Zalai Magyar Élet, 1943. április-június (4. évfolyam, 74-144. szám)
1943-04-13 / 83. szám
f üAei 1943 április 13. Ki volt Gasparics Mkl Muraköz és Csáktornya ércbe öntött szobrot szándékozik állítani Csáktornyán szülöttjének, Gasparics Márk ferences szerzetesnek. A szoboravatás ünnepségét május 2-ára tervezik. Szeretnék az avató ünnepség alkalmával a muraközi néppel együtt látni vármegyénk lakosságát is. Szeretnék, ha Muraköz távol- lakó fiai is tudomást szereznének a Gasparics- szobor leleplezési ünnepség jelentőségéről. Ezért Csáktornya város és a Gasparics szobor- • bizottság most a következő jellemrajz közlését kérte: — Muraköz két felejthetetlen hőst adott a magyar nemzetnek. Az egyik Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér, a másik Gasparics Márk ferences szerzetes, aki a szerzetbe léptekor a Kiüt nevet vette föl. Zrínyi Miklóst mint leg- magasztosabb katona-eszményképünket tiszteljük és ismerjük. Zrínyi szellemének ápolására a Vitézi Rend kebelében külön Zrínyi-csoport alakult. A Vitézi Rend Zrínyi-csoportja a Katona Újság és egyéb kiadványaiban igyekszik Zrínyi szellemét beleégetni a magyar lelkekbe. Muraközünk másik hőséről, Gasparics Márkról vajmi keveset hallottunk, pedig izzó hazaszeretetével örök példaképet nyújtott nemcsak Muraköz népének, hanem a magyar nemzet mindenegyes fiának. Gasparich Kiüt 1810 április 7-én született Drávaegyházán, Zala megyének perlaki járásában. Egyszerű polgár szülők kicsi, földszintes hajlékában látta meg a napvilágot. Mivel szülőfalujának akkor még iskolája nem volt, a 3 kilométerre fekvő Perlakra járt az abc elsajátítására. Az élénkszemü kis diákra felfigyeltek tanítói. Az ő ösztönzésükre határozták el magukat a szülők a gyermek továbbtaníttatására. Hogy hol kezdte gimnáziumi tanulmányait, biztosan nem tudjuk. A 11—V. osztályt Nagykanizsán végezte 1826-ban. Egy évre rá lépett be a ferences szerzetbe. Muraköz népe nagyon vallásos és a szülők leghőbb vágya volt, hogy fiúk pap legyen. Szerzetes újonci éveit Búcsúszentlászlón töltötte. Innen Moson megyébe került. Hittudományi tanulmányainak I. évét Nagyszombatban, a II. évét pedig Esztergomban végezte, ahol szerpappá szentelték. A III., IV. évi tanulmányait a pozsonyi zárdában fejezte be. 1833 április 16-án a pozsonyi zárdatemplomban pappá szentelték. Pappászentelése után 2 évig segédlelkészkedett Türjén. Majd Budapesten a ferencesek templomában látjuk viszont mint hitszónokot. A bécsi kamarilla veszélyes ellenfelet látott a lánglelkű szerzetesben és azért olyan állomáshelyet szemeltek ki neki, ahol legfeljebb csak pár öregasszony hallgathatta tüzes beszédeit. így került Szentantalra, Csallóközbe, ahol a rendnek temploma volt. Ezután a Meskó-család házi káplánja lesz, majd Székesfehérvárra kerül vasárnapi szónoknak és az elemi iskola hitoktatójának. Innen Szombathelyre rendell6-ban Németújvárra kerül lelkésznek ő lelkét is megérinti március idusánhe szellője. Érzi, hogy neki most szüli, Muraközben a helye, ahol az Hlyr izgatás a deraközi népet el akarta szakítani az es magyar haz Faluról-falura jár és m igéjével együtt hirdeti, hogy »ki hazáreti, Istent is szereti; ki hazáját gláruljmegveti az Isten«. Jellasics horvátorszozgolódásának hírére a magyar kormáDrávamentét nemzetőr csapatokkal száfeg. A vőrcsöki tábori mise után szónctözben kardját kivonja hüvelyéből, ázfcsókolja és foga dást tőn, hogy életét ának szenteli. Jellasics betört marival Magyarországba. Gasparicsnak menie kellett. Később Perczel hadseregében találjuk, mint tábori lelkészt. Bécs az oroszt hozta segítségül. Az elcsigázott magyar nemzet Világosnál letette a fegyvert. Ezzel Gasparics Már élete is megpecsételődött. Sokat bujdosott erdőkben, nádasokban, pincékben. Azzal vádolták, hogy részese volt egy összeesküvésnek. Esztergomban elfogták, Pozsonyba szállították, ahol a katonai törvényszék kötéláltali halálra ítélte. Az ítéletet szeptember 3-án végre is hajtották. Muraköz lakosságának lelkében most is élénken ott él Gasparics Márk emléke. Most is úgy emlegetik, mint aki Kossuth Lajos szolgálatában állott. Muraköz és Csáktornya a perlaki emlékművön kívül Csáktornyán is meg akarja örökíteni a lánglelkű magyar szerzetes emlékét ércbe öntött szoborral. A szobrot Margitai József volt tanítóképző-intézeti igazgató unó* kája, Boldogfai Farkas Sándor szobrászművész készíti teljesen díjtalanul. A szobor leleplezésének ünnepségén részt- vesz Muraköz szülöttje, Zadravecz püspök is. Táncos, dós mesejátékot adtak elő Belatcon az elemi iskolások A magyar müveltsierjesztésének és a magyar érzés térhódíták a visszatért zalai területeken egyik legragóbb bizonysága az az esemény, amely vaap Belatincon történt. A lelkes és oda. munka, amelyet a minden nehézséggel müzdő tanítóság végez, a hálás megértésnecmes jutalmát kapta meg és a gyermekekkzeretettel való foglalkozásnak fáradsága nyörű eredményben virágzott ki a virágos t«zi napon. Hetek óta nagy készülődés folylz iskolások között, csupa édes izgalom tölte el a kicsinyek és felnőttek Szívét cgyarfcvhogy 25 év múltán újra alkalmuk van nngr érzésű lelkűknek kitárására. Az iskolái ermekek látványos magyar színdarabot, patjó magyar énekszámokat, szavalatokat, játés jelenetet, magyar zenét és magyar táncok adtak elő és a vend nép negyedszid múltán újra a magyar művelődés nemzeti szellem vonzó erejének marandó hatáskörébe kéri A színpadot az iskoUegnagyobb termében állították fel, de az előáson talpalatnyi hely se maradt üresen. Sőt bben ki is szorultak az érdeklődők közül. Agjelent a község és a szomszédság egész telmisége, a hivatali és társadalmi tényezők,: élen Belatinc földesúrasszonyával, gróf Ziy Máriával. Zorkó Ödön igazgató-tanító evezető és ismertető szavai nyitották meg anűsort, amelynek keretében Vörös Paula, ratnyek Juliska, Vad- nay Ida és Vörös Bert tanulók szavaltak kiMÁVAUT Menetdij i"T_ Z 1 1 1 1 — — 8 30 1-80 9 05 4-50 ---•--4 50 — 1025 10-35 Zalaegerszeg autóbusz menetrendje Érvényes 1942. november 2-től Zalaegerszeg—Bak—Keszthely 14 45 1517 1520 15 46 1720 17 30 1715 i. Zalaegerszeg Széchenyi-lér é. 17 47 é. Bak Hangya szövetkezet i. —i. Bak Hangya szövetkezet é. —•— é. Zalaszentmihály—Pacsa p. i i. —é. Hévizfürdő i —é. Keszthely Hungária szálló i. —é. Keszthely pályaudvar i. MÁVAUT 9 55 1700 9-23 16-28 9 20 16 26 854 1600 7-30 14 30 7-23 —— Bak—Nova Menetdij —•— 9.20 15 30 i. Bak pályaudvar é. 655 1315---*--930 15-35 i. Bak Hangya szövetkezet é. 6 50 1310 1 70 10-10 16 15 é. Nova i. 610 1230 Menetdij Zalaegerszeg —Bak—Lispe—Szentadorján---•---17 15 i. Zalaegerszeg Széchenyi-tér é.---*--1"— 17 47 é. Bak Hangya szövetkezet é. 7-05 P70 1804 é. Söjtör Búza-vendéglő i. 6-47 4 50 19-30 é. Szentadorján i. 5-20 fogástalan magyar hangsúlyozással, a II., III., VI—VIII. osztály és a magyar tagozat igen szépen sikerült magyar énekszámokat adott elő. Sipos László tanuló harmonikán adott elő gyermekdalokat. Kedvesen hatott a Gyermekbokrétából való Locsolás című jelenet, amelyet a II. osztály tanulóival adatott elő ügyes betanításban K o ó s Magda tanítónő. A műsor fénypontja volt az »Évike Virág- országban« című táncos, dalos mesejáték, amelyet Pesthy Piroska és Dubovay Gizella tanítónők írtak és rendeztek. A háborúban való jelmezbeszerzési nehézségeket és a takarékosság kötelező szempontjait is figyelembe véve, a rendezés igen ötletesen oldotta meg azt a kérdést, hogy a mesejáték képzeletizgató színes tarkasága mégis érvényesüljön. Valóságos zsongó világot teremtettek a színpadon mozgó, beszélő virágokból, katicabogárból. A szereplő kicsinyek ritmusérzéke, magyar nóta szeretete, a mesék hangulatába való beleérzése mély hatást tett a közönségre, úgy hogy a siker valóban kirobbanó volt. Többször felzúgott a taps a változatos és vonzó jeleneteknél. Az előadás végén a színdarabíró tanítónő kisasszonyokat, akiknek nyilván ez volt az első szerzői bemutatkozása, lelkesen ünnepelték és mint az igazi színháznál szokás, kihívták őket a színpadra. . Általános volt az a vélemény, hogy a darab nevelő hatásánál és érdekes megjelenítő hatása miatt érdemes arra, hogy nagyobb színpadokon is előadják, ahol a tömegjelenetek még jobban érvényesülhetnek. Hír szerint máris lépések történtek arra, hogy a mesejátékot Muraszombatban és a környék más nagyobb helyein is előadják. Az egyes műsorszámok között V o gier György gimnazista tangóharmonikán és fúvós hangszeren játszott egyszerre és tehetséges, ritmusos játéka olyan hatást keltett, mintha egész zenekar játszott volna. Az ifjú a szórakoztató számaival igazi élvezetet szerzett és méltán megérdemelte a legnagyobb elismerést. Az előadás végén Vörös Paula tanuló előadta a Pesthy Piroska által írt záróverset, amely ötletes keretbe foglalta a műsornak szellemi és érzés tartalmát. Az emlékezetes műsoros délután a Himnusz eléneklésével végződött. Honvédeinkről és a szegénysorsú tanulók ügyéről ezúttal sem feledkeztek meg a jelenvoltak, mert bár belépődíj nem volt, az önkéntes adományokból az említett nemes célok szolgálatára is jutott.
