Zalai Magyar Élet, 1943. július-szeptember (4. évfolyam, 145-221. szám)

1943-07-11 / 153. szám

1943 július 10. J IlAOTÄtfflET Zalai honvéd riportja a harctérről Közeleg a reggel, szép álmunknak vége. Csikorog az ajtó, ügyeletes lép be. Elkiáltja magát bajtársak hangjával: — Gyorsan talpra, fiúk, mi lesz a muszkával? Mi az öltözéssel gyorsan elkészülünk, Mivelhogy esténként sohasem vetkőzünk. Puskát, szuronyt fogva gyorsan kirohanunk, Hiszen ajtónk sincs, mert az erdőben lakunk. Erdőben, gödrökben van a hálószobánk, Ennek nem piszkítjuk be a padlózatát. Mosdótálunk nincsen, nincs is arra gondunk! Elég, ha egy héten egyszer mosakodunk. Gyertek ki hát, pajtás, ide a harctérre, Itt légy te nagy legény, ne a táncteremben. Mi, akik itt vagyunk, ezt már úgy megszoktuk, Hogy ha jön a Rata, az árokba ugrunk. Egymáshoz simulva azt suttogjuk folyton: Uram Jézus, segíts, ments meg a gonosztól! Kastélyunknak mondjuk itt a szénáspajtát, Úgy esszük a muszkát, mint a palacsintát! Egyformák vagyunk itt, legénység és tisztek. Hogy ha ti kijöttök, mind ilyenek lesztek, Hozzánk majd beosztva, öreg harcosokhoz, Áhítattal nyúltok hozzá a brugóhóz. Kell ez majd tinéktek, léhűtő pajtások, Majd itt befogjátok a lekváros szátok;! Nem mondjátok folyton, hogy a harctér smarni, Itt biz’ harcolni kell, meg is lehet halni. De van a dolognak itt is jobb oldala. Ha nem dörg az ágyú és megjön a konyha, A napos tizedes elkiáltja magát: — Sorba, fiúk, hozzám, azt a rézangyalát! Konyhához vonulva szép ünnepélyesen, Fakanál, meg villa szakácsunk kezében. A naposunk ordít: — Ne morogj a sorban, íme, a levegőt hasítja egy bomba! No, de mi nem félünk, minket ez nem izgat. Nevetünk a muszka baklövése miatt. Ott állunk mi tovább, teljes egészében: Befulladt a bomba a kondér levében. Szegény jó szakácsunk az arcához kapott, Törölgeti onnan a ráfröccsent babpt. A napos tizedes hátra arcot kiálL Ez jó, fiúk, mert máma nem kell mosni csajkát. A kis társaságban én egy szót se szólok1. Csak a nadrágszíjamon egy jó nagyot rántok. Így is jól van, fiúk. Amik nekünk fájnak, Kamatostól adjuk vissza a muszkának. Szekerünkről szólva, fegyverünkkel kézben, Indulunk mi bátrán ki a csatatérre: — Drága sárgaborsónk, érted bosszút állunk, A vörös hordával véres táncot járunk Ólomeső között villogó gránátok, A légben rakéták és stukák cikáznak. De mi bosszúszomjjal csak arra gondolunk, Hogy miattuk maradt üresen a gyomrunk. Nem is láttunk aztán egy muszkát se élve, Mire az esthomály leszállt a harctérre, Hazaérünk szépen, mind arra gondolva, De jó esnék most a kiadós vacsora. Palacsinta, rétes, vagy túrós galuska, Aztán holnap újra szaladhat a muszka... * Irta a Don partján, ott is Grinacsinál, Weiger Lajos honvéd, miközben ott őrt áll. Uj-Guinea, a viiág leggazdagabb szigete Uj-Guinea,. ahol most a japánok és a partra- szállt amerikaiak között heves harcok folynak, Grönland mellett a világ legnagyobb szigete*. Területe a hozzá tartozó szigetcsoportokkal együtt 860 ezer négyzetkilométer. Ausztráliától -a csupán 150 kilométer széles s csak helyen­ként 20 méternél mélyebb Torres-szoros vá­lasztja el. A sziget északi partja meredeken nyúlik le a mély tengerbe. Északnyugaton a Goelvink-öböl, délen pedig a Pápua-öböl mé­lyen benyúlik a szárazföldbe s a szigetet két hatalmas félszigetre osztja. Uj-Guineát 1526-ban a spanyol Jorge de Menses fedezte föl. A 19. századig azonban a nagyhatalmak nem törődtek vele. 1828-ban Hollandia birtokába vette a sziget nyugati felét, de egyébként nem sokat tett az új gyar­mat felvirágoztatása érdekében. A holland részen a katonaságot, tisztviselőket és hittérí­tőket beleszámítva, alig lakott félezernél több fehér ember. Uj-Guinea tulajdonképpeni gyar­matosítására a Német-Uj-Guinea Társaság alapítása adott okot, amelyet 1884 novemberé­ben a Friedrich Wilhelm-kikötő, Matupi, Mio- ko stb. birtokbavétele követett. 1885-ben von­ták meg a holland, a német és az angol rész között a határokat. Az angol fennhatóság alatt levő Pápuaföld 35 ezer lakójából 1.600 fehér ember. A sziget teljes hosszában hatalmas hegység húzódik, amely helyenként ötezer méternél is magasabb. A hegyeket borító sűrű trópusi erdők sok helyen áthatolhatatlanok. Csupán a folyók mentén lehet a sziget belsejébe ha­tolni. A hatalmas Mamberano, Sepik, Ramu és Fly folyók mind szélesek és alacsonyjárású hajók egészen a hegyekig közlekedhetnek raj­tuk, noha változó homokzátonyok, úszó szi­getek stb. megnehézítik a hajózást. Különben személy- és anyagszállításra legjobban a re­pülőgép vált be. A sziget rendkívül gazdag ásványkincsekben Földrajzi helyzetének megfelelően — az egyenlítőtől 11 fok déli szélességig — Uj- Guinea éghajlata egyenletes, páradús, forró­égövi klíma. Északi része igen gazdag csapa­dékban. Néha itt az évi csapadék több mint 7 ezer milliméter. Délen kevesebb az eső, Port Moresby évi csapadéka például nem több 1.250 milliméternél. Ezen a szárazabb vidéken a síkságokon hatalmas kiterjedésű füves mező­ségek tudtak kifejlődni. Egyébként az egész szigetet sűrű őserdők borítják. A tengerparton keskeny pálmafa-, vagy mangrove-szegély hú­zódik. Beljebb trópusi erdők következnek a é ANGÓRANYULSZŐRT az újonnan életbe léptetett legmagasabb árakon. bármely kis vagy nagy mennyisigben készpénzért vásárol, Kívánságra tiszta, vagy kevert angórafonalra átcserél gépűzemü angörafoncda, az „ANGÓRATEX“ kikészüő ^Kft* Budapest, IX, Pápay István-utca 12. pálmák számtalan fajtájával. Különösen sok , a kókusz- és szágópálma. Szárazabb helyeken a pálmákat eukaliptuszok, akácok s egyéb, Ausztráliában honos fák váltják fel. A hegyek­ben mind kevesebb a pálma, jóval több a fa­nagyságú páfrány. A ködös erdők övében min­dent moha és zuzmó borít s valósággal cse­peg a nedvességtől. Háromezer méteren felül hegyi legelő s feljebb az örök hó és jég bi­rodalma következik. *MJj -Guinea rendkívül gazdag ásványi kin­csekben, ezeknek legnagyobb része azonban még feltárásra vár. Sok a kő- és barnaszén. A réz-, osmiridium- és egyéb fémelőfordulá­sok elsőrangú kiaknázása lehetőségeket nyúj- tartak. A sziget aranymezői rengeteg aranyásót csalogattak Edie Creek és Salamaue vidékére. Port Moresby környékén bő olajforrások van­nak. Az őserdőkben elvétve nemes bútorfák is előfordulnak. Kaucsukültetvényeket is léte­sítettek, amelyek ma már elég szép hasznot hoztak. A koprakivitel is állandóan emelkedik. Páratlan gazdag a sziget cukornádban. 130 különböző fajtát termelnek, némelyik közülük olyan magasra nő, hogy aratásukhoz magas # faállványokat használnak. Védett kiviteli cikk a színpompás madarak tolla, különösképpen a paradicsommadáré, amely az egész világon csak itt honos. Az ösiakók pápuák és malájok A bennszülöttek' pápuák és malájok. Külse­jükre nézve azonban rendkívül különbözők. Legnagyobb részük az őserdők mélyén, a föld színétől 10—20 méter magasan, cölöpépít­ményekben tanyázik. Számukat 1.25 — 1.50 millióra teszik. Fegyvereikre és szerszámaikra nézve az új- guineai bennszülöttek még a kőkorszakban él­nek, figyelemreméltó azonban földmívelésük. A cukornád leveleit főzelékként fogyasztják. Az esős évszak végén tarót, a száraz évszak végén yamot aratnak. A földeket hamuval trá­gyázzák. Húst általában keveset fogyasztanak, de a kannibalizmus még mindig dívik. Az óriáscsiga kagylójából faragott gyűrű a csere­kereskedelemben egy emberfejet, egy disznót, vagy egy idősebb asszonyt ér. Egy fiatal asz- szonynak drágább az ára: három kagylógyürűt adnak érte az ínyencek. Faházaik és templo­maik faragványai és festményei élénk képzelő­tehetségről és művészi készségről tanúskod­nak. Egyes vidékeken művészi kivitelű faze­kasárúkat készítenek, amelyeket messzi ten­gerentúlra is szállítanak. A legelőrehaladottabb állapotban a világ­háború előtt néhány német kézen levő —■ most ausztráliai mandátum — rész van. 241 ezer négyzetkilométernyi területen itt több, mint 600 ezer ember él, közöttük 4 ezer fehér. Noha Ausztrália nem mutatott eddig különö­sebb gyarmatosítási ügyességet, ez a mandá­tum még most is minden tekintetben az első helyet foglalja el. A brit fennhatóság alatt levő Pápuaföld évi kivitele 490 ezer font­sterlingre rúgott (150 ezer fontért arany), az egykori német gyarmat kivitele 3 millió font volt (2 millió fontért arany). Uj-Guinea teljes hosszában 1928-ban küz­dötte át magát egy expedíció. Útja a Fly fo­lyótól kiindulva a Sepik folyamterületén, a Victor Emanuel-hegységen, a Kariuson és a Championon keresztül vezetett. Az expedíció­nak ennek az útnak megtételéhez egy teljes félévre volt szüksége. Ezekután elképzelhet­jük, hogy még a dzsungelháborúban járatos japán katonaságnak is mekkora nehézségek > leküzdésével jár Uj-Guinea északi feléből az őserdőkkel borított magas hegységeken ke­resztül Port Moresby felé nyomulni. (MN)

Next

/
Oldalképek
Tartalom