Zalai Magyar Élet, 1943. július-szeptember (4. évfolyam, 145-221. szám)
1943-09-09 / 203. szám
1 ARA 14 FILLER 1943 SZEPTEMBER 9. CSÜTÖRTÖK IV. évfolyam # POLITIKAI NAPILAP # 2 03. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Tüttössy-utca 12. Telefon 80. Felelős szerkesztő: Dr. PESTHY PÁL Előfizetés: 1 hónapra 3.40, 3 hónapra 9.80 P. Postatakarékpénztári csekkszámla: 1.264 sz. Olaszország tegnap megszüntette a harcot és fegyverszünetet kért Tegnap este 7 óra 40 perckor Badoglio tábornok a rádióban kiáltványt olvasott fel, amelyben bejelentette, hogy fegyverszünetet kért és kapott Eisenhoover tábornoktól, hogy az elsöprő túlsúlyban levő angolszász ellen-i séggel szemben elkerüljék a még súlyosabb veszteségeket. Egyben bejelentette, hogy minden más oldalról jövő támadással szemben fegyveresen fognak ellenállni. Egy milánói lap szerint Olaszország számára a legmélyebb fájdalom órája ütött, amikor háromévi ellenállás után fegyverszünetet kért. De amikor ezt tette, a végső szükségesség előtt hajolt meg. Német állásfoglalás még nem történt az az olasz eseményekkel szemben, de azt leszögezik Berlinben, hogy meglepetés nem érte a németeket. A német lapok Sltalában éles hangon írnak Badoglio tábornokról, aki — a lapok szerint — nem Viselkedett őszintén Németország irányában. Megjegyzik, hogy erre a fordulatra Mussolini megbuktatása óta Számítottak. Újabb jelentések szerint aláírták a fegyverszüneti egyezményt Olaszország és a szövetségesek között. A politikai és pénzügyi kérdéseket később fogják rendezni. Lisszaboni jelentések szerint az olasz fegyverszünet együtt jár Szicília és a Dodekané- zoszi területek átadásával a szövetségesek részére, valamint avval, hogy a hadifoglyokat szabadon bocsátják. Ezenkívül Eisenhoover minden olasz repülőtér használatára igényt tart. Zala vármegye közgyűlésén megbélyegezte a főispán az azonnali békét követelő röplapteriesztőknek hazaáruló magaviseletét Zala vármegye törvényhatósági bizottsága ma tartotta rendes közgyűlését, amelyen az elnöklő vitéz gróf Teleki Béla főispán a következő megnyitó beszédet mondotta: — A történelemben alig van példa olyan nagy és válságos időkre, mint amilyenek előtt ma az egész világ áll. A világ legsúlyosabb háborúja folyik és nemcsak egyes nemzetek létéről, vagy nemlétéről, hanem az egész világ sorsáról, nemcsak földrajzi határokról, hanem az egész emberiség sorsáról is dönt ez a háború. Felhasználva a hadiszerencse ingatag változásait, ma szélsőséges és tetszetős jelszavak röpködnek szerte bizonyos oldalról. »Béke Párt« aláírással röplapokat terjesztenek, amelyben azonnali békét követelnek. \ Ne felejtsük, hogy ugyanez a jólismert forrás az, amely a társadalmi osztályok ellen <zgat, amely háborúra uszít, és amely békét hirdet, amikor az ellenség a kaput döngeti. Kérdezem, mi ez, ha nem a legocsmányabb magaviseletről való bizonyságtétel, nem hazaárulás-e? — Az egész békeszerető magyar nemzet mindenkor a békére törekedett. Történelmünk folyamán sokkal többször és többet harcoltunk a reánk kényszerített háborúban, mint saját elhatározásunkból. Magyarország, a magyar nemzet a jog és igazság fegyvereivel küzdött a trianoni békeparancs ellen is és sohasem kívánta a célt háború utján elérni. Mi most is védelmi harcban vagyunk. Ebben a háborúban sem hatalmi célok, sem gyűlölet, sem szenvedélyek nem vezetnek, hanem kizárólag a magyar nemzet egyetemének érdeke és történelmi jogaink megvédése. — Feladatainkat a nemzet jövőjének biztosítása szabja meg. Mi mindig békére törekedtünk, de nem mindenáron, esetleg szabadságunk, függetlenségünk árán. Olylan békére van szükség, amely biztosítani tudja a nemzeti és keresztény Magyarország fennmaradását, biztosítani tudja a magyar életet. Az országot sem gyűlölködéssel, sem hűtlen konjunkturázással megmenteni nem lehet. Ennek csak egy módja van, egy lehetősége, ha megtartjuk a nemzet egységét. Erre kell minden becsületes magyarnak ma törekednie. Hirdetni kell, hogy az ország békéjének, nyugalmának és rendjének ellenségei azok, akik kishitűséget terjesztenek. A nemzet ellenségeivel, a külsőkkel és a belsőkkel egyaránt szembe kell szállanunk. A suttogó propaganda, főként a belső ellenségeinknek romboló munkája, amelynek nyomán a defetizmus 1918-ban romba döntötte a nemzetet. Ennek mégegyszer megismétlődnie nem szabad. Mindezeket tudva és soha el nem felejtve, ne sokat beszéljünk és ne hallgassunk különösen azokra, akik jólértesültségükre hivatkoznak és nem is tudják, hogy a suttogó propaganda szócsövei, hanem küzdjünk a bizalmatlanság, a lenézés, az irigység és a munkafegyelem hiánya ellen. Bízzunk, dolgozzunk és engedelmeskedjünk. — A magyar jövőnek két biztos záloga van, a nemzet egysége és az ütőképes hadsereg; Ezért minden áldozatot meg kell hoznunk, emellett azonban a lehetőséghez képest szociális téren is haladnunk kell és azt hiszem,: hogy e tekintetben a tények s a kormányzat programja bizonyságul szolgál. Szociális téren nincs különbség magyar és nemzetiségeink között, de az egyenjogúság nemcsak jogokat jelent, hanem kötelességeket is. Kötelességet a teljes nemzeti hűség, a lelki összeolvadás terén, kötelességet, hogy bizalommal tekintsünk egymásra és megértsük egymás esetleges gyengéit és hibáit. A m|ai sorsdöntő idők és előre nem látható veszélyek áldozatot kérnek minden magyartól. És itt álljunk meg egy pillanatra. Szálljunk magunkba és emlékezzünk azokról, akik a legnagyobbat, az életüket áldozták a hazáért, a nemzetért. Emlékezzünk meg közöttük is elsősorban a legnagyobbról, szeretett Kormányzó Urunk hősi halott fiáról, vitéz nagybányai Horthy István kormányzóhelyettes urunkról, aki példát adott örök időkre a magyarnak. Nem kereste a kényelmes életet, a felelősségtől, a kötelességvállalástól való húzodozást,- bár nem is volt kötelessége, mégis odaállt az elsők közé önként, a legveszedelmesebb helyre és szolgálta a hazát, a nemzetet a legna-f gyobb önfeláldozással, amellyel életét adta érette és bevonult a magyar hősök legdicsőbbjei- rek sorába, elnyerte a halhatatlanok koronáját. A nemzet örök hálája, áldó imája kíséri őt és övéit. Emlékét, amely oda kerül második jelkép gyanánt Szent István ünnepén az ország- alapító király mellé, mint országvédő hős, ahogy a miniszterelnök úr szózatában mondotta, soha el nem múló szeretettel és kegyelettel őrzi meg az egész nemzet. — Amikor most a nagy magyar hős férfi példaképét idéztem, úgy érzem, időszerű a magyar anyák ragyogó mintaképéről is megemlékeznem, aki ugyancsak történelmi időkben, * 300 évvel ezelőtt látta meg a világot, a mi nagy zalai hősünk, Zrínyi Miklós húgaként. Zrínyi Ilona, ez az asszonyi eszménykép, küzdelmes, nehéz sorsa ellenére, ragyogóan tiszta életével, hazafias, önzetlen tetteivel és sok áldozatvállalásával nagyértékü, örökké szikrázó példa marad minden öntudatos magyar nő számára. — Ezekben a sorsdöntő, nehéz és rendkívüli megpróbáltatásokat jelentő időkben, amikor mindenki gondterhesen, aggódva tekint a jövőre, vegyük észre Isten különös áldását, amellyel bennünket megajándékozott és gondoljunk arra, vájjon hány nemzet van Európában, amely oly zavartalanul örülhet a boldog, az erőgyűjtést jelentő nyárnak, mint a magyar. A békés és dús aratás idején eszünki be jutott-e az a borzalom, amely minden emberi és isteni törvényt semmibe véve, békés otthonokat pusztít, védtelen családokat irt ki, a legkegyetlenebb eszközöket alkalmazva, a bálái aratását zúdítja a népekre. És mégis azt állítom, egy nagy magyar államférfi szavait használva, hogy az anyagi veszedelmek helyett elsősorban a lelkiek azok, amelyek Európát szaggatják
