Zalai Magyar Élet, 1943. április-június (4. évfolyam, 74-144. szám)

1943-04-16 / 86. szám

2 NaotaíCkif.t 1943 április 17. Nagy lelkesedéssel ünnepelték mes a visszatért zalai területeken a felszabadulásnak második évfordulóját A visszatért zalai területeken a nép öröm­mámorral és a nagy időkhöz illő komolysággal ünnepelte meg a magyar hazához való vissza­térésnek második évfordulóját. Az a rendkívüli lelkesedés, amely két évvel ezelőtt a biztonsá­got és szabad lélegzetet jelentő magyar hon­védség bevonulásánál és fogadtatásánál tapasz­talható volt, most újra fellángolt és egy szív- vel-lélekkel ünnepeltek a zászlódíszbe öltözött falvak. Nagyobb ünnepélyeket rendeztek Csák­tornyán, Perlakon és Alsólendván. Csáktor­nyán már kora reggel zenés ébresztővel járták körül a várost, az utcákon mindenütt hullám­zott az ünneplő közönség. Az országzászlónál felállított tábori oltárnál szentmise és szent­beszéd volt. Utána folyt le a hazafias ünnep­ség, amelyen mély érzéssel teli énekszámok és tüzes szavalatok hangzottak fel. Az ünnepi beszédet dr. B e r n á t h József kereskedelmi középiskolai igazgató mondotta magyar és tauraközi nyelven. : Alsólendván fáklyás felvonulás vezette be az ünnepséget. A Szentháromság kápolnához az esti felvonulás regényesen nagyszerű képet nyújtott. Hajnalig tartó szentségimádás volt a program legmegragadóbb része. Hálaadás és engesztelés szállt fel ezer, meg ezer lélek­ből az Egek Urához. Reggel szentséges kör- menetet vezettek a plébániatemplomba, ahol Z e n z Péter esperesplébános nagymisét mon­dott, az evangélikus templomban pedig S k a - lies Sándor lelkész tartott istentiszteletet és Az Alsódunántúli Mezőgazdasági Kamara állattenyésztési szakosztálya Kaposváron a ta­gok élénk érdeklődése mellett gyűlést tartott. A tárgysorozat legfőbb pontja a vágómarha­igénybevétel szabályozásáról kiadott közellá­tási miniszteri rendelet gyakorlati tapasztala­tainak megvitatása volt. A gyűlésen Fodor Jenő nyug. gazdasági szakiskolai igazgató elnökölt és azon többek között résztvett dr. báró Mirbach Antal, a kamara elnöke is. Molnár Pál főtitkár, a szakosztály előadója röviden ismertette a kamarához befutott gaz­dapanaszok és kívánságok lényegét, aztán pe­dig az Országos Mezőgazdasági Kamarának a rendelet megalkotása körül teljesített jelen­tőségteljes közreműködését. A kamara eme céltudatos munkájának tulajdonítható, hogy a központi minősítés és elszámolás rendszerét léptették életbe a korábbi, vidéken történő és sok súlyos kifogást kiváltó minősítés és elszámolás helyett. Az új rendszerben általában az az alapelv érvényesül, hogy a hatóságilag igénybevett vágóállat nem lehet kereskedés tárgya és azon a gazda rovására senki személyes hasznot nem húzhat. A szakosztályi tagok saját tapasztalataik alapján mutattak rá a rendelet alkalmazása so­rán észlelt visszásságokra. Gyakorlati érvek­kel igazolták, hogy a marhaigénybevétel a gazdákra nemcsak súlyos anyagi veszteséggel jár, de igen nagy aránytalanságokat foglal magában. Egyesektől elviszik az állatokat, má­soktól nem. Az volna a legmegnyugtatóbb el­járás, ha mindenkire ki lehetne vetni a hozzá­járulást, vagy a meglévő állatok száma, vagy mondott alkalmi beszédet. Az ünnepély az országzászló előtt folyt le a helyből és vidékről összesereglett sokezer főnyi közönség könnye­kig megható, tomboló lelkesedése közben. Ez alkalommal avatták fel a Levente Egyesület zászlaját is, amelyet Dervarics Elemér vá­rosbíró adott át megkapó szavak kíséretében. Több jeles szavalat és énekszám hangzott el, az ünnepi beszédet pedig dr. Zsidó Sándor országgyűlési képviselő mondotta. Kifejtette a felszabadulás jelentőségét a lelkek újjászületé­sében és az egységes magyar hazának gazda­sági, szellemi és erkölcsi téren való újjáterem- tésében. A nagy, erős és független Magyar- ország alapföltétele az, hogy bőséges gyer­mekáldás legyen minden magyar házban, mert ahol nincs gyermek, ott idegené lesz a föld és a ház. A magyarnak itt van a helye és a kenyérhez való joga ebben az országban és a Bánffyak, Esterházyak városa állandóan a magyar köte­lességekre figyelmeztet bennünket. Déltitán a Levente Egyesület műkedvelői nagy élvezetet szereztek a Krasznahorka büsz­ke vára című színműnek előadásával. Az említett helyeken, valamint Zalának más községeiben rendezett ünnepélyeken kidombo­rodott a Kormányzó Ur iránt érzett nagy hó­dolat az országgyarapításért és dicső honvé- deink ünneplése. pedig a földterület alapján. Rámutattak egyes községeknek a közös áldozatvállalásból önként meghozott, követésre méltó példáira, ahol azok a gazdák, akik mentesülnek az igénybevétel alól, megfelelő összegű, rá­juk eső készpénzzel kárpótolják a beszol­gáltatásra kötelezetteket. Ennek a rendszernek intézményes, rendeleti utón való kötelezővé tételét sürgették. Szük­ségesnek tartották, hogy az egyes vármegyék, majd pedig azok határain belül a községek a rájuk kirótt beszolgáltatás számszerű összegé­ről legalább félévvel korábban értesüljenek, hogy ahhoz kellőképpen fel tudjanak készülni. Felhozták a jelenleg érvényben lévő hivatalos átvételi árak feltűnő aránytalanságát a való­ságban kialakult piaci marhaárak és különösen egyes iparcikkek áraihoz mérten és kérték a ma érvényben levő alacsony árak fölemelését. Szükségesnek tartották, hogy a vásárlással vár­megyénként megbízott kereskedők kijelölésé­nél vegyék figyelembe az illetékes megyei állattenyésztő egyesületek javaslatát. Felhoz­ták azt a sérelmet is, hogy a vágómarha­igénybevétel alig pár hónappal a Jurcsek-féle beszolgáltatási rendszer előtt kezdődött és ép­pen ezért megokoltnak tartották, hogy ezeket a vágómarhákat beszámítsák a Jurcsek-féle beszolgáltatási keretbe. Az ülés elhatározta, hogy az észlelt bajokat (emlékiratban foglalja össze és eljuttatja a! közellátási és a földmívelésügyi kormányzathoz s nyomatékosan kéri azoknak minél sürgősebb orvoslását. Ugyanakkor felhívja az egyes vár­megyék főispánjainak figyelmét is a tapasztalt visszásságokra és az orvoslásra hathatós köz­belépésüket kéri. Ugyanúgy az Országos Me* FERENCJÓZSEF KESERÜVIZ zőgazdasági Kamaránál is eljárnak, hogy ezek­nek a jogos kívánságoknak országos viszony­latban is adjon hangot. Molnár Pál tájékoztatta még az ülést a föld­mívelésügyi minisztériumnak arról a kezde­ményezéséről, amely a levágásra szánt bárá­nyokat akarja a gyapjútermelés fokozása ér­dekében megmenteni és igénybevenni. Ezzel a feladattal a Futurát bízza meg és a Futura a közeljövőben adja ki az erre vonatkozó rész­letes tájékoztatóját. Ebben egyrészt az el­adásra szánt választási bárányokat óhajtja fel­kutatni, másrészt pedig azokat a gazdákat, akik gyapjútermelés végett ilyen bárányokra igényt tartanak. Ahogy a humorista látja: A maharohabeti kalifa, avagy mily udvariasak manapság a vevővel némely íávolkeleíí boltokban SZEREPLŐK: Botos. Vevő (azelőtt őfelsége, ezidőszerint trónja- vesztett). Popelka (udvariassági héten nagydíjat nyert ,első segéd). (Történik egy maharahobai üzletben, mesz- sze, messze, fene messze, valahol az alahabadi térségben.) * Vevő: Alázatos tiszteletem. .. (homlokával a földet érinti). Bótos: (Újságot olvas, föl se néz és oda ige pök.) Vevő: Áve cézár, bonzsur moszjő ... (hom­lokával a földet érinti). Bótos: (Felnéz és odapök.) Vevő: (térdre esik) La il allah il akhbarj fényes arcú kalifa! (Homlokával háromszor a földet érinti.) Bótos: Mi kő? (Persze távolkeleti nyelven, indovahabita tájszólással.) Vevő: Ha kegyeskednék méltóztatni... Bótos: Nincs! Vevő: ...persze csak az esetben, ha nem okozna különösebb fáradságot... Bótos: Az is kifogyott! Vevő: ...felvilágosítást adni, ha vájjon a kirakatban látható holmik közt akadna-e ne- talántán olyas valami, ami efsetleg eladó? (Homlokával a földet érinti.) Bótos: Oszt minek az magának? Vevő: Ő, keziccsókolom, hiszen nem is úgy gondoltam, csak ha talán efsetleg mégis.... (Homlokával a földet érinti.) Bótos: (a segéd úrhoz) Popelka, vágja ki. Udvariasan. Popelka: (vevőhöz, gyengéden, szinte ba­busgatva) Na, gyüjjön kis gügyörém és en­gedje meg, hogy a londoni szovjet követség diplomáciai nyelvén szóljak önhöz. Vevő: Tessék, tessék! Popelka: Majsz ki! (Talpával a vevőt érinti.) (KISS JÓZSEF.) Felemelik a selyemgubó beváltási árát A kormány a selyemhernyótenyésztéssel fog­lalkozó lakosság érdekeit méltányolva, jelen­tősen fölemeli a selyemgubó beváltási árát. Ebben az évben az elsőosztályú selyemgubóért kilogramonként a tavalyi 3.50 pengő helyett öt pengőt, a másodosztályú gubóért kilónként a tavalyi 1.20 pengő helyett 2.50 pengőt fizet­nek. A hulladék kilogramja 30 fillér lesz. Azok­nak a tenyésztőknek, akik 20 kilón felüli gubót szolgáltatnak be, a 20 kilón felül beszolgálta­tott elsőosztályú selyemgubóért kilónként hét pengőt fizetnek. W m • és minden lakberendezési tárgy nagy választékban R U t O T Szalay és Dankovitsnál ■ Bútorcsarnok: Zalaegerszeg, Batthyány utca 4. Az Alsódunántuli Mezőgazdasági Kamara állásfoglalása a vágómarhaigénybevétel kérdésében

Next

/
Oldalképek
Tartalom