Zalai Magyar Élet, 1943. július-szeptember (4. évfolyam, 145-221. szám)

1943-07-03 / 146. szám

2 1943 július 2. ■ Vadászok figyelmébe! Szarvasét, Őzét, pézsmáét, nyári rókáét, borzét, házi macskáét stb. ! Radu Dezső tímár Zalaegerszeg, Berzsenyi Dániel-utca 55—57. tűkben olyanok voltak, mintha a mesék vilá­gából elevenedtek volna meg. A mileji Kalász Leányegyesület hat tagja Ugyancsak magyár ruhában régi népénekeket adott elő, majd énekes táncokat mutatott be. Németh József róm. kát. iskolai tanító irá­nyította őket. A miniszter meg is dicsérte a tanítót sokoldalúságáért, hogy nemcsak éne­keket, de táncokat is tud betanítani. Ezek a táncok afféle vasárnapi falujátékok. N é - meth Rózsi az iskolásgyermekek nevében mondott kedves köszöntőt. — Téged is megcsókolnálak, — mondotta a miniszter — de te már nagy lány vagy, copfod is van! Taliga Margit iskolásleány szavalt, majd a mileji iskolásgyermekek énekszámokat adtak elő, a híres kustánszegi bokrétának 6 tagja pedig őseredeti göcseji nótákat és táncokat mutatott be. Sajnos, a göcseji népviselet ru­hadarabjai erősen kifogyóban vannak, mert a leányok férjhezmenetelük alkalmával szét­bontják a sok méter anyagot magában foglaló öltözéket és kelengyét csinálnak belőle. Szabó Sándor, Kustán Sándor, Néméth Kálmán, Ge- ráth Irma, Vass Irén és Kovács Irén (Piros) alakította a három bokréta párt, érdemes a nevüket följegyezni. De érdemes megörökí­teni azt is, hogy eredeti parasztmuzsikusok hegedűszavára r járták a dalos táncot. Az ősi parasztmuzsikusok utódai Kovács Kál­mán (Piros) és Kustán István. Büszke is volt a bemutatójukra Geráth Mihály, a kustánszegi bíró. Méltán. Hiszen maga a miniszter gyö­nyörködött el a legjobban és a végén még a dalok kottáját is elkérte. G a t s Elemér mi­leji plébános a göcseji papok és tanítók ne­vében köszöntötte a minisztert és arra kérte, hogy nyújtson segítséget a terhek alatt ros­kadozó iskolafenntartóknak,, hogy még job­ban dolgozhassanak az elmaradott falvak la­kosságának kiművelésén. A göcseji tanítóság mindig hivatása magaslatán állott. Szinyei-Merse kultuszminiszter az el­hangzott üdvözlésekre adott válaszában elmon­dotta, hogy utoljára 1927-ben járt Göcsejben egy választás alkalmával. A polgáriasultságnak vannak áldásai, de vannak hátrányai is. Hátrány az, hogy pusztítja a hagyományokat, amelyek pedig a nép erőforrásai. Hogy Gö­csejben még fennmaradtak az ősi hagyomá­nyok, azt annak köszönhetjük, hogy erre a te­rületre a maga elzártságánál fogva későbben érkezett meg a civilizáció. Az elmúlt tizenhat év alatt sok minden változás történt itt a kor­szerű haladás érdekében. Azóta épült az út ■is, amely ma összeköti a világgal. A reformá­tus iskola kérelmére vonatkozó adatokat elő­keresteti és ha a szükségesség meg van álla­pítva, akkor a hitelkereten belül gondoskodni fog a legrövidebb idő alatt az államsegély ki­utalásáról, jóindulat az^ő részéről mindig meg­van az iskolakérdésekben és a tanítóság küz­delmei iránt is. Elismeri, hogy sok segítségre valn még Itt szükség, rde kéri, hogy ne túlságosan hangoztassuk a mulasztásokat, mert önmagunkról állítunk ki vele a külföld felé szegénységi bizonyítványt. Még utóbb félreértenének bennünket és az ellenségeink alá adnánk lovat, hogy hirdessék, mintha a magyar nép nem volna alkalmas a vezetésre. Hiányos történeti ismeretek is közreját­szanak abban, ha évszázados mulasztások jóvátételét emlegetjük. Az időnek mindenre meg kell érnie és nevetsé­ges lenne, ha valaki például bűnnek róná fel azt, hogy miért nem csinálta meg már Mátyás király az OTI-t. Mindenki tudja, hogy Göcsej sem volt mindig olyan, amilyen ma és a mos­tani állapot a lassú, de fokozatos fejlődés eredménye. Valamikor az arisztokrata lakása is olyan volt, hogy jobban pusztított benne a tuberkulózis, mint ma a szegény nép között. Legyünk megértéssel a múltak iránt is, a magyar hagyományokból pedig ne enged­jünk, hiszen most minden nép igyekszik a saját nemzeti értékeit fejleszteni és magasra fellángoltatm. Megköszönte a kedves délutánt, a felejthetetlen és utánozhatatlan magyar da­lokat és táncokat. Azt az óhajtását fejezte ki, hogy ezt a kincset adja a nép tovább apáról- fiúra, mert ilyen kincsekkel nem tud egyetlen nép sem versenyezni. Ács Imre körjegyző megköszönte a mi­niszter látogatását, amelynek folyamán meg­győződhetett a népiélek komoly szelleméről. Isten áldását kívánta - a magyar művelődés legfőbb őrének nemzetépítő munkájára. Teljesen igaza volt a miniszternek akkor, Az ui árak Zalában Az új árszabályozó rendeletek értelmében a só ára mától kezdve így alakul: közönséges ét­kezésre használt só kilója 54 fillér, csomagolt asztali só 84, poralakú marhasó 28, az öt kilós darabokban forgalombahozott marhasó dara­bonként 1.80 pengő. A likőrök és rumok különlegességi rögzített, vagy 1939 augusztus 26-ika óta külön engedélyezett eladási árához likőröknél legfeljebb 30, rumnál és egyéb ége­tett szeszes italoknál legfeljebb 22 százalékos felár számítható. A finom szesz hektoliter­fokonkénti ára 23.70 pengőtől 23.80-ig terjed. Szabályozták a köksönüvegek díját is. A kö­zönséges szeszesitalok árát szintén újra meg­állapították. Az ecet legmagasabb fogyasztói ára literenként 86 fil­lér, a palackozott denaturált szesz legmaga­sabb fogyasztói ára egyliteres palackokban 4, félliteres palackokban 2.06 pengő. Az élesztő legmagasabb fogyasztói ára dekánként 4 fillér. A cigarettapapír ára 3, a cigaretta hüvelyé 8 fillérrel emelkedik. Külön rendelet állapítja meg a búza- és rozsőrlemények nagymalmi, nagy- kereskedői, kiskereskedői árát, amelyekhez fo­gyasztói felár számítható. A tojás friss, vagy hűtőházi meszes tojás fogyasztói ára kilónként a termelőknél 4.20; kereskedők­nél 4.50 pengő kilónként. A kenyér legmagasabb fogyasztói ára 58 fillér. A zsem­lye és kifli legmagasabb fogyasztói ára az ország egész területén 10 fillér, a perecé nyil­vános tanintézetekben, fűszerüzletekben, pék­nél 11, vendéglőkben, kávéházakban, parkok­ban, sporttelepen stb. 14, mozi, színház és egyéb szórakozó üzemben 16 fillér. A teljes tej ára literenként Zalaegerszegen és Nagykani­zsán a termelőtől 50, községekben 45 fillér a ifiogyasztóknak. A vaj legmagasabb fogyasztói ára: pasztőrözött tea­vaj kilónként 10.20, ha adagolva adják, tömb­ben 10.10 pengő, pasztőrözetlen adagolva 9.80, tömbben 9.70, főzővaj 9.50, piaci írósvaj 9.20 pengő. A sajtok közül az ország területén krémsajt kimérve 5.50, adagolva 6.20, első­rendű ementhali 7.20, másodrendű 6.50, par- mezán 7.30, a félkemény sajt (trapista, óvári, eidami és olasz módra készült) 6.10, márvány­sajt 6.35, füstölt sajt 5.70, a pálpusztai, pusztá­don és egyéb puhasajtok ára 4.20—7.68-ig. A félkövér sajtok közül trapistá 5.10, a so­vány sajtoknál trapista 4.60, pogácsasajt 4.—, az ömlesztett kövér sajtok közül az ementhali, tömbcsomagolásban 6.40, dobozonként 1.44 pengő. A kövér sajtoknál a trapista jellegű sajtok kilója 5.80, márványsajt 9.40, füstölt 7.20 pengő. A juhtúró fogyasztói ára az egész ország területén kimérve 10 dekánként, cso­magolva celofánba, vagy másként 60, kevert túró 48 fillér. A hüvelyesek ára így alakul: fehér bab kilónként 118, tarka 108, kisszemű lencse 130, középszemű 140, pagyszemű 160^fillér. A mák 2.80 pengő, kö­ménymag 4.40 pengő. Külön rendeletben sza­bályozták a burgonya, a vöröshagyma, a fok­hagyma termelői árait, ezekhez az árakhoz a rendelet részletezése szerint nagykereskedői, kiskereskedői felárak számíthatók. A baromfi és tojás forgalmának szabályozá­sáról szóló rendelet kimondja, hogy baromfit és tojást házalás útján forgalomba hozni tilos és gazdálkodó fogyasztók részére közvetlenül hízott libát, vagy kacsát nem adhat el. A villanylámpák kincstári árrészesedését is újra szabályozták, a fölemelt kincstári illetékek kifejezésre jutnak a fogyasztói árakban is. A mesterséges édesítőszereknél ugyanez a helyzet. A gyufa új árai így alakulnak: fálemezdobozban dobo­zonként 8 fillér, a Turul gyufa szintén 8 fillér, az úgynevezett »rózsaszalongyufa« to- kónkértt 14 fillér, a faháncs-könyvecskékben forgalomba hozott gyufa 3 fillér. A cukor ára métermázsánként 207 pengőtől 210 pen­amikor figyelmeztetett arra, hogy ne beszél­jünk Göcsejben százados mulasztásokról. Ha visszagondolunk a múltakra, ha régi följegyzé­seket olvasunk é^öreg emberekkel beszélge­tünk, megtudjuk; hogy valaha a göcseji pa­takok környéke olyan ingoványos terület vo'lt, hogy csak fagyban lehetett rajtuk átjárni. Jól jegyezte meg a miniszter azt is, hogy az emberek csak úgy tudtak egymással érint­kezni, hogy kürtszóval adtak egymásnak tá­voli helyekre jelzést. Nagy égerfákat dön­töttek ki, hogy a feneketlen sár fölött így csináljanak átjárót. Ahol most szép kaszálók Varrnak, ott hajdan kiterjedt mocsarak terültek el. Mielőtt a Válickát nem szabályozták, vízállá­sok voltak mindenfelé Kustánszegtől Győrfi- szegig a Kislengyel patak mentén 15 kilo­méter hosszúságban és azokon csak Kustán- szeg alatt lehetett nyáron száraz lábbal át­jutni. 1 Bocfölde és Csatár között a völgy a múlt század harmincas éveiben még víz alatt állt és ezt a vizet az országút készítése alkalmával csapolták le. A boba—Csáktornyái vasútvonal építése alkalmával még megtalálták a földbe süllyedve azokat a ledöntött fákat, amelyek hajdan hidak gyanánt szolgáltak. Ma a régi mocsaras területek már mind művelés alatt vannak és számos embernek nyújtanak ke­nyeret. P.P.

Next

/
Oldalképek
Tartalom