Zalai Magyar Élet, 1943. július-szeptember (4. évfolyam, 145-221. szám)
1943-09-25 / 217. szám
1943 szeptember 25. íiAfrt/iífh.i:r 3 Használt tankönyveit Zalaegerszegen a napi áron vásárolja meg. Telefon: 266. HEH ÉRDEKESSÉGEK Zalai ismerősöm mesélte: — A feleségem hónapok óta borús hangulatú, ideges. Mindig lót-fut a háztartásért, közben pedig órákat álldigál a mészárszék előtt, amíg bebocsátásra kerül. Amikor pedig már benn van, a hús viszont kinn van mindazoknál, akik szövetkezeti alapon közösen veszik meg, hatalmas szatyrokba rakatva a 12— 20 kilókat. Annál inkább feltűnt, hogy a feleségem a napokban újra a régi elevenségben, bohókás kedvében mutatkozott. Csak úgy csillogott a szeme, nevetett, énekelt. Faggatásomra elmondta, hogy nagy öröm érte. Az egyik kereskedő jóakarólag titokban megsúgta neki, hogy ma harisnya érkezik, félretesz az ő számáraj csak menjen be az üzletbe. Meg is kapta a harisnyát. Nézegeti, simogatja, gyönyörködik benne. Négy pengő hatvanba került. Másnap a szégyenlős, hű asszonyt újra .elborult arccal, pattogó hangulatban találtam, amikor hazaérkeztem a hivatalból. Mi történt? — Rettenetes, az új harisnya! Leszaladtak róla a szemek. Az utcán mindenkinek a szeme fennakadt a lábamon! * Másik zalai ismerősöm mesélte: — Az én feleségem is nagy örömmel újságolta a minap, hogy többé nem fog szőrös lábbal járni. A krém nem használt, a csipeszekkel való kiszedés fájdalmas, de a barátnője azt ajánlotta, hogy gyufa lángjával égesse le, esetleg gyertyalángot húzzon el fölötte. Sima lesz, mint a márvány. A feleségem persze meg is fogadta a ta- n ácsot. Másnap, ahogy haza megyek, sírva találom. — No, mi történt? — Elégettem a bőrömet. ■— Látod, te bohó, úgy kellett! Egész nyáron jó volt, ha szőrös lábbal jártál harisnya nélkül, most télre akartál sima lábat, amikor a szőr meleget tart? — De amikor azt csúfnak tartják! — Csúfnak? Ismerem egy drogista feleségét, akinek olyan szívröcögtető bajuszkája van, mint akárcsak William Powellnek, a híres moziszínésznek. Mégse jut eszébe, hogy gyufával leégesse. P. P. Dr. Pesthy Pál regényes riportja a régesrégi \ zalaegerszegi világból ÖRDÖG-HADNAGY LAKODALMA SZALA-EGERSZEGEN (Itt ebben a csendes, virágos, álmodó- hangulatú városkában, Zalaegerszegen, ahol olyan kevés beszélő emlék van a régmúlt idők viharaiból, csak a hely történetébe mélyen elmerülő lélek találja meg az örök embert, aki viharban rakta a fészkét. Akkor is úgy .szerettek az emberek, mint ma. Csak az volt a különbség, hölgy a szerelmesek nem nézhettek mindkét szemükkel egymás szemébe, mert féí- szemükkel az ellenségre kellett leselkedniük. Félkezükkel öleltek, félkezükkel verekedtek, hogy a családok gyarapodjanak és a föld, az otthon szabad maradjon. Ennek a küzdelmes, mégis kedélyes világnak röpke képét adja ez a‘regényes színezetű riport is. Szereplői közül a Tserepes-család régen elhamvadt, kihalt a maradékaiban is itt nálunk, a Tarafások törzse azonban, amelynek egy-egy leszáradt embergallyának porai meg jelölve vannak a Kálvária-temetőben, hajtásaiban ma is él.) A hódoltság szomszédságában fekvő magyar helységek többet szenvedtek a töröktől, mint maguk a hódoltságbeliek. A palánk-őrök sze(Minden log fenntartva> dett-vedett népe csak kimondott háború idejében kapott zsoldot, így a porta ravasz món dón arra kényszerítette őket, hogy fegyverszünet idejében portyázó rablással keressék meg kenyerüket. Ez a cselekedetük pedig, noha nem volt törvényes, mégis a szandzsák- bégek oltalma alatt állott. Ebbe a csapatnembe tartozott Iszkender önkéntes úr is, azzal a kivétellel, hogy ő inkább volt afféle potyázó portyázó, mint erőszakos fellépésű rabló. Bandája élén kopó szimattal tudta megtalálni mindama helyeket, ahol tort ült az öröm, vagy a gyász. Rásza;- badította aztán magát és társaságát napokig a vendéglátó gazda házára, ettek-ittak, minden jóval megteltek s aztán a vendégeknek dukáló útravalóval is ellátva, tovább somfordáltak a másik faluba. Tanácsosabb volt, ha a hívatlan vendég előtt jó képet vágott a gazda, mintha ellenkezően viselkedett. Nem egy fölperzselt falu itta meg a levét a vendégjog megsértésének. Iszkender önkéntesnek továbbá olyan • szerencsés tulajdonságai is voltak, hogy sohasem rontotta el a múlató ház hangulatát. így, ha nem lett volna török, még magyarnak is bevált volna. Potya vendégek érkeznek Tserepes Vendel egerszegi községbíró házába is épp akkor toppant be, amikor bíró uram lánya, Hajnalka, a lakodalmát ülte Tarafás Imrével. Tarafás civilben molnár- legény volt, a Tserepes-malom egyetlen várományosa, a hadi életben pedig a várőrségnek legelszántabb tagja, akit az egész környéken csak ördög-hadnagynak neveztek a törökökkel szemben való bravúros esetei miatt. Hát úgy van, ahogy a hagyomány megőrizte, Iszkender vendégünk minden feszélye- zettség nélkül állított, be a lakodalmas házba. Miután nagy megelégedéssel és kéjsóvárgással végignézte a fonott kalácsok, cukros pere- cek tornyait, a lében főtt, nyárson sült, vagy a szabad tűzhely lángjában ropogósra sült húsfélék sokaságát ás a zalai nedűvel megRádióiskola az algebrából... 6 X -f 0.20 = 7 + 4 X Rendezzük az egyenletet: 6X — 4 X = 7 - 0.20 Az egynevü mennyiségeket összevonjuk: 2 X = 6.80 Az X szorzóját átvisszük a jobb oldalra osztónak: ===: X = 6.80:2 =3 "40 L látjátok gyerekek, éppen ekkora ösx- Z/ALPJ szegért Jár szüléiteknek egy hónapon át a ilAÖ^RELET napilap, ez az Igazán kitünően szerkesztett újság. töltött tekintélyes kancsókat, csobolyókat, híveivel együtt letelepedett a mennyegzős asztalhoz. Itt az asztalnál azonban kiderült róla, hogy Allahnak nemcsak a földöntúli paradicsomára áhítozik. Sőt, tán nem bánja, ha el is kár- hozik, csak a földön üdvözöljön. Mert először is alaposan fenekére nézegetett a kupának, holott muzulmán hívőnél ez a tizenkettedik főbűnnek tizenkettedike. Másodszor, bolondja volt a táncnak, holott ezt a próféta szigorúan tiltja. Harmadszor, nem átall- lotta kimondani, hogy a mohamedánoknak szertartásszerűen előírt eledele, a vaj, méz — medvének való, a füstölt marhahúst egyék meg az ebek, neki jobban ízlik a káposztában párolgó disznótoka és a félkövér sonka. Negyedszer pedig, hogy a bűneit mindenképpen betetőzze, szerette a magyar menyecskékkel való incselkedést is, szeretett a kaláris-ajkakba beleharapni, ha módját ejthette. Most is már azon volt, hogy néhány pohár mámorának gyönyörűségében megcsípkedje Hajnalkának kettősgerezdű állacskáját... Ezt azonban már Allah sem tűrte s a feje búbjára csapott ördög-hadnagynak izmos tenyerével. — Iszkender, ide figyelj, most jön a te- hénhúsnóta! — rikkantott a vőlegény, mintha csak jeladás céljából1 eresztette volna le súlyos kezét a török koponyájára. Megtáncoltatiák A tehénhúsnóta szilaj dallamú volt, szilaj táncfigurát jártak rá. Hasonlított a rezgő csárdásunkhoz, amely azonban végső változatában négykézíábtánccá bohócosodott. Kapatos fejű férfiak ötlete, gyakorolták abban az idő'- ben a női nembelieknek hallatlan mulatságára. Iszkender is próbálta. A rezgés nem sí-
