Zalai Magyar Élet, 1943. július-szeptember (4. évfolyam, 145-221. szám)
1943-09-25 / 217. szám
ÄRA 20 FILLÉF 1943 SZEPTEMBER 25. SZOMBAT IlAd^RELET IV. évfolyam # politikai napilap # 217. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Felelős szerkesztő: Előfizetés: 1 hónapra 3.40, 3 hónapra 9.80 P. Tüttőssy-utca 12. Telefon 80. Dr. PESTHY PÁL Postatakarékpénztári csekkszámla: 1.264 sz. Kikre vár a falu gazdasági irányítása Galamb Béla tollából e lap vezető helyén »A falu igazdája« címen megjelent írás azt fejtegette, hogy a falura kinevezett gazdasági elöljárók fogyatékos képzettségük és egyéni elfoglaltságuk miatt nem képesek hivatásukra: a falu gazdasági irányítására. Szükségét látja az író annak, hogy e nagy fontosságú hivatás betöltésére »új, kiművelt, vezető gazdarétegre« van szükség. Mivel e kérdéssel sokat foglalkoztam és gazdasági igazgatásunk, a szakkép-, zés általánossá tétele érdekében szóban és írásban hallattam véleményemet, hivatottnak érzem magam a kérdéshez hozzászólni. ' Sohasem volt vita tárgya az, hogy kikre bízzák a falu közegészségének, állategészségének irányítását? Senki sem gondolt a bábákra, a javasasszonyokra, a gyógykovácsokra. Olyan nagy köz- és magánérdek, hogy falusi lakosságunk egészségesen fejlődjék, hogy sehol sem sajnálták a körorvosi állásokat egyetemet végzett egyénekkel betölteni. Olyan nagy nemzeti érték fekszik állatállományunkban, hogy megvédése, épségben tartása céljából a legmagasabb képzettségű szakemberek közreműködését vesszük igénybe. A gazdasági vagyonnak csak egy része az állatállomány, kisebbik része, csak hányada: alig tíz-húsz százaléka. Mennyivel nagyobb érték 'a föld egymagában is! A termelésünket elősegítő mezei leltár a talajművelési, trágyázás^ vetési, ápolási, betakarítási értékével eléri, de — ha a valóságnak megfelelően értékeljük — még meg is haladja az állat- állomány értékét. A gazdaság egyéb vagyontárgyait: épületeket, készleteket ne is említsük. Valóságot mondok, amikor azt állítom, hogy a falusi gazdálkodás hátramaradásának a főoka ez: nem tanítottuk meg a gazdákat arra, hogyan bánjanak a rájuk bízott vagyonnal, ami nemzeti vagyon is egyúttal, hogyan sáfárkodjanak azzal, hogy a nemzet számára azt több és jobb termelés által megszaporítsák, miközben alapértéke is emelkedik. Állatállományunk épségben tartása hosszú idő óta jó kezekben van. Nem lehet vitát folytatni azon, hogy a többi értékben és mennyiségben ezt többszörösen felülmúló vagyontárgyainkat is hasonló kezekre kell bízni. Ennél kellett volna kezdeni. A gazdálkodás alapja nem az állattenyésztés, hanem a termőfölddel elválaszthatatlan növénytermelés! A sorrend fölcserélése miatt évről-évre milliókat ráfizet a gazdálkodásra a magyar mezőgazdaság. Elég, ha megemlítem azt a tényt, hogy állat- állományunkat nem vagyunk képesek ellátni termelő takarmánnyal. Nagy általánosságban csak tartjuk állatainkat, de nem bírjuk kihozni belőlük azt a hozadékot, amire pedig képesek lennének. Állatban nincs talán hiány, de van tejben, húsban, zsírban, gyapjúban. Miért? Mert gazdálkodásunk alapját, a növénytermelést, a takarmánytermelést elhanyagoltuk ! A mulasztást most pótoljuk. Csak abban az egy esetben jár ez teljes sikerrel, ha a termelés irányítását is minél kisebb körzeteken belül főiskolai képzettségű, gyakorlati érzékkel rendelkező szakemberekre bízzuk. Nincs szükség új iskolajellegre, amely irányítókat neveljen. Éppen elég fajta szakiskolánk van már. Azok eresszék ki ezres és tízezres számban évről-évre a gazdákat. Még azt sem írom ide, hogy szakképzett gazdákat! Nem, mert a jövőben csak azt az egyént nevezhetjük már gazdának, akinek a rábízott tulajdonában levő területnek megfelelően any- nyi elméleti és gyakorlati tudása van, amit a szakiskolai tanulmányai és az életből merített tapasztalatai alapján szerzett, hogy nyugodtan rábízható az a terület, amely nevén áll, de mivel mindnyájunkat eltart, a nemzeté. Aki nem rendelkezik ezekkel a föltételekkel, ha ma talán gazdának is hívják, a jövőben akárhogy is öltözik ki, csak kontáy lesz. Gazdasági irányítókat csak a főiskolák nevefhétnek. A gazdasági akadémiákat most szervezték á,t. Teljes mértékben figyelembe vették azt, hogy a főiskolát végzett gazdák többségére lesz bízva a falu irányítása. A gazdálkodás teljes lebecsülésének vehetnénk ajzt, ha ezt kisebb képzettségű egyénekre bíznánk. A falu minden más ügyének irányításánál csak főiskolát végzettekkel találkozunk. Ha végzettségben nem állhatnak ezek mellé a falu (gazdasági irányítói, akkor célt soha el nem érü;nk. Nem is akarja senki ebben az országban a gazdasági irányítást alacsonyabb képzettségű egyénekre bízni. A gazdasági elöljáró nem irányító, hanem közvetítő az irányító járási gazdasági felügyelő és a gazdák között. A főiskolát végzett felügyelő látja el utasítással a gazdasági elöljárót. Ha így tekintjük a falu gazdasági irányításának e végrehajtóját, akkor nem tehetünk kifogást az ellen, ha aranykalászos, vagy még kevesebb végzettségű egyéneket bíznak meg e tisztséggel. Ahogy a községbírótól nem kívánunk különös képzettséget, csak talpig magyar, becsületes megbízhatóságot, azon- képpen a gazdasági elöljárónak se kell szükségképpen szakképzett gazdinak lenni. Legyen az első a többi között. Mivel inká,bb a szakiskolát, tanfolyamot végzettek az elsők, rájuk esik a választás. Ha a községben van főiskolát végzett gazdi is, aki egyéni elfoglaltsága mellett el tudja a gazdasági elöljárói tisztséget is látni, előnyös a falu részére, hla megnyerik e tisztségre. A törvény módot is ad erre. Mi a fejlődés iránya a falu gazdasági irá-t nyitása terén? A gazdasági felügyelők szaporítása. Egy- egy felügyelő akkor látja el tökéletesen hivatását, ha minél kisebb kört kell irányítania,* Ha majd a gazdasági főiskolák mostani be^ népesítése mellett elérjük azt, hogy egy-egy járáson belül egy-egy körre, ami kiterjed az állatorvosi körökhöz hasonlóan egy-két-három körjegyzőségre, jut egy-egy felügyelő, aki ebben az esetben már községi lesz, akkor ezek a gazdasági közigazgatás mellett ellátják az -ájtalános gazdasági tankötelezettség előírta szakoktatást, de az érdekvédelmi irányítást is. Amikor ide jutunk és a községi felügyelők részére .rendelkezésre áh az aranykalászosokból összetevődő gazdasági elöljárói gárda, akkor .lehet várni a magyar mezőgazdaság kivirágzását, mert a falu irányítása európai viszonylatban ,is első helyen áll majd. PÖRNECZI JÓZSEF, A zalaegerszegi Jézus Szíve ferences plébánia hírei A ferences plébánia közli: Az istentiszteletek sorrendje. Szentmisék: a) hétköznapokon x/27, 7, 8 órakor. Első pénteken 6, 7, 8, lehetőség szerint 9 órakor. A plébániai orgonás szentmise 8 órakor van.. b) Vasár- és ünnepnapokon 7-kor, 8-kor leventemise, 9 órakor diákmise, 10 órakor Iri agymise. Litániák, a) Minden vasár- és ünnepnap, b) minden vasárnap és ünnepnap előtt, továbbá az első péntekek előestéjén, május, június és október hónapokban. Téli hónapokban (október 1-étől április végéig) délután 5 órakor, a nyári hónapokban (május 1-étőí szeptember végéig) délután 6 órakor. Kerejsztút. Az év minden péntekén (karácsonytól hamvazószerda utáni péntekek kivételével) tartunk keresztutat és pedig a nyári hónapokban délután 6 órakor, a téli hónapokban délután 5 órakor. Szentbeszédek. Vasár- és .ünnepnapokon délelőtt 10 órakor. Első vasárnapokon a litánia előtt a Jézus Szíve Szövetség részére lesz szentbeszéd. Gyóntatás, a) Hétköznapokon reggel a/27- től 9 óráig. Hívásra (csengetésre) napközben bármikor, b) Első csütörtökön, szombatonként és ünnepek előtti napokon délután 41 órától 8-ig. c) Vasár- és ünnepnapokon reggel! 1/27-től egész nap. Beteglátogatás. Hívásra bármikor. Avatások. Hétköznapokon a szentmisék után, vasár- és ünnepnapokon a nagymise után, vagy pedig délután 1/23-tól 3-ig. Keresztelések ideje. Hétköznapokon, vasár- és ünnepnapokon: mindenkor délután 1/23-tól 3-ig. A plébánia hivatalos órái. Hétköznapokon: délelőtt 9-től 12-ig, vásár- és ünnepnapokon: a nagymise után.
