Zalai Magyar Élet, 1943. április-június (4. évfolyam, 74-144. szám)
1943-05-03 / 98. szám
IV. évfolyam i POLITIKAI MAPILAP ♦ 98. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Tittőssy-utca 12. Telefon 80. Felelős szerkesztő: Dr. PESTHY PÁL Előfizetés: 1 hónapra 2.50, 3 hónapra 7.20 P. Postatakarékpénztári csekkszámla: 30.454 sz. „Nem a kitüntetés, hanem az a lényeg, ki hány sebet hordoz szivében a hazáért" — mondotta Uzdóczy-Zadravecz püspök a Gasparich-s Csáktornyái leleplezésén A kántortanítók sérelmének rendezése A kántortanitók évtizedes sérelmét orvosolja Szinyei-Merse Jenő kultuszminiszter törvényjavaslata a fizeléskiegészitő államsegélyek szabályozásáról. A falu lelki életének kettős hivatást teljesítő hősei egy 1923. évi és a trianoni nyomorúságban megfogant törvénycikk következtében szinte két emberöltővel korábbi kezdetleges helyzetükbe süllyedtek vissza. Az államháztartás akkori súlyos helyzetének következményeit nekik kellett legelsőül vállalniok és ők összeszoritott foggal állták a keserű szükséget, álig-alig megvillanó panasszal a nyomorúságot: dolgoztak tovább! Szinyei-Merse Jenő, aki mély és átható szociális érzékéről már eddig is nem egyszer tanúbizonyságot tett, most is felhasználta az alkalmat és — mint a javaslat megokolása mondja — „minthogy az 1943 évi állami költségvetésről szóló törvény az előfeltételt örvendetes módon megteremtette, nincs többé államháztartási akadálya annak, hogy a kántortanitók által méltán sérelmezett állapotot a törvényhozás megfelelő rendelkezésekkel megszüntesse“. Külön választják tehát, a kántori és tanítói tevékenységet és a kiegészítő államsegélyt ezentúl csak a tanítói javadalmakhoz adják hozzá. Méltányos intézkedés ez, amelyet a nemzet becsülete már régen megkövetelt I Mert nemzeti becsületünkhöz tartozik, hogy azokat, akik az ország jövőjének kiépítésében a legnehezebb munkát, a lelkek alakítását vállalták, anyagilag is méltó helyzetbe hozzuk. A keresztény felekezetek által fenntartott népiskolák tanítói, akik többnyire kántorok is, mindig azon a vonalon álltak a nép élére, amely a szebb, gazdagabb és boldogabb Magyarország felé vezet. Saját szenvedésük és boldogtalanságuk mindig elcsitult, elnémult, amikor a nemzet jövőjéről volt szó. Gondterhes homlokuk kiderült, könnyes tekintetük a lelkesedés minden nemes tüzével fellobbant, amikor a nép gyermekeit a Szózatra és a Himnuszra kellett tanítani. Életük egyetlen álma és vágya, hogy a nép necsak hallja és énekelje, de át is érezze és át is élje mindazt, ami ebben a két nemzeti imádságban foglaltatik. Méltó embereknek méltó bánásmódot !... Ha valóban uj kor küszöbén állunk, ennek az uj korszaknak csak ez lehet első és legfontosabb jelszava. Minket egy évezred minden válságából, minden fenyegető veszedelméből, viharok és árvizek sodrából mindig — a műveltségünk mentett ki. Hogy pedig történelmi helyünkön mindig a legnemesebb nemzet voltunk, az egyetemes emberi művelődés legbiztosabb őrei, azt elsősorban azoknak köszönhetjük, akik ezt a műveltséget kimunkálták. Köztük azoknak is, akik a kezdetleges tömbről, a gyerek- lélekről lefaragják a durva, fölösleges és Isten csodálatos szobrát, a szép lelkialkatot elburkoló darabokat és alkalmassá teszik a lelket arra, hogy a magyar élet többi művésze alakítsa, hogy megszülessék: az élet- és történelemálló magyar! Élet- és történelemálló készségünknek uj alapköve lesz ez a javaslat, amelyet szivünkben, eszünkben már mindnyájan — el is fogadtunk ! Majd ha egyszer megírják a magyar lélek történetét, hogyan állta meg a magyarság mint nemzet a helyét az emberiség életében előfordult legmegrázóbb viharban, jelentős, korszerű kútforrás gyanánt fog szolgálni az az esemény, amelynek tegnap tanúi voltunk Csáktornyán, a nemzeti szellemnek ünnepélyes megnyilatkozása alkalmával. Szobrot emeltek Muraköz fővárosában Gas- parich Márk Kilit ferencrendi szerzetesnek, a tragikusan elbukott 48-ás magyar szabadság- harc vértanújának. Idézzük Uzdóczy-Zadravecz István főpásztornak jellemző szavait, hogy »a muraközi nép lelke olyan, hogy csak egyet füttyenteni kell és egész Muraköz együtt van a nemze'ti érzés kinyilvánításában«. Valóban, szinte az egész muraközi néperdő felvonult az ünnepélyre, hogy tanúságot tegyen Gasparich lángoló lelke mellett, amelyet minden jó magyar muraközi, mint vérségi örökséget magában hordoz. Megjelent ennek a derék népnek az élén a belőle származott Uzdóczy- Zadravecz István nyug. tábori püspök, de képviselve volt a legméltóbban a hivatalos vármegye is, élén a főispánnal és az alispánnál. Megjelentek a megyeszékhelynek, Zalaegerszegnek, Nagykanizsának és Muraszombatnak küldöttségei is. A főpásztor még előző napon érkezett Muraközbe, ahol Perlakon ünnepélyesen fogadták. A püspök azután Csáktornyán a ferences rendházban szállt meg. Délelőtt 9 órakor a fenyő- fúzérekkel és nemzeti színű égőkkel, lobogókkal gyönyörűen díszített városháza előtt felállított díszkapunál történt a vármegye, a Csáktornyái járás és a város részéről a mélyen lebilincselő, megható fogadtatás. A zöld lombokkal üdévé varázsolt, hármas osztató dísz- kapú két középső pillére felett hatalmas keresztek mutattak az ég felé. Az egyik oldalon a felírás: »Istefi hozott!« — a másik oldalon: »Szebb jövőt!« Dr. Brand Sándor alispán köszöntötte a püspököt az ősi Csáktornya földjén, amelyet a történelem és a hazáért kiontott vér szentelt meg. A szegedi gondolat első zászlóhordozója most is élén halad a szebb jövőért küzdő nemzetének. A püspök rokonságából egy kisleány kedves üdvözlő szavakat mondott és csokrot nyújtott át, majd a püspök .érmeket, osztott szét a gyermekek között. Áldást osztva vonult azután papi kíséretével a Szent László-térre, ahol pálmákkal díszített magas emelvényen állították fel a. tábori oltárt. A tér közepén áll a Gasparich-szobor, úgyszólván a ferences templom tövében. A tábori oltár előtt elhelyezett székeken foglaltak helyet a hivatali és társadalmi tényezők, az előkelőségek, köztük a főispánné is. A Csáktornyái helyőrséget P é - terfy Antal alezredes képviselte. A tábori oltár baloldalán elhelyezett két széksorban láttuk a Gasparich-család tagjait. A térnek képe megkapóan pompás színeket mutatott. Nemcsak a házak úsztak a nemzeti színekben, de a felállított oszlopokon is lobogók lengtek. A térséget teljesen betöltötte a nagy embertömeg, amelyben, mint színes virágok tűntek ki a muraköriek pompásan ható népviseletükben, valamint magyarruhás leányoknak és díszmagyarba öltözött nőknek csoportjai. Ott volt a vezető emberek és társadalmi tényezők soraiban boldogfai Farkas Sándor szobrász- művész is, a Gasparich-mű alkotója. A honvédség részéről díszszázad vonult ki, a tűzoltók, leventék, tűzharcosok, iskolások beláthatatlan sokasága töltött meg minden talpalatnyi helyet. A Magyar Film Iroda és a budapesti lapok megjelent fotóriportereinek gépei állandóan kattogtak. A rendezők a legnagyobb figyelmességgel dolgoztak és jelölték ki mindenkinek és minden alakulatnak a helyét. Ott volt a nagykanizsai honvédzenekar, amely már korán az ébresztő zenét is adta. Megkezdődött a tábori mise, amelynek elején a honvédzenekar a »Dicsérünk téged«... kezdetű klasszikus szerzeményt adta elő. A mise folyamán egyébként a honvédzenekar és a Csáktornyái tanító-; képző, kereskedelmi középiskola és polgári leányiskola együttes vegyeskara felváltva működött, mélységes áhítatot keltve a lelkekben. Evangélium után a püspök rövid szentbeszédet mondott előbb magyarul, azután muraközi nyelven. Arra kérte muraközi híveit, testvéreit, hogy éljék a keresztény és magyar gondolatot, de ne csak maguk éljék, hanem ezzel éltessék a hazát és a nemzetet is. A magyar keresztény hitnek és erkölcsnek át; élését kívánja egész nemzeti berendezésünk. Kereszténynek lenni annyi, mint magyarnak lenni és a magyarnak kötelessége kereszténynek lenni. Ez a szentistváni gondolat. A háború reánk nézve élet-, létkérdés. Magyarország és Horvátország több századon át a: kereszténység védőbástyája gyanánt szerepelt. Ezt a küldetést ma is be kell töltenünk(. Kifeszített mellel védenünk kell, kelet felél fordulva, az evangéliumot, az oltárainkat, az ott; honunkat, a kenyerünket, az Istenünket. Társadalmilag is a keresztény magyar világnézetből fakadt hitet kell élnünk és a visszatért terület népének lelkét föl kell emelnünk a magyar műveltséggel. Ne felejtsük, hogy fegyverrel iehet országokat meghódítani, de csak a kereszttel lehet megtartani, boldogítani és szeretetbe olvasztani.
