Zalai Magyar Élet, 1943. április-június (4. évfolyam, 74-144. szám)
1943-05-04 / 99. szám
MAOTmELET 19’43 május 4. tani. A pályaudvar felől nagy ellenséges kötelékek közeledtek. Pedig ott állt egy vasúti szerelvény, amelyet a vagónok befagyott tengelye miatt nem lehetett elindítani. Fontos lett volna, hogy ne kerüljön ellenséges kézre: az orosz vasúti vágányok ugyanis széles nyom- távuak és igy nem használhatják a saját szerelvényeiket az általunk elfoglalt területen, ahol a műszaki századok, közvetlenül a harcoló csapataink nyomába haladva keskenyre építették a vágányokat. A szerelvény azonban ott maradt... Húszadikáról huszonegyedikére virradó éjjel szörnyű robbanás rázta meg a levegőt. Majd röviden utána több kisebb hallatszott. A.-ban vad rémület tört ki az oroszok között. A pályaudvar felől sürü füstfelhő szállt a csillagos ég felé. Az oroszoknak azonban nyomuk sem volt. Az I.-i hídfőnél ugyanekkor megelégedetten nézett az órájára a parancsnok: — Egy óra húsz. Lacz Csabának mégis sikerült fölrobbantania a szerelvényt. Isten vezérelje vissza ! Két órával később a derékig érő hótól kifáradva, félig összefagyva megérkezett vitéz Lacz a romboló járőrrel. Elmondotta, hogy a rend kedvéért nemcsak a vonatot robbantotta föl, hanem a vágányokat is több helyen a levegőbe röpítette. A hadosztály nap nap után újabb véres harcokat vívott. Különösen a lövészeknek jutott ki a részük a nehéz és minden áldozatot megkívánó küzdelemből. A hadosztály fedezte a hadsereg visszavételét és ők fedezték a hadosztá lyét. Súlyos veszteségeik voltak. Már nem volt ezrednyi erejük. Az egység uj nevet kapott hős parancsnokáról: Szigetváry csoport lett. A hadsereg mozgó hadműveletei befejeződtek. A páncélos hadosztály megkapta a parancsot : vonuljon vissza, amilyen gyorsan tud és szakadjon el az ellenségtől. Amikor már a parancs megérkezett K.-ra, a hadosztályt tizedszer kerítették körül az oroszok. Ez alkalommal azonban még nagyobb erőket vontak ösz- sze: minden áron élet-halálra meg akartak mérsőzni azzal az egységgel, amely a vissza‘' u* C i J vonulást fedezte. Kilencszer már biztos zsákmányként a kezükben érezték és mégis kicsúszott Hajnalban Szigetváry alezredes, a lövészcsoport parancsnoka megsebesült. Uj ezredparancsnok kellett. A motorok búgtak és a hadosztály első része már útban volt újabb hadműveleti terület felé. A bolsevisták azonban nem adták olcsón. Az egyetlen utat óriási túlerővel megtámadták. Reménytelennek látszott a helyzet. A sok sok dicső harcban résztvett páncélos hadosztály sorsa, úgy látszott, hogy megpecsételődött. Horváth vezérőrnagy, a hadosztály parancsnoka villámgyorsan intézkedett. Mindent a legnagyobb célszerűséggel kellett megoldania. Először is a lövészeknek jelölt ki uj parancsnokot. Szigetváry alezredes segédtisztje, vitéz Lacz Csaba főhadnagy kapott parancsot a lövészcsoport parancsnokságának az átvételére. Az uj ezredparancsnoknak helyén volt a szive Az emberei nagyrészét előreküldte az utért folyó harcokhoz. Őmaga maroknyi csoporttal visszamaradt utóvédnek. Javában dúlt a csata az ut mentén, amikor újabb szovjet támadás érte a hadosztályt. A faluba beszivárgott a gyalogság és a házakból géppisztollyal és géppuskával megtámadta a kocsioszlopot. Minden végleg elveszettnek látszott. Az ellenség körülbelül négyszeres túlerővel közeledett... Vitéz Lacz nem vesztette el a fejét. Támadásba vitte az alig egy-két szakasznyi emberét. Hőskölteménybe illő ütközet fejlődött ki. A sebesültek lemásztak a gépkocsikról és tüzeltek. Aki nem bírt a lábán állni, bevánszorgott az első házba és onnan lőtt. A súlyos sebesültek pedig a gépkocsikból nyitották meg a tüzet. Órákig, vagy percekig tartott a harc — senki sem tudja. Az ifjú ezredparancsnok embertől emberhez szaladt, ötször is végigjárt minden egyes utcát, ahol harcoltak. A golyó nem fogta. Pedig nem volt ideje fedezni magát. Parancsokat adott, harcolt, lelket öntött a már már csüggedőkbe és közben még a sebesültekről is gondoskodott Az utolsó házból is kizavarták már a vörösöket, amikor megjött a megváltó hir az elől küzdőktől: — Az ut szabad I Gépkocsira! POGÁNY GYÖRGY. Belekerült a középiskolák tankönyvébe a beremendi leventék hőstette 2 (A honvéd haditudósító század közlése.) A rögtönzött ezredirodában beszélgettünk. Az alig néhány négyzetméter nagyságú szobában serény munka folyik: parancsokat Írnak, felterjesztéseket készítenek és az elmúlt harcokról vázlatokat rajzolnak. Az irógépkopogás egyhangú lármáját minduntalan megszakítja a telefon csengése és a küldöncök rövid jelentése. Fiatal főhadnagy ül velünk szemben. Talán ő a páncélos hadosztály legfiatalabb főhadnagya : vitéz Lacz Csaba Szinte félszegen tiltakozik minden kérdés ellen. Nem akar semmiről sem beszélni, ami a személyével összefüggésben van. Hosszú, érdekes és szakszerű előadást tart a hadosztály harcairól, mesél elöljárói és alárendeltjei hősi küzdelméről, csak saját magáról feledkezik meg. Interjúnak készült a beszélgetés. Szerénységén azonban csődöt mondott minden kísérlet. Pedig érdemes vitéz Lacz Csabával foglalkozni: ő a hadosztály egyik büszkesége. A legviharosabb naE okban, amikor minden ember tudása, harc- edve és példamutatása döntötte el egész se- regc;oportok sorsát, a fiatal főhadnagy átvette a zászlóaljparancsnokságot. Majd amikor az ezredparancsnok is megsebesült, az ezredpa- rancsnokságot. Mint újdonsült ezredparancsnok megmutatta, hogy igazi férfi került a sok vért vesztett páncélos lövészek élére. A nagy téli csata első napjaiban történt: a páncélos lövészek parancsot kaptak, hogy harckocsitámogatással törjenek előre és támadják oldalba az ellenséget. A parancsot hősiesen teljesítették, pedig amint utóbb kiderült, többszörös túlerővel álltak szemben. Délután fél három órakor indult meg a nyolc kilóméternyire fekvő község ellen a támadás és öt órakor már a falu határában harcoltak a meglepett vörösökkel. A géppisztoly- és puskatüzbe mindkét részről beleszóltak a tankok ágyúi A szovjet sztalinorgona sem maradt veszteg. Ebben a véres harcban halt hősi halált vitéz Lovay Ferenc alezredes, az egyik zászlóalj parancsnoka. Ugyanezen az éjtszakán pedig Ferke Ferenc százados zászlóaljparancsnok- helyettes erőszakos felderítés közben megsebesült. Ekkor kapott parancsot vitéz Lacz Csaba főhadnagy a zászlóaljparancsnokság átvételére. Január 18 án az A.-i harcokban vitéz Lacz- nak jutott feladatául az állomás környékén elrejtőzött vörösök kifüstölése. Másnap a hadosztály tovább vonult I.-re. Ez volt a visszavétel fedezésének kulcsállása. Itt kellett feltartóztatni a bolsevistákat az utolsó szál emberig. Mielőtt azonban A.-t a hadosztály elhagyta volna, gondos munkát végzett: fölrobbantott mindent, aminek a vörösök hasznát vehették volna. Egymás után repültek a levegőbe a hidak, a gyárak, a katonai berendezések és az egyes épületek. A bolsevisták minden oldalról támadtak. Az utolsó robbantást nem lehetett már végrehajA baranyai háromszög visszafoglalásakor tudvalévőén négy beremendi levente olyan bátor és hősies magatartást tanúsított, hogy a Kormányzó Ur is kitüntette őket. Ezek a leventék örök időkfe beírták nevüket a nemzet történetébe. Most, hogy a honvédelmi ismereteket az ország középiskoláiban is tanítják, az ezekről szóló tankönyvbe fölvették a beremendi leventék hőstettét is. A tankönyvnek ez a része többek között a következőket tartalmazza : — A Délvidék visszafoglalásakor, 1941 április 11-én levente bajtársaink: Kajdács János kőmüvessegéd, Krémer György kereskedő tanuló, Matheisz György cipészsegéd, Vajda Béla cipészsegéd Beremend községben, a volt szerb határ mellett egy őrsön összekötő- és figyelő-szolgálatra kaptak beosztást. Szolgálatuk fontosságát jól tudták, hiszen megtanulták a levente kiképzés során. Éber figyelemmel állottak őrhelyükön, kezükben a gyakorló fapuskával. Sehogy sem tetszett leventéinknek a fapuska, hiszen fegyveres ellenséggel állottak szemben. Gondoltak hát merészet, majd szereznek puskát az ellenségtől és amikor az Örs támadásra indult, ők is bátran elindultak az ellenség felé, amely lövöldözni kezdett rájuk. Leventéink a fütyülő golyóktól sem ijedtek meg és segítették lefegyverezni a szemben álló ellenséges őrsöt. Az ellenségtől elvett fegyverekkel és lőszerekker fölszerelve továbbra is résztvettek az Örs támadásában és ezzel együtt Petárda községben áttörtek az első szerb erődvonaíon. A négy bátor levente is a menekülő szerb katonák után vetette magát és egészen a második erődvonalig üldözte őket. Itt is felvették a tűzharcot az ellenséggel. Egy 40—50 főből álló ellenséges csapat be akarta keríteni a támadó határvadászolc balszárnyát és a négy bátor leventét. Ezt idejében észrevették, de nem ijedtek meg. Rendkívül gyors elhatározással, bátran állást foglaltak és megkezdték a tűzharcot a támadó ellenség ellen. Nyugodtan és izgalom nélkül céloztak. Kitűnően célzott lövésekkel elhárították az ellenség bekerítő mozdulatát. MÁVAUT MÁVAUT Zalaegerszeg autóbusz menetrendje Érvényes 1942. november 2-töl Zal aege rszeg—Bak—Keszthely. Menetdíj í -— —• — 1445 17-15 i. Zalaegerszeg Széchenyi-tét é. 9-55 17 00 1*— —--•-15-17 17 47 é. Bak Hangya szövetkezet i. 9-23 16-28 1 -— 83 0 15-20 — i. Bak Hangya szövetkezet é. 9-20 16 26 1-80 — 9 05 15-46 é. Zalaszentmihály—Pacsa p. u. i. 8-54 1600 4-50 —--•-é. Hévizfürdö i.--•-- --*-45 0 — 10 25 17-20 — é. Keszthely Hungária szálló i. 7-30 14 30 10-35 17 30 é. Keszthely pályaudvar i. 7 23 — Bak—Nova Menetdij —■— 9.20 15 30 i. Bak pályaudvar é. 6-55 1315--*-930 15-35 i. Bak Hangya szövetkezet é. 6 50 13*10 1 70 io-io 1615 é. Nova i. 610 12 30 Menetdij Zalaegerszeg-Bak—Lispe—Szentadorján —•— 1715 i. Zalaegerszeg Széchenyi-tér é. 1 — 1747 é. Bak Hangya szövetkezet é. 705 1-70 18 04 é. Söjtör Búza- vendéglő i. 6-47 450 19-30 é. Szentadorján i. 5-20 Páncélosok a téli csatában
