Zalai Magyar Élet, 1943. április-június (4. évfolyam, 74-144. szám)

1943-04-16 / 86. szám

8 1943 április 17, Íl/^^^LET Zalai gazdák: tavasztól őszig is gondoljunk a lucernásra Az ember kenyér-, az állat takarmányszük- ségbert szenved. Mivel az állati termékek épp olyan fontos közélelmezési és közszükségleti cikkek, nem lehet elhanyagolni a kenyér- gabona termelése mellett a takarmányterme­lést sem. A lucerna a legfontosabb takarmánynövé­nyünk. Igen sok gazda megelégszik azzal, hogy talaját előkészíti, elveti, de utána ma­gára hagyja. Tavasztól-őszig kaszálja, hordja róla a legjobb zöldtakarmányt, a legillato­sabb szénát, csak ad a lucerna évről-évre, de hogy kapjon is valamit vissza, arra vajmi ritkán kerül sor. Kisérjük végig a lucernát tavasztól-őszig fejlődésének mozzanatain. Lássuk, mit ad ne­künk és mit nem kap tőlünk. Gazdalelkiisme- retünk hadd súgja meg gazdahanyagságunkat. Áprilisban ez a takarmánynövény hajt leg­előbb. Legkorábbi zöldet igér a szárazon ten­gődő állatainknak. Tavaszi talajmunka a bo­ronálás. A talaj felüdül utána. Sokkal nagyobb liévvel igyekszik a rajta és benne levő növé­nyeket gyors fejlődésre serkenteni. A lucerna is erőteljes szárat, levélzetet fejleszt. Ki gon­dolna arra, hogy annak talaja is várja a gaz­dát? A pár tavaszi hétben nem borítja nö­vényzet. Végigsöprik a böjti szelek, ha az eső várat magára, akkor hamarosan keresztül- kasul repegeti az idő a talaj felszínét. Szomorú látvány ilyenkor a kiszáradó lucernatalaj. A növény fejlődése megtéveszt bennünket. Csak akkor térünk észre, amikor pár hét múlva megáll a növény fejlődésében. Talán ezt se vesszük észre, különösen, ha az április csapa­dékos. De annak okát már sokszor nem fe­dezzük fel, hogy a lucerna az első kaszálás Után miért nem sarjad erőteljesebben. Ok: a tavaszi boronálás elhanyagolása. Újra száraz időket élünk. A tél is elég csapadék­szegény volt. Aki ezt a csapadékot a szélre és a nap szárító hatására bízza, annak már nyár elejére fogyóban lesz a zöldtakarmánya. Alapos tavaszi boronálással tudjuk a csapa­dékot a talajba visszanyomni és a növényzet számára a későbbi időre megtartani. Amint a tavasziak vetésével végeztünk és a borona, a fogat felszabadul, azonnal neki a lucernának! Ha az őszi boronálást nem hanya­goltuk el, talán még meg is hasogattuk a lucernást októberben az utolsó kaszálás után, vagy fiatal még, akkor a középnehéz borona is jó munkát ad. Ha keresztben-hosszában megboronáljuk a földet, akkor a lucerna között az valóságos kapálást kap. Ha azonban az őszi boronálást elhanyagoltuk, lucernásunk már többéves, akkor a borona tavasszal csak ak­kor végez jó munkát, ha azt terheléssel a talajba nyomjuk. Minden tagra, levélre lánccal, dróttal egy-egy jó nehéz hasábfát kötözünk. Ha kell, kettőt is. Belekényszerítjük a fogakat a talajba. Ha két irányban végigmunkáljuk, a talaj felszíne megkapja a laza takarót és alatta megnyitottuk a csapadék befogadására. Elősegítettük levegő bevezetésével a ta­lajélet megindulását is. A kikelet után agyonboronált lucernásban ta­lán sok lesz a letépett hajtás, de nem lesz soha kitépett. Az életre keltett üde talaj pár hét alatt olyan növényfejlődést indít meg, hogy rá se ismerünk. Mintha évekkel meg­fiatalodott volna lucernásunk. A tavaszi boronálás a téli csapadék meg- őrzője. A nyári csapadék felfogója a minden kaszálás után elvégzendő boronálás. Megfigyelhetjük azt, hogy amint kaszáljuk a lucernát, lábunk süpped a talajba. Porhanyó, nedves, a beérés jelét mutatja. A növénytakaró elősegítette ezt. Ha ettől a takarótól megfosztjuk, kitesszük a szél, a nap szárító hatásának, akkor a talaj kiszáradása mindig megismétlődik. Mire a lu­cernás pár hét alatt beborítaná új hajtásaival a talajt, arra már híre sincs a talaj felszínén a nedvességnek. Kár a papirost arra a meg­állapításra vesztegetni, hogy az idő vasfoga nemcsak a tatarozást nem látott, házfalat, de a nem ápolt talajt is kőkeményre koptatja. Ka­szálást követő boronálás a termőföldnek tata­rozása a lucerna nyári fejlődési időszaka alatt. Ha minden kaszálást nyomon követ a borona, ha kell, egymásután kétszer is, akkor a tar­junk mindig kész a termelésre, a növényfej­lesztésre. A kaszálások eredményében nem lesz visszaesés. Nem csalódunk e fontos nö­vényünkben. A zöld mellett jócskán marad szárításra is. Ha a boronálást tavasszal és nyáron elhanyagoljuk, megszűnik a talajélet, nem lesz a talaj tevékeny, ellustul; nem lesz képes a növényzet fejlesztésére. Fele termést se takarítunk be hanyagságunk miatt, mint rendszeres növényápolás mellett. Aki nem hiszi ezt el, az tegyen most a nyár folyamán kí­sérletet. Említettem, hogy a tavaszi boronálás a téli csapadék megőrzője. A nyári esőnek felfogója a kaszálások utáni boronálás. A növényápo­lásnak az alapvető munkája az őszi szántás, lucernánál az őszi boronálás. Az utolsó ka­szálás után, ha a következő évi termést meg akarjuk alapozni, ezt a munkát sohase hanya,- goljuk el. Különbözik a nyári boronálásoktól. A célja nem a csapadék visszatartása, hanem 'a talaj megnyitása a téli csapadék, a hó, ré­szére. E szó: megnyitás — már sok mindent is mond. Az üres szántót ősszel mélyen meg­szántjuk, hogy a laza talajban legyen a hó­lének helye. A lucernát nem szánthatjuk meg, de a talaját megnyitjuk, hogy a nyílásokon át a lehulló őszi eső, téli hóié a talajba szivárog­hasson. A talajmegnyítást a kisgazda, ha nin­Ne dobja el, ha már elolvasta újságunkat, a ZALAI MAGYAR ELET-et, hanem KÜLDJE EL HARCTÉRI HOZZATARTOZOJANAK, vagy valamelyik ismerősének. Csak a nevet, rendfokozatot és a tábori postaszámot kei ráírni a kp fejére, aztán bélyeg nélkül betenni a legközelebbi levél • szekrénybe. Gondoljunk zalai honvédjeinkre, akik sóvá­rogva várják a jó zalai újságot csen erőteljesebben porhanyító eszköze, ki­élezett boronával is elvégezheti. Ha a bo­ronát annyira megterheli, hogy minden méter hosszra egy métermázsa súly jut, akkor annak fogai a keretig a földbe vájnak. A háromtagú boronát nem viszi el a foga-* tunk. Kössünk utána csak egy tagot. Akasz- szuk jó hosszúra, hogy az első sor fog i& belemélyedjen a talajba. Kötözzünk rá annyi darab, lehetőleg nyers, jó vastag hasábfát, vagy erre a célra elkészített kerítésoszlopszerű betontömböt, hogy a fogak majdnem »nya­kig« besüllyedjenek a talajba. Szinte szántják, fordítás nélkül a lucernást. Járjuk meg két­szer. A növényzettel ne törődjünk. Sokat ki­tép, de a gyökerét mind benne hagyja. A gyökérzeten újra hajt. Hisz a lucernát nemcsak magról, de gyökér- zetről is lehet szaporítani. A nedvességgel telt élő gyökérrészek mind ki­hajtanak. Ez a magyarázata annak, hogy az agyonhasogatott lucernás tavasszal sűrűbben hajt, mint az, amelyiknél ezt az alapvető ápolási munkát elhagytuk. Elgondolhatjuk, hogy a téli csapadékot maradék nélkül ma­gába szívó talaj mekkora biztosítékot nyújt a biztos terméshez! Az erőteljes őszi talajhasogatásnak idősebb és már-már kiszántásra ítélt lucernásnál van csodálatos felújító hatása. A kivénült lucer­násra tavasszal alig ismerünk rá. Kétszerannyi hajtás van rajta, mint előző évben. Okát tud­juk már. Most, amikor nehéz magot kapni és elég magas ára van, kétszeresen megokolt lucernásainknak megfiatalítása. Ha ezt a legértékesebb növényünket fejlő­dése folyamán nem hagyjuk magára, hanem az őszi és tavaszi boronálás mellett még a kaszálásonkénti nyári boronálásokat is elvé­gezzük, akkor kétszerannyi termést ad és ké*t lévvel tovább kitart. PÖRNECZI JÓZSEF, Laptulajdonos: Zalai Magyar Elet lapkiadó kft. Felelős kiadó: Dr. Pesthy Pál. Kakas Ágoston nyomdája, Zalaegerszeg. Telefon 131. Minden alkalomra ss könyv! Mindenféle könyvet, írószert, kegytárgyakat, hanglemezeket, lemezjátszó gépeket stb. Fekete légvédelmi papiros kapható! előnyös árban, nagy* választékban talál a Kakas-nyomda könyv, papír, Írószer és zeneműkereskedésében Zalaegerszeg, Kossuth L Telefon 131.

Next

/
Oldalképek
Tartalom