt. A tornác általában az épület udvari hosszoldalát, néha az utcai rövid oldalát is körülveszi. A legegyszerűbb alakja a kódisállás, amely azonban megjelenik a tornáccal együtt is. A tornácnak nemcsak gyakorlati értéke van, hanem esztétikai építészeti elem is, mert ütemesen tagolja a falfelületet. A tanulmány ismertetését folytatjuk. Gyenge felhozatal és magas árak a zalaegerszegi piacon A mai zalaegerszegi hetipiacra nagyon gyenge volt a felhozatal. Cukorborsó 100, zöldbab 100—140, káposzta 100, kel 100 fillér kilónként. Tök darabja 80—140, gomba csomója 50—100, sóska kiskosaranként 20 fillér. Mint újdonság szerepelt a zöldpaprika és a paradicsom pár darabbal. Az egészen apró paprika darabjáért 20, a paradicsoméért 50— 60 fillért kértek. Alma 200, sárgabarack 150— 200, ribiszke 80—100, egres 120, málna 180— 200, köVte 200—320, meggy 70—100 fillér kilónként. Őszibarackot 280—350 fillérért árultak. Az egyik eladó erélyesen rászólt egy háziasszonyra, aki drágának merte minősíteni a barackját. »Még ez is sok?« — mondta emelt hangon, felháborodott pillantást vetve a városi vevőre. A baromfipiacon egyetlen darab árú sem volt l átható. Tojás, tejfel és túró ismeretlen cikkek továbbra is. Apró zalai hirek Meghalt 72 éves korában Kőszegen Németh Károly címzetes kanonok, a Kelcz-Adelffy árvaház volt vezetője, aki pályája kezdetén Lentiben káplánkodott. — Engedély nélkül eltávozott az ország területéről Videcz Ferenc felsőmihályfalvai fiatalember és Horvátországban egy gyárban helyezkedett el. A partizánok golyója hamarosan kioltotta az átszökött Videcz életét. — Jégverés pusztított Muraköz nyugati részén. Nagy károkat okozott a jég a konyhakerti növényekben. — A nagykanizsai rendőrség figyelmeztette a gazdákat, hogy ellenséges kezek gyújtópalackokat ástak el a földeken, amelyek a kasza érintésére nyomban tüzet okoznak. Jóváhagyta a belügyminiszter a közigazgatási gyakornoki állások szervezését. — Pályázatot írt ki a nagykanizsai főszolgabíró' augusztus 31-i határidővel a szepetneki községi szülésznői állásra. — Megjelent a Zala- vármegyei Hivatalos Lap július 15-i számában az 1943 évi módosított munkabérszabályzat»
